2014. február 24., hétfő

Ismerjük meg egymást

Zsuzska játékra hívott pár napja, azután pedig Vegalife is. A játék célja, hogy mind jobban megismerjük egymást, és 7 kevésbé ismert dolgot mondjunk el magunkról. Valamikor száz éve már volt egy hasonló bejegyzés, de most direkt nem nézem vissza, majd utána.
Fura dolog ez a játékosdi egyébként, mert "jár az ember szája" amúgy is, de ha kell, az más. Akkor nehéz, és semmi nem jut eszébe, és a hétszer annyi még mindig csak nulla. :)

1. Tériszonyom van, ennek ellenére érdekes módon nagyon szeretek repülni nagy gépekkel. Egyszer vitorlással is próbálkoztam, de végig úgy remegtem, mint a kocsonya. Még Ábel megszületését sem vártam úgy, mint akkor a leszállást. :)
2. Jó a szemem, viszont rossz a fülem. Molnár betegség... 
3. Kicsiként arról álmodoztam, hogy mohatetős, fa gerendás passzív házban fogunk lakni valahol Izland környékén, és vízgőzzel fűtünk. (Delta hatás.) Apával azóta is beszéljük időnként, hogy meleg vízzel kellene fűteni a fóliát... vagy strandot építeni oda elénk... :).
4. Szeretek kézműveskedni, de nem varrok túl szépen (vasalni se). Pedig jobb lenne, ha a kreativitás  hasznosabb dolgokban realizálódna, mint pl. a kötés, horgolás. Ehelyett raffia kis kosarat tudok fonni, meg helyre királykisasszonyt rajzolni, ha épp úgy hozza a sors.
5. Könnyen megjegyzek számsorokat, kódokat. Sok telefonszám van a fejemben. Mégis akadt olyan pillanat, hogy semmiképp nem tudtam felidézni a PIN kódomat, amit máskor gondolkodás nélkül is beütök.
6. Múlt hét csütörtökig azt hittem "Pesten nincs Mátraháza", de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Kár, hogy éppen ebben az időszakban történt, és nem hamarabb. Bár nem hiszek a véletlenekben, inkább abban, hogy Isten igazgatja az útjainkat, ezért biztosan oka van.
7. A szülés óta sokat fáj a derekam. Ez arra volt jó, hogy könnyebben megértsem azokat körülöttem, akik különböző erősebb fájdalmak miatt panaszkodnak. Az ember együtt-érzőbbé válik ilyenkor, pedig enélkül is jóval empatikusabbnak kellene lennie. Egy decemberi dolog kapcsán elhatároztam pl., hogy soha nem szabad ítélkeznem (egyébként sem) az utcán, ha számomra furcsán viselkedik valaki, mert sosem lehet tudni, épp mi van mögötte. Hogy nem lóg az iskolából, hanem épp gipszlevételre megy, vagy a néni azért ideges a buszon, mert közben iszonyúan fáj a feje, az az anyuka pedig aki délben is fürdőköpenyben szalad ki a postaládáig, egész éjjel nem aludt, mert...

És akiket játékba hívok? (Fura választásnak tűnhet, de van benne logika, csak nem írom le. Azért nem 7, mert több nem fért bele.)

2014. február 17., hétfő

Vöröslencse saláta

Érdemes megpróbálni, mert finom, hamar elkészül, és egészséges is.
 
Hozzávalók:
200 g barnarizs
1 tk vegamix
200 g vöröslencse
1 kisebb zeller
1 marék napraforgómag
1/2 diónyi vöröshagyma
1 kk borsikafű, őrölt kömény, majoránna
1 szál babérlevél
 
A barna rizst két és félszeres mennyiségű vegamixes, sós vízben megfőzzük bő 40 perc alatt.
A vörös lencsét némi sóval és a babérlevéllel megfőzzük. Előtte érdemes pár órára beáztatni.
Amikor készen vannak, egy nagy tálban összekeverjük a rizst a lencsével és a lereszelt zellerrel. Hozzáadjuk a napraforgó magot, a felaprított vöröshagymát és a fűszereket, alaposan átkeverjük. Teljes kiőrlésű kenyérszeletre halmozzuk, és már fogyasztható is.


2014. február 13., csütörtök

Szezámmagos szendvicskrém

Eredetileg hamis tepertőkrém a neve, de az ottani vitákat megelőzve szezámmagos szendvicskrémre kereszteltem. Egy nagyon egyszerű és finom krémet képzeljetek el, ami ásványi anyagokban és telítetlen zsírsavakban gazdag. A kókuszsír ugyan nem, de kis mennyiség szükséges bele. Ráadásul szoptatósok figyelem! :) Nincs benne hagymaféle, se káposzta, se gomba, se hüvelyes...
A recept egy az egyben Vegalife Gyöngyié, az utóbbi időben sokszor készült a konyhánkban, és mindenkinek a kedvence lett, azért is reklámozom.

Hozzávalók:
140 g szezámmag
80 g lenmag
1-2 ek olivaolaj
1-2 ek nem hidrogénezett kókuszzsír
1 tk pirospaprika
1 tk őrölt köménymag

70 g szezámmagot finoman megpirítunk, nagyon kell vele vigyázni, mert hamar megég és akkor kesernyés lesz az íze. Mikor lehűlt, a többi maggal együtt finomra daráljuk kávédarálón. Majd hozzáadjuk a pirospaprikát, köménymagot és a sót is. A végén belekeverjük az olajat és a kókuszzsírt is.



2014. február 11., kedd

Kovászos kenyér

Úgy alakult, hogy a kovász a hűtőben már 3. hete állt (nem voltunk itthon, és elfelejtettem magunkkal vinni Nagyútra). Hazaérkezve aztán 1-2 nap elteltével, ahogy helyrerázódtak a dolgok, megetetgettem a kovászt, és készítettem belőle 2 nap múlva kenyeret. 
Mivel túlérett kovász volt, nagyon érezni lehetett a savanykás ízét, mégis valahogy ez adott egy olyan pluszt, ami Békésre emlékeztetett, meg a pirítós kenyerekre. Nem tudom miért, de ahogy ettem az avokádóval, komolyan olyan jellege volt, mintha libazsírral lenne megkenve. (Tudtam, hogy én sütöttem, mégis olyan idegenkedve néztem, mintha valaki belecsempészett volna titokban egy kis szalonnát...)
Nem vágyom az ilyesmire, egyszerűen ez jött be az emlékek között. Ilyenkor aztán végigfut mindenféle gondolat, a piacolástól kezdve a "repül a bumeráng"-ig minden. 
Ez utóbbi azért híresült el nálunk, mert Mamáék teraszán viccelődve egy kistányérjával imitáltam volna a mozdulatot, de ahogy elhagyta a mondat a számat, olyat tanyáltam, hogy a kistányér is odavolt. Mama sokszor emlegette nevetve, sosem bánta, hogy kárt csináltam. Én igen.
Aztán persze ennek a "repül a bumerángnak" az ő olvasatában volt még egy változata, amikor elütötte az autó. Akkor hosszú ideig élet és halál között volt, mégis később már somolyogva említette így, és persze azt is, hogy mennyire hálás lehet a Jó Istennek, hogy életben maradt nyolcvanegynéhányéves koráig.
Másfél éve nincs, de olykor annyira élénken él bennem egy egy mondata, mozdulata, és olyankor mosolyognom kell, még ha picit kesernyésen is. Mostanában jövök rá, hogy olyan sok mindent elfelejtettem tőle megkérdezni, hogy ezt hogy is csináltad... azt hittem tudom, és mégsem úgy sikerült pl. a mézes legutóbb. Valahol meg kell lennie a receptnek is, de sajnos egy kis fecnire írtam, ami majd meglesz.
 
Visszatérve a receptre, újabban sajnos nem igazán mérem, hanem a kovászhoz adok lisztet, sót, olajat, magokat, és annyi szűrt vizet, hogy ruganyos kenyértészta legyen. Aztán megdagasztatom a kenyérsütő géppel. Kiveszem, formázom, és zsírpapírral bélelt jénaiba teszem. Abban kelesztem kb. a duplájára (általában pár óra), azután ül a hűtőben reggelig, és akkor kisütöm.

Hozzávalók:
40 dkg finomliszt
20 dkg rozskovász
200 ml víz
1 ek olivaolaj
1-1 tk mag (lenmag, szezámmag, napraforgómag)
1 tk só
 
A kovászt előzőleg dupla adaggal etetjük, nem dobjuk ki a maradékot, hanem a mennyiségének megfelelően növeljük a liszt és víz arányát. Reggelre szépen megbuborékosodik, alkalmas arra, hogy megkelessze a kenyerünket. Újra megetetjük, így estére meglesz a kívánt mennyiség.
A száraz hozzávalókat összekavarjuk, majd  belekeverjük a kovászt, olajat és a vizet. Alaposan meggyúrjuk, formázzuk, majd zsírpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Letakarjuk, azután várunk, míg a duplájára kel. Éjszakára betehetjük a hűtőbe, nem esik össze, reggel szépen egy óra alatt közepes hőfokon kisül.



