2012. július 19., csütörtök

Több CLi, kevesebb recept

Kicsit fura lehet a cím, főleg annak, akinek a Cli betűkombináció nem mond semmit. Valójában egy diskmagról van szó, vagy ha magyarabbul akarjuk, lemezújságról. Száz éves találmány, sokféle volt,  sorolhatnám a TN-t, a KM-et, de talán az egyik legtovább működő a CLi. Még kiadtuk a Function X-en Gargaj hathatós közreműködésével, de a 2011-esre már nem jött össze csak pár cikk, ami azóta is ott várja a wincesteremen a megjelenést...
Szóval egy ebben a közegben jártas valaki közölte velem, hogy olvasgatta a blogot, de kevesebb recept kellene, és több CLi. :) Nos, nem az ő kedvéért, de mostanában tényleg kicsit több lesz a szöveg, és kevesebb a recept. Ennek hátterében igen összetett dolgok állnak. Részben az is, hogy sokkal kevesebbet főzök. Persze hasonló tendenciát mutat másoknál is, mikor negyven fok van, azonban nem csak ez  a háttere. Bár tény, hogy az utóbbi időben a nyers dolgok esnek a legjobban, és dinnyét, barackot, paradicsomot eszek a legszívesebben.
Azért csak voltak jelentős gasztro események a mi házunk táján is, pl. vasárnap befőztünk 30 kg barackot. Ugyan most nem göncit, hanem abaújvárit, de nagyon-nagyon finomak. Gyönyörű szép nagy, húsos, kicsit savanykás, a magja édes. Micunak külön köszönet a beszerzésért, és a szállításért!
A hagymánk gyönyörű lett, főztünk is jó lecsót. :) Anya dolgozott vele a legtöbbet, ő szedte, én meg locsoltam, illetve a fekete ribizli bokrot kopasztottam meg. A fokhagyma tisztítás jó macerás, mire belejöttem a fonásba, a negyedik stócnál tartottam, és el is fogyott. Valószínűleg jövőre elfelejtem, hogyan is kellett, és ugyanúgy járok.  Persze ha feltételezzük, hogy lesz jó fokhagymatermés, és miért ne reménykednénk benne.
Tegnap aztán fólia gazolás volt. A paprikák is megemberelték magukat. Leszedtem az érett növényeket, plusz paradicsomot és néhány uborkát is. Kellemes volt cipelni a vödröt azzal a tudattal, hogy egészséges és szép, hersegő növényekkel van tele.
A szeder is érni kezdett, és lassan a mákot is lehet szedni. Hála Istennek van a kerttel munka, és eredménye is lesz a kamrapolcokon. Télen lesz mit levenni róla. :)

Egészségnap a Pataky-ban

Időben szólnak! :) 
2012. október 7.-én ismét egészségnapot tartanak a Körösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
Lesz Alma együttes, Gitta és nyers evészet, Szabó Attila és Tóth Gábor előadásai, gyógynövény tanácsadás, házassággondozás, gerinc torna, pilates, masszázs és véradás is. 
Mindenkit szeretettel várnak a rendezvényre!

A nyár ízei


Általában a vegán szakácskönyvek ritkák, mint a fehér holló. 
Tényleg nagyon örültem neki, hogy sok sok munkával sikerült elkészíteni, és kiadni a sorozat harmadik tagját is 100 recepttel. Nagyon szép kivitelű, és beltartalmú. 
A rendeles@oltalomalapitvany.hu e-mail címen rendelhető meg.
Annak is ajánlom, aki egyébként nem vegán, mert nagyon jó receptek találhatók benne, a változatosság pedig gyönyörködtet. :)


2012. július 16., hétfő

Negyedik blogszületésnap

Ami véletlenül Léttudatos Reni nélkül is eszembe jutott végre. :) Akkoriban jó páran egy időben indultunk, és kicsit más volt a "levegő" a blogok körül, még találkozókat is szerveztünk. Azóta többünknek nagyot fordult az élete, és kicsit kevesebb idő jut a blogra. De azért csak jut. :)
Kell, hogy jusson, mert ez jó dolog. Vagyis merem remélni, hogy az, és van némi haszna is annak, amit csinálunk. Persze néha nagy adag zöldség az egész - sőt! többnyire az! - de nem törődünk vele. Vágjuk, szeleteljük, keverjük, kavarjuk, azután megetetjük veletek. :)

2012. július 12., csütörtök

DINNYE! :)

Elöljáróban annyit, hogy nagyon szeretem, és tudom, hogy más is így van ezzel. Egyetlen egy embert ismerek, aki nem szívesen fogyasztja, ami számomra olyan hihetetlennek tűnik. Szegény tesóm a keresztallergia miatt nagyon keveset mer enni, de azért  még így is megkockáztatja.
Tegnap hazafelé Anyával megálltunk a kompolti dinnyeföld mellett, és megvettünk egy gyönyörű, 13 kilós példányt. Onnan hozta 20-30 méterről. No ennek a dinnyének aztán, mikor nagy nyögések árán Anya becipelte és felvágtuk, olyan illata volt... ilyet még idén dinnyében nem éreztünk. Az íze is finom volt, és vacsorára megettem akkora darabot, hogy utána nem győztem méregteleníteni. :)
Mamáékhoz átvittük a negyedét, ő is bekanyarított jó darabot.

Általában mindig azt halljuk a dinnyéről, hogy azért fogyasszuk, mert jól átmossa a szervezetet, és alacsony kalóriatartalmú, azonban nagyon sok hasznos összetevője van még, amire érdemes kitérni. A Boldog élet 4. számában volt most egy nagyon jó összefoglaló cikk, az írta le, hogy tartalmaz például nagy mennyiségben béta-karotint, az A-vitamin elő-anyagát, likopint, ami a szabad gyökök okozta károsodásokkal szemben vég. Rendszeres fogyasztása csökkenti a vérben lévő szírsavak szintjét. Citrullint is tartalmaz, ami a szervezetbe jutva egy arginin nevű esszenciális aminosavvá alakul át, amely azután az immunrendszer működésében, és az erek tágításában játszik nagy szerepet.

A légkondicionálókról

Azért írok róla, mert alapvetően nem szeretem a használatát. Pedig nem rossz találmány, csak épp senki nem veszi figyelembe, hogy ezen eszköz használatának is meg van a maga kultúrája.
Amikor jó régen még beszélgettem olyannal, aki ezzel foglalkozott, azt mondta, hogy 4-5 foknál nem szabadna a külső hőmérséklethez képest alacsonyabbra állítani. Mindezt azért, mert az emberi szervezet ilyen ingadozásokat képes elviselni különösebb problémák nélkül.
Nos, talán akkor nem a 42 fokra gondolt, azonban azt hiszem, ilyen magas hőmérséklet esetén sem szabadna 10-12 foknál alacsonyabbra állítani. Először is azért, mert szépen hozzászokunk a tartós meleghez, másrészt ha az ember jön-megy, túl nagy a kontraszt.
Nagyon rosszul tud érinteni, amikor végre pulóver nélkül vágtathatok (Mátraháza hátrányai) neki az útnak, és a buszon a 22 fokra állított berendezés csinál "hűtőszekrényérzetet", miközben odakinn 36 fok van. Pestre mostanában sokszor úgy megyek, hogy vacogva szállok ki a jégszekrényből, és kótyagos fejjel élvezem az őrült hőséget 5 percig. :) A Desiro hétvégén dettó ugyanez.
Közben elkezdtem gondolkozni, hogy valószínűleg ezeken a járműveken beállítják 1x, hogy 22 fok legyen, és annyit csinál télen nyáron, hol fűt, hol hűt. De talán nem lenne akkora munka néha finomítani a rendszeren...
Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen nyafogós, és senki mást nem zavar rajtam kívül?

2012. július 11., szerda

Köleskrém ribizlivel lelkizés nélkül

Talán ki kellene törölnöm az előző bejegyzést, vagy befejeznem... de most egyiket sem érzem helyesnek. Inkább elmondom hogy lehet finom nyári reggelit alkotni kevés munkával.

Hozzávalók:
1 bögre köles
3,5 bögre víz
1 ek kókuszreszelék
1 ek vegimilk/szójatejpor
1 csipet só
1 ek gyümölcscukor / 15 csepp sztívia
1 bögre feketeribizli

A kölest kiválogatjuk (ne recsegjenek kődarabok a fogunk alatt) és 3 bögre vízzel feltesszük főni. Hozzáadjuk a cukrot/sztíviát, a kókuszt és a sót. 25 perc alatt megfő kavargatás nélkül.
Ezután beledolgozzuk a szójatejport, majd a végén könnyű, aláfordító mozdulatokkal belekerül a ribizli is.

Ribizlis köleskrém helyett

Kicsit elgondolkoztam. Ma olyasvalakivel találkoztam, akinek az anyukájával együtt jártam általános iskolába, de már sajnos nincs az élők sorában. Lassan a felnőtt kor küszöbén áll, segített nekünk, de nem tudtam ki. Csak figyeltem az ismerős vonásait, és latolgattam, melyik falusinak lehet a gyereke, aztán Apa mondta este...
Eltűnődtem rajta, hogy milyen régen volt már, és hogy az élet is megy tovább tekintet nélkül az érzéseinkre. Nem tudhatjuk, hogy holnap hogyan is lesz, épp ezért...

2012. július 9., hétfő

Az időskori folyadékfogyasztás hiányának veszélyei és az aratás összefüggései

Sokszor tapasztalható, hogy nagy melegben az idősek gondolkodása összezavarodik. E dolognak sokszor nagyon egyszerű háttere van, nem ittak elég folyadékot. Banálisnak tűnik, de nem az.
Mindenre gondolunk ilyenkor, és eszünkbe sem jut a legegyszerűbb, egy pohár csapvíz. Anya, mint öregotthon vezető gyakorlatból tudja ezt, Mamán is tapasztaltuk már, mikor egyszer kórházban volt, a múlt héten viszont Tata produkált bosszantó dolgokat. 
Mivel az ivást minél idősebbek az emberek, annál inkább, valami hóbortnak tartják, nehéz rávenni őket a folyamatos pótlásra. Tatánál ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy mindig legyen jó szóda otthon, mert azt szereti. Tisztában vagyunk vele, hogy a szénsav kiviszi a szervezetből a kalciumot, azonban sokkal nagyobb a hátránya annak, ha nem iszik.
Egyik este felkelt pár óra alvás után, és azt hitte, reggel van. Követelte Mamán a csibefasírtot, meg a reggeli teát... Nem hitte el senkinek, hogy este fél 6 múlt. Anya úgy gondolta, kihívja, hogy nézzük meg az aratást, hátha közben helyrerázódik. Azért Ő fogta a kis Békésről jött madárlátta kalácskáját - ha már ezek nem akarnak enni - és úgy jött ki a kapuhoz.
Mivel épp ráértem, kiültem vele a kapuba egy sámlira, és moziztunk. Azt hiszem, sokkal jobban jártunk, mint odabenn a többiek, akik a Híradót kapták helyette. Néztük, ahogyan a kombájn körbe körbe haladva fogyasztja a búzaföldet, bámultuk, ahogy oda-vissza araszolva harapja le a csücsköket.
Nem tudom milyen ősi érzés motoszkál ilyenkor az emberben, de az aratás kicsi gyermek korunk óta valami különösen érdekes, és fontos esemény volt. Már akkor, mikor még fel sem fogtam, hogy mit jelent az, hogy a következő évi kenyerünk alapanyagát gyűjtik be. 
Ma már tudom, hogy mi múlik azon, hogy a gép időben megy körbe, hogy mennyi munkával jár egy ilyen esemény, még akkor is, ha csak kis géppel aratunk, és nem kézzel. Most csak az étkezési gabonát vágták le a fiúk a kis Apple Buxbaum kombájnnal. A többit egy New Holland monstrum darálta le cirka 1-2 óra alatt. Azt bámultuk Tatussal oly lelkesen. :) Nem is csodálom, hogy Ő olyan örömmel nézte, hiszen még aratott kézzel jó sokat, amikor ugyanennyi munka napokig tartott számukra. Igen csak elgondolkozhatott ezen is. Igaz a kézi aratásnak is megvan a maga előnye, hiszen a mag beltartalmi értékei ez utóbbi munka esetén a legmagasabbak, de valljuk be őszintén, ki vállalná... 


Aratás idején mindig iszonyúan tűz a nap, nagyon meleg van. Száll a por, a pelyva, mindenütt szúr az ember ruhája, a bőrén pedig smirgli rétegként ül az izzadságra mindezek keveréke. Megiszik 3 liter limonádét három slukkra, mégsem kell mennie pisilni. Bezzeg lehet zsákot emelgetni helyette, és tüsszögni, ha megfordul a szél. Mégis, amikor begurul az udvarra az utolsó zsák, a munkás csak mosolyogni tud, talán közben is, mert tudja az eredményt. Ebből cipó lesz, meg kalács, nudli, és derelye. Vagy pizza és lasagne? :) Nem számít, csak az, hogy megcsináltuk, hogy nem esett az eső, hogy szépek lettek a szemek. No, és ha eszünkbe jut, hálásan nézünk fölfelé is, és nem felejtjük el megköszönni.


2012. július 5., csütörtök

Műzlis puding

Újabban szívesen eszünk pudingot, mivel azonban nem túl értékes tápanyag, gondoltam feljavítom kicsit. Ezért került bele 1-2 marék müzli is kiegészítésképp. Máskor általában csak mandulaszeletekkel keverem, a többiekét étcsokoládéval. Egészen finom lett.
Ilyenkor a melegben kicsit lehűtve jól esik az embernek, és kicsit jobb is, mert nem annyira jeges, mint a fagylaltok.

Hozzávalók:
2 zacskó vaníliás pudingpor (ha lehet bourbon vaníliás, vagy keményítő + vanília)
1 l növényi tej
3 ek gyümölcscukor (szítvia, xillit)
2 marék müzli

A cukrot és a pudingport kevés hideg tejjel összekeverjük, a többi tejet felforraljuk.
Amikor forr, a pudingport beleöntjük, 1-2 percig főzzük, majd elzárjuk a gázt. Belekavarjuk a müzlit is, és kis tálakba töltjük. Hűlni hagyjuk.

2012. július 3., kedd

Petrezselymes burgonya

Legnagyobb megrökönyödésemre a legkeresettebb kifejezés a petrezselymes krumpli volt az utóbbi időszakban. Azt mondjuk nem csodálom, hogy mindenki szereti enni, de hogy ennek receptje volna...
Inkább azt mondanám, hogy van hozzá néhány jó tanács, ami segíthet. Először is drága mulatság, de be kell szerezni egy jó edényt. Nem 2000 Ft-os teflon lábast, mert azzal csak kidobja az ember az ablakon a pénzt. Sokba kerül, de pont a szegény ember nem engedheti meg magának a silány minőséget, azért hogy aztán újat vegyen, és összességében másfélszer annyi pénzt költsön el, nem beszélve az ezzel járó bosszúságokról.
Ha jó az edény, akkor így a burgonya pirul, nem odaég egy idő után az aljára... 
Kell hozzá egy halom megpucolt, és kockára vágott burgonya, egy nagy csokor apróra vágott petrezselyem, és némi kókuszzsír, hogy süljön kicsit, ne csak párolódjon. Ja, és só. Nem sok, de azért szórjuk meg a tetejét, hogy mindenhová jusson. A petrezselymet fél idő környékén érdemes rászórni, hogy szép zöld maradjon.

Bocs, a zseniális receptért, és az oldal hanyagolásáért, de egy ideje a menü kicsit beszűkült. Remélhetőleg nem sokáig tart ez az állapot. Egyébként is az ilyen nagy melegben jobban teszi az ember, ha több levet iszik, és nyers gyümölcsöket/zöldségeket eszeget. 
Itthon pl. minden mennyiségben jöhet az uborkasaláta (szigorúan ecet nélkül, sóval, gyümölcscukorral és citromlével), meg a fóliából a paradicsom... Tökéletes ásványi anyag pótlásra. Nem is azért, mert finom. ;)