Tegnap hamarabb értem haza, mint egyébként. Apa újságolta, hogy körtét aszal, nézzem meg. (Ketten mindig könnyebben csinálunk ilyeneket, aztán kikapunk Anyától, mert mondjuk torma reszeléssel tönkretesszük a robotgépét... Hja, az is szép történet. Most szerencsére semmi ilyen nem történt.)
Megcsodáltam a művet. Valamikor öltöző szekrény ajtaja lehetett, vagy egyéb nagy múlttal dicsekedő rozsdás fém darabot használt fel alapnak. A belsejébe tett deszkákat, erre egy réteg szúnyoghálót. A szúnyogháló rétegre kerültek a felkarikázott gyümölcsök, majd a tetejét beterítette egy másik hálóval. Igyekezett lezárni jól, de volt egy két bátor sárga-csíkos fenekű bátor vitéz, aki bejutott, és megrágta a szeleteket. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen tiringelést képesek művelni.
Akkor még jobb idő volt, a gyümölcsök egészen jól száradtak a melegben. Ma már az újabb adag kevésbé.
Ettől függetlenül éjszakára beraktam az aszaló gépbe, féltem, hogy nem lesz jó. A napon szárítás valahogy sosem lett tökéletes, de ezen túl ebben a "kombóban" biztosan fogom alkalmazni. :) Így viszont "előkészítve" pár óra alatt megvolt. Mézédesek, ropogósak lettek, mint a chips.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése