2011. október 5., szerda

Apa féle aszalt körte

Tegnap hamarabb értem haza, mint egyébként. Apa újságolta, hogy körtét aszal, nézzem meg. (Ketten mindig könnyebben csinálunk ilyeneket, aztán kikapunk Anyától, mert mondjuk torma reszeléssel tönkretesszük a robotgépét... Hja, az is szép történet. Most szerencsére semmi ilyen nem történt.)
Megcsodáltam a művet. Valamikor öltöző szekrény ajtaja lehetett, vagy egyéb nagy múlttal dicsekedő rozsdás fém darabot használt fel alapnak. A belsejébe tett deszkákat, erre egy réteg szúnyoghálót. A szúnyogháló rétegre kerültek a felkarikázott gyümölcsök, majd a tetejét beterítette egy másik hálóval. Igyekezett lezárni jól, de volt egy két bátor sárga-csíkos fenekű bátor vitéz, aki bejutott, és megrágta a szeleteket. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen tiringelést képesek művelni.
Akkor még jobb idő volt, a gyümölcsök egészen jól száradtak a melegben. Ma már az újabb adag kevésbé.
Ettől függetlenül éjszakára beraktam az aszaló gépbe, féltem, hogy nem lesz jó. A napon szárítás valahogy sosem lett tökéletes, de ezen túl ebben a "kombóban" biztosan fogom alkalmazni. :) Így viszont "előkészítve" pár óra alatt megvolt. Mézédesek, ropogósak lettek, mint a chips.

Nincsenek megjegyzések: