2012. június 27., szerda

Születésnaposok

 Volt a múlt héten kirándulás, többszörös születésnap ünneplés is a melegen kívül. Az egyik sógornőmnek pl. ilyen gyönyörű színű tortát készítettünk. A másiknak szerencsére az anyukája sütött... :)

A marcipánt nem szereti, a Marsmallow-ból viszont csak halvány rózsaszínt kaptam, gondoltam alig fog feltűnni, de amikor melegedés után megkavartam, megállt a fakanál a kezemben. Elképzeltem Szilvi arcát, mikor meglátja...  És igen, mind nevettünk úgy, hogy a Boldog szülinapot nem tudtuk neki elénekelni, mert röhögésbe fulladt. :)
Egyébként azért ilyen szép "formás", mert piskótatekercsből áll. Az a kedvence, hát a 4-ből az egyiket felcincáltuk.
Legközelebb már lesz tapasztalatunk Csillával az ilyesmiben, és kicsit másképp állunk neki. Először is nem kell bele olyan sok porcukor mint amit képes felvenni, mert nehéz vele dolgozni, (3db 100 g-os csomaghoz 6 púpos sok) másrészt már tudjuk, mire képes a bevonat, mit bír el. És azt is, hogy nem péntek délután kell nekifogni, mert ennek sok idő kell.
Hogy előző nap tényleg érdemes-e elkészíteni, nem tudom, de nem ragadt csak kicsit az ujjainkhoz, és magához. 
A fenti tapasztalatokat összegezve, maradunk inkább a hagyományos bevonatoknál, ami nálunk többnyire túró, vagy mogyorós krém, esetleg csoki, néha gesztenye. Egyszerűbben díszíthető, szeletelhető. Viszont akinek kedvence a pillecukor, azt mondja, érdemes ezzel az időt tölteni. :)

2012. június 26., kedd

Zöldségpörkölt barnarizzsel

Egyszerű az oka, miért lett pörkölt. A meleg. Nem tudtam rávenni magam, hogy begyújtsam a sütőt. Így szétnéztem a hűtőben, a mélyhűtőben, és a szerencsésebbek zöldségpörköltet ettek, a kevésbé szerencsések ananászos csirkemellet rizstejszínnel. ;)

A barna rizzsel nem sok baj van, kevés hagymát megpárolunk, ráteszünk egy kanál olajat, 1 kanál vegamixet, sót, és a rizst 2,5x-es mennyiségű vizet. Bő 40 perc alatt megfő, és még kavargatni sem szükséges.

A zöldségpörkölthöz a vöröshagymát szintén kevés vízen megpároljuk, 1 ek olivaolajjal összekeverjük, erre szórjuk az őrölt köménymagot és pirospaprikát. Azután megy bele a borsó, és a só, kevés víz, épp csak ellepje. Kb. 15 perc múlva (a borsó öregségétől függően) a cukkini és a karfiolrózsák. Amikor a két utóbbi zöldségféle is megpuhult, elzárhatjuk a gázt.

Azt hinné az ember, hogy a cukkini és a karfiol nem illik bele, de nagyon finom lett. Friss saláta készült hozzá káposztából, répából, némi hagymából és paprikából. Amikor mindet legyaluljuk, illetve a répát reszeljük, megsózzuk, gyúrjuk, míg levet enged. Érdemes nem kihagyni ezt a lépést, egészen más ízeket kapunk, mintha csak simán felvágjuk, és az öntet rákerül. A végén 1 kanál mézzel és citrom levével egészítjük ki.

2012. június 19., kedd

Bérszakácsot keresünk

Magyarországon ez a dolog valahogy nem ismert, de előfordul azért, hogy hasznos bartel üzletek köttetnek néha. :) Ha jól emlékszem, talán Katanyaka is főzött valakinek egy időben. Pont a múltkor mondtam, hogy két emberre főzni akkora pocséklás, mert otthon 10-re majdnem ugyanannyi energia, csak több hozzávaló kell. Most viszont az a lényeg, hogy valaki megkeresett amiatt, hogy szüksége lenne egy olyan személyre, aki egészséges ételeket tud készíteni egészséges alapanyagokból, és vállalja, hogy neki főzne huzamosabb ideig, természetesen ellenszolgáltatásért. Budapesti az illető, nincsenek magas elvárásai, csak ne legyen minden nap gombapörkölt. :)
Bár nagy kihívás, lehet, hogy én is szívesen csinálnám, de Pest, Mátraháza és Nagyút között random  ingázva felelőtlenség lenne bármit is bevállalnom. 
Kérlek benneteket, hogyha valaki indíttatást érez, keressen meg, megadom az illető elérhetőségét, és megbeszélik, hogy valóban mehet-e a dolog.

Köszi Lányok! (Bocs, ha valamelyik férfikolléga is érintettnek érzi magát, szó se róla, hogy kizárnám a lehetőséget. :) )

Ha már így kép nélkül maradt ez a post, mutogatok párat a kertből.

A jázminbokron volt a többiek között egy ágon, az illata ugyanaz, valami különlegesebb fajta lehet.

Ilyenkor nagyon szép tud lenni a trombitavirág, csak ne akarná átvenni az uralmat a kert felett.

A kedvenc virágom. Mátraházán még most virágzik.


Ez nem a kertből való, viszont gyönyörű.

Kenyérsütő

Csöndben elsunnyogott a háttérben a Vaterázott Saverin kenyérsütőm, és meg sem említettem, pedig dolgozik ügyesen. Bár többnyire nem süt, hanem dagaszt, és keleszt, amiből aztán zsömle lesz, meg szilvás párna, esetleg pizza , vagy kenyérlángos.
Nem sokkal drágábban újat is vehettem volna, azonban évekig használtunk 2 Severint otthon, és nagyon szerettem. Az egyik még most is megy, csak épp az üstjét kellene kicserélni. Ráadásul az egyik legcsendesebb gépről van szó. Fele olyan zajt csap, mint az "új" Moulinexünk. 
Nem a reklám helye, hiszen itthon már nem kapható, csak használtan. Nem értem miért.
Amikor 98 környékén először vettünk, ez a fajta, meg egy másik volt csak kapható. Talán 43 ezer Ft. volt. Jó darabig totóztunk vele, mire megszületett az a recept, ami ehhez a sütőhöz és a mi hasunkhoz is illett. :)
Persze aztán folyamatosan változott, először csak rétesliszt, majd egy kicsi teljes őrlésű, újabban több került a kenyérbe.  Mostanában pl. hagyományos élesztővel sülnek a cipók, régebben a Francia élesztővel, amíg azt is lehetett kapni. A legjobb dolgok miért tűnnek el idővel? Abból 2,5 kenyérre volt elég egy zacskóval, és mindig szépen dolgozott.
Ja, nem tudom ki hogy méri ki az összetevőket a receptből, de talán adok jó ötletet valakinek. Általában egy kelesztőedény 45-50 dkg. Mi úgy szoktuk a hozzávalókat kimérni, hogy az egészet rárakjuk a mérlegre, beleöntjük a vizet, a sót, a mézet. Ez kb 90 dkg szokott így lenni, ehhez egyszerűen addig adagoljuk a lisztet, amíg 1,5 kg-ot nem mutat a mérleg. Épp ezért már olyan automatikusan szokott minden menni.
Azután rá a magokat, az éleszőt - soha nem a vízbe. Ez utóbbit jobb ha megszokja az ember, mert így nincs az, hogy reggelre akartam, hogy kisüljön, csak közben el kezd dolgozni az élesztő. Nem, azt mindig a tetejére a liszt közé.
Jól eldumálok, most vettem észre, hogy mennyire elszaladtak az ujjaim. :)  A lényeg az, hogy örülök neki, megkönnyíti sokszor a munkámat.


2012. június 15., péntek

Kukorica gombóc

Hozzávalók:
30 dkg kukoricadara
9 dl víz
3 ek gyümölcscukor
2 ek vegimilk, vagy szójajoghurt (opcionális)
1 vaníliarúd kikapart beleseje
1/2 citrom reszelt héja
1 csipet só

A kukoricát háromszoros vízben megfőzzük a vaníliával, reszelt citrom héjával és némi sóval sok kavargatás mellett. A végén belekeverjük a gyümölcscukrot, esetleg vegimiliket.
Amikor már hűlt, gombócokat formálunk belőle.
Lekvárral, vagy gyümölcsszósszal kínálhatjuk. Mint pl. Duende a kölest, vagy banánöntettel, de szerintem a legjobban az almaszósz illik hozzá.


A díjtól az Orion csillagködig

Az elmúlt időszak összevisszaságában elfelejtettem  megemlíteni, hogy Zsuzsa volt olyan kedves, és újabb díjjal ajándékozott meg. Elnézést, hogy egy sort sem írtam róla.
Huh, viszont ezzel együtt 7 dolgoról is kellene beszélnem, amiről eddig nem. Nehéz dió, és semmi kedvem feltörni, de essünk neki:
1. Nagyon ritkán lehet meglepni bármivel is, amit egyébként ügyesen titkolok. Tavaly márciusban mégis tátva maradt a szám egy nagykabátos hűvös estén, és augusztus 7.-én egy kacifántos történetre került pont két igennel.
2. A mértékletesség mindig is gyenge pontjaim közé tartozott. Nem hiába volt egyik szakdolgozatom témája. Hol mindent, hol semmit. Sokat küzdök vele.
3. Pogácsafüggő  vagyok.
5. Tavalyelőttig nem tudtam, milyen ízű a spenót.
6. A legnagyobb bajokban felfelé kell emelni a szemeinket, mert onnan tényleg jön segítség. Igaz nem mindig olyan, amilyet vártunk, de jó.
7. Egyszer szeretném látni az északi fényt. Meg majd később az Orion csillagködöt is közelről.

A fotót Francsics László (Ptes) készítette, a kép a Fotózz!-ról van, de a saját galériája is nagyon érdekes..

2012. június 13., szerda

Köleses gombapörkölt

Anya gombapörköltet csinált, így nekem csak a kölest kellett hozzá megfőznöm. Finom lett, bár magtejföllel egy picit harmonikusabb az íze, de arra most nem volt idő.

Hozzávalók:
1 kg gomba szeletelve
3 dl szójajoghurt (vagy növényi tejföl)
1 nagyobb fej vöröshagyma aprítva
1 paradicsom felszeletelve
1 paprika karikákra vágva
1 ek pirospaprika
1 ek olivaolaj
1 csipet őrölt kömény
2 babérlevél
1 tk só

2 bögre köles
7 bögre víz
1 tk só

A vöröshagymát kevés vízen megpároljuk, majd meglocsoljuk olivaolajjal. Beleszórjuk a gombát, a paprikát és a paradicsomot, illetve a köménymagot. Átkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk, és a babérleveleket is beletesszük.

Amíg fő, a kölest is elkészítjük. Átválogatjuk a magokat, ha nem akarjuk, hogy recsegjen a fogunk alatt, majd felengedjük 3-3,5x-ös mennyiségű vízzel. 20-25 percig főzzük, de nem  kavargatjuk.

Visszatérve a gombához, ha növényi tejföllel készítjük, akkor 3 marék kesudiót, vagy kesudió és napraforgó keverékét kevés vízzel turmixoljuk, és azt keverjük az ételbe. Amikor már majdnem megfőtt, beleöntjük a szójajoghurtot / magtejfölt, és összefőzzük 5-10 perc alatt.


2012. június 12., kedd

Szerelemvirág és zöldséges szósz


Gondolnátok, hogy az ott fenn hagyma?! Csak dísz. :) Tele van velük a kert, ott csillagszeműsködnek mindenütt. A szomszédasszony szerint szerelemvirágnak hívják.
Két fotózás között sütöttem is. Halat, meg krumplit. Nagyon ritkán készítem az előbbit, épp ezért rákerestem a neten a szószokra. A legtöbb helyen a kaprosakat hozott ki, amit célszemély nem preferált. És a rozmaring jöhet? Azt igen. Tehát ez utóbbiból és abból kellett kiindulnom, ami volt otthon, így a répa jutott eszembe, mint egyik összetevő, mivel azt a norvégoknál a makrélához ettünk, és finom volt.
Az volt az egyetlen hal, amit szívesen megettem, mikor még nem voltam vegetáriánus. Az összes többit mindig  "pocsolyaízűnek" találtam, pedig biztosan finom, csak én vagyok finnyás. De az is lehet, hogy a Piffi fűszer volt a tettes a dologban. Amit máig sem tudok, hogy pontosan milyen fűszerek vannak benne.
A szósz viszont a végén nagyon finom lett, és illett is a halhoz is állítólag.
Én inkább a padlizsánt ettem jénaiban sült burgonyával.

Hozzávalók:
1 doboz rizstejszín
1 kis fej vöröshagyma
1 reszelt répa
1 tk rozmaring
1 csipet római kömény
1 csipet kakukkfű
1 csipet majoranna (elhagyható)
1 ek olivaolaj
1 csipet só

A hagymát aprítjuk, a répát lereszeljük, kevés vízen megpároljuk őket. Hozzáadjuk az olivaolajat, és a fűszereket. Kicsit sütjük, majd felengedjük a rizstejszínnel. Sózzuk. Felforraljuk, majd pár perc kevergetés után el is zárhatjuk a gázt, mert elkészült.


2012. június 10., vasárnap

Hajdinagombóc levesbetétnek

Dulmina Nyitott szemmelben szereplő burgonyás hajdinagombóca volt az ötletadó, csakhogy Csepelen nincs Malmom, Biobolt pedig épp nem esett útba. Tésztát előtte ettünk egy másik fajta levesben, galuskát azelőtt a borsólevesben. Nem baj, gondoltam, megfőzöm egészben a hajdinát, és majd azt keverem valamihez.
Ahogy a hajdina főtt, rájöttem, hogy nem lesz ez sima ügy, még akkor sem, ha zablisztet, vagy ilyesmit keverek a tésztához. Volt otthon ellenőrzött helyről származott tojás, ezért azzal készítettem el végül.
Mások szerint ehető, bár módjával :) és szerintem sem volt rossz. Különleges köretnek, vagy lisztérzékenyeknek jó alternatíva lehet.


Hozzávalók:
1 bögre főtt hajdina
1 tojás
1 reszelt répa (kihagyható, de finom)
1 pici hagyma felaprítva (kihagyható, de finom)

1 tk vegamix
1,5 tk  só

A hajdinát forró vízzel leforrázzuk, majd a vizét leöntjük. Újra felengedjük vízzel, és 1/4 óra alatt megfőzzük. Szűrjük. Egy edényt teszünk fel vízzel főni, amikor felforrt, kerül bele 1/2 kanál só.
A hagymát és a répát kevés vízen megpároljuk, majd hozzáadjuk a vegamixet, a sót, a hajdinát. Beleütjük a tojást, és átkavarjuk. 
Kanálnyi darabokat "szaggatunk" ki belőle, és a forró vízbe tesszük. Kis lángon bő 5 perc alatt megfőzzük. Óvatosan leszűrjük, és finom zöldséglevesek mellé tálalhatjuk levesbetétként.
 

2012. június 5., kedd

Tökfőzelék

Pár hete emlegetem, hogy tökfőzeléket kellene főzni, de sorra meg lett vétózva. A pénteki rohanásban viszont nem foglalkoztam az ellenkezéssel, megvettem a piacon három gyönyörű kis tököt. Annyira zsengék voltak, hogy azt gondoltam, nem létezik, hogy ebből rossz süljön ki. ((Halkan, és két zárójelben jegyzem meg itt, hogy cserébe viszont készítettem mellé csirkepaprikást feltétnek.))
Valóban finom lett, és a kesudió miatt kicsit krémes jellegű. Meggyőző lehet, hogy a legnagyobb ellenkező kétszer is szedett. Pedig kapor is volt benne. Bár nem tudom ez utóbbi mennyire szólt a szakácsnőnek, és mennyire a főzeléknek, illetve az éhes hasnak. :)
Lényeg, a lényeg, bárkinek javaslom a receptet kipróbálásra, annak is, aki nem vegán, mert a kesudióval sűrített főzelékfélék mindig nagyon ízletesek. Ráadásul a friss növényekből készült tökfőzeléket össze sem lehet hasonlítani az öreg, a szárát is belereszelt mélyhűtött tökből készülttel. Nem csodálom, hogy sokan nem szeretik.

Hozzávalók:
3 kisebb főzőtök
1 kis fej vöröshagyma
1 csokor kapor
2 ek olivaolaj
1 csapott ek só
1 tk pirospaprika

2 marék kesudió
1 marék napraforgómag
4 ek tk tönkölyliszt

A hagymát megpucoljuk, aprítjuk, kevés vízen megpároljuk.
A tököt pucoljuk, lereszeljük.
A hagymára öntjük az olivaolajat, rászórjuk az apróra vágott kaprot, kicsit kavargatjuk, majd beleszórjuk a pirospaprikát, és hozzáadjuk a tököt.
Sózzuk. Felengedjük annyi vízzel, hogy épp ellepje. Forrás után kis lángon főzzük, míg a tök megpuhul.
Ezalatt az olajos magokat kevés vízzel összeturmixoljuk. Amikor már sima, beleszórjuk a lisztet, és felengedjük annyi vízzel, hogy a gép kényelmesen dolgozzon. Az öntetet a leveshez kavarjuk, és 10-15 percet főzzük együtt. Közben sűrűn kevergetjük.

