2008. november 24., hétfő

Úgy írnék már arról a hét dologról...

Ha így haladok, már a következő Francia utamról is visszajövök, mire egy tisztességes bejegyzés kerekedik ide... (Kata ne izgulj, ne kezdd zárni az ajtókat, nem most lesz :) )

Len hozott egy olyan kérdést, ami héttel felér. Csak nem tudta, hogy így túlgrafomán énem szabadítja a tisztelt publikumra. Cikáznak a gondolatok, mi is legyen az a hét. De melyiket vegyem előre? Mit ne írjak le? :)
Nem cifrázom, inkább beleesek a közepébe:

Babáztam. Egy hetet. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy 12 évesen jobban ment a dolog, pedig textil pelus és egyéb "kőkorszaki" vívmányok segítettek. Egy öt hónapos apróságot a kezemben altatva Montrouge-ban kellett rádöbbennem, hogy felnőttem. 31 éves vagyok, éppen felelős egy csöpp kis életért, aki a barátnőm gyermeke. Dolgozom, sőt, adót is fizetek. Olykor (félre) kormányozok embereket. Már nem úgy gondolkodom, mint pár éve. Persze változunk, folyamatosan alakul a világszemléletünk, de ez most más volt.
Azt gondoltam, hogy az én fejem sohasem fog benőni, pedig de... ha kell. Khm. Ha éppen nem visítva kergetőzöm a hugommal. :)
Dávidra visszatérve, igazán nyugodt fekete szemű baba, aki nagyon az ember szívébe tud férkőzni. Szereti, ha énekelek neki, és most hiányzik a tisztelt Mamaával együtt. Messze vannak.

Repültem. Újra.
A térisznyos lényem repülőre ülve elfelejti az előbi tényt, és alíg várja a fel, és leszállást. Közben pedig élvezi a látványt. (Norvégia dettó.)
Mindig lenyűgöz, milyen nagyszerűen lett megalkotva földünk, bámulom a hegycsúcsokat, olykor a végtelen fehér felhőket, és a naplementét/napfelkeltét. Két lábban a földön állva is bámulatos színeket produkál a nap, azonban fentről nézve méginkább simogatja a szemet a vörös árnyalatú színkavalkád.
Legutóbb hazafelé mindendebben egy úton részem volt. Budapest fölé már sötétben értünk. Kivehető volt a Lánchíd, egyéb középületek. Igazán szép fölülről megbámulni.

Három... munka. Erről nem akarok sokat. Szeretem. Néha gyűlölöm, mint az elmúlt két napban. Amikor az összes környékbeli őrangyal mind azon dolgozott, hogy ne bukjunk abba a dologba bele... Olyankor az jár a fejemben, hogy inkább házvezetőnőnek mentem volna, esetleg kapálnék a kukoricaföldön, vagy fóliáznék, csak szellemi munkát ne. :)
Aztán eszembe jut, de hogy honnan... a szeretet hosszútűrő, nem gerjed haragra, nem keresi a maga hasznát... (sajnos ez sokszor nem megy) És akkor legyen ez a negyedik. Isten, a Biblia. Van aki legyint. Nem baj. Engem sok mindenen ez segít át.

Zenekar. Szeretem művelni. És szeretem a csapatot is.
Rézfúvós. Tuba, harsona, kürt, trombita, klarinét, hegedű... a zene áldás. Lehet.
És lehet az ellenkezője is, mint a TV. Kikapcsolja az agyat. A monotonitás elfáraszt, a nem megfelelő hangsúlyok fölösleges feszültséget keltenek. Nem jó, ha az ember nem gondolkodik.

CLi. Volt egyszer egy lemezújság... Hogy az meg mi? Fiatalok írtak cikkeket, mindenről, és mindenkiről, páran összeszerkesztették, és lemezen terejsztettük. (Terror News, KenderMag - ha erről a kettőről valakinek beugrik valami) Aztán jött az internet, és elhalt az egész, amit nagyon sajnálok, mert igazán jó közösség volt az is. Egy fél szám cikkei itt vannak a winchesteremen, és várják a jó szerencsét.

Hét? Nem. Na arról végképp nem írok! Már csak azért sem, mert dacolok a világgal. Illetve az dacol velem.
De mi legyen helyette?
Igen. Megvan. A fotózás.