2014. február 5., szerda

Vöröslencsés rizsfasírt

Az utóbbi idők egyik legfinomabb fasírtja, amit készítettem. Persze lehet, hogy azért is, mert a hüvelyesek Ábel miatt eléggé háttérbe szorítódtak, pedig vegán-vegetáriánus táplálkozásnál heti egy-kétszeri fogyasztásuk szinte elengedhetetlen. Talán emiatt is van, hogy olyan kajákra vágyom újabban, mint egy nagy adag zöldséges babfőzelék (olyan bükkszenti Mama módra), vagy savanyú káposzta hagymás olajjal. :)

Hozzávalók:
200 g barnarizs
200 g vöröslencse
1 kisebb zeller
3 ek zabliszt
1 marék napraforgómag (opcionális, de finom benne)
1/2 diónyi vöröshagyma
1 kk borsikafű, őrölt kömény, majoránna
1 szál babérlevél
1 tk vegamix

kókuszolaj (nem hidrogénezett)
1/2 bögre tk. zsemlemorzsa

A lencsét beáztatjuk éjszakára, de legalább néhány órára, azután 1 tk sóval, babérlevéllel fűszerezve puhára főzzük. (Szerencsére a vörös lencse nagyon hamar fő, nem szükséges kuktába tenni, de lehet.)
A barna rizst kevés sóval és a vegamixszel 2,5x-es mennyiségű vízben bő 40 perc alatt puhára főzzük.
A zellert lereszeljük, a hagymát felaprítjuk, és a napraforgómaggal, borsikafűvel, őrölt köménnyel, majoránnával együtt a lecsöpögtetett vörös lencséhez keverjük. Rászórjuk a zablisztet, hozzáadjuk a főtt rizst is, és egyenletesen átkavarjuk.
Vizes kézzel a masszából pingpong labdányi golyókat formázunk, amit azután ellapítunk ujjnyi vastagokra. Megforgatjuk őket a zsemlemorzsában. Kiolajozott tepsibe tesszük, kb. fél órát sütjük közepes hőfokon. Félidő táján a fasírtokat megfordítjuk, és úgy sütjük tovább.

2014. február 3., hétfő

Mogyorókrém

Még karácsony előtt készült először nálunk. A Balhétterem oldaláról származik az ötlet, Apával egyik nap, mikor senki nem volt otthon (ja, szegény Anya nem látta, hogy mit művelünk a masinájával már megint), megcsináltuk.
Hogy a fent említett gépet óvjuk kicsit, előtte megdaráltuk a diódarálón a mogyorót, majd úgy tettük a késes aprítóba. Valójában natúran, csak úgy magában is finom, de egy pici plusszal könnyebben kenhetővé válik, és egy pici fűszerrel ízesebbé az egész.

Hozzávalók:
500 g földimogyoró
2 ek hidegen sajtolt napraforgó olaj
1 tk méz
1 pici vanília

A földimogyorót ledaráljuk diódarálóval, majd a késes aprítóba téve addig daráljuk, amíg krémmé áll össze. (pár perc, így a gép sem melegszik túl)
Amikor már krém állagú, hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vaníliát. A géppel tovább dolgoztatjuk, míg elegyedik az egész.

Tudom, hogy elborzadnak némelyek, de kevés reszelt tormával barna kenyérre téve nagyon finom. Próbáljátok ki. :)




2014. február 2., vasárnap

Gesztenyés rozskeksz

Ábel miatt igen sokszor felmerül a "mitegyünk" kérdés. Alternatívának szántam, változatosság képpen ezt az új kekszet. Mivel a rozs alig szerepelt eddig a picur étlapján, és édes jellegű ételekkel is finom, az volt a kiindulópont. Volt egy csomag gesztenyelisztem is, így összeházasítottam a kettőt, a gesztenye amúgy is a kedvence.
Az eredmény? Egy finom keksz, de jó kemény, annyira, hogy alkalmas hordozáshoz. Mivel csak elszopogatni tudja, kevésbé morzsál, így mire hazaérünk, felettébb örvendetes, hogy nincs tele a melltartóm is morzsával. 
Igaz, hogy az eredeti funkcióját nem tölti be, de nekünk felnőtteknek különösen bejött, így máskor is fogom készíteni.

Hozzávalók:
300 g tk  rozsliszt
200 g gesztenyeliszt
4 dl víz
1 dl olivaolaj
4 ek gyümölcscukor / xilit / 30 sztívia csepp
1 cs foszfátmentes borkősütőpor
vanília

A liszteket összekeverjük a sütőporral és a cukorral (ízléstől függően növelhető az adag). Belekaparjuk egy darab vanília belsejét is. Azután hozzáadjuk az olajat, és 3,5 dl vizet. A tésztát összegyúrjuk, a maradék vizet akkor adjuk hozzá, ha a tészta igényli - a liszttől függően. (Nekem kellett a biopontoshoz.)
A tésztát fél centi vékonyra nyújtjuk kilisztezett deszkán, majd derelye vágóval egyforma téglalapokat vágunk belőle. (Vagy különböző formákat használunk. Én most egyszerűen villával nyomtam bele csíkokat.)
Zsírpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és bő 20 perc alatt közepes lángon megsütjük.