Almás zabpalacsinta banánöntettel

Azt kellett megállapítanom, hogy jobban szeretem, mint a hagyományosat. Ráadásul sokkal egyszerűbb összeállítani, és talán még olcsóbb is.

Régebben gyakran készítettem, de mostanában egyre kevesebb időm marad ilyesmire. Ami azért is rossz, mert az ember könnyebben csábul el a pékség előtt, ha natúr kölest evett egy kis lekvárral és almával, mint ezután a csemege után.

A recept Nagy Zsuzsától származik, egy változatát elkészítettem régebben. Az nem csak zablisztből áll. Így viszont gluténmentes, hypoallergén. Ott szerepel egy eszmefuttatás a macerás reforméletmód és a hosszú élet összefüggéseiről.

  

Zabpalacsinta

 

Hozzávalók:

1 bögre zabliszt

4 ek olivaolaj

1/2 alma 

1 ek pár csepp sztívia (elhagyható)

1 csipet só

szénsavas víz

Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A lisztet összekeverjük a cukorral, sóval, majd belekeverjük az olajat. (Gyümölcscukrot nem javasolnék, mert biztosan leragad, de valószínűleg a hagyományos is. Ha nincs nyírfacukor, vagy sztívia, inkább utólag édesíteném.) Annyi szénsavas vizet adunk hozzá, hogy híg palacsinta tésztát kapjunk. Azután hozzákavarjuk az almát is. 1/4 órát pihenni hagyjuk.

Vastag teflon serpenyőben lassú tűzön 5-6 perc alatt sül meg. Azután szabad megfordítani, ha a széle már felválik az edénytől.

Reszelt almával, kiviszeletekkel, némi dióval és banánöntettel a legfinomabb.

Banánöntet

Hozzávalók:

1 banán

1 ek szójatejpor

pár csepp citrom (elhagyható)

kevés víz

A banánt villával pépesítjük, majd hozzáadjuk a szójatejport, a citromot és pár kanál vizet. (Tejszínes, vagy vaníliás javasolt.) Tehetjük turmixba is, de kis adagért nem érdemes összekenni a gépet. Ha a szójatejpor nem elérhető, vaníliaport kevernék hozzá talán. (Candidásoknak az öntet felejtős.)

Ma hallgattam egy előadást az emberi szervezet védekező és öngyógyító mechanizmusairól. Néhány számomra igen érdekes dolgot is megtudtam belőle. Ha van időtök, tényleg érdemes meghallgatni.