2008. július 30., szerda

BMV, sebkötözés és barackbefőtt

Szussz! Hazaértem, megvan mindenem, egy kis vigyor. Végre csend, és nyugalom.
Elvagyok én, ha 150-nel hajtunk Egerből a 25-ösön egy BMV-vel és bömböl a zene, de azért jobb' szeretem a világot miután becsukódik utánam a szúnyogháló otthon. :)
Panaszkodok, de nagyon jól esett, hogy nem vonattal kellett hazabumlizni jó későn a kórházból.

Megvacsoráztam, majd a vasárnap szedett barackokat kezdtem átválogatni.
Apáék kinn báláztak. Hallottam, hogy megállt a gép, kiabálás, majd 1 perc múlva ideges csöngetés... Na, baj van! Futás közben reménykedtem benne, hogy mindenkinek minden végtagja megmaradt.

Az egyik segítség megsértette a kezét a csuklójánál. Olyan 2,5 centi széles, mély seb volt a kezén, szerencsére nem az ütőér környékén. Viszonylag könnyen lekezeltem, a nagyobb probléma az volt, hogy a srác a vértől olyan rosszul lett, hogy fel nem tudott kelni a székről. Leizzadt, lefehérdett és sóhajtozott... Viszont ennek annyi előnye lett, hogy a keze is kevésbé vérzett, így könnyebben lekezeltem.
Soha nem fért a fejembe, hogy gyengülhet el valaki ennyire... tudom, elfogadom, sajnálom is, de nem értem. Ilyenkor az lenne a lényeg, hogy az ember gyorsan úrrá legyen a problémán.

Csóválom a fejem, és kicsit aggódom, mi jön még...
És nem hajtok.
Amikor vasárnap este a mentő után indultam, kiugrott két őzike közül egy elém, és máig sem értem, hogyan nem ütöttem el. A vaddisznós esetemből kiindulva már hallottam szinte a csattanást, láttam, hogy repül az állat, sőt a szétpattanó légzsák szagát is éreztem, meg az ütést a számon, és a kezemen. Pedig a buszban nincs is légzsák, bezzeg az Áron Volvójában csak volt.
Kormányt elkap, fék. Kiáltás. Azután semmi.
Akkor elhatároztam, hogy nem hajtunk.. Ráérek.

Sárgabarackos gombóc Siccike módra

Nagyon örültem, hogy találtam végre egy olyan kipróbált receptet, amiben nincs tojás, és teljes kiörlésű liszttel készült... Este nekiálltam elkészíteni, éjfélre 2 teli tállal illatoztak a gyönyörű gombócok.
Ha a két halom mosogatnivaló nem díszelgett volna a környéken, egészen elégedett lettem volna a világgal. :)


A tészta tökéletesen kezelhető volt, jó kis ruganyos, összesen 1-2 gombóc nyílt ki. Tény, hogy nem a kisebb fajták lettek... viszont ízlett az egész családnak. Cukrot nem tettem bele, de így is nagyon kellemes ízhatású lett. Aki akarta azután tehetett rá mézet.

2008. július 21., hétfő

Amikor az Anyuka van bajban...

Vasárnap délután szénát báláztunk... (na ez is megér egy történetet, majd később kifejtem)
Feljött a vihar, fóliával nehezen lehetett betakarni, így arról döntöttünk, hogy csak lepakoljuk. Pár bála után Anyu fel akart mászni a pótkocsira... mi meg premier plánban végignéztük, ahogy leesik 1-2 méter magaból. Azután már csak a jajjgatás, hogy eltört a lában, hívjatok mentőt...
Hívtam.
Pár perc múlva rázni kezdte a hideg, pléd, takaró, kispárna, és rohanás, hogy összedobjak neki cuccokat.
Kicsit megkönnyebbültem, mikor kiérve láttam, hogy Tóth Béci (ismerős) az egyik mentős. Kész szenvedés volt kicűgölni a pótkocsi és a kazal közül. Szerintem mikor hazaengedik is találunk még 1-2 szalmaszálat az ágyában.

Egyébként azon kívül, hogy várni kellett, semmi panaszom nem lehet. A személyzet nagyon rendes volt, végzik tisztességesen a munkájukat. Bár minden, ahogy végigmentem a folyosókon, de minden a "Hospinvest kontra dolgozókról" szól. "Őrzők vigyázzatok a strázsán!" Idézetek a faliújságokon, ragacsok, újságcikkek, Hospinvest nyilatkozata, dolgozók reagálásai...

8 körül vihette el a mentő, 1/2 12 után került fel az osztályra. Addig röntgenezték, várunk, áttolták a gipszelőbe, vártunk, gipszeltek, vártunk, szállították, pakoltam, otthagytam szegényt.
Most nem tudom mi lehet vele, a telefont nem veszi fel. 1/2 7 körül még nem tudott semmit.

