2010. november 17., szerda

Leves


 Még azon az ominózus héten főztem ezt a levest. Államvizsgára készülve le-le tiltottam magam mindenféle bonyolultságokról, így is volt azon a héten több, mint elég. Máig sem tudom, hogyan sikerültetett. Illetve tudom. Nem rajtam múlt. De nem is mondhatnék mást, mint hogy fentről egyengették azt a napot is...
Hétfőn megismerkedtem az ottani piaccal, kofákkal. Kisebbfajta súlyemelési verseny győztesének éreztem magam, mire visszaértem a házba, viszont abból a beszerzésből lehetett "gazdálkodni"  valamennyire, s a bevásárlás be lett fejezve arra a hétre. A Spárban örültem, mert találtam jó fajta tönköly kenyeret, amiben nem csak lézeng a korpa, tehát minden klappolt.
Nem tudom, végül is miért lett leves is, de finomra sikerült. Valószínűleg a tészta is dobott rajta, még régebben vettem Naturgold tönköly sodort csigát. Nem hiába lett a 2007-es év bioterméke.

Karalábéleves egyszerűen

Hozzávalók:
2 karalábé
2-3 szál sárgarépa
2-3 szál fehérrépa
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kis fej paradicsom
1 ek olivaolaj
1 csipet őrölt köménymag 
víz

A zöldségeket felkockáztam, illetve karikára vágtam, sóztam, és kevés vízen pároltam 5 percig. lefedve  egy fazékban. A hagymákat megpucoltam, a paradicsomot bevágtam. Felengedtem vízzel a zöldségeket, majd hozzáadtam a köményt, fokhagymát és vöröshagymát, belecsurgattam az olajat, illetve paradicsomot is beleraktam. Lefedve főztem kis lángon, amíg a zöldségek puhulni nem kezdtek. Akkor beleszórtam a tésztát, és még 10 percig főztem együtt.

Egy nagy félliteres bögréből szürcsölgettem ki, mert ott mindig bajban vagyok az edényzettel, bár nem sok leve lett. Ez utóbbi szándékolt, mert evés közben a folyadékfogyasztás nem előnyös, hiszen felhígítja a gyomorsavat.

2010. november 12., péntek

VKF! XXXVIII.-ra


Reformosítottam a reformosat :)
Avagy a hajdina piskóta utóélete

Régebben írtam arról, hogy hajdinaliszttel kiegészítve készítettem piskótát. Azóta sokszor sütöttem, és osztatlan sikert aratott a családban, a munkahelyen... Abban fele-fele arányban tönköly és hajdina liszt az alap. Végre megembereltem magam, és elkészítettem teljesen hajdina lisztből is, és működik! Finom ízének köze nincs a hajdinához, lúgosító hatású gabona, és most épp kapóra jön a reformételes VKF-re. :)

Hozzávalók: 
60 dkg hajdinaliszt 
1 l növényi tej
1 tányér aszalt gyümölcs felaprítva (datolya, vörös áfonya, füge, szilva)
10 dkg olajos mag felaprítva (dió, mandula)
3-4 ek olivaolaj
stevia cseppek, vagy xilit
1 ek lenmag (kihagyható)
1 csipet só
1 cs foszfát mentes borkősütőpor

1 csipet őrölt szegfűszeg
1 csipet őrölt fahéj 

Egy tepsibe zsírpapírt teszünk, eligazgatjuk. A sütőt 190 C-ra melegítjük.
Ezután a száraz összetevőket egy tálban keverjük össze, majd az olivaolajat, és a végén adagonként hozzáöntjük a tejet. Előfordul, hogy még igényel folyadékot, attól függően, mennyire sikerült finomra darálni a hajdinát. Az a lényeg, hogy galuskatészta szerűen lehessen kavargatni.
Egyébként készítettem már gyümölcslé/tej 50-50%-os arányával is. 
Gyorsan összedolgozzuk finom masszává, a legvégén beleszórjuk a gyümölcsöket, összekeverjük, és mindezt szétterítjük a tepsiben. 45-50 perc alatt 190 C-on sütjük.
Candidások aszalt gyümölcs helyett almát, ananászt tehetnek bele apróra vágva, vagy esetleg házilag aszalt epret, vagy hasonlóan alacsony glikémiás indexű gyümölcsöt, és persze nyírfacukrot, vagy szteviát használjanak.

2010. november 9., kedd

Vaníliáscsiga

Minden héten felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan volt időm tavaly a blog írására, mert mostanában aludni sem sok van... Azért sütök, főzök, csak a lejegyzése elmarad. 
Belekukkantottam a fotós mappába, és legalább 5-6 étel motyogott nekem, hogy terveztem róla írni az utóbbi időszakban. Úgy döntöttem, hogy legalább a vaníliás csiga készítéséről írok pár szót, egyrészt finom volt, másrészt mindenki kedveli a környéken.

Hozzávalók:
A kelt tésztához:
60 dkg tk tönkölyliszt
400 ml növényi tej
1 dl olivaolaj
2 ek burgonyapehely (elhagyható)
1 ek szejtán (elhagyható)
2-3 púpos ek méz
2 dkg élesztő
1 kk só

A töltelékhez:
1 cs vaníliás pudingpor 
(Vagy vaníliarúd kikapart belseje + 6 ek keményítő)
1/2 l növényi tej
10 dkg kókuszreszelék
2-3 ek méz/ rizsszirup stb. (ízlés szerint)

A kelt tésztát a kenyérsütőben szoktam összedolgoztatni, de kézzel is összegyúrható, csak kicsit megizzad vele az ember. A burgonyapehely lazítja, de kihagyható, a szejtán ugyanígy.
A tk liszt aránya csökkenthető 2/3-1/3 tk/fehérliszt arányra, de szerintem teljesőrlésűként is finom lett.

Amennyiben nem gépben dolgozik az ember, a száraz anyagokat összekeverjük az olajjal. A tejet kicsit meglangyosítjuk, belerakjuk az élesztőt és az édesítőszert, megfuttatjuk, majd az egészet összekeverjük, és átgyúrjuk.
Fél óra kelesztés után újra átgyúrjuk.

Közben elkészítjük a tölteléket.
Kevés tejet kiveszünk egy lábasba, és a pudingport simára keverjük vele. Hozzáadjuk a kókuszreszeléket is. Katanyaka jó kis ötlete alkalmas a pudingport kiváltani. Pl. ha vaníliásat szeretnénk, akkor vanília + a keményítő, csokisnál karobbal kiegészíthetjük.
A maradék tejet felforraljuk, majd sűrű kevergetés mellett hozzákeverjük a pudingos, kókuszos szószhoz, és még 1-2 percig főzzük, míg besűrűsödik. A végén hozzáadjuk a mézet.
HAGYJUK LEHÜLNI! Fontos momentum, mivel jártam már úgy, hogy melegen a tésztára kentem, és szétmállasztotta a kelt tésztát.
A fotón elég borzasak a csigák, mert most sem volt tökéletesen hűlt a töltelék, és deformálódtak, plusz a kókusz nem bolti reszelék volt, hanem rendes kókusz nagyobb lyukú reszelőn feldolgozva.

A kelesztés után az átgyúrt tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk,  rákenjük a krémet, feltekerjük, gyorsan 1,5 cm vastagra szeleteljük, zsírpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és hagyjuk langyos helyen 15-25 percet kelni.
Azután 180 C-os sütőben fél órát sütjük.