A pofonegyszerű padlizsánkrém

Múlt héten vasárnap dolgoznom kellett, és csak kevés időm volt főzőcskézni. Beraktam egy adag krumplit jénai tálban a sütőbe, aztán gondoltam egyet, és a hűtőben árválkodó padlizsánt bedobtam mellé a rácsra. Amikor kisült, nem sokat kellett vele foglalkozni, csak egy jó fél órát állni hagytam fogyasztás előtt, hogy az ízek összeérjenek.

Hozzávalók:
1 nagy padlizsán
2 szál újhagyma
2 ek olivaolaj
1 csipet só


A padlizsánt megsütjük, ha lehet hagyjuk kicsit pirulni is. Amikor kisül, meghámozzuk, villával összenyomkodjuk, sózzuk. 2 ek olivaolajat öntünk rá.
Két kis újhagymát vékony karikákra vágunk, a fenti péphez keverünk.

Finom volt a sült burgonyával, de rizshez, vagy egy szelet kenyérhez is el tudom képzelni. A férjem, mikor elfogyott a szósz a halhoz, ezzel ette. Látványnak nem gyönyörű, de ízletes.

2012. június 4., hétfő

Tüskevár és karfiol leves

Odakinn még mindig szakad az eső, de a villámlás már elvonult. Amilyen gyorsan jött, úgy ment is. Ahogy az öreg Matula is megállapította a kedvenc könyvemben: "Nagy idő készül mondta Matula, de nem lesz hosszú. Ami ilyen hirtelen jön, nem tud megállni." És már hallom is, ahogy az égerfák susorogni kezdenek, és az ég elszürkül, miközben ők ketten a gunyhónál vizslatják az eget. Éppen újraolvasom. Nem tudom hanyadjára, mégis minden egyes alkalommal örömmel veszem kézbe a Tüskevárat.
Mindennek persze semmi köze a karfiol leveshez, csak eszembe jutott. Talán annyi a közös bennük, hogy mindkettő jó nagyon, és egyszerű. Ez utóbbiba most semmi plusz nem kellett, sem hagyma, se fokhagyma, se vegamix, csak a friss tavaszi zöldségek íze, együtt az tette finommá.

Karfiol leves

Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
2 nagyobb répa
1 nagyobb csokor petrezselyem gyökér + a zöldje
1 zellergumó
1 ek olivaolaj
1 tk só

2 marék levestészta (Natura sodortcsiga pl.)
 
A répát, a petrezselymet, és a zellert megpucoljuk, mossuk, aprítjuk. A petrezselyem zöldjét apróra vágjuk. Az olajon picit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a fenti zöldségeket és a sót. Pár kanál vízzel pároljuk jó 10 percig. Amikor már puhulnak, felengedjük kevés vízzel, és hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt.
Mielőtt a karfiol megfőne, beletesszük a tésztát, és még kb. 10 percig főzzük.
A sodort csigát nagyon szeretem, mert finom, hamar készen van, és nincs benne tojás. Ezért merem belefőzni is az ételbe.(Candidások cseréljék teljesőrlésűre)
Nagyon finom íze lett. Biztosan a friss zöldségek miatt is, de a karfiol is csak finoman "jelentkezett", hogy én is itt vagyok.

2012. június 1., péntek

Kalács


Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl növényi tej
10-20 dkg mazsola, vagy egyéb aszalt gyümölcsök (áfonya, szilva, csersznye)
3-4 ek méz
4 ek olivaolaj
1 ek zabliszt (puhítja a tésztát, jobb vele, de elhagyható)
1 ek burgonyapehely (elhagyható)
2 dkg élesztő
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje

Az aszalványok kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztatjuk.
Ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a zabliszttel és a burgonyapehellyel, vaníliával, és sóval. Hozzámorzsoljuk az élesztőt, hozzáöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet.
Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk...
A végén hozzágyúrjuk az aszalványokat is. (A kenyérsütő ezért külön csipog. Azért érdemes ilyenkor beletenni, mert egyébként szétkeni az aszalványokat dagasztás közben.)
Pihenni hagyjuk legalább 1/2 órát egy konyharuhával letakarva.
Ha letelt az idő, átgyúrjuk újra az egészet alaposan, formázzuk, fonjuk, majd egy zsírpapírral kibélelt formába tesszük.
Ezután 3/4 órát kelesztjük.
Kb. 45 perc alatt sütjük kb. 180 C-on.

Kékkk

Mostanában mindig van valami szépség a kertben. Nem tudok úgy kimenni, hogy ne lenne legalább 5 szebbnél szebb fényképtéma.
Az elmúlt hetek kevés alvással, sok rohanással, rengeteg utazással és irodában üldögéléssel, város zajával teltek. Tegnap, miután megborotváltam Tatust (Nagyon remeg már a keze, ezért kell neki a segítség. Nem egy egyszerű esemény, a süni jelenthet neki, ezért régebben is ritkára vette. De utána jobb volt megpuszilni. :) ) kibóklásztam a kertbe.
Legeltettem a szememet. A hagyma gyönyörű, még lehet belőle újhagymát kilopkodni, de már nem sokáig. A borsó még szebb, zsenge, zöld. Az ember rögtön lelegelné az egészet. A mák virágzik, pedig nem rég egyeltük, úgy emlékszem. A jégsaláta idén nem lett valami fényes, de talán még megfejesedik rendesen a jövőhéten.
A fóliában is minden növöget. Már kis paradicsomok is zöldülnek. Az uborka terem, ahogy kell, hersegősen friss, mert nem lehet megállni, hogy meg ne kóstolj helyben egyet. A csípős paprikák is nagyok, de veszettül csípnek. Ezért szeretem a kosszarvút, mert ugyanaz a finom ropogós íz csípősség nélkül, de idén nem kaptunk.
A lényeg az, hogy nagyon élveztem a csendet, a kerti kis munkát. Minden nap ezt kellene hazaérve, és kiadná az ember a gőzt, miközben a kert is szépülne, és egészséges ételek kerülnének az asztalra. Nem mellesleg a hason elhelyezkedő háj mennyisége is csökkenne. :)
Nesze neked pogácsás menü.
Jajj, ezt nem is szabadna megemlítenem sem. Egy külön munka miatt olyan össze-vissza ettem, és miket! Nos, meg kell említenem, hogy a ceglédi kórházban nagyon finom pogácsát süt a konyha. Túlságosan is jót. A receptjét majd egyszer még megszerzem. No persze nem vegán lesz, az tuti. Pedig azért igyekszem általában tartani a vegán étrendet, néha megszakítva kevés tejtermékkel, vagy 1-1 tojással. 
Többször egész nap nem volt idő enni, csak néha a kínált pogácsákat, ami se nem vegán, se nem teljes kiőrlésű! Nem jó ez az életmód, tönkreteszi az embert, teljesen kizsigereli. Néztem a kollégákat, és csodálkoztam, hogy az emberi test mennyire strapabíró, hogy 5 kávéval, és 5 pogácsával egész nap működnek, reggel hattól este tízig is az irodában, ha kell. Csak ez előbb utóbb valahol visszaüt majd. És ezt nagyon sajnálom. Mert sok mindent megtesznek másokért, csak épp önmagukat nyomják el.
Pont  a Nyitott szemmelben volt egy idézet a kenyeres cikkben, amiben egy néni kijelentette, hogy jobb nem lett a mindennapi élet, csak esetleg könnyebb. Mármint fizikai munka szempontjából. Aztán hogy ez lelkileg pl. mivel jár? 
Jobb az embernek a földet túrni, mégiscsak azt mondom... Meg persze  főleg a Biblia mondja, én csak ismétlem. Az ilyesfajta munka áldás lehet, felüdít.  
Kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és boldogabb. Kevesebbet idegeskedik, kevesebbet keres, de kevesebbel is beéri. Mert miért lenne szüksége okos telefonra? Persze lehet cáfolni, de azt hiszem olyan ez, mint a béka a melegedő vízben...

Nyitott szemmel új szám

Gondoltam megosztom veletek, hogy megjelent a Nyitott szemmel magazin új száma. Magdi interjút készített az előzőben Dulminával, a receptjeiből is szerepelt benne néhány. A burgonyás hajdinagombócot mintha kifejezetten nekem tervezte volna. ;) A mostaniban én leszek.
Egyébként nagyon szeretem az újságot olvasgatni, mert mindig van benne valami szemet nyitogató cikk, vagy valami egyéb érdekesség, jó tanács a kapcsolatainkhoz.