Kicsit elgondolkoztam. Ma olyasvalakivel találkoztam, akinek az anyukájával együtt jártam általános iskolába, de már sajnos nincs az élők sorában. Lassan a felnőtt kor küszöbén áll, segített nekünk, de nem tudtam ki. Csak figyeltem az ismerős vonásait, és latolgattam, melyik falusinak lehet a gyereke, aztán Apa mondta este...
Eltűnődtem rajta, hogy milyen régen volt már, és hogy az élet is megy tovább tekintet nélkül az érzéseinkre. Nem tudhatjuk, hogy holnap hogyan is lesz, épp ezért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése