Zabkása

Vasárnap reggel a tűzhely fölött állva, és a zabpelyhet kavargatva gondolkoztam el azon, hogy sosem írtam ennek az egyszerű ételnek a készítéséről. Azért is jutott ez eszembe, mert mikor először főztem egy bózsvai tábor után, sok kérdésem volt, de úgy kellett kitapasztalni. Netet a fősulin, meg a szomszéd faluban lehetett elérni, de gasztroblog se nagyon volt.

Tehát zabpehely kása főzése. Aki száz éve főz, lapozzon. :)

1/2 kg zabpehely
1 liter víz / növényi tej
2-3 ek gyümölcscukor/xylit/sztívia
Kis darab vaníliarúd
1/2 citrom reszelt héja
1 csipet só

Kétszeres mennyiségű folyadékban feltesszük főni a zabpelyhet a sóval és a vaníliával. Aki hígabban szereti, ízléstől függően tehet még hozzá folyadékot. 15 perc alatt elkészül. 

Ennyit egyébként is érdemes főzni a gabonákat. Az újabban fő ellenségnek kikiáltott lektin is lebomlik pl., illetve a nyers formában ember számára emészthetetlen keményítő láncok felbomlanak. Szóval semmi bonyolult nincs ezen, csak tudomásul kell venni, hogy a gabonaféléket negyed óráig hőkezelni kell, és kész.

Miután felforr általában egészen a végéig kavargatni szükséges, mert hajlamos leragadni az alja. (Viszont nagyon finom, mikor a lábas aljáról kanalazgatja azt a sűrű kulimászt az ember. :) )

Amikor már egészen besűrűsödött, hozzáadjuk a sztíviát/ki mit, és a reszelt citromhéjat. Pár percig kavargatjuk, majd lapos tányérokra szedjük.

Candidások az első időszakban ne fogyasszák, de később szépen be lehet építeni az étrendbe, mert egészséges, magas a rost, a kalcium, a B-vitamin tartalma

Nagyon finom kevés fahéjjal megszórva és reszelt almával fogyasztva. De lehet hozzá lekvárokat is adni.

Olykor kiegészítem magozott meggybefőttel télen, vagy ilyenkor ősszel nagy szemű szőlővel. Bármikor szívesen eszem, mert nagyon finom, és nem ismerek olyan embert, aki nem szereti.