2012. november 25., vasárnap

Birsalma lekvár és sajt, avagy hogyan pucoljuk könnyedebben...

Apa gépi üstje ma megint üzembe került, pedig azt hittem idén többet nem kerül bele semmi befőzni való. Tatánál viszont gyönyörű nagy birsalmák teremtek a két fán, és a miénken is voltak szépek, így Anya úgy döntött, lekvárt főz, és birsalma sajtot készít.
Most egy kicsit más módszerrel, valamelyik kolléganőjétől hallotta, így könnyebb volt a farigcsálás. Merthogy megfőzte a birsalmákat, és azután vágtuk le a magházáról.
Aki valaha is faragott birsalmát, az tudja, hogy mit jelent könnyen felvágni, és nem az, hogy feltöri a kezed a kés, mire egy kompótnyit elkészítesz.
Tata, és Anyósom segített ledörzsölgetni, utóbbinak nagyon jó kesztyűje volt hozzá, az a műanyag pöttyökkel fröccsöntött. Kitűnően bevált ennél a munkánál azt mondják. Azért nem láttam, mert közben a rakott tésztát készítettem ebédre.
Szóval az üstbe Anya feltett vizet forrni, és a megtisztított birsalmákat dobálták a vízbe. Amilyen kemény, olyan hamar megfő. Azután kihalászták egy szűrőkanállal, picit hűlni hagyták, és lehetett könnyen felvágni. (Ha épp nem főtt szét, vagy nem rágta meg a féreg. Ez utóbbi kissé bosszantóbb volt, mert sajnálta az ember annyira kifaragni.)
Amikor mind megfőtt, kiöntöttük a vizet, és ment az üstbe a már felszeletelt gyümölcs. Szerencsére Apa hogy így gépesítette, nem kell kavargatni, nyugodtan dolgozhattunk mellette.
A végén hozzáadtunk valamennyi cukrot, és mehetett is a jól megtisztított üvegekbe, azután a dunsztba.
A maradékot két nagyobb tepsibe zsírpapírra simítottuk, a sütőben száradt 100 C-on hőlégkeverésen. Néhány napig a kamrában fog szabadon "pihenni", azután készen is lesz. Pirított dió, mandula, bármiféle mag kerülhet bele ízlés szerint.

Nincsenek megjegyzések: