2010. január 26., kedd

Kockás csiga keksz ;)

A neve valami ilyesmi itthon, olyan nevenincs sütemény. :) A vendégjáráshoz kellett valami édes, nem szokványos, de ha lehet mégse' tejtojáscukor sütemény. Nem mertem barna lisztből csinálni, mert EGYESEK nem ették volna meg, pedig túl sokat nem változtatott volna a keksz élvezeti értékén. A recept egy régi Tina konyhájából származik, ha jól emlékszem. Először csak hüledeztünk, hogyan is kell csinálni, de nem olyan bonyolult, ha egyszer "átvergődted magad" a menetén. :)

Hozzávalók:

400 g finomliszt
300 g margarin
100 g gyümölcscukor
2 ek. kakaópor/ karobpor
1 vanília kikapart belseje
1/2 cs sütőpor, de szerintem elhagyható
1 tojásfehérje (kenni)

A tojásfehérje sajnos kell. Ragasztónak. A gyümölcscukorral finom lett, a mennyiségét mindenki ízlése szerint variálhatja, ez elég édes lett a többiek szerint
Két dolgot tehetünk. Két felé vesszük a tésztát, és külön-külön összegyúrjuk a fehéret és a barnát, vagy először gyúrunk, és utána marizsgáljuk bele valahogyan a karobport a végén. Ami kicsit macerás, de én ez utóbbi megoldást szoktam választani.

A lisztet, a gyümölcscukrot, vaniliát és a sót összekeverjük, majd a margarinnal addig gyúrjuk, míg formázhatóvá nem válik. Kicsit hosszabb ideig tart, mint az átlagos tésztáknál.
Amikor úgy érezzük, készen van, és amúgy is kellően elfárasztott, kettévesszük, és az egyik felébe belegyúrjuk a 2 kanál karobport.
Mindkét tésztát legalább fél órára a hűtőbe tesszük.

Ha letelt az idő, mindkét tésztának a felét kiveszem. Kb. fél-fél cm vastagságúra nyújtom  mind a világos, mind a sötét tésztát. Az egyik lapot megkenem vékonyan tojásfehérjével, majd ráhelyezem a másik lapot, és ügyesen feltekerem, mint a beiglit. Azután vékonyan felszeletelem, és a tepsiben egymás mellé rakom őket. Lehet szorosan, mert nem nő meg. 10 percre 180 C-os sütőbe rakom. Vigyázni kell vele, mert nagyon hamar megég.

A tészta másik felét is előveszem a hűtőből.
Először a barna tésztát nyújtom kb. 1 cm vastagságú téglalapra. Kivágok belőle 5 db 1 cm magas csíkot.
Kinyújtom a fehér tésztát is kb. 1 cm magasra. Abból 4 csíkot vágok.
Majd a fehér tészta maradék részét tojásfehérjével megkenem, és felpakolom rá a csíkokat. Sötéttel kezdem, majd szorosan mellé teszem a világosabbat, azután a sötét jön újra. Ezeket is megkenem tojásfehérjével. Ha lehet igen vékonyan kenjük fel mindenütt, mert sütés közben leragadhat miatta a keksz. Újabb sor jön, most először a világos és azután a karobos tészta, újabb tojásfehérje réteg, majd a színek inverze a tetejére. Ismételt tojásfehérje kerül a csíkok minden oldalára, majd ügyesen köré tekerem a világos réteget., és levágom a fölösleget.

Igyekszem összenyomkodni kicsit, hogy a formája megmaradjon, de azért illeszkedjenek a részek, és ne potyogjon ki a belseje, ha bénázok. De szerencsére eddig ilyen nem fordult elő. (No nem a bénázás, abban jó vagyok. :) )

Ezeket is szépen felszeletelem, és egymás mellé helyezve a tepsiben, 10 perc alatt kisütöm.

Miután kivettem a sütőből, egy lapáttal azonnal átmozgatom ügyesen az egészet, akkor még könnyebb felszedni törés nélkül az esetlegesen leragadt darabokat. Főleg, ha a tojásfehérjét elmértük.

A maradék tésztával meg lehet totózni, mire elég, vagy épp a türelmünk mire elég... :)

Képekben sajnos, csak a csigák kerültek megörökítésre, mert a kockás csak fél 12 körülre sült ki, és akkor már nem fotóztam, mire hazajöttem meg elfogyott.