Természetképek. Inkább, mint emberek, mert azt nem tudok. Azok mozognak, ficeregnek, és elégedetlenek. Viszont hamarabb "derül" vagy "borul", nem kell napokat várni egy napos pillanatra. :)

Olympus C-750 UZ. Hihetetlen, de még mindig jó a kategóriájában. Bár a múlt héten egy Canon EOS 40D-vel hűtlenkedtem...
Jó elraktározni így is az emlékeket. Visszanézve oly sok érzést, hangulatot, emléket közvetít. Bármikor végigfutom a Preikestolenen készült képeimet, ott vagyok. Azt a nyálkás, ködös időt - amit ott és akkor annyira élveztem - talán már el is felejtem, látványra, milyen volt.

Pedig sohasem szeretném, mert imádom a hegyeket, és a vizet is.

És a vége? Kinek görgessem tovább?

2008. november 13., csütörtök

Itthon vagyok már...

Igen, hazajöttem, csak hallgatok. A blogon.
Magamban nem, ott félig kész bejegyzések "szálldosnak", és készülődnek elektronikus formában is megjelenni, ha el nem száll felettük az idő, vagy el nem felejtem. :)

Majdcsak befejezem a "te mióta főzöl" válaszomat, és 7x7 dologról is könnyen fogok regélni, ha egyszer hosszabb időt is szakítok majd arra, hogy e célból üljek a gép előtt.
Addig is, bocs mindenkitől.

2008. november 2., vasárnap

Te mióta főzöl, és miért?

Dulmina volt olyan kedves, és továbbadta a kérdést. Köszönöm.
Ez eddig rendben is volna, csak honnan kezdjem?
Onnan, hogy totyogósan a véleményem annyi volt a meggyes pitéről, hogy rajtahagytam az épp kisült költeményen a pelusom lenyomatát?
Esetleg ott, hogy a (Anya fóliázott egy időben) legnagyobb és legszebb 80 dekás uborkát megrágtam, mikor pedig rámszólt, hogy akkor edd is meg!... eltűnve bizony megettem :)
Vagy ott, hogy sót loptam a szomszédban lakó Nenike konyhaszekrényéből?
Esetleg arról meséljek, hogy a nyers tésztát is lopkodtam, és Mama azóta is emlegeti, hogy "picit veszek, picit veszek". :)

Bizonyos tekintetben alakult az ízlésem... úgy gondolom akkor elég sót ettem, ma már kevesebb is elég. A tejfölös meggyes pite azóta sem a kedvencem, az uborka iránti rajongásom viszont megmaradt.

Főzési tudományom általános iskolás időszakomban abból állt, hogy vegetáriánus nagyapámmal délben rárontottunk a csirkékre, és tojást sütöttünk, ha nem találtunk fogunkra való kaját. (Sokszor ki sem nyitottuk a hűtőt, Anyu vérnyomását emelendő.)
Mennyiszer megégettem azt a két lábast... de azóta is megvannak.

Salátát készíteni egyik Bózsvai tábor után kezdtem, mivel nagyon megkedveltem az ottani menüből az egyik fajtát.

Azután jöttek a nyári szünetek, és megtanultam élesztő pástétomot készíteni, meg paprikás krumplit főzni. Anyu leírta részletesen egy lapra, én meg alkottam, míg nem volt otthon. Addig volt jó, míg önállóskodni nem kezdtem, és hasraütésre főztem a sósabbnál sósabb zöldségleveseket... Igazán nem szólhatok semmit, mert bár viccelődve, de mindig megették. Azt hiszem ez a szakácskodni szeretők titka, nem törték le az első próbálkozásokat. (Kati pogácsája :) )

Majd palacsinta sütés 4 literes lábassal nekiállva kamasz fiúk hasába... sose maradt kidobni való azon a jópár égetten kívül :)

Egyszer a paradicsomos töltött káposzta receptjét is megkaptam. A húsos, nagyanyám féle hatalmas töltött savanyúkáposzta levélbe tekert sosem kellett, viszont az a szójás valami tejföllel azóta is bejön.

Sütéssel nem is tudom mikor kezdtem el kacérkodni. Talán piskótákat gyártottam eleinte, mert az egyszerű volt. Abból meggyeset, lekváros tekercset és kókuszkockát, meg lúdlábat. A család ette a sütit, én meg magában a szélét.
És a töménytelen mennyiségű vaníliakiflik. Azt a Horváth Ilona féle SZAKÁCSKÖNYVBEN találtam egyszer. Mivel tudtam, hogy a tesómék úgysem ennék meg a diósat, megbolondítottam (fa)mogyoróval. (az a törökmogyoró?) No az egy nagyon jó ötlet volt.

Hús sütésben mindig nagyon otthon voltam. Be a tepsibe a csirkecombot, csirkemellet. Vagy csak simán befűszereztem, vagy egy lecsós alapot készítettem, esetleg főtt zöldségfélét törtem alá, és azzal sütöttem össze.

Jöttek a rántott dolgok, azzal Anya sosem szeretett piszmogni. Rám hagyta. Cukkini, karfiol, zöldséges fasírt, otthon termelt laskagomba.

Ahogy így gondolkodom, az első 1-2 próbálkozás után soha nem magamnak készítettem az ételeket, hanem a család, a barátok kedvében szerettem volna járni velük. Mindig nagy mennyiségekben kellett gondolkodnom, így a mostani candidás étrendem rendszerint 3 napi egyforma kajából áll, mert nem tudok keveset főzni.

És hogy hogyan kezdtem el reformálódni?
Vallási okokból valahol mindig is jobban ügyeltünk arra, hogy mit eszünk. Disznóhúst, tengeri herkentyűket, nyulat sosem tettünk az asztalra. Az volt a természetes, hogy a rakott krumpli, töltött paprika, paprikáskrumpli, lecsó nem húsos étel. Amúgy sem nagy mennyiségben került állat az asztalra. Állati eredetű, az igen. Méz, tej, tejföl, tojás. A jó kajákhoz nem is kellett más számunkra.
Zöldség, meggy, karalábé, karfiol, bab, paradicsomleves. Tök, zöldbabfőzelék. Lecsó. Krumplis, káposztás, túrós, diós, mákos, gombás, borsós tészta. Spagetti paradicsom szósszal, esetleg vadas szósszal. Héjában sült krumpli sült hagymával, tejföllel, rakott kompér, gombás rizs.

És egyszer eljött a pillanat, amikor a Severin megsütötte az első kenyeret az otthonunkban. Még 98-ban.

Folyt. köv.
De most kicsit az ínyenc francia világ lopja az időmet ;)

A citrom az nem savasít? II.

Nagy Zsuzsa egyik könyvéből való a következő táblázat. Egyszer, majd ha nagyon ráérek, be is írom rendesen. Nem esküszöm rá, de talán a Pástétomok és szendvicsek címűből, vagy Húspótlókból. Majd megnézem, és kijavítom.
Időnként látok ellentmondásokat különböző táblázatok között, de túl nagyot nem tévedhetnek...
Azt mondják az okosabbak, hogy 2/3-1/3 lenne megfelelő a lúgosító/savasító ételek arányát tekintve.

És a válasz végre a fenti kérdésre: Nem, a citrom lúgosító hatású. (cukorral megspékelve már persze nem)

2008. november 1., szombat

A citrom, az nem savasít?

Barátnőm hugával beszélgettünk kicsit arról, hogyan is lehet a szervezetet normál kerékvágásba terelni. Sokminden érdekelné, amire pár szóban nem lehet válaszolni.
Anett, ez a pár sor lentebb neked szól. Ami éppen eszembe jut a dologról, én mit csinálok, és miért úgy. (Azért hozzáteszem, hogy a témáról könyvek íródtak, és nem részemről... :))

Szerintem az első pont, amit le kell szögezni, hogy nem kell rohanni és fenekestől felfordítani az életed. A legtöbb ember ott szúrja el, hogy 2 hétig tart a nagy lelkesedés, azután belefárad abba, hogy ezt is észben kell tartanom, meg azt is, és azután úgy érzi, semmit sem szabad. Például, megszokná idővel, hogy étkezés közben nem iszik, azután kezdene neki másnak.
Tehát mértékletesség a mértékletességben is. :) Ha egyszer-egyszer felborítod a rendet, hét megteszed.