Persze tudom, hogy biztosan megműtik, mert szilánkos törés lehet, a tibia és a fibula is tört, ahogy láttam a papíron.
Meg annyi kérdés forog a fejemben. Mit csinálunk vele, ha otthon lesz. Még pisilni sem fog tudni egyedül elmenni, nem hogy az emeletre fel-le járkálni :)
Most hozzak le egy ágyat az ebédlőbe? Anyám... igen szegény. Lehet, hogy épp műtik, befogom, mert ha csuklik közben, az nem olyan jó. :)

2008. július 17., csütörtök

Mitsubishi...

Hazahúzta Apa tegnap az autót. Hát sírni lett volna kedvem, ahogy megláttam... Majd linkelek képet, és megmutatom milyen az, mikor egy villanyoszlop "bosszantja" az embert.
Legalább az öcsémnek nem lett semmi baja.

2008. július 16., szerda

Tökfőzelék lesz ma estére

Candida diétám lecsengőben van (2007. szeptember óta csinálom), azonban alapvető dolgokhoz még ragaszkodom.
Nincs az étrendben semmiféle ecet, cukor, édesítőszer (mer' az még rosszabb, mint a cukor).
Méz sem, ami azért ritkán hiányzik.
Liszt: mindig teljes kiőrlésű, többnyire tönköly búzából.
Tejtermékek közül joghurt jöhet néha, olykor egy kis tejföl, vagy túró. Sűrítéshez magtejfölöket használok inkább.

Ebből adódik, hogy a ma esti főzőcskézés során a tökfőzelék nem épp a hagyományos eljárással fog elkészülni. Tehát:

Tökfőzelék másképpen

1 fej hagymát felaprítok, vízen megpárolom, majd kis olivaolajat ráöntve 1 percig keverem (a csak olajban sült változat nehezen emészthető)
Rászórok egy kanálnyi pirospaprikát, összekeverem, és a kilónyi reszelt tököt ráöntöm.
Megzom, felengedem annyi vízzel, hogy éppen ellepje.
Aprított kaporlevelet teszek bele, lefedem, és főzöm, amíg a tök megpuhul.
Közben turmixgépbe 4-5 evőkanál napraforgó magot, kesudiót, vagy csupasz mandulát (esetleg ezek keverékét, de kesuból a legjobb) szórok. Felengedem kevés vízzel, és összeturmixolom, amíg sima nem lesz. Olykor a főzőléből is csurgatok bele.
Amikor már egészen sima, pár kanál lisztet szórok bele, kevertetem kicsit, esetleg pótolom a folyadékot, majd az egészet a fővő tökhöz öntöm. (mindenki maga döntse el egyébként, mennyire szereti sűrűn, annak megfelelően növelje az olajosmagvak és a liszt mennyiségét)

Jól összerottyantom - érdemesebb pár perccel tovább kavargatni, mint az eredeti tejfölös változatot - és el is készült.

Szerintem egészen kellemes ízhatása van, és még a nagyapám is meg szokta enni. :)

Mi már az megint...?

Ma reggel újabb kérdés? Már megint mi van abban a dobozban? Ami nem hús, nem egészségtelen, bio, és borzasztóan néz ki...
Munkatársam ráértében cikiz. Már megszoktam. Megrántom a vállam, és azt mondom: marhapörkölt. ;)
(A bio cimke nála egyébként váltófogalom az egészségesen borzalmassal.)

Ma sült zabpehely volt meggyel, fekete ribizkével, és olajos magvakkal. Inkább sütemény, azonban sajnáltam volna, ha elromlik, este pedig zöldségfélét akarok enni, azt nem keverem gyümölccsel.

Egyszerű. Az alaprecept valamikor almás zabpehely süti volt, amit a Biblia a helye táplálkozásról című recepteskönyvből vettem:

Almás zabpehelysüti

50 dkg zabpehely
1 dl olaj
kevés búzadara

1 kg reszelt alma
10 dkg darált dió

1 citrom reszelt héja
1 teáskanál vaníliaőrlemény, fahéj vagy karobpor
2 alma
(szeletelve)

A zabpelyhet és az olajat jól összedolgozzuk. Belekeverjük a többi hozzávalót. A tészta puhaságát zabpehely vagy búzadara hozzáadásával szabályozhatjuk. (Én nem szoktam bele tenni.) Jól összekeverjük, majd magas oldalú, kiolajozott tepsibe nyomkodjuk a masszát, tetejét almaszeletekkel fedjük le. Kb. 20 percig sütjük, míg a teteje szép aranybarnása sül.


Persze aktuális idénygyümölcsökkel mindenki variálhatja.
Jelen esetben meggy került bele, fekete ribizli és sárgabarack darabok, illetve a tetejére kajszi szeletek. A darált dió helyett diódarabok, kókuszreszelék és némi törökmogyoró. A mézet és az egyéb fűszereket is kihagytam.

Szerintem jól mutatott, vidám színekkel tarkította az irodai szalámis zsömlés összképet, és nem utolsó sorban igen kellemes íze volt.