10 megjegyzés:

siccike írta...

Ezzel én is nagyon szemeztem Karácsony előtt, főleg a kockással, de aztán végül elmaradt... Lehet, hogy pótolni kellene?:-)

Renata írta...

Az első kép alapján esküdni mertem volna, hogy kókuszcsiga.
De az alsón látszik, hogy sütve van. Kicsit időigényes lehet, de nagyon szimpatikus recept.

(a marizsgálni szót én is használom, de eddig mindenki csak nézett, hogy: mi van?? Te vagy az első, akitől hallom. A szülőcsaládomban használjuk):)

Bridge írta...

Siccike! A tekercs az tényleg egyszerű, de a kockás sem akkora ördöngősség, csak a kinyújtott tészta hosszára kell ügyelni, hogy nagyjából egyforma legyen, azután meg arra, hogy viszonylag egyforma szélességük legyen a csíkoknak, mivel azokat egymásra kell rakni.

Renáta! A kókuszcsigás érzetedben van valami igazság, mert nyersen tényleg emlékeztet arra a tésztára. Néha kell ilyen is. :)
A "marizsgál" szót kevés embertől, de hallottam már. Biztosan alföldi eredetű lehet, mert a család egy része békési eredetű, te meg szegedi. Biztosan van valami köze a morzsolhoz.
Szeretem használni, mert olyan jól kifejezi a műveletet. :)

Pixie Pie írta...

Nekem is tetszik ez a recepted. De kérdeznék valamit! Neked bejött ez a karobpor? Én próbálkoztam vele egy ideig, de annyira nem hasonlított a kakaóra, hogy azóta is ott áll a doboz, nem tudom elhasználni. Van valami tipped, hogy mihez érdemes próbálgatnom? Köszi

Bridge írta...

Szia Pixie!

A karobbal hol jóban vagyok, hol nem. Ennél a süteménynél bármikor gondolkodás nélkül használnám, mert finom vele. Csináltam már reform lúdlábnál a tetejére csokikrémnek, annál sem volt rossz.
http://biobrigi.blogspot.com/2009/03/
reform-ludlab.html
Mielőtt rákentem, azt mondtam, ez borzalmas, de együtt a krémmel, és hogy állt picit, jó lett. Gondolom cukorral meg egészen ehető lenne. :) Tehát ilyen krémesebb dolgokhoz öntetnek bátran használnám. Vagy pl. valami gyümölcsös krémhez is, mint a banános, vagy sütőtök krém szerűséghez el tudom képzelni. Magában, csokinak megkeverve annak, aki nem barátkozott meg az ízével, nem ajánlanám. Kekszfélékbe viszont igen.

kenyi írta...

Jól van! Most nyugodtam meg... :) Azt hittem, hogy csak az én érzékszerveim működnek furán és képtelen a karobot "finom"-nak minősíteni. Olyan sok helyen olvastam róla és próbálkoztam is vele, aztán én is feladtam és darabban áll... Biztos el lehet találni az arányt és jó lesz, de nekem nem sikerül.

Amikor írtad az EGYESEK-et, hát, kemény gondolatok cikáztak át a fejemen. Én is ismerek ILYENEKET (túl sokat is!), akik valami féleszűként néznek rád, ha tk. lisztről beszélsz és még használod is!!! De egyszer majd rájönnek, hogy nekünk van igazunk! ;)

Bridge írta...

Az egyeseken most legfőképp a családom bizonyos tagjait értettem, de igen, vannak, és nehéz... hát néha a kedvükben kell járni. :)

A karobbal pedig érdemes próbálkozni, nem olyan rossz az, csak a megfelelő formát kell türelmesen kikeresni, és egészen hasznos a szervezetnek is. :) A legutóbbi Új életmód magazinban van egy kakaó kontra karob cikk nagyon jól összeállítva. Sok negatívumot köt a kakaóporhoz.

Pixie Pie írta...

Köszi Brigi! Akkor még én is próbálkozom. Legfeljebb majd a te receptjeiddel kezdem, mert ott a minősítés. :)

Bridge írta...

:) Igazán kedves vagy. Viszont ízlések és pofonok... remélem nem fogunk mellé. De ennél a keksznél bátran merem vállalni... hiszen még a finnyásabbaknak is ízlett.

Renata írta...

Utólag: amúgy északi vagyok:
börzsöny-vidéki, csak ide költöztem...:)