2011. február 27., vasárnap

Puha zsömle

A teljes kiőrlésű tésztát tartalmazó zsömlékkel a legtöbbször az a baj, hogy hamar megkeményednek. Most sikerült kisütnöm (szükség volt rá), mert akkor magamtól nem ment semmi) egy viszonylag ruganyosat, s nem csak én örültem neki, hanem a család többi tagja is, hiszen szívesen fogyasztották. A második napi adagnál próbáltam csökkenteni a különféle adalékok mennyiségét, de úgy látszik, ehhez kell.

Hozzávalók:
80-85 dkg liszt (25 dkg rozs, 50 dkg tk. tönköly, 10 dkg finomliszt)
1 púpos ek szejtán
1 púpos ek zabliszt
3 dl növényi tej (szója volt)
2 dl víz
1 pohár szójajoghurt
5 dkg pálmazsír
1 marék dió öszetörve
1 ek napraforgómag
1 ek lenmag
1 ek szezámmag
1 ek méz
1,5 tk só
2 dkg élesztő
1 csipet őrölt köménymag

A liszt ízlés szerint variálható. A lazasághoz azt gondolom, hogy a zabliszt és a pálmazsír kellett. Mostanában ez utóbbit ritkán használtam, elment a kedvem, mikor hallottam, hogy vágják ki miatta az esőerdőt, és telepítik ész nélkül a pálmákat. :( Ha valakinek nincs otthon, olivaolajjal is pótolható.
A folyadék lehet teljesen növényi tej, az otthon rendelkezésre álló összetevők függvényében.
A szójajoghurt először bevallom őszintén azért került bele, mert pogácsát terveztem, csak a közben módosult helyzet miatt nem fért bele az időbe. Viszont kellemes ízhatású zsömléket eredményezett. :)
A szejtán, vagy búzasikér a jobb állag miatt került bele.
Az olajos magok ízlés szerint tehetők bele, ebben az összetételben ehhez íllik.

 A tésztához a száraz anyagokat összekeverjük, a pálmazsírt eldolgozzuk vele egy nagy tálban. Közben az élesztőt felfuttatjuk langyos mézes tejben, és a szójajoghurttal együtt hozzáöntjük a tálban lévő anyagokhoz. Ezután alaposan átgyúrjuk, majd langyos helyen fél órát pihentetjük. (Vagy beledobjuk a kenyérsütő gép üstjébe, és hagyjuk dolgozni, ahogy aznap este tettem.)
A pihenő elteltével egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A tésztát 9 részre osztjuk, meggömbölygetjük mindet. Jó nagy zsömléket kapunk. (Hugicám: Cipókat sütsz?)
A tetejét megkenjük vízzel, bevágjuk,  és megszórjuk szezámmaggal.
További fél órát kelesztjük, majd 200 C-on 45 perc alatt megsütjük.

2011. február 22., kedd

Jeles és jeltelen napok

Születésnapok, egyéb ünnepek kapcsán elszaladtak a gondolataim hazafelé. A busz szokásos rázkódásában most nem ment az olvasás, csak néztem a tájat, a dimbes dombos bal oldalt, a sáros út szélét, az olvadó havat. Túl sok szépség nem bújt meg bennük, borult volt az ég is. Hamar lecsuktam a szemem, de az agyam járt még percig. Ilyenkor vagy megragadok egy gondolatnál, amin nem vagyok képes túl lépni, vagy össze-vissza csapongok. Ma ez utóbbi jellemezett. 
Bevillant egy emlékkép egy pillanatról, amely akkor úgy beégette magát a lelkembe. Nem a magasztosságával, vagy érdekességével tűnt ki, s nem kapcsolódott hozzá semmiféle jelentősebb eseményhez. Egyszerűsége tette különlegessé a hétköznapi eseményt egy vásárlás közepén.
Az a pillanat igazi ünnep volt számomra, pedig nekem csak hónapok múlva lesz születésnapom. 
Az a Másik talán nem is gondolta meg, mit tesz, vagy nem is vette észre, milyen hatása volt, de nekem a lelkem lett csordultig vele. 
S most azon gondolkozom, hogyan lehetne ilyen pillanatokat meghonosítani az életünkben. Ajándékozni, de úgy, hogy eltaláld, hogy valóban miatta, és Neki szóljon. Mert nekem ez most nem ment senkinek. Csak rohanok, rohanok, s ki állítja meg? Miért, és minek? Van annyi haszna, mint annak a fentinek, ami nem került semmibe, és mégis oly sokba...?
Nem tudok válaszolni.
Most annyit tehetek, hogy egyszerűen megköszönöm. Annak, aki mindennek valódi forrása, és annak, akin keresztül eljutott hozzám. Azután talán tovább is jutok egyszer.

