Kenyérsütő

Csöndben elsunnyogott a háttérben a Vaterázott Saverin kenyérsütőm, és meg sem említettem, pedig dolgozik ügyesen. Bár többnyire nem süt, hanem dagaszt, és keleszt, amiből aztán zsömle lesz, meg szilvás párna, esetleg pizza , vagy kenyérlángos.

Nem sokkal drágábban újat is vehettem volna, azonban évekig használtunk 2 Severint otthon, és nagyon szerettem. Az egyik még most is megy, csak épp az üstjét kellene kicserélni. Ráadásul az egyik legcsendesebb gépről van szó. Fele olyan zajt csap, mint az "új" Moulinexünk. 

Nem a reklám helye, hiszen itthon már nem kapható, csak használtan. Nem értem miért.

Amikor 98 környékén először vettünk, ez a fajta, meg egy másik volt csak kapható. Talán 43 ezer Ft. volt. Jó darabig totóztunk vele, mire megszületett az a recept, ami ehhez a sütőhöz és a mi hasunkhoz is illett. :)

Persze aztán folyamatosan változott, először csak rétesliszt, majd egy kicsi teljes őrlésű, újabban több került a kenyérbe.  Mostanában pl. hagyományos élesztővel sülnek a cipók, régebben a Francia élesztővel, amíg azt is lehetett kapni. A legjobb dolgok miért tűnnek el idővel? Abból 2,5 kenyérre volt elég egy zacskóval, és mindig szépen dolgozott.

Ja, nem tudom ki hogy méri ki az összetevőket a receptből, de talán adok jó ötletet valakinek. Általában egy kelesztőedény 45-50 dkg. Mi úgy szoktuk a hozzávalókat kimérni, hogy az egészet rárakjuk a mérlegre, beleöntjük a vizet, a sót, a mézet. Ez kb 90 dkg szokott így lenni, ehhez egyszerűen addig adagoljuk a lisztet, amíg 1,5 kg-ot nem mutat a mérleg. Épp ezért már olyan automatikusan szokott minden menni.

Azután rá a magokat, az éleszőt - soha nem a vízbe. Ez utóbbit jobb ha megszokja az ember, mert így nincs az, hogy reggelre akartam, hogy kisüljön, csak közben el kezd dolgozni az élesztő. Nem, azt mindig a tetejére a liszt közé.

Jól eldumálok, most vettem észre, hogy mennyire elszaladtak az ujjaim. :)  A lényeg az, hogy örülök neki, megkönnyíti sokszor a munkámat.