2012. december 20., csütörtök

Maja jóslat?

Hosszú ideje minden területen és mindenféle ismerőnél beleütközöm a maja világvége jövendölésbe. Eleinte csöppet sem foglalkoztam vele, hiszen újra és újra felröppennek ilyen hírek, de valahogy ezt komolyabban vette az eddigieknél a környezetem. 
Nagyon sokakat foglalkoztat, és aggódnak is emiatt, illetve többen elgondolkoztak arról, hogyha nem is ezen a konkrét napon, de nincs túl messze valamiféle összeomlás. Sajnos nem kaptam még az új Nyitott szemmelből, hogy a kollégáknak juttassak belőle, mert abban állítólag van erre vonatkozóan egy jó cikk. Majd szombaton elolvasom. Biztosan jóval összeszedettebben fogalmazza meg az ezzel összefüggő gondolatait a szerző, mint én 1/2 11-kor, de miután a Híradó is ezt nyomta, valahogy kikívánkozott belőlem ez a pár sor.

Ha visszamegyek a kályhához, és megnézem, mit mond a Biblia a fentiekkel kapcsolatban, könnyebb dolgom lesz. Először is kijelenti Máté 24:36-ban, hogy pontos idői meghatározást az ember nem tudhat, viszont azt is írja, hogy lesznek jelei, ráadásul egyre sűrűsödő figyelmeztető jelei. Pl. pont a fent említett fejezetben is részletezi ezt. 
A Híradó azt mondta, hogy elsötétedéssel, földrengésekkel, mindenfélével járhat a holnapi nap a jövendölés szerint. Nos, a Biblia ír ezekről, de pl. a földrengésekről úgy, hogy gyakran lesznek, és mindenfelé. Tehát nem csak a megszokott törésvonalak mentén. Ebből kifolyólag nem mondom, hogy ilyen események nem történhetnek a holnapi nap, hiszen nem tudjuk mi lesz megengedve a háttérben dolgozó gonosz erőknek. Azonban abban is biztos vagyok, hogy a többség holnapután, meg azután is fel fog kelni még egy jó darabig. 

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes forgatni a gondolatainkban a témát. Nem elbagatellizálni szeretném, félre ne értsen senki, hiszen biztos vagyok abban, hogy lassan számot kell adnia az emberiségnek a tetteiről. Csak más nézőpontból is szerettem volna megvilágítani, illetve biztatólag leírni a fentieket. Továbbá annyit hozzátenni, hogyha erőtlen, és csüggedt az ember, és végképp nincs kilátása semmire, akkor érdemes felfelé néznie végre. Mert Ő "...Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja..."

2012. december 4., kedd

Hóesés és karfiol leves

Minden tél elején lelkesen közlöm, hogy leesett a hó. Idén az első nagy hó a cukros vérvétel napjához kötődik, Pesten is iszonyúan szakadt. Amikor végeztem, felhívtam a lányokat, hogy felmenjek Mátraházára, vagy ellesznek, de azt mondták, örülnek, ha ők le tudnak jönni a hegyről, önként ne menjen senki arra. :) Az a hó viszont másnapra már csak nyomokban volt meg, míg ez a mostani a faggyal karöltve napok óta tartja magát, és még lesz utánpótlása is.
Holnap lehet, hogy felviszem a gépet, mert mint mindig, a zordsága ellenére gyönyörű tud lenni. Először is lehúzza a két nagy tiszafa ágait, megrakódik a korlátokon, az ott parkoló autókon, belepi a a betonplaccokat, elrejti a csúnyaságokat. Azután ha épületen kívülre nézünk, a hatalmas fenyők roskadásig gyűjtik a hatalmas legyező ágaikra a havat, a kopasz fák ágait beburkolja a vastag hóréteg. Másnapra a tiszta fehér hóban vékony tappancsok nyomai húzódnak itt is ott is, vagyis a mókusok feléledtek. Meg a macskák is. :)
Nagyon nehéz bármit is írni róla, mert ha az ember ott áll, és bámulja, egészen fura érzések töltik el. Olyankor az egész környéknek még a hangjai is mások, olyan puha csöndes minden. Nem süket csönd, mégis, mintha elvesznének a hangok...
Ebéd közben ma hátrafelé nézelődtem, akkor kezdett újra szállingózni a hó. Kicsit kikapcsolt a taposómalomból, és megnyugtatott. A Teremtő bölcsessége szerencsére nem emberi, akármilyen csúnya és hideg a tél, megvan a maga feladata, és szépsége is egyben. És mindenben egyre inkább tapasztalom, hogy nem véletlenül vannak úgy a dolgok, ahogyan. Mindennek megvan a maga értelme, és oka, még ha abban a pillanatban nem is vagyok képes belátni.

No, de ha már ennyit dumáltam, vissza kellene térni a konyhára. Keveset főzök mostanában, s ha igen is, ismétlek. Nagyon kevés időm van rá, vagy ha van nem bírom rávenni magam, csak olyanokra, mint a héjában főtt krumpli készítése. (Lásd a mai napot.) Tegnap a mindenki által kedvelt hajdinás süti is készült, mondjuk azzal tovább szöszöltem, de ma már nem fért bele. Nemsoká megyek inkább, és bebújok az ágyba olvasni. A kis kópé jelez, hogy jobb lesz ledőlni inkább, egész nap rohangáltunk.
Szóval az ebéd karfiol leves volt, békési módra. Azért békési, mert ezt a tejes megoldással csak az ottaniaknál találkoztam. Anyával készítettük, így az elején rántással indult, de javasolom helyette a szójatej + liszt keverék hozzáadását az utolsó 15 percben.

Karfiol leves békési módra

Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol
3 nagyobb répa
4 ek tk liszt
1 bögre szójatej
2 ek olivaolaj / 1 tk kókuszzsír
1 csokor petrezselyem zöld
1 ek só

Ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, készíthetünk rántást. Mivel nem túl egészséges, lehet úgy javítani rajta, hogy a lisztet szárazon megpirítjuk, majd hozzákeverjük az olajat, a petrezselyem zöldet, és felengedjük vízzel. Majd beletesszük a répát, a sót, majd 1/4 óra elteltével a karfiolt is. Időnként kavargatjuk. Mikorra megpuhulnak a zöldségek, hozzáadjuk a tejet, összeforraljuk az egészet, és készen is van.
Ahogyan fentebb írtam, máshogyan is elkészíthetjük. Ez esetben a kókuszzsíron a petrezselyem zöldjét kicsit megforgatjuk, majd beletesszük az apróra vágott répát. Felengedjük vízzel, sózzuk. Kb. 1/4 óra múlva hozzáadjuk a kis rózsáira szedett karfiolt is. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, a szójatejet összekeverhetjük a liszttel, és hozzákeverjük a leveshez. Sűrűn kavargatva főzzük 10-15 percet.

2012. november 25., vasárnap

Birsalma lekvár és sajt, avagy hogyan pucoljuk könnyedebben...

Apa gépi üstje ma megint üzembe került, pedig azt hittem idén többet nem kerül bele semmi befőzni való. Tatánál viszont gyönyörű nagy birsalmák teremtek a két fán, és a miénken is voltak szépek, így Anya úgy döntött, lekvárt főz, és birsalma sajtot készít.
Most egy kicsit más módszerrel, valamelyik kolléganőjétől hallotta, így könnyebb volt a farigcsálás. Merthogy megfőzte a birsalmákat, és azután vágtuk le a magházáról.
Aki valaha is faragott birsalmát, az tudja, hogy mit jelent könnyen felvágni, és nem az, hogy feltöri a kezed a kés, mire egy kompótnyit elkészítesz.
Tata, és Anyósom segített ledörzsölgetni, utóbbinak nagyon jó kesztyűje volt hozzá, az a műanyag pöttyökkel fröccsöntött. Kitűnően bevált ennél a munkánál azt mondják. Azért nem láttam, mert közben a rakott tésztát készítettem ebédre.
Szóval az üstbe Anya feltett vizet forrni, és a megtisztított birsalmákat dobálták a vízbe. Amilyen kemény, olyan hamar megfő. Azután kihalászták egy szűrőkanállal, picit hűlni hagyták, és lehetett könnyen felvágni. (Ha épp nem főtt szét, vagy nem rágta meg a féreg. Ez utóbbi kissé bosszantóbb volt, mert sajnálta az ember annyira kifaragni.)
Amikor mind megfőtt, kiöntöttük a vizet, és ment az üstbe a már felszeletelt gyümölcs. Szerencsére Apa hogy így gépesítette, nem kell kavargatni, nyugodtan dolgozhattunk mellette.
A végén hozzáadtunk valamennyi cukrot, és mehetett is a jól megtisztított üvegekbe, azután a dunsztba.
A maradékot két nagyobb tepsibe zsírpapírra simítottuk, a sütőben száradt 100 C-on hőlégkeverésen. Néhány napig a kamrában fog szabadon "pihenni", azután készen is lesz. Pirított dió, mandula, bármiféle mag kerülhet bele ízlés szerint.

2012. november 18., vasárnap

Almás pite "ikszedik" változat

Anya átválogatta egyik este az almát, és megemlítette, hogy régen készítettem almás pitét, elhasználhatnánk abba a rosszabbját. Könnyen belementem, mert az almás süti bizony finom dolog.
Ő pucolt, én gyúrtam. Illetve a kenyérsütő gép, aztán én.
A tésztához adtam egy kis darált diót, amitől nagyon finom íze lett, és még a diót nem szerető családtagjaim sem panaszkodtak miatta.




Hozzávalók:
30 dkg tk liszt
5-10 dkg darált dió
3 ek olivaolaj
2 ek zabliszt
1 ek rizsliszt (elhagyható)
1/2 ek lenmag (elhagyható)
1 cs foszfátmentes sütőpor
1 csipet só

250 ml must (szőlőlé, almalé)

2 kg alma
1/2 kg szilva (elhagyható)

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, majd ráöntjük a mustot. Ha almalével, vagy más gyümölcslével készítjük, adjunk hozzá 1-2 ek gyümölcscukrot, mert azok nem olyan édesek. Összedolgozzuk. Én két adagot készítettem, nekem ahhoz 1/2 l folyadék kellett, de a dió és a liszt milyenségétől függően több folyadékot is igényelhet. Az a  lényeg, hogy jó ruganyos legyen, de puha.

Az almát megpucoljuk, a szilvát kimagozzuk. Ez utóbbiból fagyasztott volt itthon, azzal is teljesen jó.
Vékony szeleteket vágunk.
A tésztát megfelezzük, kinyújtjuk vékonyra az egyik felét. Egy piteformába simítjuk, arra rakjuk a gyümölcsöket. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd lefedjük vele a süteményt.
Ha valakinek hiányzik hozzá, megszórhatja fahéjjal és szegfűszeg őrleménnyel, de anélkül is finom volt.
A tészta széleit levágjuk, összedolgozzuk. A maradékot vékonyra nyújtjuk, formákat vágunk belőle, és kidíszítjük vele a süteményt. Kevés vízzel a formákat megkenve a tészta tetejére "ragasztjuk" a díszeket.
A pitét bő fél óta alatt közepes hőmérsékleten sütjük.


2012. november 4., vasárnap

Ünnepi goffrizás

Mivel a goffri nagyon finom, viszont macerás az elkészítése, főleg a keletkező nagy halom mosatlan miatt, ritkán eszünk. Ma korán ébredtem, kinn az eső is esett, ráérős napunk volt, hát nekiláttam.
Két fajtának. Az egyik a hagyományos recept alapján, a másik reformosan.
Mivel zablisztem nem volt, agyaltam egy kicsit, és amit találtam a konyhában itthon, abból született. Tojás is egyrészt emiatt került bele, másrészt a kis "vízi-mutty-murutty" miatt. Biztosítékokat sercegtet a környezetemben, hogy most sem eszem húst, így abban állapodtunk meg, hogy tojás és bizonyos tejtermékeket viszont mértékkel fogyasztok.

Hozzávalók:
3 marék kölespehely
3 marék zabpehely
3,5 marék rozsliszt
1 marék napraforgómag
3 ek olivaolaj
2 ek gyümölcscukor (v 20 csepp sztívia)
1 reszelt alma
1/2 tojás
1/2 l almalé
vaníliarúd kikapart belseje
1 csipet só
1/2 csomag foszfátmentes sütőpor

A reszelt alma kivételével minden hozzávalót összeturmixolunk. Ha túl sűrűnek tűnne, adhatunk még hozzá gyümölcslét.
Figyelem! Ez nem 5 perc alatt sül meg, mint a rendes gofri. Lassú sütésen akár 15 perc is lehet, nekem itt a csepeli nem állítható, de erős sütésűn 11 perc alatt lett készen. A jól átsültek finomabbak voltak.

Este a maradékot csak úgy minden nélkül elrágcsáltam, úgy is finom volt, de a legjobb frissen és ropogósan sok sok gyümölccsel, banánöntettel a tetején.
Általában diódarabok kerülnek az aljára, rá reszelt alma, arra kiwi, és az egészre a banán öntet. Ez utóbbi nagyon egyszerűen készül el. Banán pépesítve, citromlé, vaníliás szójatejpor, víz. Ez utóbbit még a környezetemben szójautáló egyedek is örömmel fogyasztják persze hagyományos receptű goffrival. (Nagyobb kedvvel is fotózta le, mint a tökfőzeléket. :) )






2012. október 31., szerda

Egy kis cékla ecet nélkül is finoman

Egyik vasárnap az egész banda segített kihúzgálni a céklát. Némelyik kilós darab volt, lesz mit eszegetni a télen. 3 darabot kis is választottam a megrágottak közül, és gyorsan megpucoltam, míg a kesztyű rajtam volt. Csúnyán meg tudja egyébként fogni az ember kezét.

Megmostam, felkarikáztam. Jó nagy fazékkal lett. Tettem hozzá sok köménymagot, 3 szál babérlevelet és némi sót.  Bő egy órát főtt.
Az ízesítéshez 1,5 citrom levét és 2 kanál gyümölcscukrot használtam. Candidások csöppentsenek bele szítviát a cukor helyett. Így az ecet is kiváltható, lúgosít, és ha összeértik hidegre téve másnapra nagyon finom lesz, és sötétebb.

Nyersen reszelt fekete retekkel, zellerrel és répával is ízletes, nagyon jót tesz a szervezetnek.

2012. október 15., hétfő

Briós

Vagy valami olyasmi. Olyan mini mazsolás csombék. :)

Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl szójatej
10-20 dkg mazsola ízlés szerint
3 ek gyümölcscukor
4 ek oliva olaj
21 ek zabliszt
2 dkg élesztő *
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje


A mazsola kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztatjuk. Ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a zabliszttel, vaníliával, és sóval, hozzámorzsoljuk az élesztőt, majd beleöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet. (Nekem mostanában az élesztőből dupla mennyiség kell. Mintha nem lenne ereje.)
Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk... de legalább 20 percet.
A végén hozzágyúrjuk a mazsolát is. (A kenyérsütő ezért külön csipog, hogy ne kenje szét a mazsolát dagasztás közben.)
Pihenni hagyjuk legalább 1/2 órát langyos helyen egy konyharuhával letakarva.
Ha letelt az idő, átgyúrjuk alaposan. Akár muffin formába is tehetjük. Én most 12 egyforma részre vágtam, mindegyiket másfél arasznyi hosszúra sodortam, és feltekertem, mint a csigabigát.
1/2 óra pihenés újabb kelesztés végén 180 C-os sütőbe tesszük, és bő fél óra alatt megsütjük.



2012. szeptember 27., csütörtök

Szilvás-krémes rácsos

Kép innen.
Aki evett már meggy, szilva, vagy fekete ribizli pudingot, az tudja mennyire egyszerű elkészítésű csemege, és mennyire finom. Nekem a kedvencem a szilvás, mivel abba szinte édesítés sem kell.
Egyszerűen némi szegfűszeggel, fahéjjal és 4 dl vízzel összefőzünk 1 kiló kockákra vágott szilvát. Kb. 10 perc. Akkor hozzáadunk egy zacskó pudingport (vagy 2 púpos kanál keményítőt és egy csomag bourbon vaníliás cukrot), kavarjuk, amíg besűrűsödik, és már készen is van.
Ha nem úgy készítitek, mint én, hogy nem volt itthon, csak egész szegfűszegem. 6-ot dobtam bele, és sehogy nem találtam az utolsó kettőt. Úgy meregettem át másik tálba fakanállal, és villával vadásztam. :)
Jó hír, hogy tejallergiások is fogyaszthatják ezt az egyszerű pudingot.

Most valami sütit szerettem volna, így a szilvapudingot és némi fonnyadt almát felhasználva készítettem el egy egyszerű rácsos sütit. Ugyan került bele vaj olivaolajjal kiegészítve, és egy tojás is a tésztájába, azonban vegánul is elkészíthető. A vajat olíva olajjal helyettesíthetjük, a tojást 1 ek zabpehely és 1 ek kukoricaliszt keverékével.
Kép nincs, pedig mutatós lett. Az én gépem otthon maradt, az itteniek pedig a festés miatt úgy el lettek dugdosva, hogy csak analógokat találtam. Abból persze legalább hatot. :)

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg fehér)
10 dkg gyümölcscukor / ízlés szerint stevia
15 dkg vaj / 1,5 dl olivaolaj
1,5 dl tejföl  / szójajoghurt
1 tojás /  1 ek zabliszt és 1 ek kukoricaliszt
1 cs foszfátmenetes borkősütőpor

A szilvapudinghoz:
1 kg szilva
savanykásabb szilva esetén 1-2 ek gyümölcscukor
1 csipet fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
4 dl víz
2 cs vaníliás pudingpor

4-5 alma lereszelve

A szilvát vágjuk kisebb darabokra, és a vízzel, illetve a fűszerekkel főzzük össze. Mikor megpuhult, és felforrt, a kevés vízzel elkevert pudingport sűrű kavargatás mellett csurgassuk bele, majd főzzük, míg besűrűsödik. Olyan illata van, hogy az ember rögtön meg akarja kóstolni!
Várjunk, míg valamennyire meghűl.

A tésztához a lisztet összekeverjük a cukorral és a sütőporral, majd hozzágyúrjuk a többi összetevőt is. Ha nem akar összeállni, némi vizet önthetünk hozzá. Minél hamarabb állítsuk össze, majd kis időre tegyük a hűtőszekrénybe.

Az almát reszeljük le nagy lyukú reszelőn.

A tésztát vegyük két részre 2/3-1/3 arányban, nyújtsuk ki a nagyobbik lapot, majd igazgassuk egy magasabb falú kis alakú tepsibe. A tészta széle érjen fel a tepsi szélének tetejéig.
Rétegezzük rá az almát, amit megszórhatunk kevés gyümölcscukorral, ha nem elég édes.
Erre kanalazzuk egyenletes rétegben a szilvapudingot.
A maradék tésztából vékony csíkokat sodrunk, és keresztben egymásra fektetjük őket úgy, hogy rács formát kapjunk.
25 perc alatt közepes hőfokon finom ropogósra sül. Másnapra finom puha lesz, és a tészta átveszi a gyümölcsök zamatát.

2012. szeptember 19., szerda

Fasírt fűszeres burgonyával

Vasárnap délelőtt kedvem nem volt, de időm sem maradt boltba menni. Mondjuk Pestnek ez az előnye, hogy szinte bármikor eszembe jut, mehetek. Otthon próbálnám meg mindezt, reggel mikor dolgozni megyek még nincs, hazaérve már nincs nyitva a bolt.  Épp ezért az otthoni készletek szerintem egy hónapra elegendőek. 
Csepelen ellenben elég szűkös, főleg azután, hogy múlt héten a molyok miatt (az elvileg nagyon jól záródó dobozaim ellenére) a szekrény tartalma erősen megfogyatkozott. 
Nem baj, készültem. Vaníliás pipadohányt! :) szereztem be hétfőn, már csak kis zacskókat kellene varrnom, és mindenfelé szétpakolni.