2011. február 16., szerda

Barnarizs szelet

Valamiért napok óta tavasz érzésem van. Talán az teszi, hogy a múlt hét óta többször hallottam a "nyitnikéket" odafenn. Akkor már elolvadt a hó, de a meteorológusok nélkül is sejtettem, hogy lesz még. Ma reggel aztán hóesésben kocoghattam ki az állomásra, s fenn is gyönyörű havas táj fogadott. Az épület felé bandukolva a hulló hó dacára újból hallottam madarakat pimaszkodni a fellegekkel. :)
Mindezek mellett kibújtak a hóvirágok, és ezek a csodaszép sárgák azóta el is hullatták a szirmaikat a gazdájuk szerint. Pedig mennyire jólesően elnézegettem őket, persze kerttakarítás közben sokkal mulattatóbb ilyesmivel foglalatoskodni. :)
Egyébként a kerti munka sem olyan veszélyes, sokszor inkább csak nehéz rávenni magunkat, azután a napsütés, és a friss levegő megteszi a hatását. Vidámabb elme, szorgosabb kéz, és talán némi haszon is az elvégzett feladatok eredményeképp.
Mennyivel jobb érzés ezek után leülni, és megenni az ebédet, mint ha egész nap a számítógépet nyomkodtuk...


Ha már ebéd, írok valami receptfélét is, mert kiraknak a gasztroblogosok közül. :)
Viszonylag egyszerűen elkészíthető ételről van szó. Fasírtot szerettem volna, de azután annyira elszaladt az idő, hogy túl fáradt voltam bármit is kezdeni vele.

Hozzávalók:
60 dkg barnarizs
3 szál répa
1 nagyobb fej zeller
1/2 tofu
1 kis fej hagyma
1 doboz szójajoghurt (vagy vegán sajt)
2-3 ek napraforgómag
2-3 ek lenmag
2-3 ek szezámmag
2 ek olivaolaj
1 tk borsikafű
1 tk bazsalikom
1 kk őrölt kömény
1,5 tk só

Az összetevők azt gondolom bátran variálhatók. A zellernek nincs annyira jellegzetes íze, bátran beletehető, ha valaki azért idegenkedne. A tofu akár ki is hagyható, de a komplettálás miatt. Hogy ez utóbbi mit takar? Azt, hogy egy vegán étrenden lévő is teljes értékű fehérjét képes fogyasztani különböző növényi eredetű ételek kombinálásával, mivel az egyes ételek aminosavai kiegészíthetik egymást.


A barnarizst megfőzzük kb. 40 perc alatt 2,5x-es sós vízben, erre vonatkozóan Nagy Zsuzsának vannak jó ötletei. Ha nincs sok időm vacakolni, berakom kuktába. A zöldségeket megpucoljuk, és nem túl finomra reszeljük. A hagymát apróra szeleteljük. A tofut is lereszeljük.
A tepsi alját vékonyan kiolajozzuk, majd beleöntjük a rizst, és a lereszelt zöldségeket, tofut. Picit még sózzuk, fűszerezzük. Hozzáadjuk a len- és napraforgó magokat. Összekeverjük, és egyenletesen elosztjuk a tepsiben.
(Amikor sietek, és nincs időm magtejfölt készíteni, vagy vegán sajszószt, akkor jön a szójajoghurt, most is ez történt.)
A szójajoghurtba belekavarjuk az őrölt köményt, pici sót, és a szezámmagot. Elsimítjuk a rizs tetején.
Mindezt berakjuk a sütőbe, és 200 C-on kb. 45-50 perc alatt készre sütjük.
Egyszerű, és finom étel lett.

2011. február 2., szerda

Zima, hó, meg díjak

Anita meglepett egy "Liebster blog" díjjal néhány napja, keresgélek majd a tehetséges kezdő blogolók között.
A ma reggeli -11 fokos hideg nem tetszett a lelkemnek túlságosan, de legalább nem olvad a hó. A Mátrában tartja magát, s ilyen viziszörnyeket "szül", mint ezt itt.
Mikor leindultunk is, -9 volt, reggelre szerintem elő kell keresnem a bundabugyit. ;)
Viszont a medve nem bújt ki!
Egyébként, ha valaki nagyon izgulna rajta, nem célom képekkel telenyomni az oldalt, amelyek kiabálnak néhány plusz fényértékért. Főzök is, csak valahogy nem értem odáig, hogy publikáljam. Vagy a kép nincs épp az érintett gépen, vagy az összetevők arányát felejtettem el, vagy kimerült egy akkumulátor. Amikor pedig mindez összejön, úgy döntök, megyek aludni, mert ha álmos az ember, jobban fázik. Majd következőleg folytatom.