2012. augusztus 31., péntek

Koncert

Ja, és amiről nem is beszéltem. Nem csak nyaralás, munka, és kismuttyok miatt nem írtam. Az idénre nem tervezett (de számomra nagyon szeretett) zenei tábor is beleszólt. Bár nagyon kis pont vagyok, egészen véletlenül újra része lehettem. Augusztus 20.-án lezajlott a koncert az Olasz Kultúrintézetben. Gyönyörű, szívhez szóló darabokat játszottunk, néhol nagy gombóccal a torkunkban, főleg a karmesterünk - Csurgó Tamás - néhány mondatát követően.

A nágocsi Reménység Gyermekfalu kerül támogatásra a befolyt összegből már hosszú idő óta. Rengeteg ember mozdul meg miattuk csupán "szerelemből", és dolgozik keményen azért, hogy nagyszerű koncert születhessen meg a végén, amatőr, félprofi, profi zenészek, énekesek.

Meg persze egy tábor teljes személyzete, akik az ellátásunkat biztosítják a zenei tábor ideje alatt. És ha már főzős blog, mesélek az étkezésekről is.

Szerencsére a fő irányelv vegán, így erről problémáim nem voltak, bár régebben sokkal reformosabban főztek abból a szempontból, hogy jóval több volt a korpás termék. Ez utóbbit persze csak igen kevesen üdvözöltük, így a tömegnyomásra ebbe az irányba mozdultak el. Viszont nyers salátafélék mindig kiegészítik a főétkezéseket, reggelire kását/müzlit szolgálnak fel gyümölcsökkel. A vacsora vegyes, olykor lasagne, és hamburger színesíti az élesztő pástétomos, kolbászkrémes kenyereket.
Az elkészített ételek finomak, a mostani táborban segítő szakácsnő (Apa unokatestvére) régebben az Édenben is dolgozott cukrászként. Nagyon finom vegán tiramisut tud készíteni. Egyik szombaton az volt a desszert még régebben, mikor ott voltunk a zenekarral.

A tábor egyébként nekem mindig olyan pozitív élményekhez kötődik. Kirándulásokhoz, barátságos tábortársakhoz, általában finom ételekhez. Mindig teljesen ki tudok kapcsolódni ott, megnyugvást hoz, hogy az ember kiszakad a taposómalomból. Lelkileg is feltöltenek az előadások, maga az elcsendesedés, és a természet közelsége. Jó ott lenni.

Hallgatok

Csönd van a blog körül, nagy, nagy csönd. Elnézést mindenkitől, hogy szinte a nyáron csak pár receptet láttatok. Egy fő oka van alapvetően, ami miatt nagyon keveset főzök. Azt hittem, ha lezajlik a neheze ebből a szempontból, majd újra ömleni fognak a receptek, de úgy látszik, még várnom kell. Bár már alakul, de most meg rövid időre vagyok kalibrálva a konyhában való álldogálást tekintve. 
Változott a menüsor is, erről majd a későbbiekben részletesebben, de bizonyos kényszerek miatt a lakto-ovo vegetáriánus életmódra tértem vissza egy ideig. Most mondjuk az allergia miatt inkább csak ovo. Illetve a nyáron mindenféle evészet volt a lángostól (igen, egri piacos lángos rulez, aztán ült a hasamban) a (jó) bolti kakaós csiga széléig, és olyan is akadt, hogy az este 11-kor elkészült gombás rizst (fehér) kanalazgattam, és akkor mondtam azt, hogy nem vagyok normális. Anya csak nevetett, hogy majd elmúlik.
Furcsa lehet így elolvasva annak, aki teljesen normálisan étkezik, hogy mit agonizál ilyenen ez a nő, de számomra ezek évek óta nem férnek az étrendembe. (nászutat kivéve, akkor is light-osan). 
Azért jelentem javulok. Tegnapelőtt és tegnap reggel már megettem úgy a főtt kölest baracklekvárral, hogy nem kifelé kívánkozott. :)
Meg azért főzőcskéztem is, paprikás krumplit, a lecsónál segédkeztem tegnap, de legszívesebben a káposzta saláta készült, mert még mindig a nyers a favorit. Persze most pont a dinnye és a paradicsom esett ki az allergia miatt, pedig egyrészről a dinnye tartotta bennem a szusszt 2 hónapig, most meg paradicsomot ennék paradicsommal. Csak úgy magában, lecsónak, nyers lecsónak, levesnek, salátának, salátába, tésztára, pizzára, kenyérre. Ó jajj, és most nincs az a diéta, ami segíthetne ezen, mint akkoriban.

Ja, és vasárnap este palacsinta készült. Tej nélkül, de (bio)tojással. (Ha valaki teljesen vegánt szeretne, ajánlom a zabpalacsintát, nagyon finom tud lenni.) De most nem ez volt a cél. A 3 tojáshoz 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és 10 dkg fehérliszt + 1 csipet só, egy kanál gyümölcscukor és kb. 5-6 dl szénsavas víz került még hozzá és pár kanál olivaolaj. Jó híg lett, viszont nagyon szépen sült. Jó sok reszelt alma, baracklekvár és diódarabok keverékével fogyasztottuk el.

2012. augusztus 13., hétfő

Jótékonysági koncert a Nágocsi Gyermekfalu javára

Nagyon kellemes darabokat válogattak össze ebben az évben is a szervezők, ajánlom mindenkinek meghallgatásra. Idén is játszik / énekel benne a fél család, szívből remélem, hogy mint mindig nagyon szépen fog sikerülni.
Gyertek el meghallgatni.


2012. augusztus 9., csütörtök

1 év

Hogy elszaladt ez az egy év is, mintha kergették volna a napokat egymás után... Azért persze voltak lecsöndesedett nyugodt pillanatok is, amelyek feltöltik az ember érzelmi tankjait és erőt adnak a hétköznapi taposómalom folytatására. 
Olykor kell a kiszállás, mert aztán ezek az emlékek segítenek át a csüggesztő pillanatokon. Mikor bánatosan bandukolsz, és fáradtan hagynád az egészet, eszedbe jut egy mosolygós pillanat, és a többi máris lényegtelenné válik, mert az akkor annyira szép volt, hogy nem hagyja az embert most sem búslakodni.
És persze törekedni kell a hétköznapot is megtölteni ilyen pillanatokkal, mert hogy vannak, és olyan jók. Hétköznapi ünnepek. Mint amikor a frissen sült almás pite ha belengi a házat...

2012. augusztus 6., hétfő

Nemkonyha

Nem főzök. Még most se. Pedig már jó régóta nem. Na jó, a múltkor készítettem paprikás krumplit - felavattam a la cruset fazekamat - pedig hát boeuf bourguignon-nal kellett volna, vagy minimum Nagyapám féle marhapörkölttel. Ahogy olvastam a receptet, szerintem a Tata féle paprikás lekörözte volna ízben. 
De Tata már régen nem főz ilyesmit, igaz Mama sem visz vonattal nyaralni Békésre, hogy addig Tatusra háruljon a főzés. :)
Szóval paprikás krumpli receptet az ember ritkán közöl, még ha ilyen elvetemültebb blogíró is, mint én. Zöldség levesről már írtam, tejbegrízről is, mást meg nem nagyon csináltam. Ja, de, paprikás csirkét és hamburgert.
Bocsánat, hogy csapongok, már régen aludnom kellene, mert tegnap is későig voltam fenn. Megpucoltunk és befőztünk vagy 60 kiló őszibarackot. Ma csak pucoltuk, Anya most tölti üvegekbe, télen igen jó lesz.

Majd csak elérek már olyan pontra, amikor nem csak a dinnyéről, és őszibarackról tudok áradozni, hanem végre másról is. Addig még kis türelem, nektek is, magamnak is... :)