Vkf#47

Ági felhívása rengeteg embernek megmozgathatta a fantáziáját. Köztük az enyémet is. Ahogyan olvastam, már képzeletben boldogan cipeltem a kosarat a rózsaszínes csillogású norvég sziklák között, és szívtam be a párás levegőt. Legalább végre "megmutatom", milyen volt, és milyennek szeretem.

Először is a folyadék ügy a legegyszerűbben megoldott. Nem kell csak poharat vinnünk, a hegyekből előtörő források vize nem hogy iható, de fantasztikusan finom. Étkezések közben pedig úgysem iszunk, mert felhígítja a gyoromsavat, csak lassítja az emésztést fölöslegesen. Ha ízesítésre vágyunk, áfonyaérős időszak van - miért ne, képzeletben mindent lehet - az érett szemeket egy pohárba gyűjtve összetörhetjük, és keveset adhatunk a vízhez.

Ha már ott vagyunk, a kosárba kerüljön Kneip brød, brunost, lefser... Már ha jól írtam őket. Gouda sajt, meg juh szalámi is jöhet. Makréla... hát, füstölve, ha valaki bírja az illatot.

Hű, de más íze lenne ott az ételeknek... de abbahagyom az álmodozást, mert ezzel nem felelnék meg igazán a kiírásnak. Inkább elmesélem, hogy szoktunk a zenekarral nekiindulni sokad magunkkal. Gyakorlottak vagyunk már ebben, 2 nagy összehajtható kosárba mindent, azután jöhet a sáskahad enni! Amit fújás után igen csak szeretünk gyakorolni. :)

Ehhez viszont előkészületek kellenek.

Először is, kenyérsütés. Vagy zsömle, vagy mindkettő. Ezek aztán mennek egy nagy nylon szatyorba, hogy azután kedvére válogasson benne az ember. A kenyér sosem jön szeletelten. Egy konyharuhán a nagy éles késsel tökéletesen lehet vágni csálé szeleteket. :) Ilyenkor viszont senki nem bánja. Annál jobban esik.

Közben felrakhatunk egy adag pástétomnak való lencsét, vagy akármit. De ha ügyesek voltunk, van a kamrapolcon  padlizsán, vagy zakuszka.

Az édesszájúaknak betehető a többi üveg mellé egy szederlekvár is.

Amíg nyugi van, kirohanhatunk a fóliába, leszedhetünk paprikát, paradicsomot, uborkát. Csakhogy mosni is kell őket. A végén egy nagy vödörben velünk utazik. (Amit  nem bánunk, nem úgy mint a Daedaon reklámban. Emlékeztek még rá? Egyetlen egyszer láttam egy óriásplakáton, de máig megmaradt, hogy a "róka nem utazik velünk". :D )

Lehet még vaj, margarin, Mandy pástétom vésztartaléknak.

Egy zacskóba kerül kenő kés, éles kés, kenyérvágó kés, 2-3 kanál a lekvárokhoz, pástétomhoz. És persze műanyag lapostányérok.  Jaja, nagy guriga papírtörlő, konyharuhák, és mindehhez egy kisbusz, hogy minden beleférjen. :)

Nyomatéknak szívesen fogyasztanak ilyeneket... ugyanezt pepitában, meg efféléket, és erről nem is beszélve!

Kinn aztán pl. a természetben ez nagyon egyszerűen megoldható. Leterítesz egy nagy példát, rá 1-2 konyharuhát. Kipakolod, és hagyod, hogy a nép megrohanja.

Egyszerűbb persze, ha megvárjuk az estét, és csak kenyeret, vajat, fokhagymát, sót és némi zöldségfélét viszünk. Kellemes kis tábortüzet lehet készíteni. (Alul egy gombóc papír, száraz fű, apró száraz gyújtós, nagyobb ágak, még nagyobb ágak. Fújjuk, hogy izzon, aztán ha észhez tért, nagyobb darab fák.)

Addig az apraja, hogy ne lábatlankodjon, kereshet vadkörtét, gombát, beleeshet a patakba. Széles a lehetőségek skálja...

Míg készül a parázs, zsenge vesszőkből nyársak készíthetők. Hosszabb, széles fejjel, hogy a kenyeret meg lehessen vele szúrni. A kenyérből jó emberes szeleteket érdemes ilyenkor levágni, különben lefittyed az egész, mert nem bírja a kenyérbél. Ha rezeg a léc, érdemes megfordítani a vastag oldal felé, és pirultan már nem vágyik le annyira a nyársról. :)

Lassan pirítsuk. Azután megdörzsöljük kis fokhagymával, megkenjük pálmazsírral, vagy vajjal. Eszünk hozzá paradicsomot... Hmmm... azután másnap reggel a szennyes tartó felől felszálló füstszag sem izgat bennünket annyira. :)

Persze ha kérdés, hogy mi ebben a kirándulás? Autóval egy darabig, ebéd után ki-ki sétálja le a hegyre fel dombra le. Pl. a bózsvai táborokon is így működtek a dolog. Most jut eszembe. Kibattyogott az egész tábor a füzéri várhoz, a tizenkilométeres táv után a vasszöget is megettük volna. De szerencsére nem kellett, mert autóval mindig kihozták az ételt. Nagy kondér, még nagyobb szedőkanállal. Paprikás krumpli, kenyérszelet, jóízű mosoly. :)