Zabpalacsinta

Öcsémmel egyik reggel palacsintát enni volt kedvünk, ezért hamar bekevertem egy adagot. Míg pihent, meghámoztunk jónéhány kiwit, reszeltem almát, daráltam diót, előszedegettem neki hozzá baracklekvárt. Volt a hűtőben még kölestúró mazsolával, azt is előkotortam. Tesóm megállapította, hogy jók ezek a reformos dolgok, de igen macerásak. Ennyi idő elteltével más már emészt :)

Ebben igaza van, viszont a szervezetet nem terhelve mindenféle adalékanyaggal, szerintem visszajön a ráfordított idő. Nagyobb az esélye, hogy az egészségesen táplálkozó ember évekkel tovább él, kevésbé beteges, az életminősége pedig mérföldekkel elüt a nagy magyar átlagtól. Ha kevésbé fáj az embernek öregkorára mindene, már megérte. Az agyvérzést, és egyéb visszafordíthatatlan károsodást okozó betegségekről ne is beszéljek.
Persze ez sem véd meg mindentől, sosem állítottam.

Visszatérve a zabpalacsintához. Még évekkel ezelőtt Nagy Zsuzsa készítette egy tanfolyamon, és nekem nagyon ízlett. Akkor vettem egy 6000 Ft-os karcmentes teflon serpenyőt, megérte. Azóta is használom, és a tőle származó receptet is. Bár most próbálkoztam azzal, hogy kevesebb olajat rakok bele. A tészta vastagabb lett, szakadozott, nem volt tökéletes. Beletörődtem, hogy ebből nem lehet kihagyni.

Hozzávalók:
1 csésze zabliszt
1 csésze finomliszt
1/4 csésze olívaolaj
1 csipet só
annyi szénsavas ásványvíz, hogy palacsintatésztát kapjunk

A zabliszet és a sót az olajjal összekeverem, majd lassan adagolom hozzá a vizet, míg sűrű , csomómentes palacsintatésztát kapok. Általában negyed órát pihenni hagyom, majd felforrósított serpenyőben olaj hozzáadása nélkül ki tudom sütni. Mikor a széle már felválik a tésztának, megfordítom, majd még 1-2 percig sütöm, kiborítom, és rakom a következőt.