Kékkk

Mostanában mindig van valami szépség a kertben. Nem tudok úgy kimenni, hogy ne lenne legalább 5 szebbnél szebb fényképtéma.

Az elmúlt hetek kevés alvással, sok rohanással, rengeteg utazással és irodában üldögéléssel, város zajával teltek. Tegnap, miután megborotváltam Tatust (Nagyon remeg már a keze, ezért kell neki a segítség. Nem egy egyszerű esemény, a süni jelenthet neki, ezért régebben is ritkára vette. De utána jobb volt megpuszilni. :) ) kibóklásztam a kertbe.

Legeltettem a szememet. A hagyma gyönyörű, még lehet belőle újhagymát kilopkodni, de már nem sokáig. A borsó még szebb, zsenge, zöld. Az ember rögtön lelegelné az egészet. A mák virágzik, pedig nem rég egyeltük, úgy emlékszem. A jégsaláta idén nem lett valami fényes, de talán még megfejesedik rendesen a jövőhéten.

A fóliában is minden növöget. Már kis paradicsomok is zöldülnek. Az uborka terem, ahogy kell, hersegősen friss, mert nem lehet megállni, hogy meg ne kóstolj helyben egyet. A csípős paprikák is nagyok, de veszettül csípnek. Ezért szeretem a kosszarvút, mert ugyanaz a finom ropogós íz csípősség nélkül, de idén nem kaptunk.

A lényeg az, hogy nagyon élveztem a csendet, a kerti kis munkát. Minden nap ezt kellene hazaérve, és kiadná az ember a gőzt, miközben a kert is szépülne, és egészséges ételek kerülnének az asztalra. Nem mellesleg a hason elhelyezkedő háj mennyisége is csökkenne. :)

Nesze neked pogácsás menü.

Jajj, ezt nem is szabadna megemlítenem sem. Egy külön munka miatt olyan össze-vissza ettem, és miket! Nos, meg kell említenem, hogy a ceglédi kórházban nagyon finom pogácsát süt a konyha. Túlságosan is jót. A receptjét majd egyszer még megszerzem. No persze nem vegán lesz, az tuti. Pedig azért igyekszem általában tartani a vegán étrendet, néha megszakítva kevés tejtermékkel, vagy 1-1 tojással. 

Többször egész nap nem volt idő enni, csak néha a kínált pogácsákat, ami se nem vegán, se nem teljes kiőrlésű! Nem jó ez az életmód, tönkreteszi az embert, teljesen kizsigereli. Néztem a kollégákat, és csodálkoztam, hogy az emberi test mennyire strapabíró, hogy 5 kávéval, és 5 pogácsával egész nap működnek, reggel hattól este tízig is az irodában, ha kell. Csak ez előbb utóbb valahol visszaüt majd. És ezt nagyon sajnálom. Mert sok mindent megtesznek másokért, csak épp önmagukat nyomják el.

Pont  a Nyitott szemmelben volt egy idézet a kenyeres cikkben, amiben egy néni kijelentette, hogy jobb nem lett a mindennapi élet, csak esetleg könnyebb. Mármint fizikai munka szempontjából. Aztán hogy ez lelkileg pl. mivel jár? 

Jobb az embernek a földet túrni, mégiscsak azt mondom... Meg persze  főleg a Biblia mondja, én csak ismétlem. Az ilyesfajta munka áldás lehet, felüdít.  

Kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és boldogabb. Kevesebbet idegeskedik, kevesebbet keres, de kevesebbel is beéri. Mert miért lenne szüksége okos telefonra? Persze lehet cáfolni, de azt hiszem olyan ez, mint a béka a melegedő vízben...