2011. december 30., péntek

VKF 46. forduló

Nana a 46. VKF-re vonatkozó kiírását nagy örömmel olvastam, és talán még dörzsöltem is a tenyerem, hogy jó lesz erről írni. Csakhogy az utóbbi napokban a "leszokunk a evésről" volt, meg valahogy nincs ihlet megírni...

Hm, a három nap elteltével sem lett jobb a helyzet, csakhogy azóta kaptam tanácsokat. :)
Miszerint mindenki arról fog írni, hogy sajnálta szegény állatokat, egészségesen akar élni stb.
Ehelyett le kellene írnom, hogy hajdan volt egy tengerimalacom, aki annak ellenére, hogy csak mindenféle zöldségeket evett - és még az édes gyümölcsöket sem szerette - majd kicsattant az egészségtől. Így majd száz évig fogok élni, gondoltam, meg amúgy is mindig gyűlöltem a csirke kopasztását, mert olyan büdös, hát eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek. A helyi kakas legnagyobb örömére ezután Anya - legnagyobb bánatára - kevesebbet rohangált nagy késsel a csirkeudvarban.
Fotó innen
A valóság mindebből annyi, hogy sosem volt tengerimuttyom, de nagyon hasonló az ízlésünk. (Bár ha úgy nézzük augusztus óta van, vagy én vagyok neki, de az vérengzőbb fenevad. ;) )
A realitásokhoz visszatérve az jut eszembe, hogy gyermekkorom óta hallottam, hogy a hús nem egészséges. Nagyapám amióta emlékszem, vegetáriánus, most 89 éves. De nem csak tőle, hogy eljön az az időszak, amikor emberi fogyasztásra nem lesznek alkalmasak az állatok. A fiúk a családban sosem kedvelték a hús ételeket, én, mivel kevésszer került az asztalra, örültem, ha ehettem.
Azután telt múlt az idő, és azt vettem észre, hogy egyre többször látom a tévében a marhavészt, csirkeinfluenzát, néztem, ahogy konténerekbe öntik a Híradóban bemutatott képeken a döglött állatokat, és kifordult a számból az állati eredetű étel.
Nem túl vidám, valóban, a tengeri malacos történet sokkal aranyosabb, talán ezt a fentit csak apró betűvel kellene közölnöm.
Nem vágyom rá igazán, ritkán fordul meg a fejemben még a gondolat is, mi lenne, ha megkóstolnám. Már vagy hat éve nem ettem, dátumot nem tudok mondani, de nem is érdekes. 
Helyette inkább közlök egy kedves receptet. Más formában itt már közöltem. A hajdina nem olyan ellenség, mint aminek tűnik, finoman is le lehet készíteni.

Rakott hajdinás

Hozzávalók:
1/2 kg natúr hajdina
1,5 bögre darált mák (vagy fele fele arányban dió és mák)
6 ek gyömölcscukor (light-os így)
1 üveg baracklekvár (vagy szilva ha dió is)
1 ek olivaolaj
1 csipet só


Forraljuk fel a vizet, és forrázzuk le a hajdinát egy edényben. Hagyjuk lefedve 10 percig, majd öntsük le a vizét. Azután további folyadékmennyiséggel és némi sóval főzzük kb. 10 percig. (2-2,5x-es mennyiségű vizet igényel)
A mákot daráljuk meg, a baracklekváros üveget készítsük elő.
Kiolajozott tepsibe egy réteg hajdina, egy réteg mák, egy kis cukor, egy réteg lekvár. Azután újra. 
Kb. 20 perc alatt megsütjük, frissen reszelt almával fogyaszthatjuk.
Ha bolondítani szeretnék rajta, reform "flódni" is születhet úgy, hogy egyik réteg dió, a másik mák, és szilvalekvárra cseréljük a barackot.

Néha ilyen is kell

Nem vegán. Túróval, tejföllel, vajjal, nádcukorral. Szóval jófajta süti, nem épp reformos.
De azért haloványan megjegyezte valaki: Mintha a tésztájába belecsempésztél volna valami barnát...
Igen, a barna cukron kívül a liszt fele Graham volt, ennek ellenére nagyon jól be lehetett vágni belőle két sort egy ültő helyben, s utána is kacsintgatni felé... :)

A recept 3 túrós süti recept elolvasása után teljesen más elgondolások alapján született meg. A szakácskönyv címét majd egyszer beidézem, majd százéves lelet volt, csak épp százhat meg tizensok kilométerre vagyok tőle.

Túrós pite

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg graham liszt
30 dkg fehérliszt
10 dkg vaj
2 dl tejföl
2 ek sötét nádcukor
1 tojás (elhagyható)
1 sütőpor
víz (kevesebb, mint 1 dl)

A lisztet, a cukrot és a sütőport összekevertem, majd belemorzsoltam a vajat, átgyúrtam a liszttel. Azután hozzáadtam a tojást, illetve a tejfölt is, és annyi folyadékot öntöttem hozzá, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjak. Eleinte picit ragadt, de némi dagasztás után javult a helyzet. :)
Azt gondolom egyébként, hogy viszonylag könnyen vegánosítható ez a recept, a tojás egy az egyben kihagyható, a vaj helyett használható olivaolaj, a tejföl helyett szójaliszt, a cukor helyett méz. A túró helyett kölestúró, csak hogy tegyek még rá egy lapáttal. :)

A tészta 2/3-át kinyújtottam ujjnyi vastagra, és kibéleltem vele egy 40x25-ös alpakka tálat. A sütőt begyújtottam, azután hozzákezdtem a túrókrém elkészítéséhez.

Hozzávalók a töltelékhez:
1/2 kg túró
2 dl tejföl
3 ek sötét nádcukor
1 vaníliáscukor

Mindezt abban a tálban, amiben meggyúrtam a tésztát, villával összekevertem.
Aki szereti, tehet bele mazsolát, itt külön kívánságra kimaradt.

A tölteléket rásimítottam a tepsiben lévő tésztára. Amikor ez megvolt, ráhajtogattam a tészta széleit a töltelékre. A maradék 1/3-nyit kinyújtottam, ráigazítottam a tetejére, a széleket villával összenyomtam, a tésztát finoman átszurkáltam.
Maradék kis tésztából virágmintát formáztam a tetejére. Kicsit megvizezve helyeztem őket a tetejére, így rendesen megtapadt.
45 percig sütöttem közepes lángon.


2011. december 26., hétfő

A karácsonyfa


A készítő Julika volt, csak a hátsó apró fákban segítettem (az is órákba telt, gondoljátok akkor ezt), de annyira szép, hogy muszáj megosztanom.

2011. december 21., szerda

Tekeredő technika

Avagy fogalmam nincs mi ez, de "Anyós" megmutatta, lelkesített, adott eszközt, és ilyenek lehetnek belőle... :)
Csak gondoltam így karácsony előtt még hátha más is fellelkesül, mert nagyon szép dolgokat lehet vele készíteni.

Egy egészen apró eszköz szükséges hozzá, de nem hinném, hogy bonyolult akár faragni is egyet. A lényeg, hogy legyen némi pereme, és egy bevágás a közepén, hogy a lapot közé lehessen húzni.
Vékony, csíkokat kell vágnunk mutatósabb lapokból, nem szükséges kemény karton sem, de könnyebb azért 80 grammnál magasabb súlyú papírral dolgozni.
A csíkot be kell fogni a "tekerge" szájába, azután feltekerni rá a csíkot. Azután azonos nagyságúra hagyni kell kitekeredni pl. egy körvonalzóban.
Majd összeragasztani a végét, és azután tetszőleges formában a további elemeket is. Beszúrok néhány képet, abból egyszerűbben megérthető lesz.





2011. december 19., hétfő

Zöldséges rizs és csicseriborsó

Ami gyorsan, és kevés munkával elkészül...
A csicseriborsót ajánlott egy éjszakára beáztatni.

Hozzávalók:
25 dkg barnarizs
1 kis fej vöröshagyma
1 tk vegamix
1 tk só
1 ek olivaolaj
7,5 dl víz

1/2 kg vegyes zölségféle
(répa, borsó, zöldbab, kukorica, brokkoli, stb.)
1 tk só

25 dkg csicseriborsó

Csak úgy natúran is nagyon kedveljük a csicserit, a rizskörettel pont jó volt. Céklával és zöld salátával fogyasztottuk. Az "Avairban" egészen hamar megfő finom omlósra, de hagyományos kuktában is főzhető.

