VKF 46. forduló

Nana a 46. VKF-re vonatkozó kiírását nagy örömmel olvastam, és talán még dörzsöltem is a tenyerem, hogy jó lesz erről írni. Csakhogy az utóbbi napokban a "leszokunk a evésről" volt, meg valahogy nincs ihlet megírni...

Hm, a három nap elteltével sem lett jobb a helyzet, csakhogy azóta kaptam tanácsokat. :)

Miszerint mindenki arról fog írni, hogy sajnálta szegény állatokat, egészségesen akar élni stb.

Ehelyett le kellene írnom, hogy hajdan volt egy tengerimalacom, aki annak ellenére, hogy csak mindenféle zöldségeket evett - és még az édes gyümölcsöket sem szerette - majd kicsattant az egészségtől. Így majd száz évig fogok élni, gondoltam, meg amúgy is mindig gyűlöltem a csirke kopasztását, mert olyan büdös, hát eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek. A helyi kakas legnagyobb örömére ezután Anya - legnagyobb bánatára - kevesebbet rohangált nagy késsel a csirkeudvarban.

Fotó innen

A valóság mindebből annyi, hogy sosem volt tengerimuttyom, de nagyon hasonló az ízlésünk. (Bár ha úgy nézzük augusztus óta van, vagy én vagyok neki, de az vérengzőbb fenevad. ;) )

A realitásokhoz visszatérve az jut eszembe, hogy gyermekkorom óta hallottam, hogy a hús nem egészséges. Nagyapám amióta emlékszem, vegetáriánus, most 89 éves. De nem csak tőle, hogy eljön az az időszak, amikor emberi fogyasztásra nem lesznek alkalmasak az állatok. A fiúk a családban sosem kedvelték a hús ételeket, én, mivel kevésszer került az asztalra, örültem, ha ehettem.

Azután telt múlt az idő, és azt vettem észre, hogy egyre többször látom a tévében a marhavészt, csirkeinfluenzát, néztem, ahogy konténerekbe öntik a Híradóban bemutatott képeken a döglött állatokat, és kifordult a számból az állati eredetű étel.

Nem túl vidám, valóban, a tengeri malacos történet sokkal aranyosabb, talán ezt a fentit csak apró betűvel kellene közölnöm.

Nem vágyom rá igazán, ritkán fordul meg a fejemben még a gondolat is, mi lenne, ha megkóstolnám. Már vagy hat éve nem ettem, dátumot nem tudok mondani, de nem is érdekes. 

Helyette inkább közlök egy kedves receptet. Más formában itt már közöltem. A hajdina nem olyan ellenség, mint aminek tűnik, finoman is le lehet készíteni.

Rakott hajdinás

Hozzávalók:
1/2 kg natúr hajdina
1,5 bögre darált mák (vagy fele fele arányban dió és mák)
6 ek gyömölcscukor (light-os így)
1 üveg baracklekvár (vagy szilva ha dió is)
1 ek olivaolaj
1 csipet só

Forraljuk fel a vizet, és forrázzuk le a hajdinát egy edényben. Hagyjuk lefedve 10 percig, majd öntsük le a vizét. Azután további folyadékmennyiséggel és némi sóval főzzük kb. 10 percig. (2-2,5x-es mennyiségű vizet igényel)

A mákot daráljuk meg, a baracklekváros üveget készítsük elő.

Kiolajozott tepsibe egy réteg hajdina, egy réteg mák, egy kis cukor, egy réteg lekvár. Azután újra. 

Kb. 20 perc alatt megsütjük, frissen reszelt almával fogyaszthatjuk.

Ha bolondítani szeretnék rajta, reform "flódni" is születhet úgy, hogy egyik réteg dió, a másik mák, és szilvalekvárra cseréljük a barackot.