Tehát abból készült az ebédünk megint csak, amit otthon találtam. Krumpli volt, azt a jénaiba bepakoltam, egy kis fűszerezéssel megbolondítottam. Lehet natúr hagymát is kevés olaj és víz keverékén megsütni, pirospaprikával megszórni, és azt a sült burgonyához keverni, de most nem akartam. Inkább vöröshagyma fűszerkeverékkel szórtam meg. (Vöröshagyma por, és pirospaprika lehet az összetevője.) Nagyon finom lett. 
Ízlés szerint megbolondítható akár egy két fokhagymával is, amit a héjában rakunk a burgonya közé, és finomra sül, de magyaros fűszerkeverékkel is megszórhatjuk.

Fűszeres burgonya

Hozzávalók:
8 nagyobb burgonya
1/2 ek  kókuszzsír
1 tk vöröshagyma fűszerkeverék
1 tk köménymag
1 tk só

A burgonyákat meghámozzuk, vastag hasábokra vágjuk, kikent jénaiba tesszük. Megszórjuk a sóval, a fűszerekkel, és bő egy óra alatt a sütőben közepes hőfokon lefedve sütjük.


Zabpelyhes fasírt

Hozzávalók:
25 dkg apró szemű zabpehely
2 marék aprított napraforgómag
1 marék őrölt szezámmag
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
1 ek őrölt lenmag
1 ek sörélesztő pehely
1 ek burgonyapehely
1 ek zsemlemorzsa
1 tk só
1 nagy csipet pirospaprika
1 nagy csipet borsikafű

kókuszzsír a tepsi kikenéséhez

Minden összetevőt egy tálba szórunk, majd annyi vízzel felengedjük, hogy sűrű masszát kapjunk. 10-15 percig állni hagyjuk, majd kiolajozott tepsibe kanalazunk belőle egy-egy halmot, és ellapítjuk. Közepes hőfokon 15-15 percet sült mindkét oldalát. Hajlamos leragadni, ezért javasolt többször fordítani.


2012. szeptember 16., vasárnap

Karobos-diós csiga II. változat

Az előző tésztája valahogy másnap szárazabb volt, ezért csavartam rajta egyet. A tésztáját most barnábbra csináltam magam miatt. Jó lett, a Férjségek szerint eléggé kakaós jellegű, azonban van utóíze, ami miatt fanyalgott.
Mondjuk meg is nyomtam egy kicsit jobban nyírfacukor és gyümölcscukor keverékével, de nem akartam még véletlenül sem abba a csapdába esni, hogy össze-vissza eszek esetleg mindenfélét, míg a zenekarral vendégségben vagyunk. (Mármint hogy nem tudom esetleg megállni valamelyik sütit. Egyszerűen nem tudom kiszámolni magam így "másállapotosan". Az allergia miatt most nem kellene még a plusz terhelés.) Egyébként  sokféle finom ételt kaptunk a diófasírtttól a töltött paprikáig és a rakott padlizsántól a rakott káposztáig. Ízletes nyers saláta is volt. Utána nem ártott a csapatnak egy nagy séta a ligetben. :)
Visszatérve a csigára, kicsit több töltelék ment bele, mint az átlag, és ez jót tett neki.

Hozzávalók:
60 dkg liszt (50 dkg teljes kiőrlésű, 10 dkg fehér)
4 dl növényi tej
1 dl olivaolaj (10 dkg pálmazsír)
2 ek gyümölcscukor
2 dkg élesztő
2 ek zabliszt 
2 ek burgonyapehely
1/2 kk só

4 nagy marék dió
3 ek karobpor
4 ek gyümölcscukor
3 ek olivaolaj
4 ek tej 
1 csipet fahéj

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk. Azután fél órát pihentetjük. 
Ezalatt a diót megdaráljuk, a karobot rászitáljuk (azért kell, hogy ne legyenek sületlen csomók) rászórjuk a cukrot és a fahéjat, majd összekeverjük.
Ebből a mennyiségből kb. két nagy tepsivel lesz. A tepsiket kibéleljük zsírpapírral.
A tésztát kinyújtjuk ujjnyi vastagra, vékonyan megkenjük olajjal. Megszórjuk vastagon a töltelékkel, majd a tejet vékonyan rácsurgatjuk kanállal. 
Azután szorosan feltekerjük, és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk fel.
Óvatosan a tepsibe tesszük, eligazgatjuk. Hagyunk némi helyet a csigák között. Fél órát kelesztjük, majd kb. ugyanannyi ideig sütjük 180 C-on.

2012. szeptember 12., szerda

Saláták parlagfű allergiásoknak

A candida diétával anno elég jól megszűntek az allergiás panaszaim. Egészen jó volt a helyzet, azonban ebben az évben sokat kínlódok a parlagfű miatt. Valamiért a nők azon százalékába tartozom, akinek az az állapot felerősíti az allergiáját, és nem az ellenkezője. Ami csodálatos, mert gyógyszert ne szedj, gyógynövényeket korlátozottan használj, közben ne edd a keresztallergéneket. Miközben hónapokig szinte csak a dinnyét és barackot tudtam megenni jóízűen. (Azért nagyon hálás vagyok, hogy ez az időszak még a parlagfű szezon előtt lezajlott, különben nem tudom, hová bújnék.) És emellett kerüld a magas hisztamintartalmú ételeket.
 
Nos, ha ezt mind betartod, valóban jóval könnyebb az életed, tény, hogy nagymértékben! lecsökkenthetőek az allergiás tünetek. Főleg ha a tejtermékeket is el tudod hagyni. Azonban most a várandósság miatt arra is figyelnem kellene, hogy a fehérjebevitel a megfelelő szinten legyen.
A magas hisztamin tartalmú ételek között azonban ott szerepel a szója, a hüvelyesek, a sajtok. Persze ez utóbbi nálam nem annyira jelentős, de az előbbi kettő - vegán/vegetáriánus lévén - bizony nagy kiesés lenne, ezért korlátozottan, de fogyasztom. Ennek megfelelően folyik is az orrom. 
Ezért próbálom meg a többi, szintén magas hisztamintartalmú ételt kerülni inkább. Ilyenek a csokoládé. Na ezt legalább könnyű. :) Ellenben a paradicsom... mikor most érik a tenyérnyi szabadföldi vastag húsú, de lédús, finom növényke! Ha már dinnye nem, legalább ez lenne. A citromot szintén nem tudom elhagyni, maximum nem iszom meg a saláták levét, szerencsére a banánt, ananászt és savanyú káposztát úgysem kívánja ilyenkor az ember. 
Az olajos magvak már szintén nagyobb gond, a napraforgó parlagfű keresztallergén, azt kihagyom, de a kesudiós ételsűrítések maradnak. Ugyanígy keresztallergének még a tökfélék, az uborka is. Van ahol a paprikát is írják, de nekem az kevésbé problémás. 

Ilyenkor rengeteg nyersre vágyik az ember, de nehéz még egy salátát is elkészíteni úgy, hogy ki kell hagynod belőle a paradicsomot, uborkát pl. Leírok pár ötletet, hátha segítek valakinek.

A legegyszerűbb a natúr káposzta saláta. Nem kell hozzá semmi, csak egy fej káposzta, egy fej lilahagyma, ízlés szerint köménymag, egy ek só és egy ek gyümölcscukor, illetve egy citrom leve. A lelke az egésznek az, hogy a sóval a vékonyra legyalult káposztát addig gyúrjuk, míg jó sok levet nem ereszt, és kicsit "megpuhul". Azután ízesítjük, néhány órát állni hagyjuk, és készen is van.
Ha variálni akarunk, reszelt répát és paprikakarikákat tehetünk bele. Akiket nem érint a parlagfű allergia téma, kiegészíthetik szeletelt uborkával gyúrás után.

Vegyes salátát készíthetünk jégsaláta levelekből, reszelt répából, vékonyra szeletelt paprikából, aprított olajbogyóból és szeletelt lila hagymából. A végén cukros-citromos-sós levet készítünk, összekeverjük, meglocsoljuk dióolajjal, és már fogyasztható is.

A karfiol saláta is ízletes tud lenni, egészen más, mint a főtt. Általában az is szereti, aki egyébként főtten nem hajlandó fogyasztani. Itt írtam róla, de ez sem összetett recept. 1 kisebb fej karfiol kell bele, 1-2 szál répa, lila hagyma, petrezselyem zöld és a só-cukor-ciromlé-olaj kombináció. Ez utóbbi összeturmixolva a répával.
 
Répa salátát is csinálhatunk, az sem bonyolult, és ha összeérik kicsit az íze, nagyon finom tud lenni. 4-5 szál reszelt répához egy fej apróra vágott lila hagymát adunk. 1 tk gyümölcscukor, ugyanennyi só és 1 cirom leve ízesíti. A végén valamilyen hidegen sajtolt olajjal locsoljuk meg picit, mert így segítjük a zsírban oldódó elővitamin hasznosulását.
 
Ugyanezt megbolondíthatjuk reszelt céklával is, gyönyörű színeket kapunk. :)
Jó étvágyat hozzájuk.

2012. augusztus 31., péntek

Koncert

Ja, és amiről nem is beszéltem. Nem csak nyaralás, munka, és kismuttyok miatt nem írtam. Az idénre nem tervezett (de számomra nagyon szeretett) zenei tábor is beleszólt. Bár nagyon kis pont vagyok, egészen véletlenül újra része lehettem. Augusztus 20.-án lezajlott a koncert az Olasz Kultúrintézetben. Gyönyörű, szívhez szóló darabokat játszottunk, néhol nagy gombóccal a torkunkban, főleg a karmesterünk - Csurgó Tamás - néhány mondatát követően.

A nágocsi Reménység Gyermekfalu kerül támogatásra a befolyt összegből már hosszú idő óta. Rengeteg ember mozdul meg miattuk csupán "szerelemből", és dolgozik keményen azért, hogy nagyszerű koncert születhessen meg a végén, amatőr, félprofi, profi zenészek, énekesek.

Meg persze egy tábor teljes személyzete, akik az ellátásunkat biztosítják a zenei tábor ideje alatt. És ha már főzős blog, mesélek az étkezésekről is.

Szerencsére a fő irányelv vegán, így erről problémáim nem voltak, bár régebben sokkal reformosabban főztek abból a szempontból, hogy jóval több volt a korpás termék. Ez utóbbit persze csak igen kevesen üdvözöltük, így a tömegnyomásra ebbe az irányba mozdultak el. Viszont nyers salátafélék mindig kiegészítik a főétkezéseket, reggelire kását/müzlit szolgálnak fel gyümölcsökkel. A vacsora vegyes, olykor lasagne, és hamburger színesíti az élesztő pástétomos, kolbászkrémes kenyereket.
Az elkészített ételek finomak, a mostani táborban segítő szakácsnő (Apa unokatestvére) régebben az Édenben is dolgozott cukrászként. Nagyon finom vegán tiramisut tud készíteni. Egyik szombaton az volt a desszert még régebben, mikor ott voltunk a zenekarral.

A tábor egyébként nekem mindig olyan pozitív élményekhez kötődik. Kirándulásokhoz, barátságos tábortársakhoz, általában finom ételekhez. Mindig teljesen ki tudok kapcsolódni ott, megnyugvást hoz, hogy az ember kiszakad a taposómalomból. Lelkileg is feltöltenek az előadások, maga az elcsendesedés, és a természet közelsége. Jó ott lenni.

Hallgatok

Csönd van a blog körül, nagy, nagy csönd. Elnézést mindenkitől, hogy szinte a nyáron csak pár receptet láttatok. Egy fő oka van alapvetően, ami miatt nagyon keveset főzök. Azt hittem, ha lezajlik a neheze ebből a szempontból, majd újra ömleni fognak a receptek, de úgy látszik, még várnom kell. Bár már alakul, de most meg rövid időre vagyok kalibrálva a konyhában való álldogálást tekintve. 
Változott a menüsor is, erről majd a későbbiekben részletesebben, de bizonyos kényszerek miatt a lakto-ovo vegetáriánus életmódra tértem vissza egy ideig. Most mondjuk az allergia miatt inkább csak ovo. Illetve a nyáron mindenféle evészet volt a lángostól (igen, egri piacos lángos rulez, aztán ült a hasamban) a (jó) bolti kakaós csiga széléig, és olyan is akadt, hogy az este 11-kor elkészült gombás rizst (fehér) kanalazgattam, és akkor mondtam azt, hogy nem vagyok normális. Anya csak nevetett, hogy majd elmúlik.
Furcsa lehet így elolvasva annak, aki teljesen normálisan étkezik, hogy mit agonizál ilyenen ez a nő, de számomra ezek évek óta nem férnek az étrendembe. (nászutat kivéve, akkor is light-osan). 
Azért jelentem javulok. Tegnapelőtt és tegnap reggel már megettem úgy a főtt kölest baracklekvárral, hogy nem kifelé kívánkozott. :)
Meg azért főzőcskéztem is, paprikás krumplit, a lecsónál segédkeztem tegnap, de legszívesebben a káposzta saláta készült, mert még mindig a nyers a favorit. Persze most pont a dinnye és a paradicsom esett ki az allergia miatt, pedig egyrészről a dinnye tartotta bennem a szusszt 2 hónapig, most meg paradicsomot ennék paradicsommal. Csak úgy magában, lecsónak, nyers lecsónak, levesnek, salátának, salátába, tésztára, pizzára, kenyérre. Ó jajj, és most nincs az a diéta, ami segíthetne ezen, mint akkoriban.

Ja, és vasárnap este palacsinta készült. Tej nélkül, de (bio)tojással. (Ha valaki teljesen vegánt szeretne, ajánlom a zabpalacsintát, nagyon finom tud lenni.) De most nem ez volt a cél. A 3 tojáshoz 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és 10 dkg fehérliszt + 1 csipet só, egy kanál gyümölcscukor és kb. 5-6 dl szénsavas víz került még hozzá és pár kanál olivaolaj. Jó híg lett, viszont nagyon szépen sült. Jó sok reszelt alma, baracklekvár és diódarabok keverékével fogyasztottuk el.

2012. augusztus 13., hétfő

Jótékonysági koncert a Nágocsi Gyermekfalu javára

Nagyon kellemes darabokat válogattak össze ebben az évben is a szervezők, ajánlom mindenkinek meghallgatásra. Idén is játszik / énekel benne a fél család, szívből remélem, hogy mint mindig nagyon szépen fog sikerülni.
Gyertek el meghallgatni.


2012. augusztus 9., csütörtök

1 év

Hogy elszaladt ez az egy év is, mintha kergették volna a napokat egymás után... Azért persze voltak lecsöndesedett nyugodt pillanatok is, amelyek feltöltik az ember érzelmi tankjait és erőt adnak a hétköznapi taposómalom folytatására. 
Olykor kell a kiszállás, mert aztán ezek az emlékek segítenek át a csüggesztő pillanatokon. Mikor bánatosan bandukolsz, és fáradtan hagynád az egészet, eszedbe jut egy mosolygós pillanat, és a többi máris lényegtelenné válik, mert az akkor annyira szép volt, hogy nem hagyja az embert most sem búslakodni.
És persze törekedni kell a hétköznapot is megtölteni ilyen pillanatokkal, mert hogy vannak, és olyan jók. Hétköznapi ünnepek. Mint amikor a frissen sült almás pite ha belengi a házat...

2012. augusztus 6., hétfő

Nemkonyha

Nem főzök. Még most se. Pedig már jó régóta nem. Na jó, a múltkor készítettem paprikás krumplit - felavattam a la cruset fazekamat - pedig hát boeuf bourguignon-nal kellett volna, vagy minimum Nagyapám féle marhapörkölttel. Ahogy olvastam a receptet, szerintem a Tata féle paprikás lekörözte volna ízben. 
De Tata már régen nem főz ilyesmit, igaz Mama sem visz vonattal nyaralni Békésre, hogy addig Tatusra háruljon a főzés. :)
Szóval paprikás krumpli receptet az ember ritkán közöl, még ha ilyen elvetemültebb blogíró is, mint én. Zöldség levesről már írtam, tejbegrízről is, mást meg nem nagyon csináltam. Ja, de, paprikás csirkét és hamburgert.
Bocsánat, hogy csapongok, már régen aludnom kellene, mert tegnap is későig voltam fenn. Megpucoltunk és befőztünk vagy 60 kiló őszibarackot. Ma csak pucoltuk, Anya most tölti üvegekbe, télen igen jó lesz.

Majd csak elérek már olyan pontra, amikor nem csak a dinnyéről, és őszibarackról tudok áradozni, hanem végre másról is. Addig még kis türelem, nektek is, magamnak is... :)

2012. július 19., csütörtök

Több CLi, kevesebb recept

Kicsit fura lehet a cím, főleg annak, akinek a Cli betűkombináció nem mond semmit. Valójában egy diskmagról van szó, vagy ha magyarabbul akarjuk, lemezújságról. Száz éves találmány, sokféle volt,  sorolhatnám a TN-t, a KM-et, de talán az egyik legtovább működő a CLi. Még kiadtuk a Function X-en Gargaj hathatós közreműködésével, de a 2011-esre már nem jött össze csak pár cikk, ami azóta is ott várja a wincesteremen a megjelenést...
Szóval egy ebben a közegben jártas valaki közölte velem, hogy olvasgatta a blogot, de kevesebb recept kellene, és több CLi. :) Nos, nem az ő kedvéért, de mostanában tényleg kicsit több lesz a szöveg, és kevesebb a recept. Ennek hátterében igen összetett dolgok állnak. Részben az is, hogy sokkal kevesebbet főzök. Persze hasonló tendenciát mutat másoknál is, mikor negyven fok van, azonban nem csak ez  a háttere. Bár tény, hogy az utóbbi időben a nyers dolgok esnek a legjobban, és dinnyét, barackot, paradicsomot eszek a legszívesebben.
Azért csak voltak jelentős gasztro események a mi házunk táján is, pl. vasárnap befőztünk 30 kg barackot. Ugyan most nem göncit, hanem abaújvárit, de nagyon-nagyon finomak. Gyönyörű szép nagy, húsos, kicsit savanykás, a magja édes. Micunak külön köszönet a beszerzésért, és a szállításért!
A hagymánk gyönyörű lett, főztünk is jó lecsót. :) Anya dolgozott vele a legtöbbet, ő szedte, én meg locsoltam, illetve a fekete ribizli bokrot kopasztottam meg. A fokhagyma tisztítás jó macerás, mire belejöttem a fonásba, a negyedik stócnál tartottam, és el is fogyott. Valószínűleg jövőre elfelejtem, hogyan is kellett, és ugyanúgy járok.  Persze ha feltételezzük, hogy lesz jó fokhagymatermés, és miért ne reménykednénk benne.
Tegnap aztán fólia gazolás volt. A paprikák is megemberelték magukat. Leszedtem az érett növényeket, plusz paradicsomot és néhány uborkát is. Kellemes volt cipelni a vödröt azzal a tudattal, hogy egészséges és szép, hersegő növényekkel van tele.
A szeder is érni kezdett, és lassan a mákot is lehet szedni. Hála Istennek van a kerttel munka, és eredménye is lesz a kamrapolcokon. Télen lesz mit levenni róla. :)

Egészségnap a Pataky-ban

Időben szólnak! :) 
2012. október 7.-én ismét egészségnapot tartanak a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
Lesz Alma együttes, Gitta és nyers evészet, Szabó Attila és Tóth Gábor előadásai, gyógynövény tanácsadás, házassággondozás, gerinc torna, pilates, masszázs és véradás is. 
Mindenkit szeretettel várnak a rendezvényre!

A nyár ízei


Általában a vegán szakácskönyvek ritkák, mint a fehér holló. 
Tényleg nagyon örültem neki, hogy sok sok munkával sikerült elkészíteni, és kiadni a sorozat harmadik tagját is 100 recepttel. Nagyon szép kivitelű, és beltartalmú. 
A rendeles@oltalomalapitvany.hu e-mail címen rendelhető meg.
Annak is ajánlom, aki egyébként nem vegán, mert nagyon jó receptek találhatók benne, a változatosság pedig gyönyörködtet. :)


2012. július 16., hétfő

Negyedik blogszületésnap

Ami véletlenül Léttudatos Reni nélkül is eszembe jutott végre. :) Akkoriban jó páran egy időben indultunk, és kicsit más volt a "levegő" a blogok körül, még találkozókat is szerveztünk. Azóta többünknek nagyot fordult az élete, és kicsit kevesebb idő jut a blogra. De azért csak jut. :)
Kell, hogy jusson, mert ez jó dolog. Vagyis merem remélni, hogy az, és van némi haszna is annak, amit csinálunk. Persze néha nagy adag zöldség az egész - sőt! többnyire az! - de nem törődünk vele. Vágjuk, szeleteljük, keverjük, kavarjuk, azután megetetjük veletek. :)

2012. július 12., csütörtök

DINNYE! :)

Elöljáróban annyit, hogy nagyon szeretem, és tudom, hogy más is így van ezzel. Egyetlen egy embert ismerek, aki nem szívesen fogyasztja, ami számomra olyan hihetetlennek tűnik. Szegény tesóm a keresztallergia miatt nagyon keveset mer enni, de azért  még így is megkockáztatja.
Tegnap hazafelé Anyával megálltunk a kompolti dinnyeföld mellett, és megvettünk egy gyönyörű, 13 kilós példányt. Onnan hozta 20-30 méterről. No ennek a dinnyének aztán, mikor nagy nyögések árán Anya becipelte és felvágtuk, olyan illata volt... ilyet még idén dinnyében nem éreztünk. Az íze is finom volt, és vacsorára megettem akkora darabot, hogy utána nem győztem méregteleníteni. :)
Mamáékhoz átvittük a negyedét, ő is bekanyarított jó darabot.

Általában mindig azt halljuk a dinnyéről, hogy azért fogyasszuk, mert jól átmossa a szervezetet, és alacsony kalóriatartalmú, azonban nagyon sok hasznos összetevője van még, amire érdemes kitérni. A Boldog élet 4. számában volt most egy nagyon jó összefoglaló cikk, az írta le, hogy tartalmaz például nagy mennyiségben béta-karotint, az A-vitamin elő-anyagát, likopint, ami a szabad gyökök okozta károsodásokkal szemben vég. Rendszeres fogyasztása csökkenti a vérben lévő szírsavak szintjét. Citrullint is tartalmaz, ami a szervezetbe jutva egy arginin nevű esszenciális aminosavvá alakul át, amely azután az immunrendszer működésében, és az erek tágításában játszik nagy szerepet.

A légkondicionálókról

Azért írok róla, mert alapvetően nem szeretem a használatát. Pedig nem rossz találmány, csak épp senki nem veszi figyelembe, hogy ezen eszköz használatának is meg van a maga kultúrája.
Amikor jó régen még beszélgettem olyannal, aki ezzel foglalkozott, azt mondta, hogy 4-5 foknál nem szabadna a külső hőmérséklethez képest alacsonyabbra állítani. Mindezt azért, mert az emberi szervezet ilyen ingadozásokat képes elviselni különösebb problémák nélkül.
Nos, talán akkor nem a 42 fokra gondolt, azonban azt hiszem, ilyen magas hőmérséklet esetén sem szabadna 10-12 foknál alacsonyabbra állítani. Először is azért, mert szépen hozzászokunk a tartós meleghez, másrészt ha az ember jön-megy, túl nagy a kontraszt.
Nagyon rosszul tud érinteni, amikor végre pulóver nélkül vágtathatok (Mátraháza hátrányai) neki az útnak, és a buszon a 22 fokra állított berendezés csinál "hűtőszekrényérzetet", miközben odakinn 36 fok van. Pestre mostanában sokszor úgy megyek, hogy vacogva szállok ki a jégszekrényből, és kótyagos fejjel élvezem az őrült hőséget 5 percig. :) A Desiro hétvégén dettó ugyanez.
Közben elkezdtem gondolkozni, hogy valószínűleg ezeken a járműveken beállítják 1x, hogy 22 fok legyen, és annyit csinál télen nyáron, hol fűt, hol hűt. De talán nem lenne akkora munka néha finomítani a rendszeren...
Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen nyafogós, és senki mást nem zavar rajtam kívül?

2012. július 11., szerda

Köleskrém ribizlivel lelkizés nélkül

Talán ki kellene törölnöm az előző bejegyzést, vagy befejeznem... de most egyiket sem érzem helyesnek. Inkább elmondom hogy lehet finom nyári reggelit alkotni kevés munkával.

Hozzávalók:
1 bögre köles
3,5 bögre víz
1 ek kókuszreszelék
1 ek vegimilk/szójatejpor
1 csipet só
1 ek gyümölcscukor / 15 csepp sztívia
1 bögre feketeribizli

A kölest kiválogatjuk (ne recsegjenek kődarabok a fogunk alatt) és 3 bögre vízzel feltesszük főni. Hozzáadjuk a cukrot/sztíviát, a kókuszt és a sót. 25 perc alatt megfő kavargatás nélkül.
Ezután beledolgozzuk a szójatejport, majd a végén könnyű, aláfordító mozdulatokkal belekerül a ribizli is.

Ribizlis köleskrém helyett

Kicsit elgondolkoztam. Ma olyasvalakivel találkoztam, akinek az anyukájával együtt jártam általános iskolába, de már sajnos nincs az élők sorában. Lassan a felnőtt kor küszöbén áll, segített nekünk, de nem tudtam ki. Csak figyeltem az ismerős vonásait, és latolgattam, melyik falusinak lehet a gyereke, aztán Apa mondta este...
Eltűnődtem rajta, hogy milyen régen volt már, és hogy az élet is megy tovább tekintet nélkül az érzéseinkre. Nem tudhatjuk, hogy holnap hogyan is lesz, épp ezért...

2012. július 9., hétfő

Az időskori folyadékfogyasztás hiányának veszélyei és az aratás összefüggései

Sokszor tapasztalható, hogy nagy melegben az idősek gondolkodása összezavarodik. E dolognak sokszor nagyon egyszerű háttere van, nem ittak elég folyadékot. Banálisnak tűnik, de nem az.
Mindenre gondolunk ilyenkor, és eszünkbe sem jut a legegyszerűbb, egy pohár csapvíz. Anya, mint öregotthon vezető gyakorlatból tudja ezt, Mamán is tapasztaltuk már, mikor egyszer kórházban volt, a múlt héten viszont Tata produkált bosszantó dolgokat. 
Mivel az ivást minél idősebbek az emberek, annál inkább, valami hóbortnak tartják, nehéz rávenni őket a folyamatos pótlásra. Tatánál ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy mindig legyen jó szóda otthon, mert azt szereti. Tisztában vagyunk vele, hogy a szénsav kiviszi a szervezetből a kalciumot, azonban sokkal nagyobb a hátránya annak, ha nem iszik.
Egyik este felkelt pár óra alvás után, és azt hitte, reggel van. Követelte Mamán a csibefasírtot, meg a reggeli teát... Nem hitte el senkinek, hogy este fél 6 múlt. Anya úgy gondolta, kihívja, hogy nézzük meg az aratást, hátha közben helyrerázódik. Azért Ő fogta a kis Békésről jött madárlátta kalácskáját - ha már ezek nem akarnak enni - és úgy jött ki a kapuhoz.
Mivel épp ráértem, kiültem vele a kapuba egy sámlira, és moziztunk. Azt hiszem, sokkal jobban jártunk, mint odabenn a többiek, akik a Híradót kapták helyette. Néztük, ahogyan a kombájn körbe körbe haladva fogyasztja a búzaföldet, bámultuk, ahogy oda-vissza araszolva harapja le a csücsköket.
Nem tudom milyen ősi érzés motoszkál ilyenkor az emberben, de az aratás kicsi gyermek korunk óta valami különösen érdekes, és fontos esemény volt. Már akkor, mikor még fel sem fogtam, hogy mit jelent az, hogy a következő évi kenyerünk alapanyagát gyűjtik be. 
Ma már tudom, hogy mi múlik azon, hogy a gép időben megy körbe, hogy mennyi munkával jár egy ilyen esemény, még akkor is, ha csak kis géppel aratunk, és nem kézzel. Most csak az étkezési gabonát vágták le a fiúk a kis Apple Buxbaum kombájnnal. A többit egy New Holland monstrum darálta le cirka 1-2 óra alatt. Azt bámultuk Tatussal oly lelkesen. :) Nem is csodálom, hogy Ő olyan örömmel nézte, hiszen még aratott kézzel jó sokat, amikor ugyanennyi munka napokig tartott számukra. Igen csak elgondolkozhatott ezen is. Igaz a kézi aratásnak is megvan a maga előnye, hiszen a mag beltartalmi értékei ez utóbbi munka esetén a legmagasabbak, de valljuk be őszintén, ki vállalná... 


Aratás idején mindig iszonyúan tűz a nap, nagyon meleg van. Száll a por, a pelyva, mindenütt szúr az ember ruhája, a bőrén pedig smirgli rétegként ül az izzadságra mindezek keveréke. Megiszik 3 liter limonádét három slukkra, mégsem kell mennie pisilni. Bezzeg lehet zsákot emelgetni helyette, és tüsszögni, ha megfordul a szél. Mégis, amikor begurul az udvarra az utolsó zsák, a munkás csak mosolyogni tud, talán közben is, mert tudja az eredményt. Ebből cipó lesz, meg kalács, nudli, és derelye. Vagy pizza és lasagne? :) Nem számít, csak az, hogy megcsináltuk, hogy nem esett az eső, hogy szépek lettek a szemek. No, és ha eszünkbe jut, hálásan nézünk fölfelé is, és nem felejtjük el megköszönni.


2012. július 5., csütörtök

Műzlis puding

Újabban szívesen eszünk pudingot, mivel azonban nem túl értékes tápanyag, gondoltam feljavítom kicsit. Ezért került bele 1-2 marék müzli is kiegészítésképp. Máskor általában csak mandulaszeletekkel keverem, a többiekét étcsokoládéval. Egészen finom lett.
Ilyenkor a melegben kicsit lehűtve jól esik az embernek, és kicsit jobb is, mert nem annyira jeges, mint a fagylaltok.

Hozzávalók:
2 zacskó vaníliás pudingpor (ha lehet bourbon vaníliás, vagy keményítő + vanília)
1 l növényi tej
3 ek gyümölcscukor (szítvia, xillit)
2 marék müzli

A cukrot és a pudingport kevés hideg tejjel összekeverjük, a többi tejet felforraljuk.
Amikor forr, a pudingport beleöntjük, 1-2 percig főzzük, majd elzárjuk a gázt. Belekavarjuk a müzlit is, és kis tálakba töltjük. Hűlni hagyjuk.

2012. július 3., kedd

Petrezselymes burgonya

Legnagyobb megrökönyödésemre a legkeresettebb kifejezés a petrezselymes krumpli volt az utóbbi időszakban. Azt mondjuk nem csodálom, hogy mindenki szereti enni, de hogy ennek receptje volna...
Inkább azt mondanám, hogy van hozzá néhány jó tanács, ami segíthet. Először is drága mulatság, de be kell szerezni egy jó edényt. Nem 2000 Ft-os teflon lábast, mert azzal csak kidobja az ember az ablakon a pénzt. Sokba kerül, de pont a szegény ember nem engedheti meg magának a silány minőséget, azért hogy aztán újat vegyen, és összességében másfélszer annyi pénzt költsön el, nem beszélve az ezzel járó bosszúságokról.
Ha jó az edény, akkor így a burgonya pirul, nem odaég egy idő után az aljára... 
Kell hozzá egy halom megpucolt, és kockára vágott burgonya, egy nagy csokor apróra vágott petrezselyem, és némi kókuszzsír, hogy süljön kicsit, ne csak párolódjon. Ja, és só. Nem sok, de azért szórjuk meg a tetejét, hogy mindenhová jusson. A petrezselymet fél idő környékén érdemes rászórni, hogy szép zöld maradjon.

Bocs, a zseniális receptért, és az oldal hanyagolásáért, de egy ideje a menü kicsit beszűkült. Remélhetőleg nem sokáig tart ez az állapot. Egyébként is az ilyen nagy melegben jobban teszi az ember, ha több levet iszik, és nyers gyümölcsöket/zöldségeket eszeget. 
Itthon pl. minden mennyiségben jöhet az uborkasaláta (szigorúan ecet nélkül, sóval, gyümölcscukorral és citromlével), meg a fóliából a paradicsom... Tökéletes ásványi anyag pótlásra. Nem is azért, mert finom. ;)

2012. június 27., szerda

Születésnaposok

 Volt a múlt héten kirándulás, többszörös születésnap ünneplés is a melegen kívül. Az egyik sógornőmnek pl. ilyen gyönyörű színű tortát készítettünk. A másiknak szerencsére az anyukája sütött... :)

A marcipánt nem szereti, a Marsmallow-ból viszont csak halvány rózsaszínt kaptam, gondoltam alig fog feltűnni, de amikor melegedés után megkavartam, megállt a fakanál a kezemben. Elképzeltem Szilvi arcát, mikor meglátja...  És igen, mind nevettünk úgy, hogy a Boldog szülinapot nem tudtuk neki elénekelni, mert röhögésbe fulladt. :)
Egyébként azért ilyen szép "formás", mert piskótatekercsből áll. Az a kedvence, hát a 4-ből az egyiket felcincáltuk.
Legközelebb már lesz tapasztalatunk Csillával az ilyesmiben, és kicsit másképp állunk neki. Először is nem kell bele olyan sok porcukor mint amit képes felvenni, mert nehéz vele dolgozni, (3db 100 g-os csomaghoz 6 púpos sok) másrészt már tudjuk, mire képes a bevonat, mit bír el. És azt is, hogy nem péntek délután kell nekifogni, mert ennek sok idő kell.
Hogy előző nap tényleg érdemes-e elkészíteni, nem tudom, de nem ragadt csak kicsit az ujjainkhoz, és magához. 
A fenti tapasztalatokat összegezve, maradunk inkább a hagyományos bevonatoknál, ami nálunk többnyire túró, vagy mogyorós krém, esetleg csoki, néha gesztenye. Egyszerűbben díszíthető, szeletelhető. Viszont akinek kedvence a pillecukor, azt mondja, érdemes ezzel az időt tölteni. :)

2012. június 26., kedd

Zöldségpörkölt barnarizzsel

Egyszerű az oka, miért lett pörkölt. A meleg. Nem tudtam rávenni magam, hogy begyújtsam a sütőt. Így szétnéztem a hűtőben, a mélyhűtőben, és a szerencsésebbek zöldségpörköltet ettek, a kevésbé szerencsések ananászos csirkemellet rizstejszínnel. ;)

A barna rizzsel nem sok baj van, kevés hagymát megpárolunk, ráteszünk egy kanál olajat, 1 kanál vegamixet, sót, és a rizst 2,5x-es mennyiségű vizet. Bő 40 perc alatt megfő, és még kavargatni sem szükséges.

A zöldségpörkölthöz a vöröshagymát szintén kevés vízen megpároljuk, 1 ek olivaolajjal összekeverjük, erre szórjuk az őrölt köménymagot és pirospaprikát. Azután megy bele a borsó, és a só, kevés víz, épp csak ellepje. Kb. 15 perc múlva (a borsó öregségétől függően) a cukkini és a karfiolrózsák. Amikor a két utóbbi zöldségféle is megpuhult, elzárhatjuk a gázt.

Azt hinné az ember, hogy a cukkini és a karfiol nem illik bele, de nagyon finom lett. Friss saláta készült hozzá káposztából, répából, némi hagymából és paprikából. Amikor mindet legyaluljuk, illetve a répát reszeljük, megsózzuk, gyúrjuk, míg levet enged. Érdemes nem kihagyni ezt a lépést, egészen más ízeket kapunk, mintha csak simán felvágjuk, és az öntet rákerül. A végén 1 kanál mézzel és citrom levével egészítjük ki.

2012. június 19., kedd

Bérszakácsot keresünk

Magyarországon ez a dolog valahogy nem ismert, de előfordul azért, hogy hasznos bartel üzletek köttetnek néha. :) Ha jól emlékszem, talán Katanyaka is főzött valakinek egy időben. Pont a múltkor mondtam, hogy két emberre főzni akkora pocséklás, mert otthon 10-re majdnem ugyanannyi energia, csak több hozzávaló kell. Most viszont az a lényeg, hogy valaki megkeresett amiatt, hogy szüksége lenne egy olyan személyre, aki egészséges ételeket tud készíteni egészséges alapanyagokból, és vállalja, hogy neki főzne huzamosabb ideig, természetesen ellenszolgáltatásért. Budapesti az illető, nincsenek magas elvárásai, csak ne legyen minden nap gombapörkölt. :)
Bár nagy kihívás, lehet, hogy én is szívesen csinálnám, de Pest, Mátraháza és Nagyút között random  ingázva felelőtlenség lenne bármit is bevállalnom. 
Kérlek benneteket, hogyha valaki indíttatást érez, keressen meg, megadom az illető elérhetőségét, és megbeszélik, hogy valóban mehet-e a dolog.

Köszi Lányok! (Bocs, ha valamelyik férfikolléga is érintettnek érzi magát, szó se róla, hogy kizárnám a lehetőséget. :) )

Ha már így kép nélkül maradt ez a post, mutogatok párat a kertből.

A jázminbokron volt a többiek között egy ágon, az illata ugyanaz, valami különlegesebb fajta lehet.

Ilyenkor nagyon szép tud lenni a trombitavirág, csak ne akarná átvenni az uralmat a kert felett.

A kedvenc virágom. Mátraházán még most virágzik.


Ez nem a kertből való, viszont gyönyörű.

Kenyérsütő

Csöndben elsunnyogott a háttérben a Vaterázott Saverin kenyérsütőm, és meg sem említettem, pedig dolgozik ügyesen. Bár többnyire nem süt, hanem dagaszt, és keleszt, amiből aztán zsömle lesz, meg szilvás párna, esetleg pizza , vagy kenyérlángos.
Nem sokkal drágábban újat is vehettem volna, azonban évekig használtunk 2 Severint otthon, és nagyon szerettem. Az egyik még most is megy, csak épp az üstjét kellene kicserélni. Ráadásul az egyik legcsendesebb gépről van szó. Fele olyan zajt csap, mint az "új" Moulinexünk. 
Nem a reklám helye, hiszen itthon már nem kapható, csak használtan. Nem értem miért.
Amikor 98 környékén először vettünk, ez a fajta, meg egy másik volt csak kapható. Talán 43 ezer Ft. volt. Jó darabig totóztunk vele, mire megszületett az a recept, ami ehhez a sütőhöz és a mi hasunkhoz is illett. :)
Persze aztán folyamatosan változott, először csak rétesliszt, majd egy kicsi teljes őrlésű, újabban több került a kenyérbe.  Mostanában pl. hagyományos élesztővel sülnek a cipók, régebben a Francia élesztővel, amíg azt is lehetett kapni. A legjobb dolgok miért tűnnek el idővel? Abból 2,5 kenyérre volt elég egy zacskóval, és mindig szépen dolgozott.
Ja, nem tudom ki hogy méri ki az összetevőket a receptből, de talán adok jó ötletet valakinek. Általában egy kelesztőedény 45-50 dkg. Mi úgy szoktuk a hozzávalókat kimérni, hogy az egészet rárakjuk a mérlegre, beleöntjük a vizet, a sót, a mézet. Ez kb 90 dkg szokott így lenni, ehhez egyszerűen addig adagoljuk a lisztet, amíg 1,5 kg-ot nem mutat a mérleg. Épp ezért már olyan automatikusan szokott minden menni.
Azután rá a magokat, az éleszőt - soha nem a vízbe. Ez utóbbit jobb ha megszokja az ember, mert így nincs az, hogy reggelre akartam, hogy kisüljön, csak közben el kezd dolgozni az élesztő. Nem, azt mindig a tetejére a liszt közé.
Jól eldumálok, most vettem észre, hogy mennyire elszaladtak az ujjaim. :)  A lényeg az, hogy örülök neki, megkönnyíti sokszor a munkámat.


2012. június 15., péntek

Kukorica gombóc

Hozzávalók:
30 dkg kukoricadara
9 dl víz
3 ek gyümölcscukor
2 ek vegimilk, vagy szójajoghurt (opcionális)
1 vaníliarúd kikapart beleseje
1/2 citrom reszelt héja
1 csipet só

A kukoricát háromszoros vízben megfőzzük a vaníliával, reszelt citrom héjával és némi sóval sok kavargatás mellett. A végén belekeverjük a gyümölcscukrot, esetleg vegimiliket.
Amikor már hűlt, gombócokat formálunk belőle.
Lekvárral, vagy gyümölcsszósszal kínálhatjuk. Mint pl. Duende a kölest, vagy banánöntettel, de szerintem a legjobban az almaszósz illik hozzá.


A díjtól az Orion csillagködig

Az elmúlt időszak összevisszaságában elfelejtettem  megemlíteni, hogy Zsuzsa volt olyan kedves, és újabb díjjal ajándékozott meg. Elnézést, hogy egy sort sem írtam róla.
Huh, viszont ezzel együtt 7 dolgoról is kellene beszélnem, amiről eddig nem. Nehéz dió, és semmi kedvem feltörni, de essünk neki:
1. Nagyon ritkán lehet meglepni bármivel is, amit egyébként ügyesen titkolok. Tavaly márciusban mégis tátva maradt a szám egy nagykabátos hűvös estén, és augusztus 7.-én egy kacifántos történetre került pont két igennel.
2. A mértékletesség mindig is gyenge pontjaim közé tartozott. Nem hiába volt egyik szakdolgozatom témája. Hol mindent, hol semmit. Sokat küzdök vele.
3. Pogácsafüggő  vagyok.
5. Tavalyelőttig nem tudtam, milyen ízű a spenót.
6. A legnagyobb bajokban felfelé kell emelni a szemeinket, mert onnan tényleg jön segítség. Igaz nem mindig olyan, amilyet vártunk, de jó.
7. Egyszer szeretném látni az északi fényt. Meg majd később az Orion csillagködöt is közelről.

A fotót Francsics László (Ptes) készítette, a kép a Fotózz!-ról van, de a saját galériája is nagyon érdekes..

2012. június 13., szerda

Köleses gombapörkölt

Anya gombapörköltet csinált, így nekem csak a kölest kellett hozzá megfőznöm. Finom lett, bár magtejföllel egy picit harmonikusabb az íze, de arra most nem volt idő.

Hozzávalók:
1 kg gomba szeletelve
3 dl szójajoghurt (vagy növényi tejföl)
1 nagyobb fej vöröshagyma aprítva
1 paradicsom felszeletelve
1 paprika karikákra vágva
1 ek pirospaprika
1 ek olivaolaj
1 csipet őrölt kömény
2 babérlevél
1 tk só

2 bögre köles
7 bögre víz
1 tk só

A vöröshagymát kevés vízen megpároljuk, majd meglocsoljuk olivaolajjal. Beleszórjuk a gombát, a paprikát és a paradicsomot, illetve a köménymagot. Átkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk, és a babérleveleket is beletesszük.

Amíg fő, a kölest is elkészítjük. Átválogatjuk a magokat, ha nem akarjuk, hogy recsegjen a fogunk alatt, majd felengedjük 3-3,5x-ös mennyiségű vízzel. 20-25 percig főzzük, de nem  kavargatjuk.

Visszatérve a gombához, ha növényi tejföllel készítjük, akkor 3 marék kesudiót, vagy kesudió és napraforgó keverékét kevés vízzel turmixoljuk, és azt keverjük az ételbe. Amikor már majdnem megfőtt, beleöntjük a szójajoghurtot / magtejfölt, és összefőzzük 5-10 perc alatt.


2012. június 12., kedd

Szerelemvirág és zöldséges szósz


Gondolnátok, hogy az ott fenn hagyma?! Csak dísz. :) Tele van velük a kert, ott csillagszeműsködnek mindenütt. A szomszédasszony szerint szerelemvirágnak hívják.
Két fotózás között sütöttem is. Halat, meg krumplit. Nagyon ritkán készítem az előbbit, épp ezért rákerestem a neten a szószokra. A legtöbb helyen a kaprosakat hozott ki, amit célszemély nem preferált. És a rozmaring jöhet? Azt igen. Tehát ez utóbbiból és abból kellett kiindulnom, ami volt otthon, így a répa jutott eszembe, mint egyik összetevő, mivel azt a norvégoknál a makrélához ettünk, és finom volt.
Az volt az egyetlen hal, amit szívesen megettem, mikor még nem voltam vegetáriánus. Az összes többit mindig  "pocsolyaízűnek" találtam, pedig biztosan finom, csak én vagyok finnyás. De az is lehet, hogy a Piffi fűszer volt a tettes a dologban. Amit máig sem tudok, hogy pontosan milyen fűszerek vannak benne.
A szósz viszont a végén nagyon finom lett, és illett is a halhoz is állítólag.
Én inkább a padlizsánt ettem jénaiban sült burgonyával.

Hozzávalók:
1 doboz rizstejszín
1 kis fej vöröshagyma
1 reszelt répa
1 tk rozmaring
1 csipet római kömény
1 csipet kakukkfű
1 csipet majoranna (elhagyható)
1 ek olivaolaj
1 csipet só

A hagymát aprítjuk, a répát lereszeljük, kevés vízen megpároljuk őket. Hozzáadjuk az olivaolajat, és a fűszereket. Kicsit sütjük, majd felengedjük a rizstejszínnel. Sózzuk. Felforraljuk, majd pár perc kevergetés után el is zárhatjuk a gázt, mert elkészült.


2012. június 10., vasárnap

Hajdinagombóc levesbetétnek

Dulmina Nyitott szemmelben szereplő burgonyás hajdinagombóca volt az ötletadó, csakhogy Csepelen nincs Malmom, Biobolt pedig épp nem esett útba. Tésztát előtte ettünk egy másik fajta levesben, galuskát azelőtt a borsólevesben. Nem baj, gondoltam, megfőzöm egészben a hajdinát, és majd azt keverem valamihez.
Ahogy a hajdina főtt, rájöttem, hogy nem lesz ez sima ügy, még akkor sem, ha zablisztet, vagy ilyesmit keverek a tésztához. Volt otthon ellenőrzött helyről származott tojás, ezért azzal készítettem el végül.
Mások szerint ehető, bár módjával :) és szerintem sem volt rossz. Különleges köretnek, vagy lisztérzékenyeknek jó alternatíva lehet.


Hozzávalók:
1 bögre főtt hajdina
1 tojás
1 reszelt répa (kihagyható, de finom)
1 pici hagyma felaprítva (kihagyható, de finom)

1 tk vegamix
1,5 tk  só

A hajdinát forró vízzel leforrázzuk, majd a vizét leöntjük. Újra felengedjük vízzel, és 1/4 óra alatt megfőzzük. Szűrjük. Egy edényt teszünk fel vízzel főni, amikor felforrt, kerül bele 1/2 kanál só.
A hagymát és a répát kevés vízen megpároljuk, majd hozzáadjuk a vegamixet, a sót, a hajdinát. Beleütjük a tojást, és átkavarjuk. 
Kanálnyi darabokat "szaggatunk" ki belőle, és a forró vízbe tesszük. Kis lángon bő 5 perc alatt megfőzzük. Óvatosan leszűrjük, és finom zöldséglevesek mellé tálalhatjuk levesbetétként.
 

2012. június 5., kedd

Tökfőzelék

Pár hete emlegetem, hogy tökfőzeléket kellene főzni, de sorra meg lett vétózva. A pénteki rohanásban viszont nem foglalkoztam az ellenkezéssel, megvettem a piacon három gyönyörű kis tököt. Annyira zsengék voltak, hogy azt gondoltam, nem létezik, hogy ebből rossz süljön ki. ((Halkan, és két zárójelben jegyzem meg itt, hogy cserébe viszont készítettem mellé csirkepaprikást feltétnek.))
Valóban finom lett, és a kesudió miatt kicsit krémes jellegű. Meggyőző lehet, hogy a legnagyobb ellenkező kétszer is szedett. Pedig kapor is volt benne. Bár nem tudom ez utóbbi mennyire szólt a szakácsnőnek, és mennyire a főzeléknek, illetve az éhes hasnak. :)
Lényeg, a lényeg, bárkinek javaslom a receptet kipróbálásra, annak is, aki nem vegán, mert a kesudióval sűrített főzelékfélék mindig nagyon ízletesek. Ráadásul a friss növényekből készült tökfőzeléket össze sem lehet hasonlítani az öreg, a szárát is belereszelt mélyhűtött tökből készülttel. Nem csodálom, hogy sokan nem szeretik.

Hozzávalók:
3 kisebb főzőtök
1 kis fej vöröshagyma
1 csokor kapor
2 ek olivaolaj
1 csapott ek só
1 tk pirospaprika

2 marék kesudió
1 marék napraforgómag
4 ek tk tönkölyliszt

A hagymát megpucoljuk, aprítjuk, kevés vízen megpároljuk.
A tököt pucoljuk, lereszeljük.
A hagymára öntjük az olivaolajat, rászórjuk az apróra vágott kaprot, kicsit kavargatjuk, majd beleszórjuk a pirospaprikát, és hozzáadjuk a tököt.
Sózzuk. Felengedjük annyi vízzel, hogy épp ellepje. Forrás után kis lángon főzzük, míg a tök megpuhul.
Ezalatt az olajos magokat kevés vízzel összeturmixoljuk. Amikor már sima, beleszórjuk a lisztet, és felengedjük annyi vízzel, hogy a gép kényelmesen dolgozzon. Az öntetet a leveshez kavarjuk, és 10-15 percet főzzük együtt. Közben sűrűn kevergetjük.

A pofonegyszerű padlizsánkrém

Múlt héten vasárnap dolgoznom kellett, és csak kevés időm volt főzőcskézni. Beraktam egy adag krumplit jénai tálban a sütőbe, aztán gondoltam egyet, és a hűtőben árválkodó padlizsánt bedobtam mellé a rácsra. Amikor kisült, nem sokat kellett vele foglalkozni, csak egy jó fél órát állni hagytam fogyasztás előtt, hogy az ízek összeérjenek.

Hozzávalók:
1 nagy padlizsán
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
1 csipet só


A padlizsánt megsütjük, ha lehet hagyjuk kicsit pirulni is. Amikor kisül, meghámozzuk, villával összenyomkodjuk, sózzuk. 2 ek olivaolajat öntünk rá.
Két kis újhagymát vékony karikákra vágunk, a fenti péphez keverünk.

Finom volt a sült burgonyával, de rizshez, vagy egy szelet kenyérhez is el tudom képzelni. A férjem, mikor elfogyott a szósz a halhoz, ezzel ette. Látványnak nem gyönyörű, de ízletes.

2012. június 4., hétfő

Tüskevár és karfiol leves

Odakinn még mindig szakad az eső, de a villámlás már elvonult. Amilyen gyorsan jött, úgy ment is. Ahogy az öreg Matula is megállapította a kedvenc könyvemben: "Nagy idő készül mondta Matula, de nem lesz hosszú. Ami ilyen hirtelen jön, nem tud megállni." És már hallom is, ahogy az égerfák susorogni kezdenek, és az ég elszürkül, miközben ők ketten a gunyhónál vizslatják az eget. Éppen újraolvasom. Nem tudom hanyadjára, mégis minden egyes alkalommal örömmel veszem kézbe a Tüskevárat.
Mindennek persze semmi köze a karfiol leveshez, csak eszembe jutott. Talán annyi a közös bennük, hogy mindkettő jó nagyon, és egyszerű. Ez utóbbiba most semmi plusz nem kellett, sem hagyma, se fokhagyma, se vegamix, csak a friss tavaszi zöldségek íze, együtt az tette finommá.

Karfiol leves

Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
2 nagyobb répa
1 nagyobb csokor petrezselyem gyökér + a zöldje
1 zellergumó
1 ek olivaolaj
1 tk só

2 marék levestészta (Natura sodortcsiga pl.)
 
A répát, a petrezselymet, és a zellert megpucoljuk, mossuk, aprítjuk. A petrezselyem zöldjét apróra vágjuk. Az olajon picit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a fenti zöldségeket és a sót. Pár kanál vízzel pároljuk jó 10 percig. Amikor már puhulnak, felengedjük kevés vízzel, és hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt.
Mielőtt a karfiol megfőne, beletesszük a tésztát, és még kb. 10 percig főzzük.
A sodort csigát nagyon szeretem, mert finom, hamar készen van, és nincs benne tojás. Ezért merem belefőzni is az ételbe.(Candidások cseréljék teljesőrlésűre)
Nagyon finom íze lett. Biztosan a friss zöldségek miatt is, de a karfiol is csak finoman "jelentkezett", hogy én is itt vagyok.

2012. június 1., péntek

Kalács


Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl növényi tej
10-20 dkg mazsola, vagy egyéb aszalt gyümölcsök (áfonya, szilva, csersznye)
3-4 ek méz
4 ek olivaolaj
1 ek zabliszt (puhítja a tésztát, jobb vele, de elhagyható)
1 ek burgonyapehely (elhagyható)
2 dkg élesztő
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje

Az aszalványok kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztatjuk.
Ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a zabliszttel és a burgonyapehellyel, vaníliával, és sóval. Hozzámorzsoljuk az élesztőt, hozzáöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet.
Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk...
A végén hozzágyúrjuk az aszalványokat is. (A kenyérsütő ezért külön csipog. Azért érdemes ilyenkor beletenni, mert egyébként szétkeni az aszalványokat dagasztás közben.)
Pihenni hagyjuk legalább 1/2 órát egy konyharuhával letakarva.
Ha letelt az idő, átgyúrjuk újra az egészet alaposan, formázzuk, fonjuk, majd egy zsírpapírral kibélelt formába tesszük.
Ezután 3/4 órát kelesztjük.
Kb. 45 perc alatt sütjük kb. 180 C-on.

Kékkk

Mostanában mindig van valami szépség a kertben. Nem tudok úgy kimenni, hogy ne lenne legalább 5 szebbnél szebb fényképtéma.
Az elmúlt hetek kevés alvással, sok rohanással, rengeteg utazással és irodában üldögéléssel, város zajával teltek. Tegnap, miután megborotváltam Tatust (Nagyon remeg már a keze, ezért kell neki a segítség. Nem egy egyszerű esemény, a süni jelenthet neki, ezért régebben is ritkára vette. De utána jobb volt megpuszilni. :) ) kibóklásztam a kertbe.
Legeltettem a szememet. A hagyma gyönyörű, még lehet belőle újhagymát kilopkodni, de már nem sokáig. A borsó még szebb, zsenge, zöld. Az ember rögtön lelegelné az egészet. A mák virágzik, pedig nem rég egyeltük, úgy emlékszem. A jégsaláta idén nem lett valami fényes, de talán még megfejesedik rendesen a jövőhéten.
A fóliában is minden növöget. Már kis paradicsomok is zöldülnek. Az uborka terem, ahogy kell, hersegősen friss, mert nem lehet megállni, hogy meg ne kóstolj helyben egyet. A csípős paprikák is nagyok, de veszettül csípnek. Ezért szeretem a kosszarvút, mert ugyanaz a finom ropogós íz csípősség nélkül, de idén nem kaptunk.
A lényeg az, hogy nagyon élveztem a csendet, a kerti kis munkát. Minden nap ezt kellene hazaérve, és kiadná az ember a gőzt, miközben a kert is szépülne, és egészséges ételek kerülnének az asztalra. Nem mellesleg a hason elhelyezkedő háj mennyisége is csökkenne. :)
Nesze neked pogácsás menü.
Jajj, ezt nem is szabadna megemlítenem sem. Egy külön munka miatt olyan össze-vissza ettem, és miket! Nos, meg kell említenem, hogy a ceglédi kórházban nagyon finom pogácsát süt a konyha. Túlságosan is jót. A receptjét majd egyszer még megszerzem. No persze nem vegán lesz, az tuti. Pedig azért igyekszem általában tartani a vegán étrendet, néha megszakítva kevés tejtermékkel, vagy 1-1 tojással. 
Többször egész nap nem volt idő enni, csak néha a kínált pogácsákat, ami se nem vegán, se nem teljes kiőrlésű! Nem jó ez az életmód, tönkreteszi az embert, teljesen kizsigereli. Néztem a kollégákat, és csodálkoztam, hogy az emberi test mennyire strapabíró, hogy 5 kávéval, és 5 pogácsával egész nap működnek, reggel hattól este tízig is az irodában, ha kell. Csak ez előbb utóbb valahol visszaüt majd. És ezt nagyon sajnálom. Mert sok mindent megtesznek másokért, csak épp önmagukat nyomják el.
Pont  a Nyitott szemmelben volt egy idézet a kenyeres cikkben, amiben egy néni kijelentette, hogy jobb nem lett a mindennapi élet, csak esetleg könnyebb. Mármint fizikai munka szempontjából. Aztán hogy ez lelkileg pl. mivel jár? 
Jobb az embernek a földet túrni, mégiscsak azt mondom... Meg persze  főleg a Biblia mondja, én csak ismétlem. Az ilyesfajta munka áldás lehet, felüdít.  
Kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és boldogabb. Kevesebbet idegeskedik, kevesebbet keres, de kevesebbel is beéri. Mert miért lenne szüksége okos telefonra? Persze lehet cáfolni, de azt hiszem olyan ez, mint a béka a melegedő vízben...

Nyitott szemmel új szám

Gondoltam megosztom veletek, hogy megjelent a Nyitott szemmel magazin új száma. Magdi interjút készített az előzőben Dulminával, a receptjeiből is szerepelt benne néhány. A burgonyás hajdinagombócot mintha kifejezetten nekem tervezte volna. ;) A mostaniban én leszek.
Egyébként nagyon szeretem az újságot olvasgatni, mert mindig van benne valami szemet nyitogató cikk, vagy valami egyéb érdekesség, jó tanács a kapcsolatainkhoz.

2012. május 23., szerda

Tzatziki

Ahányszor bemegyek a fóliába, mosolyognom kell, mert olyan gyönyörűen terem az uborka, hogy öröm nézni. Legtöbbször csak úgy leszedi az ember, és már eszi is, de néha megéri, hogy saláta legyen.
Pl. joghurtos uborkasaláta, vagy tzatziki más néven.

Hozzávalók:
1 kg uborka
1 pohár joghurt (kinek szója, kinek tehénke)
1 gerezd fokhagyma
pár szál kapor
1 csipet só

Az uborkát lereszeljük, majd sózzuk. Azután hozzáadjuk az áttört fokhagymát, az apróra vágott kaprot, és a joghurtot. A legjobb, ha néhány órára állni hagyjuk, hogy összeérjen az íze.
Egy szelet teljes kiőrlésű pirítóssal nagyon finom tud lenni.