Rakott rizses cukkini

Ez az étel is régen készült. Csak beszúrtam a képet, megírtam a címet, és elmentettem, hogy majd később... Ahogy megnéztem, azon is gondolkodnom kellett, hogy megsütöttem-e egyáltalán, vagy így ettem, de eszembe jutott. Megsütöttem, de el is sóztam. :) Apának pont ízlett, számomra az ehetetlenség határát súrolta.

Egyébként fura a só érzékelésem. Van olyan étel, és időszak, amikor szinte semmibe nem kell, és van olyan, hogy mindent meg kell sóznom. Ez utóbbi kevesebbszer, de olyankor engedek neki, mivel összességében igen keveset fogyasztok. A zöldségféléken már sok sok éve nem kívánom.

Közben láttam, hogy Gitta írt valami bejegyzést sóügyben, de nem tudtam megnyitni, mert vacakol a netem. A címből és a pár sorból úgy vettem ki, kerülendőnek tartja, de nem olvastam. Én azt gondolom, kevés talán kellhet, de ez ügyben nem hiszem, hogy autentikus forrás lennék. :)

Visszatérve a cukkinire. Barna rizst főztem fél kilónyit. 2 kisebb cukkinit és 2 nagyobb szál répát, fél füstölt tofut lereszeltem. Legközelebb natúr tofut fogok használni, vagy teljesen kihagyom, mert nem érvényesült a zöldségfélék íze annyira. Mindezt összekevertem, és vegán sajtkrémmel leöntöttem, majd 40 perc alatt 180 C-on átsütöttem.

A növényi sajtkrém készülhet így:

Turmixgépben összekevertetjük a következőket annyi vízzel, hogy híg tejföl sűrűséget kapjunk.
15 dkg napraforgómag, vagy kesu, esetleg mandula
2 ek zabpehely, vagy zabliszt (esetleg rozsliszt)
2 ek sörélesztőpehely
1 kisebb fej hagyma
1/2 pritaminpaprika
1 kanál citrom leve
1/2 tk só

Candidások mandulát, vagy napraforgómagot használjanak inkább, és a sörélesztő pehelyről is feledkezzenek meg.

El tudom képzeli főételként, vagy fasírtfélével is fogyasztható. Ha pl. kimarad a tofu, a komplettáláshoz diófasírt, vagy valami hüvelyesből készült feltét is jó lehet.