2010. január 26., kedd

Kockás csiga keksz ;)

A neve valami ilyesmi itthon, olyan nevenincs sütemény. :) A vendégjáráshoz kellett valami édes, nem szokványos, de ha lehet mégse' tejtojáscukor sütemény. Nem mertem barna lisztből csinálni, mert EGYESEK nem ették volna meg, pedig túl sokat nem változtatott volna a keksz élvezeti értékén. A recept egy régi Tina konyhájából származik, ha jól emlékszem. Először csak hüledeztünk, hogyan is kell csinálni, de nem olyan bonyolult, ha egyszer "átvergődted magad" a menetén. :)
(Azóta már gondolkodás nélkül csinálom tk tönkölybúza lisztből. Megszokták. :) )

Hozzávalók:

400 g finomliszt
300 g margarin
100 g gyümölcscukor
2 ek. kakaópor/ karobpor
1 vanília kikapart belseje
1/2 cs sütőpor, de szerintem elhagyható
1 tojásfehérje (kenni)

A tojásfehérje sajnos kell. Ragasztónak. A gyümölcscukorral finom lett, a mennyiségét mindenki ízlése szerint variálhatja, ez elég édes lett a többiek szerint
Két dolgot tehetünk. Két felé vesszük a tésztát, és külön-külön összegyúrjuk a fehéret és a barnát, vagy először gyúrunk, és utána marizsgáljuk bele valahogyan a karobport a végén. Ami kicsit macerás, de én ez utóbbi megoldást szoktam választani.

A lisztet, a gyümölcscukrot, vaniliát és a sót összekeverjük, majd a margarinnal addig gyúrjuk, míg formázhatóvá nem válik. Kicsit hosszabb ideig tart, mint az átlagos tésztáknál.
Amikor úgy érezzük, készen van, és amúgy is kellően elfárasztott, kettévesszük, és az egyik felébe belegyúrjuk a 2 kanál karobport.
Mindkét tésztát legalább fél órára a hűtőbe tesszük.

Ha letelt az idő, mindkét tésztának a felét kiveszem. Kb. fél-fél cm vastagságúra nyújtom  mind a világos, mind a sötét tésztát. Az egyik lapot megkenem vékonyan tojásfehérjével, majd ráhelyezem a másik lapot, és ügyesen feltekerem, mint a beiglit. Azután vékonyan felszeletelem, és a tepsiben egymás mellé rakom őket. Lehet szorosan, mert nem nő meg. 10 percre 180 C-os sütőbe rakom. Vigyázni kell vele, mert nagyon hamar megég.

A tészta másik felét is előveszem a hűtőből.
Először a barna tésztát nyújtom kb. 1 cm vastagságú téglalapra. Kivágok belőle 5 db 1 cm magas csíkot.
Kinyújtom a fehér tésztát is kb. 1 cm magasra. Abból 4 csíkot vágok.
Majd a fehér tészta maradék részét tojásfehérjével megkenem, és felpakolom rá a csíkokat. Sötéttel kezdem, majd szorosan mellé teszem a világosabbat, azután a sötét jön újra. Ezeket is megkenem tojásfehérjével. Ha lehet igen vékonyan kenjük fel mindenütt, mert sütés közben leragadhat miatta a keksz. Újabb sor jön, most először a világos és azután a karobos tészta, újabb tojásfehérje réteg, majd a színek inverze a tetejére. Ismételt tojásfehérje kerül a csíkok minden oldalára, majd ügyesen köré tekerem a világos réteget., és levágom a fölösleget.

Igyekszem összenyomkodni kicsit, hogy a formája megmaradjon, de azért illeszkedjenek a részek, és ne potyogjon ki a belseje, ha bénázok. De szerencsére eddig ilyen nem fordult elő. (No nem a bénázás, abban jó vagyok. :) )

Ezeket is szépen felszeletelem, és egymás mellé helyezve a tepsiben, 10 perc alatt kisütöm.

Miután kivettem a sütőből, egy lapáttal azonnal átmozgatom ügyesen az egészet, akkor még könnyebb felszedni törés nélkül az esetlegesen leragadt darabokat. Főleg, ha a tojásfehérjét elmértük.
A maradék tésztával meg lehet totózni, mire elég, vagy épp a türelmünk mire elég... :)

Képekben sajnos, csak a csigák kerültek megörökítésre, mert a kockás csak fél 12 körülre sült ki, és akkor már nem fotóztam, mire hazajöttem meg elfogyott.

2010. január 24., vasárnap

Karfiolkrém

Elmaradásaim... ez is egy ilyen. Még szilveszterkor készítettem a reggelihez, mivel volt másik, nagyrészt vegán is a házban rajtam kívül. Aki meg merte kóstolni, és nem félt a karfiol köztudottan "rettenetes" ízétől, az azt mondta, finom. A maradékot napokkal később Apával este pusziltuk be pár szelet barna kenyér és zöldségek kíséretében. Akkor nagyon jól esett.
Az eredeti receptet még száz éve láttam valahol, főtt karfiolból és majonézből állt. Mivel a nyers tojás amúgy is egy olyan valami, amitől az ember jobb ha tartózkodik, már akkor szójamajonézzel készült, amit a Biblia a helyes táplálkozásról című receptkönyvből vettem. Abból kiindulva született meg az alábbi változat, illetve az a tej és tojás mentes majonéz, amit kis variációkkal általában használok.

Karfiolkrém

Hozzávalók:
   1 kisebb fej karfiol
   1 tk vegamix
   só
   vegán majonéz
   apróra vágott petrezselyemzöld

   A karfiolt sós vízben megfőzzük, vagy lassan megpároljuk. Amíg fő, elkészítjük a majonézt is.

     
    Vegán majonéz, tojás nélküli majonéz, növényi majonéz, 
    kinek hogy tetszik

     Hozzávalók:
    1-2 nagyobb főtt krumpli
    1 púpos kanál szójaliszt
    1 púpos kanál szójatejpor
    1 fél citrom leve

    1 kanál napraforgómag, kesudió, vagy mandula
    fél kanál lenmag
    pár kanál olaj
   1 kk mustár
    pici só
    kevés víz

    Mindezt turmixgépben összedolgoztatjuk.

Amikor a karfiol megfőtt, leöntjük róla a vizet, összekeverjük a majonézzel, vegamix-szel, és apróra vágott petrezselyemzölddel.
Candidások a mustárt felejtsék ki, illetve a diéta elején a krumplit és a kesudiót is.

2010. január 22., péntek

Hajdinás süti/reggeli

- Sütit eszel reggelire?
- Ja! :)
Először mosolygok rá, azután kibuggyan belőlem a nevetés. Milyen jó nekem. :) És valóban, Miért ne lenne jó. Reggel mindig jól esik az édes, gyümölcsös. Cukor nincs benne, a rosttartalma magas, a gyümölcsök lédúsak és sok bennük a vitamin, a gabonafélékben szintén, továbbá a teljes kiőrlésűek ásványianyag tartalma is jelentős, a lenmag meg omega3 és 6 zsírsavakban gazdag. No kérem, tényleg jó.

Miután elég sok körtés köles rétest ettem reggelire, a kásák meg valahogy mostanában nem kellenek, és a szállításuk is macerás, kiagyaltam hajdinából valamit. Finom lett, sőt számomra az asztalt gyümölcsök miatt egy-egy falat még túl édes is, főleg a szilva. (Hm, ilyenkor élvezi az ember a nyári munkája gyümölcsét, még ha kevésbé lédús is.)

Hozzávalók:
30 dkg hajdinaliszt (kávédarálóval őröltem most)
20 dkg tk tönkölyliszt
1 l növényi tej (ennél szója)
2 marék aszalt gyümölcs felaprítva
2 ek olivaolaj
2 ek méz / 20 csepp sztívia
1 csipet só
2 ek lenmag és szezámmag őrölve
1 cs foszfát mentes borkősütőpor

Mindezt jó alaposan elkevertem, majd 50 percig sütöttem 180 C-on.

Hát, nem egy piskóta könnyűségű, de teljesen átsült. Friss gyümölcsökkel pedig nagyon finom volt.

2010. január 13., szerda

Díj

Pixie igencsak meglepett ezzel a "kreatív blogger izével". Pedig csak "rábeszéltem" a dióolaj használatára. :) Az 5 fős lista nehéz, egyelőre Szamóca jutott eszembe, a többit később pótolom.

Egyébként ha már bejegyzés, és ahogy nézem, az idén az első. Kreatív bloggerünk ;) nem lusta, csak vizsgaidőszaka van, meg macerás munkahelye. Szerencsére barátja és családja is. Ez mind - mind idő. Hol minőségi, hol kevésbé, de egy biztos, szalad...