Már tegnap délután is csak rohangáltam, és szinte semmit nem tudtam elintézni, de a mai vizsgáimra sem készülni. Elfáradtam, és nem tudtam tiszta fejjel átnézni. Későn feküdtem le, s reggel a csúszós út miatt (Anya vitt át a szomszéd községbe a gyorshoz) lekéstem a vonatot. Vitt tovább a buszhoz, ami jóval későb ért be. Rágtam a körmöm, hogy nem érek oda időben. Ami meg is történt, de nem volt nagy gond, csak koncentráció hiányában két 4-essel távoztam. (Jó, mindjárt megdobáltok tojással - vegák barnarizzsel, had ragadjon ;) De ezekből a tantárgyakból nem ezt kellett volna kihoznom.)
Azután 15 cipőboltban nem találtam 1 rám való csizmát sem. 41-eset nem tartanak csak műbőrt, kis nyeszlettekre valót, magassarkút, nagyoncsillivillt...
Csak ültem a vonaton bambán, és nem értettem az egészet. Mi, miért? Hogyan szaladnak ki a kezemből a dolgok ennyire? Teljesen mást akarok, és csak szerencsétlenkedem. Aztán az út végén kinyitottam a Bibliát Márk 11. fejezeténél, és olvastam. Jót tett. Nem akarok kiszáradt fügefa lenni. Még nem tudom hogyan, de változtatok a dolgokon. Ne uralkodjon rajtam... főleg az időmet ne rabolja, mert az nagyon drága. Ha valóban akarom, és kérem, majd csak alakul. :)
Mindezt elfedendő, nekiálltam itthon főzni valamit a többieknek is. Gombás rizzsel teli teflon lábas lett a végeredmény. Nem sokat vacakoltam. Pucoltam hagymát, vágtam hozzá apróra egy paprikát, felöntöttem 1,5 liter paradicsomlével, 1 üveg gombával, beleöntöttem 60 dkg rizst, 1 kanál sót és megfőztem. (Jóval több folyadékot számítottam, mert holnap esznek belőle, és beszívja a rizs)
Ez az étel mindig a topon van nálunk. Egyszerű, kevés munkával, hamar megvan, és mindenki szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése