2009. január 28., szerda

Pástétom Csilla kedvére

Már hetek óta rágja a fülem a hugom... Mikor csinálsz pástétomot? És ahelyett, hogy azt válaszolnám, vasárnap nekiállunk és megtanulod (amire valószínűleg soha nem fog sor kerülni, max. ha isler készítésére invitálnám), elkészítettem tegnap este.

Összetevők:
40 dkg zsemlemorzsa
1,5 l tej
3-4 tojás
1 nagyobb fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 tk só
1 ek pirospaprika
2 ek olaj
1 tk őrölt kömény
1 kocka élesztő

Most jöttem rá, hogy bajban vagyok az összetevőkkel. Már Anyut is felhívtam, meg kerestem a neten is, de 6 kanál zsemlemorzsát írnak 6 dl folyadékhoz, ami szintén nem mérhető így...
Az az igazság, hogy megnézi az ember, mennyi tej van otthon, meg mennyi zsemlemorzsa, és azt mondja, ez kb. jó lesz, aztán ha nem, még önt hozzá vizet. De hogy írjon így receptet az ember... :(
Legközelebb komolyan lemérem.

Elkészítés:
A zsemlemorzsát megpirítom pici olajon.
Másik edényben a hagymát szintén kevés olajon és vízen megfonnyasztom, a fokhagymanyomón áttört gerezdeket pár pillanatra pirítom, majd beleszórom a pirospaprikát és felengedem tejjel. (Én jobb szeretem vízzel, akkor bazsalikom és majoranna mehet fűszerként mellé, illetve a végén aprított petrezselyem zöldje, de az élesztőseket még mindig hanyagolom, a többiek pedig szivesebben fogadják tejjel.)
Belemorzsolom az élesztőt, lassú tűzön megvárom, míg elolvad, és csak azután forralom fel.
Felütöm a tojásokat egy tálban. (később nem lesz idő rá)
Akkor beleöntöm a megpirult zsemlemorzsát, összefőzöm pár perc alatt, míg besűrűsödik. (előfordult már, hogy a jófajta barna kenyér morzsája jóval több folyadékot igényelt, hát került még bele)
Ráöntöm a tojásokat, gyorsan belekeverem, 1-2 percig még kavargatom, és készen is van.

Kelbimbó morzsában

Na ezzel tényleg nem kell sokat vacakolni, és annak ellenére, hogy ilyen K-betűs zöldségféle, még finom is tud lenni.

Készítéséhez szükséges:
1 kg kelbimbó
1 tk só
1 nagy fazék víz

2 marék teljes kiőrlésű kenyér morzsája
1 ek olivaolaj

Elkészítés:
A belbimbók felső hibás rétegeit (ha sárgás, ne vedd meg, mert öreg, és kesernyésebb) leszedem, annyi vízben, hogy ellepje, sóval felteszem főni.
Rövid idő alatt elkészül, mikor a villa beleszalad, lehet leönteni a főzőlevet.

Egy nagy lábasban kevés olajon megpirítom a zsemlemorzsát (Khm. Jelen esetben majdnem égetésről volt szó, de még időben lekaptam a gázról :) ) A megfőtt zöld gömböcöket beleforgatom, a maradék morzsát rászórom, átmozgatom.

Joghurttal, tejföllel lehet kínálni önmagában, de köretként is szerepelhet.
Én most "kőkrumplipogácsával" fogyasztottam. Ez utóbbiról majd valamikor írok.

2009. január 23., péntek

Egy tál káposzta, avagy olyan rizses izé :)

VKF! Vicces, eleinte nem tudtam mi rejtőzik a rövidítés mögött. Nekiálltam agyalni, biztosan Vegán Főző Kör, vagy valami hasonló.
Aztán megláttam a frappáns naponta felmerülő gondolatot valahol: Valamit Kéne Főzni!
Fejcsóválás, vigyor. Jogos.

Úgy vélem, Zsuzsa egytálételes kiírásába is belefér a következő ételféleség, amit még a candida diéta alatt "fejlesztettem vissza".
Valójában a töltött káposzta egyszerűbb változata. Bár a hugom szerint "paradicsomos káposzta főzelék megsütve" kategória. :)

Nagyon szeretem az erdélyiek körében gyakran készített paradicsomos, nyers káposztából készített változatot, csak ott forrázni kell a leveleket, meg töltögetni. És ha kevés időm is van az előkészületre, csak finomat szeretnék.

Hozzávalók:
30 dkg barnarizs 7,5 dl vízben főve (ha kiadósabbra szeretné az ember, belemehet fél kg)
1/2 fej káposzta
1 fej hagyma
1/2 füstölt tofu vagy 20 dkg szójagranulátum
2 l paradicsomlé

olivaolaj
víz

Elkészítés:
A barnarizst kis sóval megfőzöm (kuktában, vagy sem, általában kell neki a 40 perc)
A káposztát lereszelem (lehet durvábbra vágni), a hagymát felaprítom, a tofut apró kockákra vágom.
Egy nagy tepsi alját vékonyan kiolajozom, beleszórom a rizst, a káposztát, a hagymát, a tofut, pici megsózom, összekeverem, hogy mindenből mindenhová jusson. Ráöntöm a paradicsomlevet.
A tepsit lefedem alufóliával, és egy órát sütöm. (Nagyon lassan adja meg magát a káposzta :), vagy az én sütőmmel van gond.)

Általában tejföllel és kenyérrel szokták enni, de anélkül is finom. Mivel tejfölt nagyon ritkán eszem, ha nagy kedvem van, natúr joghurtot kanalazok rá.


Maradékot nem fényképezünk... de ez most így sikerült...

2009. január 21., szerda

Baráti ölelés és kézcsók


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Adéle egy kedves öleléssel tette mosolygósabbá az estémet. Köszönöm szépen.

Előző bejegyzésem panaszáradata után kellett, mert módfelett szerencsétlenül éreztem magam. Ez volt a nap egyik fénypontja, a másik egy kézcsók egy öreg kertésztől.
Az épület egyik részében lakik, mikor végeztem a vizsgákkal, megkérdezte hanyast kaptam, és azt is, meg akarom-e nézni a kaktuszgyűjteményét. Elballagtunk szépen, beszélgettünk, csodálatos virágai vannak. Közben kiderült, hogy fél éve van a nagyujjában egy tüske... közerővel sikerült kioperálni, na erre tisztelt meg így.

Apró dolgok, igazán, mint egy ölelés is, olykor jobban esnek, mint a házi baracklekvár. Lelket önt az emberbe, nem úgy, mint az előző lelombozó bejegyzésem. Tényleg nem szabad hagyni az önsajnálatba esni magunkat, és kirángatásra épp a barátok a legjobbak. Inkább barátja legyen az embernek, mint kenyere... /Khm. Mondja ezt egy Molnár./ ...ilyen gasztrocimborák között majd csak akad valaki, aki megszán. ;)

Ki az a 8 ember, akit most tenyeres-talpas ölelésemmel zaklatok? Nehéz. Sok és kevés. Egyszerre.
Az első Kata, ezt ő úgyis tudja :) (azután a másik Kata is, de ő már kapott), azután Siccike, Réka, Szilda, Poppy, mert neki is jót tesz, Len, Írisz és Zöldalma.

Panasz áradat

Már tegnap délután is csak rohangáltam, és szinte semmit nem tudtam elintézni, de a mai vizsgáimra sem készülni. Elfáradtam, és nem tudtam tiszta fejjel átnézni. Későn feküdtem le, s reggel a csúszós út miatt (Anya vitt át a szomszéd községbe a gyorshoz) lekéstem a vonatot. Vitt tovább a buszhoz, ami jóval későb ért be. Rágtam a körmöm, hogy nem érek oda időben. Ami meg is történt, de nem volt nagy gond, csak koncentráció hiányában két 4-essel távoztam. (Jó, mindjárt megdobáltok tojással - vegák barnarizzsel, had ragadjon ;) De ezekből a tantárgyakból nem ezt kellett volna kihoznom.)
Azután 15 cipőboltban nem találtam 1 rám való csizmát sem. 41-eset nem tartanak csak műbőrt, kis nyeszlettekre valót, magassarkút, nagyoncsillivillt...

Csak ültem a vonaton bambán, és nem értettem az egészet. Mi, miért? Hogyan szaladnak ki a kezemből a dolgok ennyire? Teljesen mást akarok, és csak szerencsétlenkedem. Aztán az út végén kinyitottam a Bibliát Márk 11. fejezeténél, és olvastam. Jót tett. Nem akarok kiszáradt fügefa lenni. Még nem tudom hogyan, de változtatok a dolgokon. Ne uralkodjon rajtam... főleg az időmet ne rabolja, mert az nagyon drága. Ha valóban akarom, és kérem, majd csak alakul. :)



Mindezt elfedendő, nekiálltam itthon főzni valamit a többieknek is. Gombás rizzsel teli teflon lábas lett a végeredmény. Nem sokat vacakoltam. Pucoltam hagymát, vágtam hozzá apróra egy paprikát, felöntöttem 1,5 liter paradicsomlével, 1 üveg gombával, beleöntöttem 60 dkg rizst, 1 kanál sót és megfőztem. (Jóval több folyadékot számítottam, mert holnap esznek belőle, és beszívja a rizs)
Ez az étel mindig a topon van nálunk. Egyszerű, kevés munkával, hamar megvan, és mindenki szereti.

2009. január 15., csütörtök

Zöldbab főzelék

Ma este jól sikerült zöldbab főzelék is vigyorgott rám, viszonylag rövid idő elteltével a tűzhelyen.

Összevágtam egy fej hagymát, vízen és olajon megpirítottam, azután rátettem egy csipet köménymagot, azzal még picit pirítottam, hogy finom illata legyen. Előkotortam a mélyhűtőből apróra vágott kaprot, abból, és pirospaprikából 1-1 kanállal rászórtam, még vagy 10 másodpercig kavargattam így együtt kis lángon.
Ráöntöttem 1 kg babot, és felengedtem vízzel. Tettem hozzá 1,5 ek sót is.
Mikor már úgy éreztem, hogy megfőtt (15 perc?) turmixba raktam 3 ek kesudiót, 3 ek napraforgó magot, 1 dl vizet öntöttem rá, és finomra daráltattam. Tettem hozzá 4 kanál teljes kiőrlésű lisztet is, azzal még turmixoltam úgy, hogy pótoltam hozzá némi vizet.
Az így készült magtejfölt belecsurgattam a fővő babba, kb. 7-8 percig főztem, néha megkavargattam.
Így vegán is, sűrű is, meg finom is :)

Megmaradt a borsó, keverjük a rizsbe!

Miután a hugom megbundázta a borsós tészta projectet... (igen, ő nagy rizspárti) Azon agyaltam, mit csináljak, hogy Anya is hajlandó legyen jóízűen megenni, de azért némi lúgosabb, zöldségfélésebb irányt is vegyen a dolog...
Megmaradt a borsó, keverjük a rizsbe!

Mostanában mindig egytál étel készült a rizsből, valami macerásabb, nem köret jellege volt. De most igen. Készítettem hozzá kis fasírtokat (bevallom Vegabond porból :) )

A barna rizst felraktam kuktában főni. 10 dkg rizshez 2,5 dl víz kell + só. Rendes edényben úgy 40 perc alatt fő meg.
A borsót is megpároltam. Kis hagymát külön edényben olajon és vízen szintén.

Mindezt azért csináltam így, mert keveset mosogattam az idén :) A valódi ok: a főzés elején csak az volt biztos, hogy rizs lesz az ételben, és gyorsan felraktam a tűzhelyre.

A végén ezt a hármat összeborítottam egy kiolajozott tepsibe, kevertem hozzá vegamixet, és sütöttem kb. negyed óráig.

Most odalenn hül, de olyan jól nézett ki, hogy majdnem nekiültem este 1/2 10-kor másodszor is vacsorázni. :)

2009. január 9., péntek

Nincs indok

-15 fok reggelre. Atléta, harisnya, arra zokni, kis sál, nagy sál, sapka, kapucni, vastag kesztyű... (Apa: Ha a medve megenne, egy hétig rongyot... ;) ) aztán 15 perces vonatkésés, várakozás., és bebújik a hideg... Ellene kis üvegben forró tea - csak ezzel meg a reggeli készülődés hosszabbodik.

Azért jó, hogy van hó. Szép. Tegnap ragyogó napsütés volt, kicsit sétáltam (munka volt az is, csak lassabban csináltam :) ) és élveztem az arcomat melegítő sugarakat. Visszafelé olyan "elegánsan" álltak a fenyőfák, hogy le kellett fényképeznem a havas csúcsaikat is.

S hogy ez a bejegyzés miért, vagy minek? Nincs indok.

2009. január 3., szombat

Almás reformosan

A reform almás pite receptjét még Kismaruszja oldalán találtam régebben, ő pedig Siccikétől vette. Nagyon elégedett voltam, mikor először készítettem, mert igen jól formázható, gyorsan készen is van, és persze finom is. Minden egyes alkalommal módosítottam egy kicsit. Egyrészt a cukor miatt, másrészt a margarint próbáltam kihagyni. Így az általam használt recept most így néz ki:
30 dkg teljeskiőrlésű liszt
10 dkg finomabbra őrölt kukoricadara, vagy liszt
2 dl almalé
1 dl olivaolaj
1 kk borkőmentes sütőpor
1 csipet só
fahéj
Soksok alma (legalább 1 kg, de aki a sütis almát szereti...)

Az eredeti receptben 15 dkg biomargarin van, mivel többször sütöttem almást, mint margarin volt itthon, kerestem egyszerűbb megoldást. Olajjal is megfelelőnek találtam.
Továbbá 10 dkg méz is szerepelt, mivel azonban az ilyesfajta édesítést még mindig hanyagolom, az jutott eszembe, hogy ott a kinyomkodott alma leve felhasználatlanul, miért ne lehetne azt víz helyett a tésztába keverni. Csak így az alma pucolásával kell kezdeni.

Elkészítés:
Az alma magházát kivágom, majd a turmixgép késes részével egyszerűen összeaprítom. Néha reszelem, de az előbbi gyorsabb. A nagyjából kinyomkodott levet egy másik edénybe teszem.
A búzalisztet és a kukoricadarát egy csipet sóval és a sütőporral egy nagyobb edényben átmorzsolom, majd hozzáöntöm az almalevet (ami kicsit darabos olykor, de a tészta állagát nem bántja). Jól összedolgozom, és állni hagyom kicsit.
Később kinyújtom a tésztát, általában egy kerek piteformába simítom az első réteget, rákanalazgatom az almát, megszórom fahéjjal, majd egy második réteg tésztával befedem. Szépen összenyomkodom a széleit, s ha kedvem van a kimaradt darabokkal díszítem is.



2009. január 2., péntek

Évváltás

2009.

Megálltam egy pillanatra. Félrebillentett fej, elgondolkozom, fintor, mosoly. Most akkor mit is akarok írni? :)

Kicsit másabb volt ez az ünnepesdi, mint régebben. Volt jobb is, rosszabb is. Nagy elhatározások, azok most is voltak. Még tavaly karácsony előtt, hogy majd jövőre nem így lesz... :) Aztán persze még jobban az utolsó pillanatra halasztódtak, mint akkor.

Kevesebbet főztünk (többször ettünk ugyanazt) kicsit többet játszottunk, a fiúk pedig kicsit többet voltak távol (Étsd az udvaron szereltek, hegesztettek, cipekedtek - most állunk át bálaégető kazán használatára, és számukra a szilveszter és újév napjának fele ilyen élvezetekkel telt. Apa, ha lenne ott hely, szerintem pár napig a kazánnal aludna, vagy felhozná, ha nem lenne 600 kiló. :) )

Ismerősök, rokonok bejöttek este, és elbeszélgettük, játszottuk az időt. Hamar éjfél lett, aztán fél kettő is. Nem fogadkoztam. Eszembe sem jutott.
Csak igyekszem egy picit leállni.
Ha lehet, kerülni a TV-nézést (nem mintha a 2 hét alatt összesen 4 műsornál többet néztem volna, ebből 1 híradó volt.)
Jobb lenne többet lenni a természetben (Ácsorogtam is szombat éjféltől fél egyig a -10 fokban, és nem hullottak a csillagok. :( ) Kicsit többet foglalkozni a körülöttem lévőkkel, kevesebbet a saját bajaimmal, és türelmesebbnek lenni.
No, majd meglátjuk.