Vasárnap délután szénát báláztunk... (na ez is megér egy történetet, majd később kifejtem)
Feljött a vihar, fóliával nehezen lehetett betakarni, így arról döntöttünk, hogy csak lepakoljuk. Pár bála után Anyu fel akart mászni a pótkocsira... mi meg premier plánban végignéztük, ahogy leesik 1-2 méter magaból. Azután már csak a jajjgatás, hogy eltört a lában, hívjatok mentőt...
Hívtam.
Pár perc múlva rázni kezdte a hideg, pléd, takaró, kispárna, és rohanás, hogy összedobjak neki cuccokat.
Kicsit megkönnyebbültem, mikor kiérve láttam, hogy Tóth Béci (ismerős) az egyik mentős. Kész szenvedés volt kicűgölni a pótkocsi és a kazal közül. Szerintem mikor hazaengedik is találunk még 1-2 szalmaszálat az ágyában.
Egyébként azon kívül, hogy várni kellett, semmi panaszom nem lehet. A személyzet nagyon rendes volt, végzik tisztességesen a munkájukat. Bár minden, ahogy végigmentem a folyosókon, de minden a "Hospinvest kontra dolgozókról" szól. "Őrzők vigyázzatok a strázsán!" Idézetek a faliújságokon, ragacsok, újságcikkek, Hospinvest nyilatkozata, dolgozók reagálásai...
8 körül vihette el a mentő, 1/2 12 után került fel az osztályra. Addig röntgenezték, várunk, áttolták a gipszelőbe, vártunk, gipszeltek, vártunk, szállították, pakoltam, otthagytam szegényt.
Most nem tudom mi lehet vele, a telefont nem veszi fel. 1/2 7 körül még nem tudott semmit.
Persze tudom, hogy biztosan megműtik, mert szilánkos törés lehet, a tibia és a fibula is tört, ahogy láttam a papíron.
Meg annyi kérdés forog a fejemben. Mit csinálunk vele, ha otthon lesz. Még pisilni sem fog tudni egyedül elmenni, nem hogy az emeletre fel-le járkálni :)
Most hozzak le egy ágyat az ebédlőbe? Anyám... igen szegény. Lehet, hogy épp műtik, befogom, mert ha csuklik közben, az nem olyan jó. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése