Lekváros kifli és párnacsücske

A reggeli elfogyasztása után épp a romokat tüntettem el, amikor csöngettek. Jajj, remélem nem akar senki bejönni, mert a rom kifejezéssel csak némileg túloztam! Volt cirka 1 mázsa német Leica magazin, sáros csizma, elszállításra váró cipőtartó szekrény, fényképezőgép, szelektíven gyűjtött szemét, mosogatásra váró tányérok és egyéb csodák az előszobában. Ja, meg némi szelíden odakozmált zabkása szag.

Annyira tetszett a mindent belepő fehérség, hogy a hideg ellenére kinn ragadtam fényképezni, a kása meg rotyogott, rotyogott, aztán elfőtte a levét...

Végül nem jött senki, csak egy üveg baracklekvár, meg pár fánk, amit a "Szállító" 2 percen belül el is tüntetett a tányérról. Közölte is, hogy két ilyen szomszédasszony mellett labdába se rúghatok. :)

És valóban nem. Ők sosem csempésznek graham lisztet a sütitésztába, az tuti!

Visszatérve a fő témánkra, a lekváros kifli azért született, mert a baracklekvár jó sűrű, házi főzésű volt, és kikottyantottam, hogy remek lenne sütéshez.

Hozzávalók:
1 kg liszt (fele-fele arányban teljes kiőrlésű és fehér)
5 dl tej (szója-rizs volt)
20 dkg vaj v. 2 dl olivaolaj ha vegán tésztát szeretnénk
2 ek zabliszt
3 ek méz
2 dkg élesztő
1,5 tk só

Tölteléknek sűrű lekvár.

A tejet meglangyosítjuk, hozzákeverjük a mézet, belemorzsáljuk az élesztőt.

A száraz anyagokat összekeverjük, átdolgozzuk az olajjal, majd hozzáöntjük a felfutott élesztőt.

Egy SGU rész alatt alaposan átgyúrjuk. ;)

A tésztát kinyújtjuk, féltenyérnyi háromszögekre vágjuk, rákanalazzuk a lekvárt a szélére.

Két oldalról behajtjuk a lekvárra a háromszög széleit, majd a harmadik sarkot szépen rátekerjük, hogy kifli formát kapjunk. Esetleg a ráhajtott réteget megkenhetjük kis olajjal, hogy ropogósabbra süljön.

A teteje megkenhető tojással, ami kiváltható pl. némi víz és méz keverékével.

Kb. 1/4 órát kelni hagyhatjuk, majd 15-20 perc alatt közepes hőfokon süthetjük.

Ha a fenti mennyiségű tésztát begyúrjuk, 3 tepsi lekváros kiflit kapunk. Vagy csalunk, és a fele párnacsücske lesz. :)