Egyébként 8 alapelvet érdemes szem előtt tartani:
1. Táplálkozás
2. Levegő
Hasi légzés - miért használnád fél gőzön a tüdődet. Nyitott ablaknál aludni... ezek nem újdonságok.
3. Víz
Jobb esetben 70-80%-unk víz. Nem árt utána pótolni. Minimum 2 l folyadék naponta.
Víz, nem cukros löttyök. Miért? Egyrészt felesleges üres kalória, a méreganyagok távozása érdekében is szükséges, másrészt a gyomornak sem ártana pihenni az étkezések között.
Ráeszel/iszol, A félig megemésztett táplálékhoz és az újonan bevittekhez különböző gyomornedv termelésre volna szükség, az újrakeveredett ételeket nem fogja tudni tökéletesen megemészteni. Erjed a gyomorban. Rossz közérzet, puffadás... elhúzódik az emésztés, az ember agyának meg csepp vér se jut.
Étkezés előtt 20 perccel, közben, és utána 1 órával nem kellene inni, mert felhígítja a gyomortartalmat. Először a gyomornak fel kell szívnia a folyadékot, azután tud nekiállni az emésztésének.
4. Napfény
Koleszterincsökkentő hatása van, D vitamin termeléshez elengedhetetlen.
5. Mozgás
Szellemi frissességhez igen is kell, hogy némi mozgás váltsa fel az irodában ücsörgést. Kiszellőzzön az ember feje. Kis kertészkedés, séta.
6. Pihenés
Kell az is! Heti egy pihenőnap. Nekem a szombat, kinek, hogy... Erről majd írok egyszer.
7. Mértékletesség
Főfőpont, mindenben. Ez nekem nem szokott menni csak 10 esetből 3x...
8. Lelki nyugalom
Enélkül nem ér az egész semmit sem, a stressz gyilkol...

Ezek szorosan összefüggnek, hiszen hiába táplálkozol helyesen, ha naponta 4 órát alszol, és közben fel sem kelsz a fotelből, csak a számítógépet nyomkodod...

De térjek vissza a táplálkozáshoz.
A teljes kiörlésű gabonák fogyasztása. Miért? A lehántolt burkolatban van a lényeg, vitaminok, ásványi anyagok. Plusz rostanyag, gyorsítja az emésztést is, segíti a mérganyagok távozását. (Állítólag kenyéren és vízen hiányosan táplálkozva, de évekig el lehet élni. Nem próbáltam, :) de lehet benne valami.)

Kevesebb cukor. A finomított cukrok fogyasztása esetén pl. a saját immunrendszered ellen dolgozol. Hízlal, tönkreteszi a fogakat, növeli a gyomorsavtartalmat, hajlamosít megbetegedésekre... a' la candida, de rák, érelmeszesedés.

Több gyümölcs. Több zöldségféle. És nyersen. Nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene miért. Vitaminokban, ásványi anyagokban, rostokban gazdagok. Kalóriaértékben szegények. Nagyon finomak. Frissítenek. Szív és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentői...

Zsiradékfogyasztás csökkentése. Inkább olajos mag formájában, vagy hidegen sajtolt olajok fogyasztása ajánlott. Olajos magvak: egyrészt eszenciális zsírsavtartalmuk magas, különböző ásványi anyag és vitamintartalmuk kiemelkedő. Gondoltad volna pl., hogy kálciumbevitel növelésére az egyik legjobb megoldás a szezámmag rendszeres fogyasztása? Szív és érrendszeri problémák megelőzésénél is szerepet játszik.
Erre szokott jönni az, hogy "kijönnek a ragyáim". Miután a candida diétából kifolyólag fél évig tökmagon éltem, meg mandulán és dión, kimondhatom, megint csak attól függ, mit mivel eszel. Amíg némi gyümölcs, zöldségfélék és "nuku" szénhidrát bevitel volt, a pattanások nem jöttek elő. Mostanában, hogy növeltem a szinhidrát mennyiségét, olykor tapasztalom, de csak ha olajos magot tartalmazó tálba is nagyobb marékkal nyúlok.

Rendszeresség. A szervezet könnyen hozzászokik, termeli az adott időben a gyomornedveket, megkapja a táplálékot, megemészti, kész. Halad a körforgás, és a szervezetnek nem erre kell fordítani a teljes energiáit.

Ételtársítás.
Gyümölcsöt és zöldséget ne fogyassztunk egyszerre. Más jellegű emésztőnedvek szükségesek hozzájuk, erjedés indulhat be a gyomorban. A következő táblázatot a Biblia a helyes táplálkozásról című könyvből vettem.
Magas szénhidráttartalmú + fehérjében gazdag ételeket ne egy étkezésen belül tálaljunk, mert fermentációs folyamatok indulnak be. Meggyötri az emésztőszerveket.
Hüvelyesek + gabonák együtt (komplettálva) teljes értékű fehérjéket adnak.
Tej+tojás+cukor együtt alkoholt eredményez a gyomorban...

Tudom, csak belekaptam sokmindenbe... bocs.