A hagymát megpucoljuk, megpároljuk, majd hozzáöntjük az olajat, a sót, a vegamixet és a rizst. Összekeverjük, majd 40 perc alatt a két és félszeres mennyiségű vízzel megfőzzük. (Ha a kuktában készítem, nem párolom külön, csak összekeverem, viszont nem elég egyszer végigfuttatni a hagyományos rizsprogramon. Lehet, hogy egyszer felteszem "babként". :) )

A zöldségféléket sós vízben megfőzzük, persze jobb, ha pároljuk. Amikor készen van, a rizzsel összekeverjük.

Mindehhez nem kell tudomány, egyszerű, és finom ételt kapunk. :)

Torma, cékla

A tél kezdete előtt a talicskát teleszedtem céklákkal. Hatalmasra nőttek, és elég sok volt belőle. Más nem jeleskedett ennyire az idén, de ezek nagyon szépek lettek. Csütörtökön este a zöldséges rizshez készült. Sajnos eddig sosem tett jót nyersen, így ebben a formában kerülöm a fogyasztását, viszont sülve nagyon kedvelem.

Cékla saláta:
A hugom mire hazaértem héjában kisütött 2 nagy céklát. Lehúztam a héját, majd felaprítottam. Hozzáadtam egy citrom levét, egy tk őrölt köményt, egy tk gyümölcscukrot, és egy kanál tormát. Mindezt összekevertem, és készen is van.

Torma eltevése télire... 
A tormát házilag készítettük. Az egész család rajta volt, egy november közepi vasárnap délelőtt.
Apa kiszedte a szántás előtt, én megpucoltam. A hugom megmosta, a sógornőm összevágta, az öcsém ledarálta húsdarálón. Anya meg erősen állt a konyha szekrénynél, nehogy a robotgépe felé közelítsünk... :)
(Egyszer Apával már megtettük a műanyagot évekkel ezelőtt. Kitaláltuk, hogy majd mi egyszerűen elkészítjük, a gép mindent megold. Csakhogy az átlátszó műanyag tál megopálosodott. Erre Anya nem akkora ért haza? Mi Apával "ríttunk", mint a záporeső, mert a torma marta a szemünket. Anya kinyitja a konyhaajtót, kidől a szag, meg a látvány... Hogy mit kaptunk. :) )
Azután besóztam, kicsit állni hagytam, adtam hozzá kevés ecetet később - nagyon nem szeretem, de ennél nem tudtam kikerülni - és citrom levét. Végül pár kanál gyümölcscukor is került bele kóstolgatás után.
Mindez egy nagy vájdlingnyi mennyiség volt, 6 üveg lett tele, és egy kicsi.
Anya épp akkor készült el a túrós süteménnyel, úgyhogy fejre fordítva beraktam őket, másnap vettük ki, és kerültek a polcra.

2011. december 16., péntek

Birsalmás sütemény

Nagyon szép birsalmáink lettek az idén, de sajnos kezdtek romlani. Birsalma sajtot most nem csináltunk, de süteményt már kétszer is. Egyszer köles és zabliszt keverékéből való tésztával, egyszer a hagyományosabb formát követve, de azért csempésztem bele teljes kiőrlésű lisztet. :) Most ez utóbbit írom le.

Hozzávalók:
15 dkg tk liszt
15 dkg fehér liszt
1 dl olivaolaj
1,5 dl víz
2-3 ek méz
1/2 cs foszfátmentes borkősütőpor
1 csipet só

4 nagyobb birsalma
2-3 ek gyümölcscukor/nyírfacukor
pár csepp citrom

1 csomag vaníliapuding (vagy)
1/2 l növényi tej
2 ek gyümölcscukor/nyírfacukor/sztívia

A birsalmát megpucoljuk, felkockázzuk, és a tepsi alján elosztjuk. Megszórjuk gyümölcscukorral. A citrom levét rácsepegtetjük egyenletesen.
A vízben elkeverjük a mézet. A lisztekhez adjuk a sütőport, a sót, és hozzá dolgozzuk az olajat. A végén belekeverjük a mézes vizet, és alaposan átgyúrjuk a tésztát. Kinyújtjuk ujjnyi vastagra, és eligazítjuk a birsalma tetején.
Kb. 40 perc alatt megsül 190 C-os sütőben.

Amíg sül, elkészítjük a vanília pudingot. A fenti hivatkozáson a keményítős változat található meg, azzal is tökéletes.
A vanília pudingot összekeverjük az édesítő szerrel, és pár kanál hideg tejjel. A maradék tejet felforraljuk. Ha forr, hozzáadjuk a pudinghoz, majd pár perc alatt sűrűre főzzük.

Amikor a sütemény kisült, egy tálcára kifordítjuk, majd a tetejére öntjük a pudingot. 
Kihűtjük, és azután fogyasztjuk.

Persze puding nélkül is fogyasztható, de azzal kicsit jobban csúszik alá mindenkinek. :)


2011. december 15., csütörtök

Hamis májas

Magában is fogyasztható valamilyen friss salátával, vagy főtt burgonyával kiegészítve.
 
Hozzávalók:
40 dkg szójagranulátum
30 dkg barna rizs
6 fej vöröshagyma
1 tk kakukkfű
2 tk bazsalikom
1/2 tk borsikafű
1 tk majoranna
1 tk só
1 tk vegamix
1 pohár szójajoghurt a tetejére

A barna rizs kb. 40 perc alatt fő meg 2 és félszeres mennyiségű vízben.
A szóját jó sós vízben megfőzzük, akár több lében is, így elveszíti a mellékízét és finom puha lesz.
A vöröshagymát megpucoljuk, felaprítjuk, majd víz és olaj keverékében megpároljuk.
A szójáról leöntjük a vizet, kinyomkodjuk, majd a hagymával együtt sütjük. Azután hozzákeverjük a rizst és a fűszereket is.
Egy nagy tepsit kiolajozunk, beleöntjük a keveréket, a tetején elsimítjuk a szójajoghurtot, és 40 percig sütjük kb. 200 C-on.
A recept  Balázs Katalin - Kiss Balázs: A Biblia a helyes táplálkozásról c. könyvből származik.

2011. december 13., kedd

Gyümölcsös zabkása


Egyik reggel kicsit felturbóztam a zabpehely kását. Nagyon finom lett. Adtam hozzá gyümölcsöket, némi olajos magot. Többet ettünk belőle, mint kellett volna, pedig akkor nem is sejtettük, hogy az ebéd elmarad. :)

Hozzávalók:
1/2 kg zabpehely
1 liter víz / növényi tej
2-3 ek gyümölcscukor/xylit/sztívia
Kis darab vaníliarúd
1/2 citrom reszelt héja
1 csipet só
1 kis üveg meggybefőtt
1/2 ananász
tökmag, dió, vagy mandula

Kétszeres mennyiségű folyadékban feltesszük főni a zabpelyhet sóval és vaníliával. Így sűrű lesz, ízlés szerint adható még hozzá víz. 15 perc alatt elkészül, miután azonban felforrt kavargatni szükséges, mert leragad.
Közben a meggyet kimagozzuk, az ananászt megpucoljuk, felaprítjuk.
Amikor már egészen besűrűsödött, elzárjuk a gázt.
Hozzáadjuk az gyümölcscukrot, reszelünk bele citromhéjat. Átkeverjük, majd beleöntjük a gyümölcsöket és 1-2 marék olajos magot. Összekeverjük az egészet. Ízlés szerint kimagozhatunk még szőlőt, azzal is kiegészíthető.
Azonnal fogyasztható, könnyű, és ízletes reggeli.

Egyszerű köménymagos félbarna cipó

Hozzávalók:
30 dkg tk liszt
30 dkg fehér liszt
3,6 dl víz
1 tk méz
1 tk só
1/4 élesztő
magok (lenmag, tökmag, napraforgómag, szezámmag, köménymag)
Opcionális: 2 ek olivaolaj, 2 ek zabliszt

Hugica kedvéért lett köménymagos, nagyon szereti. 
Kenyérsütő formájába raktam a hozzávalókat, átgyúrattam a géppel.
Az olajat és a zabpelyhet is beleraktam, mert ez utóbbi lazítja a tésztát. Az előbbivel óvatosan kell, mert morzsálódósabb lesz a kenyér, ha többet teszünk bele.
Az élesztőt a kenyérnél nem szoktam felfuttatni, de ha valaki szeretné nyugodtan. A tészta, ha jól átgyúrjuk úgyis felmegy. Amikor kb. kétszeresére nőtt, mehet a sütőbe, de várható, hogy még ott is dagad kicsit.
Ezt kerekre formáztam, megkentem vízzel, majd ollóval bevágdostam az oldalát, onnan a "minta". Azután megszórtam szezámmaggal. 
40 perc alatt gyönyörűen megkel.
Ezt követően 1 óra alatt sül ki 200 C-on.
Este a rácson kihűlt, másnap jókora szeletek vándoroltak a pocakokba...


2011. december 12., hétfő

Csak úgy magamnak szól...

Ahogy ránéztem a sütire, olyan volt, mint a kicserepesedett föld, mint a sivatag...Pedig hát csak a hajdinás süti "bőre" nem bírta a kiképzést. 
Nem tudom, valahogy nem jó érzésem van. Erre rátett egy lapáttal még ez is. Megint eszembe jutott, hogy mennyi ember éhezik, én meg úgy ki vagyok gömbölyödve, hogy csak na. Ok, nem ez utóbbi miatt kezdtem ezen gondolkozni. Valahogy megint a látókörömbe került ez a téma, illetve többet mászkálok a városban, és sokkal gyakrabban szembesülök azzal, hogy mennyi szerencsétlen van, akinek a következő étkezése is bizonytalan. 
Egy idő után az ember könnyebben fordítja el a fejét, és foglalkozik vele kevésbé, illetve indul meg a szíve rajta. Persze nem lehet mindenkinek vajas zsömlét a kezébe nyomni, meg mindenkin segíteni, de nem szeretném azt, hogy annyira megváltozzak belülről, hogy ez már ne indítson el érzelmeket. Mert lehet, hogy az ember sokat tett azért, hogy úgy éljen, ahogy, de nem tudhatja, hogy ugyanazon háttérrel, mint az a szerencsétlen, nem lenne-e még rosszabb helyzetben.
Nagyon hálás lehet azért az ember, ha korrekt háttere van, ha bölcsen nevelték, ha szerették, ha megadták neki a lehetőséget a normális életre. (Csak gondolj bele, ha valaki eleve szerencsétlen környezetben nő fel, nem foglalkoznak vele, nem tanítják, nincs lehetősége semmire, akkor el sem tudja képzeni, hogy máshogyan is lehetne. Ráadásul fel sem vennék sehová, még ha változtatni szeretne is, dolgozni, tanulni, stb.)
Persze most ezek csak üres szavak, mert konkrétan ilyen jellegű munkákban nem veszek részt, esetleg olykor támogatom. Azzal is tisztában vagyok, hogy igazán ezeken az embereken szinte lehetetlen segíteni, de ki tudja melyik az az egy a százból, akin viszont igen. 
Ráadásul nem mindenki tehet arról, hogy ilyen állapotban van, pl. az afrikai éhezők. 
Sokszor a fejemhez vágják, hogy buta vagyok, ha ilyeneken agyalok, és nem kell ezzel foglalkozni, de képtelen vagyok. A Biblia sok helyen mondja, hogy "...hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad..." Nem azt mondom, hogy most akkor az ágyunkba kell fektetni a hajléktalant, nem erről van szó. 
Sok körülöttünk az olyan ember is, aki nagyon szegény, aki nagyon figyeli, hogy miből mennyit és hogyan esznek, mert korlátos a készlet. Nem kell messzire mennem, csak a hugom baráti körére, vagy a sajátomra gondolni. Nekünk soha az életben nem mondták a szüleink, hogy ennyi kaja van, egy szelet kenyér jut mindenkinek, azután jóccakát... Talán másképpen látnám a világot, ha ez így lett volna.
Bár a hajléktalanokkal kezdtem, arra megoldásom nincs, másnak sem. Épp ezért azt gondolom, konkrétan azoknak az embereknek a segítésével kellene foglalkozni többet, akik a közvetlen közelünkben vannak. Persze, ha az ember kinyitja a szemét... És nem kell sokat tenni, nem kell erőn felül.

2011. december 2., péntek

Mákos - ribizlis


Az úgy volt, hogy ki kellett volna menni a hidegbe hajdinát darálni... Nem mentem. :)
Lett belőle legalább olyan jó, mint a hajdina piskóta, amihez liszt kell. 
A másik része az, hogy elhatároztam, csökkentem az otthoni készleteket. Tele vannak a polcok lekvárokkal, a mélyhűtő gyümölccsel. Ideje felhasználni is, nem csak gyűjtögetni. Ebből kifolyólag fekete ribizli akadt a kezembe, így az lett a másik jelentős összetevő, de akár barack befőtt, vagy lekvár is lehetne, vagy csak simán almareszelék.
A Hugomat másnap este meglepve kérdeztem, hogy te ettél a mákosból?
- Persze - jött a válasz azonnal.
- De hiszen abban hajdina van.
- AZ NEM HAJDINA! TUTI NEM.
- Ha te mondod... - kuncogtam magamban, és már villogott a szemem, hogy "Megvagy cigány!"
Ez utóbbi megjegyzés nem rasszizmus akar lenni, csak nagyapám kedveskedő mondása volt, mikor kicsik voltunk, tehát nekem igazán pozitív emlékeim vannak ezzel a két szóval kapcsolatban. Mindig a vigyorgó arca, és egy-egy szituáció jut eszembe erről, vagy egy barack a fejünkre. :)

Tehát a következő receptet bárki nyugodtan elkészítheti, az is, akit a világból ki lehet kergetni a hajdinával - lásd. Csillát. Ha Ő megette, akkor ennek jónak kell lennie! Persze az is közrejátszhatott, hogy nem pörkölt hajdinát használtam, a natúrnak semlegesebb az íze.

Hozzávalók:
1/2 kg natúr hajdina
1/2 kg fekete ribizli / málna / barackbefőtt v. lekvár
1 bögre mák darálva
4 nagyobbacska alma lereszelve
6 ek gyümölcscukor / xilit / juharszirup / agave szirup / sztívia
pár csepp olaj

Felrakunk pár liter vizet főni. Amikor felfőtt, leforrázzuk vele a hajdinát, és tíz percre lefedve állni hagyjuk. Ezután leöntjük róla a vizet, felengedjük újra, és 10-15 perc alatt megfőzzük. A fölösleges vizet újra leöntjük.
Egy kerek sütőformát kikenünk némi oliva olajjal. Az aljára rétegezzük a hajdina felét.
Erre kerül a mák és a cukor fele egyenletesen elosztva. (Édesítés - az itt megadott light-os mennyiség)
A mákra a gyümölcs, vagy lekvár. Attól függően, mi van otthon. Nekünk a fekete ribizlivel nagyon bejött, a savanykás íze a mákkal egészen kellemesen harmonizál.
Ezután rásimítjuk a hajdina maradékát, megszórjuk mákkal, gyümölcscukorral. A végén eligazgatjuk rajta az almareszeléket, ami azért kell, hogy ne égjenek meg a "gabonaszemek".
Fél óra alatt 200 C-on átsült. Másnap is nagyon finom volt, a hűtőben összeértek az ízei. Téli reggelinek kitűnő.

2011. december 1., csütörtök

Sütőtökös kenyér

Múlt hét végén valahogy nem ment a sütőtök. Egy kis darabot rakosgattam a hűtőben jobbra-balra, miközben azon agyaltam, másnap reggel, ha kihűlnek az ételek hogyan fogom tudni bepakolni minél egyszerűbben. Csak, hogy reggel ne szaladni kelljen a vonathoz. Elég legyen kocogni. ;)
Akkor jutott eszembe, hogy valakinél láttam sütőtökös kenyeret. Egyel több hely! A két nagy kanálnyi mennyiség máris a sütőformában landolt.
Valószínűleg szebb kenyér lett volna, ha a sütőben készül. Kicsit több élesztőt tettem bele a szokásosnál, de nem kell, túlkelt. Sajnos a kenyérsütő teteje gátat vetett a terjeszkedési szándékainak.
A kép nem adja vissza, de enyhén narancsos beütésűek lettek a szeletek. Érdekesen mutat. Hogy az ízét teljesen kihozza, nagyobb mennyiséget kellene beletenni, de akkor ragacsosabb bélzetű lesz az eredmény. Ez így pont jó volt.

Hozzávalók:
30 dkg liszt tk liszt
30 dkg finom liszt
3,4 dl víz
2 nagy kanál sütőtök
2 ek olivalaj
magok
1 tk só
1 tk méz
1 dkg élesztő

A víz mennyiségét befolyásolhatja a liszt és a sütőtök vizessége is. Előfordulhat, hogy kevesebb is elég.
Kenyérsütő gépbe egyszerűen belerakjuk a hozzávalókat úgy, hogy felülre a száraz hozzávalókba kerüljön az élesztő - főleg késleltetett indításnál.
Ha kézzel dagasztunk akkor az élesztőt a vízbe kevert mézben felfuttatjuk, és úgy gyúrjuk össze a tészta hozzávalóival. Bő fél órát kelhet, és kikent tepsiben 200 C-on egy óra alatt süthető meg.