2015. július 7., kedd

Rántott cukkini sütőben sütve, avagy a sült "hóember cukkiníni"

Pár napja tepsiben "rántottam" ki cukkinit - vagy ahogy a fiam hívja cukkiníni. Egyrészt az olajban sütésnek a szagát sem bírom, másrészt nem érdemes teljes kiőrlésű tésztafélét olajban sütni, mert jóval több olajat felszív, és csak cuppog, így pedig viszonylag kevés zsiradékkal hasonlóan finomra sül.
Cukkini dömping van, Anyáéknál rengeteg terem, így elkezdtem nézegetni az Ínyesmester éléstárát, meg hasonlóan emelkedett olvasmányokat az ügyben. :) Lehet, hogy a végén teszek el üvegben rántani való cukkinit is sós lében, illetve sima tököt lereszelve, mert Ábel nagyfogyasztó. Tudom, hogy a legegyszerűbb berakni a mélyhűtőbe, de itt csak kis rekeszeim vannak, kevés dolog fér bele. A mirelitet meg nem szeretem megvenni, mert silány a minősége, ha jó vizes tejfölös tököt akarnék a gyereknek, akkor megtenné, de neki egészen máshogyan készítem mindig frissből, szinte minimális vizet kap pluszban.

A panír nálam most tojásos volt, mert el szerettem volna használni a hűtőből, de vegánok a tojást helyettesítsék egy kis sárgaborsóliszt és víz keverékével.
A lisztes tányérba teljes kiőrlésű búzaliszt került, aztán a tojás, és teljes őrlésű zsemlemorzsa volt a harmadikban némi szezámmaggal elkeverve. Aztán a menetét már mindenki tudja, lassan még a fiam is, aki nagyban segédkezett, bár némelyiknél a lisztben forgatás szerinte csak az egyik oldalra vonatkozott, és gyorsan áthajította a tojásba, aztán nem győztem visszatenni. :)
Spórolósan használtuk ugyan a tojást, két nagy tepsihez 2,5 darab fogyott el, meg egy tálka liszt, illetve fél csomag morzsa.
A legjobban neki a "hóemberek" tetszettek, mert volt egy olyan cukkinink, aminek az oldalához nőtt a fia is, így érdekes formájú szeleteket kaptunk, amit előtte besóztam, és kicsit vártam, hogy megadja magát.
Egy tepsit azután kibéleltem zsírpapírral, megkentem kicsit vastagabban - de nem tocsogott - kókuszzsírral és arra helyeztem a cukkiniket. Bő fél óráig sült, de félidőben, mikor az alsó része már megpirult, megfordítottam őket.

Borsós barna rizzsel fogyasztottuk, és uborkasalátával. Ez utóbbit mindig kevés sóval, gyümölcscukorral és citrom levével készítem, hogy az ecet kimaradjon. Legalább olyan finom, mint az ecetes változat, csak sokkal egészségesebb. A barna rizs együtt főtt két és félszeres vízben 50 percig kevés sóval a borsóval úgy, hogy a vége felé, mikor már a rizs kezdett hízni, néhányszor átkevertem. Kevés a baj vele, és finom.


Nincsenek megjegyzések: