Pizza

Valamikor már készítettem... Most a sógornőm féle feltét miatt közlöm elsősorban, illetve azért, mert hónapok óta áll befejezetlenül a bejegyzések között. 

A tészta kifejezetten jól sikerült, elégedetten majszolta az egész család. Elcsodálkoztam rajta, hogy semmi nyafogás nem volt a tészta vastagságát illetően sem, hiszen egyiknek hajszálvékony tésztával az igazi, a másiknak meg kétujjnyi vastag már elfogadható. :)

Hozzávalók 2 nagy tepsire való vastagabb tésztához:
60 dkg liszt (10 dkg fehér, 50 tk/50 dkg fehér, 10 tk)
3,2 dl víz
6 ek olaj
1 ek burgonyapehely (elhagyható)
1/2 ek méz
1 csapott ek só
2 dkg élesztő

Feltét:
Sógornőm féle változat, 2 nagy tepsire való adag:

50 dkg gomba
25 dkg kukorica
20 dkg szójakocka
2 dl tejföl (vegánoknak szójajoghurt)
3 ek ketchup
só 

Ami volt itthon változat 2 tepsire való adag:
25 dkg zöldborsó
25 dkg gomba
25 dkg kukorica
néhány szelet gabonakolbász, vagy szójavirsli
1 fej hagyma
1 paradicsom
1 paprika

Legvégül bazsalikommal, majoránnával megszórni, és sajtot reszelni rá.

A vegán, sajt helyettesítő változaton, vagyis az enyémen napraforgó sajtkrém landolt, ilyen, mint ez is.

Hozzávalók:
1 csésze hántolt napraforgó
1/2 csésze zabpehely
Kicsit kevesebb, mint 2 csésze víz
Fél citrom leve
3 gerezd fokhagyma
1 tk só
½ pritaminpaprika, vagy 1 kiskanál pirospaprika
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
Kis olaj és víz
¼ csésze sörélesztőpehely

Ha sűrűbb „sajtot” akarunk: 2 tk kukoricakeményítő, ha szeletelhető sajtot szeretnénk: 1 teáskanál agar-agar kerülhet bele.

A hagymát kis olajon és vízen megpároljuk.

A napraforgót a zabpehellyel és vízzel összeturmixoljuk (vagy megőröljük, majd elkeverjük vízzel, ha nincs turmixunk). Mindezt néhány percig főzzük, míg be nem sűrűsödik, majd az áttört fokhagymát hozzáadjuk a többi ízesítővel együtt, és néhány percig főzzük.

Mivel a főzős változatot macerás rákenni, volt már, hogy egyszerűen összeturmixoltam a hozzávalókat, és azután ráöntöttem a tésztára.

Tészta kiindulási alapja és a napraforgó sajt receptje: Balázs Katalin - Kiss Balázs: A Biblia a helyes táplálkozásról c. könyvből.

Húsvéti ajánlat

Kriszta játszani hívott...  "A játék lényege: Írj egy bejegyzést Húsvéti ajánlat címmel! Az ünnepre való tekintettel javasolj 5-10 ételt bármilyen kategóriában, egy feltétel van, hogy a korábban már közzétett receptjeid közül válogass! Ha megkapod a játékot, akkor kérlek küldd tovább 10 bloggernek! De a játékot szabadon is "elviheted" nem kell megvárni, hogy hozzád is eljusson!:) Játékra fel!!!"

A felhívásnak megfelelően elkezdtem nézegetni a bejegyzéseket, s az ajánlatom a következő:


Reggelire: Köles túrós rétes sok sok gyümölccsel.

Ebédre: Töltött padlizsán kínai kel salátával.

 

Vagy barnarizs szeletet zöldségfasírttal, esetleg zakuszkás szójaszelettel. Mellé ajánlható vegyes saláta, pl. ilyen.

 Süteményként választható a hajdinapiskóta.

Vacsorára: Reform Kifli vöröslenecse, vagy karfiolkrémmel sok zöldségfélével. Esetleg káposztasalátával.

Jó étvágyat kívánok!

Almás-pudingos sütés nélkül

Kifehéredett az alig zöldülő táj pár nap alatt. Virágzik a kökény, a fehér szirmok tömkelege nagyon széppé teszi a még mindig kopár határt. Reggel a szél hívatlanul mindenhová be akart bújni,  de nem törődtem vele, csak örömmel nézelődtem, mielőtt felszálltam volna a vonatra.

Különösen szeretek kinn lenni ebben az időszakban, valóban úgy érzi magát az ember, mintha burokból szabadult volna. Még a kerti hajlongás is másképp esik legyen szó hagymaduggatásról, vagy almafa ültetéséről. Nagy megelégedésemre most ez utóbbira is sor kerülhetett, néhány újabb gyümölcsfa között 3 fajta alma is helyet kapott. Persze még soká fog teremni, de kivárjuk. Addig esszük a Nyírségből hozott gyümölcsöket legtöbbször nyersen. Vagy ritkábban süti lesz belőle. Mint legutóbb az almás-pudingos.

Kollégáktól kapott receptet reformosítottam részben, viszont bolti kekszet használtam, de az legalább korpás volt.

Hozzávalók:

1 csomag korpás keksz (pl. Korpovit)

10 alma lereszelve

1 l almalé (fele az alma kicsavart levéből)

2 cs pudingpor

2 ek méz

Az almát kimagozzuk, lereszeljük. (Sokszor nem magozom ki, hanem körbe reszelem a magházat.) A levét kinyomkodjuk amennyire lehet. Azt kiegészítjük annyi almalével, hogy 1 liternyi folyadékot kapjunk. Az almaléből 9 dl-t felforralunk, 1 decinyi folyadékba viszont hidegen belekeverjük a pudingport. Amikor felforrt az almalé, belekeverjük a mézet és a pudingot, egy perc alatt sűrű kavargatás mellett összeforraljuk.

Egy üres szögletes tál alját kirakjuk keksszel, teszünk rá egy réteg almát, némi pudingot, majd újabb réteg keksz, alma és puding jön. A végére annyi pudingot hagyunk, hogy teljesen el lehessen igazgatni a süti tetején a maradékot.

Egy napot érdemes pihenni hagyni, és csak azután fogyasztani el. De hát ki győz addig várni. :)

Hagyományosan vaníliapudinggal készíthető.  Almalé helyett tejjel. Reformos lelkületűeknél a tej egyszerűen kiváltható valamilyen növényivel, ízre nem tűnik fel senkinek amikor már készen van.

Szívdobogás

Az ember lánya olykor igen el tud érzékenyülni azon, hogyha azt tapasztalja, hogy szeretik. Itt most eltekintenék a szerelem és szeretet elkülönítésétől, mély érzelmek esetén ezek nagyon hasonlóak, ha kihagyjuk az első fogalom "bújós, csókolózós" oldalát. :) (Végül is az eredete közös, ugyanonnan származik.)

Tettekben mutatkozik meg, apró figyelmességekben, amit meglepve tapasztalok. Mint pénteken, amikor kinyitottam a szekrényemet, és volt benne egy banán kicetlizve. Olykor későn végezve a munkával tömegközlekedéssel egy órával hamarabb érnék haza, ezért elém jön valaki a családból, pedig neki is lenne dolga elég. Vagy körbejárja valaki miattam a fél város üzleteit, hogy valami különleges dolgot szerezzen be nekem, gyötri magát, de miután ismer, azt képes mondani, hogy "nem muszáj hordanod...".

Valami kis apró szívesség akart lenni egyik vasárnap reggelre készített mákos-barackos rakott árpa a két tesómnak, mivel mindkettő nagy mákfan. :)

Elővettem Nagy Zsuzsa "kásás" kis füzetét, és megvizslattam a recepteket hozzávalók szempontjából. Ehhez az ételhez nem sok hozzávaló kellett, némi módosítással ugyan, de erre esett a választás.

Mákos rakott árpa

Hozzávalók:

1/2 kg árpagyöngy

20-25 dkg darált mák

1 üveg őszibarack befőtt (persze ha szezonja van, akkor csakis érett gyümölcs, de hol van az még...)

2 nagyobb alma lereszelve

4 ek méz (ha a befőtt cukrozott, akkor akár el is hagyható)

1 ek olivaolaj

1 csipet só

Az árpagyöngyöt legjobb éjszakára beáztatni, azután háromszoros mennyiségű sós vízben 40-50 percig főzhetjük.

(Szerencsére ez az idő nálunk lerövidíthető egészen jól, amióta Anyunak karácsonyra Avair elektromos kuktát vettünk. Bárkinek tudom ajánlani, mert gyors, hatékony, jó.)

Egy mélyebb jénai tálat szükséges kikenni kevés olivaolajjal, majd az árpagyöngy felét eligazgatni az edény alján. Azután a reszelt alma felét kell lerakni. Megszórhatjuk a maradék mákkal, pici mézet csurgathatunk rá. Azután újabb réteg árpa jön, alma, mák, méz és a tetején a felezett barackok.

25 perc alatt 180-200 C-on hamar összesül. 

La Défense zöldbab csicsókával kiegészítve

Elmesélem, hogyan függ össze a La Défense és a zöld zöldbab. Kata barátnőm még évekkel elcipelt oda, hogy megmutassa az Új Diadalívet, s máig sem tudom hogyan, de feljutottam a tetejére azon az üvegliften keresztül, amitől megreszketősödnek a lábaim. :)

(Most önszántamból terveztem újra a felmenetelt - talán az Eiffel torony megmászását szándékoztam kiváltani, amit évek óta elbliccelek - azonban be volt zárva technikai okokra hivatkozva.)

Visszatérve arra a zöldbabos napra, már összefolynak az események. Rémlik, hogy metróztunk  Montrouge-ból és Kata az aluljáróban közölte velem, hogy mindenféle értéket erősen szorítsak magamhoz, amit addig egy környéken sem tett. Kóboroltunk, a bevásárló központban is szétnéztük, közben cseverésztünk. Ez utóbbi foglalatosságot imádtuk gyakorolni mindig is, azonban kellemesen emlékeim támadnak arra a napra visszaemlékezve is, amikor végig gyalogoltunk a Notre Dame-tól tizensok km-t a Szajna parton és nagyokat hallgattunk.

A mostani ott tartózkodás kicsit más volt, mint a többi. Háttérbe szorultak a fentiek, pedig nagyon fontos számomra, hiszen az életben nem mentem volna ilyen nagyvárosba önként és dalolva hatodjára. (Változtathatatlanul falusi lány vagyok.) Párizs valóban elbűvölő, és sohasem térek haza onnan üres kézzel. Nem azért, mert pénz cserélt gazdát, valamit  vettem, vagy kaptam. Ilyen is előfordult, de általánosságban gumicukor szintig. :)

Nem. Azért mert az érzelmi tankjaim töltődnek fel. Mert olyan barátaim vannak, akikkel ha a megboldogult piros kanapén ülve kellene töltenem a hetet az összes emberi kéz alkotta csinálmány bámulása helyett, sem zavarna túlságosan. Eltekintve néhány magnóliabokor megtekintésétől.

Hihetetlen, hogy azok pont most kezdtek virágozni. Úgy meglepődtem, de nagyon örültem neki.

Persze mindig szívesen kóborlok a városban, de csak a megfelelő társaságban. Ez utóbbi pedig garantálja azt, hogy a putriban, vagy a világváros legismertebb negyedében ugyanolyan jól tudjam magam érezni, ha velem egy hullámhosszon  lévő emberrel járom azt be.

Miután megint össze-vissza csapongok, visszatérek ahhoz a zöldbabos naphoz. Az üzletközpontban Kata megkeresett egy éttermet, amit már ismert. Sokféle dolog közül válogathattál kis és nagy tányérokra, és a tányérméretek alapján fizettünk. No ott ettem zöld zöldbabot először éltemben. (Heh, hogy 1 oldal volt kinyögni? :) ) Talán fokhagymával párolhatták vajon, olyasmi íze volt. 

Hogy azon kívül mi finomat ettem, már meg nem mondom, de ez a zöldbab valahogy megmaradt.

Leültünk az asztalhoz, és dumáltunk. Miről? Másokról, magunkról, a volt közös munkahelyről, arról a városról, a beilleszkedésről, a szokatlan dolgokról, ami jött. Amikor elmenni készültünk egy idősebb férfi odajött, és kérte, hogy ugyan mondjuk meg milyen nemzetiségűek vagyunk... az derült ki, hogy svédnek, vagy hasonló északi országból jött embereknek gondolt. Addig ezen soha nem is gondolkoztam, hogy a magyarnak ennyire érdekes a hangzása egy idegen fül számára.

Hazatérés után nem sok főzőcske volt, egyszerűbb kajákat kerestem, így a mélyhűtőben heverő zacskókból vadásztam, illetve volt csicsókám, hát a kettőt összecsaptam.

Bonyolult volt elkészíteni. ;)

Adott volt 1 kg zöld színű zöldbab, 1/2 kg csicsóka, 1 dl rizstejszín, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma, 1 kanál pirospaprika, 1 kanál olaj és 2 dl víz és 1 csipet köménymag.

A hagymát vízen megpároltam, a végén hozzáadtam a kanál olajat és pirospaprikát, beleraktam a megpucolt és felaprított zöldbabot, továbbá a csicsókát is. Hozzáöntöttem a vizet, belenyomtam a fokhagymát és a köményt, azután kb. fél óra alatt puhára főztem. A legvégén hozzákevertem a rizstejszínt, majd elzártam a gázt.

A csicsóka jellegzetes érdekes ízhatást ad, nekem tetszett.

Kölesfasírtot ettünk hozzá, és salátát.

A Nyitott szemmel magazin receptpályázata

Puha zsömle

A teljes kiőrlésű tésztát tartalmazó zsömlékkel a legtöbbször az a baj, hogy hamar megkeményednek. Most sikerült kisütnöm (szükség volt rá), mert akkor magamtól nem ment semmi) egy viszonylag ruganyosat, s nem csak én örültem neki, hanem a család többi tagja is, hiszen szívesen fogyasztották. A második napi adagnál próbáltam csökkenteni a különféle adalékok mennyiségét, de úgy látszik, ehhez kell.

Hozzávalók:

80-85 dkg liszt (25 dkg rozs, 50 dkg tk. tönköly, 10 dkg finomliszt)

1 púpos ek szejtán

1 púpos ek zabliszt

3 dl növényi tej (szója volt)

2 dl víz

1 pohár szójajoghurt

5 dkg pálmazsír

1 marék dió öszetörve

1 ek napraforgómag

1 ek lenmag

1 ek szezámmag

1 ek méz

1,5 tk só

2 dkg élesztő

1 csipet őrölt köménymag

A liszt ízlés szerint variálható. A lazasághoz azt gondolom, hogy a zabliszt és a pálmazsír kellett. Mostanában ez utóbbit ritkán használtam, elment a kedvem, mikor hallottam, hogy vágják ki miatta az esőerdőt, és telepítik ész nélkül a pálmákat. :( Ha valakinek nincs otthon, olivaolajjal is pótolható.

A folyadék lehet teljesen növényi tej, az otthon rendelkezésre álló összetevők függvényében.

A szójajoghurt először bevallom őszintén azért került bele, mert pogácsát terveztem, csak a közben módosult helyzet miatt nem fért bele az időbe. Viszont kellemes ízhatású zsömléket eredményezett. :)

A szejtán, vagy búzasikér a jobb állag miatt került bele.

Az olajos magok ízlés szerint tehetők bele, ebben az összetételben ehhez íllik.

 A tésztához a száraz anyagokat összekeverjük, a pálmazsírt eldolgozzuk vele egy nagy tálban. Közben az élesztőt felfuttatjuk langyos mézes tejben, és a szójajoghurttal együtt hozzáöntjük a tálban lévő anyagokhoz. Ezután alaposan átgyúrjuk, majd langyos helyen fél órát pihentetjük. (Vagy beledobjuk a kenyérsütő gép üstjébe, és hagyjuk dolgozni, ahogy aznap este tettem.)

A pihenő elteltével egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.

A tésztát 9 részre osztjuk, meggömbölygetjük mindet. Jó nagy zsömléket kapunk. (Hugicám: Cipókat sütsz?)

A tetejét megkenjük vízzel, bevágjuk,  és megszórjuk szezámmaggal.

További fél órát kelesztjük, majd 200 C-on 45 perc alatt megsütjük.

Jeles és jeltelen napok

Születésnapok, egyéb ünnepek kapcsán elszaladtak a gondolataim hazafelé. A busz szokásos rázkódásában most nem ment az olvasás, csak néztem a tájat, a dimbes dombos bal oldalt, a sáros út szélét, az olvadó havat. Túl sok szépség nem bújt meg bennük, borult volt az ég is. Hamar lecsuktam a szemem, de az agyam járt még percig. Ilyenkor vagy megragadok egy gondolatnál, amin nem vagyok képes túl lépni, vagy össze-vissza csapongok. Ma ez utóbbi jellemezett. 

Bevillant egy emlékkép egy pillanatról, amely akkor úgy beégette magát a lelkembe. Nem a magasztosságával, vagy érdekességével tűnt ki, s nem kapcsolódott hozzá semmiféle jelentősebb eseményhez. Egyszerűsége tette különlegessé a hétköznapi eseményt egy vásárlás közepén.

Az a pillanat igazi ünnep volt számomra, pedig nekem csak hónapok múlva lesz születésnapom. 

Az a Másik talán nem is gondolta meg, mit tesz, vagy nem is vette észre, milyen hatása volt, de nekem a lelkem lett csordultig vele. 

S most azon gondolkozom, hogyan lehetne ilyen pillanatokat meghonosítani az életünkben. Ajándékozni, de úgy, hogy eltaláld, hogy valóban miatta, és Neki szóljon. Mert nekem ez most nem ment senkinek. Csak rohanok, rohanok, s ki állítja meg? Miért, és minek? Van annyi haszna, mint annak a fentinek, ami nem került semmibe, és mégis oly sokba...?

Nem tudok válaszolni.

Most annyit tehetek, hogy egyszerűen megköszönöm. Annak, aki mindennek valódi forrása, és annak, akin keresztül eljutott hozzám. Azután talán tovább is jutok egyszer.

Barnarizs szelet

Valamiért napok óta tavasz érzésem van. Talán az teszi, hogy a múlt hét óta többször hallottam a "nyitnikéket" odafenn. Akkor már elolvadt a hó, de a meteorológusok nélkül is sejtettem, hogy lesz még. Ma reggel aztán hóesésben kocoghattam ki az állomásra, s fenn is gyönyörű havas táj fogadott. Az épület felé bandukolva a hulló hó dacára újból hallottam madarakat pimaszkodni a fellegekkel. :)

Mindezek mellett kibújtak a hóvirágok, és ezek a csodaszép sárgák azóta el is hullatták a szirmaikat a gazdájuk szerint. Pedig mennyire jólesően elnézegettem őket, persze kerttakarítás közben sokkal mulattatóbb ilyesmivel foglalatoskodni. :)

Egyébként a kerti munka sem olyan veszélyes, sokszor inkább csak nehéz rávenni magunkat, azután a napsütés, és a friss levegő megteszi a hatását. Vidámabb elme, szorgosabb kéz, és talán némi haszon is az elvégzett feladatok eredményeképp.

Mennyivel jobb érzés ezek után leülni, és megenni az ebédet, mint ha egész nap a számítógépet nyomkodtuk...

Ha már ebéd, írok valami receptfélét is, mert kiraknak a gasztroblogosok közül. :)

Viszonylag egyszerűen elkészíthető ételről van szó. Fasírtot szerettem volna, de azután annyira elszaladt az idő, hogy túl fáradt voltam bármit is kezdeni vele.

Hozzávalók:
60 dkg barnarizs
3 szál répa
1 nagyobb fej zeller
1/2 tofu
1 kis fej hagyma
1 doboz szójajoghurt (vagy vegán sajt)
2-3 ek napraforgómag
2-3 ek lenmag
2-3 ek szezámmag
2 ek olivaolaj
1 tk borsikafű
1 tk bazsalikom
1 kk őrölt kömény
1,5 tk só

Az összetevők azt gondolom bátran variálhatók. A zellernek nincs annyira jellegzetes íze, bátran beletehető, ha valaki azért idegenkedne. A tofu akár ki is hagyható, de a komplettálás miatt. Hogy ez utóbbi mit takar? Azt, hogy egy vegán étrenden lévő is teljes értékű fehérjét képes fogyasztani különböző növényi eredetű ételek kombinálásával, mivel az egyes ételek aminosavai kiegészíthetik egymást.

A barnarizst megfőzzük kb. 40 perc alatt 2,5x-es sós vízben, erre vonatkozóan Nagy Zsuzsának vannak jó ötletei. Ha nincs sok időm vacakolni, berakom kuktába. A zöldségeket megpucoljuk, és nem túl finomra reszeljük. A hagymát apróra szeleteljük. A tofut is lereszeljük.

A tepsi alját vékonyan kiolajozzuk, majd beleöntjük a rizst, és a lereszelt zöldségeket, tofut. Picit még sózzuk, fűszerezzük. Hozzáadjuk a len- és napraforgó magokat. Összekeverjük, és egyenletesen elosztjuk a tepsiben.

(Amikor sietek, és nincs időm magtejfölt készíteni, vagy vegán sajszószt, akkor jön a szójajoghurt, most is ez történt.)

A szójajoghurtba belekavarjuk az őrölt köményt, pici sót, és a szezámmagot. Elsimítjuk a rizs tetején.

Mindezt berakjuk a sütőbe, és 200 C-on kb. 45-50 perc alatt készre sütjük.

Egyszerű, és finom étel lett.

Zima, hó, meg díjak

Anita meglepett egy "Liebster blog" díjjal néhány napja, keresgélek majd a tehetséges kezdő blogolók között.

A ma reggeli -11 fokos hideg nem tetszett a lelkemnek túlságosan, de legalább nem olvad a hó. A Mátrában tartja magát, s ilyen viziszörnyeket "szül", mint ezt itt.

Mikor leindultunk is, -9 volt, reggelre szerintem elő kell keresnem a bundabugyit. ;)

Viszont a medve nem bújt ki!
Egyébként, ha valaki nagyon izgulna rajta, nem célom képekkel telenyomni az oldalt, amelyek kiabálnak néhány plusz fényértékért. Főzök is, csak valahogy nem értem odáig, hogy publikáljam. Vagy a kép nincs épp az érintett gépen, vagy az összetevők arányát felejtettem el, vagy kimerült egy akkumulátor. Amikor pedig mindez összejön, úgy döntök, megyek aludni, mert ha álmos az ember, jobban fázik. Majd következőleg folytatom.

Olvad a hó

Péntek óta, nem újdonság, de fenn még van valamennyi, és pár nappal ezelőtt gyönyörűen mutatott. Akkor Nagymamám és Németh Lajos időjárás előrejelzését megszívlelve fotóztam a Mátrában mindenfélét. Ami nem mozgott. A mókusok elkerültek.

Semmi kiemelkedőt nem alkottam, inkább a gépet nyomkodtam, találgattam, mire mit reagál, hogyan lehet vele belőni, hogy ne legyen borzasztó alexpós a havas táj, meg élveztem a manuálfókusz előnyeit. Persze ez utóbbi inkább életlen képek garmadát eredményezte, de akkor is na! :)

Öt perc alatt belapátoltam azt hiszem a bablevest, ettem hozzá jégsalátát, meg talán kenyerem is volt. Fura, hogy mikor más érdekli az embert, nem is éhes. Bezzeg a hétfő dél mindig nehezen jön el. (Sokszereplős többéves megfigyelés szerint. :) ) Az ebédidő többi részét kinn töltöttem. Jól felfrissít, az bizonyos. Többször gondolkodtam már rajta, hogyan lehetne bevezetni az ebéd utáni sétát, de nem találtam ez ügyben nyitott fülekre. 

Kivételt képeznek a Telkibányai zenekaros tartózkodásaink, mert ott az ebéd elfogyasztását követően mindig felkerekedünk, ha esik, ha fúj. Nem saját találmány, több mint száz éves, de csak javasolni tudom mindenkinek. Könnyebben megy az emésztés, ráadásul kevésbé akar az ember feje leesni a kanál letétele után.

Hogy ne csak dumáljak, beillesztek pár képet is holmi rejtőzködő sündisznókról, sima útjelzőtábláról, havas banánszoknyáról, deres semmit gömböcökről, meg villámot fából. (Szigorúan a sorrend betartásának mellőzésével. :) )

Padlizsántekercs

Ha már tojás volt az előző receptben, írok egy másikat, amiben pedig sajt is van! Anya készítette szombatra, állítólag nagyon finom lett. Én azt tudom, hogy nyálcsurgatós látványt mutatott, és az illata is jó volt.

A hozzávalók:
50 dkg rizs
3 padlizsán
1 kg gomba
1 fej vöröshagyma

4 dl tejszín
15 dkg sajt
olaj

A rizst sóval kétszeres mennyiségű vízben megfőzzük.

A hagymát és gombát megtisztítjuk, apróra vágjuk, kevés olajon összesütjük.

Amikor készen van mindkettő, egy nagyobb edényben összekeverjük és hűlni hagyjuk.

A padlizsán végeit levágjuk, megmossuk, félcenti vastag szeletekre vágjuk hosszában.

Amikor a töltelék kihűlt, a tál mellé készítünk egy kiolajozott tepsit. A padlizsánokat a tenyerünkbe fektetve megtöltjük a gombás rizses keverékkel, feltekerjük, és óvatosan letesszük a tepsibe egymás mellé a tekercseket.

Akikor ezzel készen vagyunk, tejszínnel leöntjük, alufóliával lefedjük a tepsit. 

3/4 órát hagyjuk 200 C-on sülni, majd sajtot reszelünk a tetejére, és még negyed óráig visszarakjuk, míg a sajt rápirul a padlizsántekercsekre.

 

Azért nem bírom ki, hogy ne írjam le, hogyan nézne ki mindez vegánul, hasonlóan finoman.

A rizst cserélném a barna változatára. A hagymát vízben megpárolnám, és azután keverném hozzá az olajat. Vagy az is előfordulhat, hogy a hagymát és a gombát is nyersen keverném a főtt rizshez.

A tejszín helyettesíthető pl. rizstejszínnel, de azt gondolom, hogy inkább az egészet leönteném olajos magokból készül vegán sajttal, mert az sülten nagyon kellemes ízű tud lenni. Pl. ilyennel, vagy emilyennel. :)

Fasírt

Olyan jó fokhagymás, hogy egyesek már akkor fintorognának, amikor még csak csöngetek a kapun. :)

A zöldbab főzelékhez csütörtökön este fasírtot készítettem. Mivel a családunk számára régebben egy marhahúsból készül lapított gombóc jelentette ezt a fajta ételt jó sok fokhagymával és pirospaprikával, Anya kedvéért megpróbáltam hasonló ízvilágot létrehozni, bár sosem rajongtam érte. Nekem bejött, és a többség véleménye szerint nagyon finom volt, csak... 

A Hugom közölte: - Olyan érzésem volt, mintha nyalogatnám a sólámpát! :)

Khm. Elsóztam. Ritka dolog, de előfordul ilyen is. A zöldbabbal együtt kellemesen kiegészítették egymást, mert abba spórolósabban tettem. A hozzávalóknál már a csökkentett mennyiség szerepel.

Hozzávalók:

2 csésze tk. zsemlemorzsa
1 nagy zeller lereszelve
2 tojás
1 tk szódabikarbóna
1/2 dl olivaolaj
1 kis fej vöröshagyma felaprítva
3 gerezd fokhagyma összenyomva
1 ek vegamix (elhagyható)
1 ek pirospaprika
1 csapott tk só
1 -1 kk borsikafű, köménymag, bazsalikom
~ 1 dl víz

Egy tepsit zsírpapírral kibélelünk. A zellert megpucoljuk, megmossuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük egy nagyobb tálba. A hagymákat megpucoljuk, a vöröset aprítjuk, a fokhagymát szétnyomjuk, majd a zellerhez adjuk. Azután rászórjuk a fűszereket, a sót, a szódabikarbónát. Felütünk hozzá két tojást, majd hozzákeverjük a zsemlemorzsát. A morzsa állagától függően igényel folyadékot. Nekem kb. 1 dl vizet szívott fel. Az a lényeg, hogy megszívja magát, és puha, kanállal könnyen formázható legyen. 

A morzsa házi volt, barna lisztből készült kenyéré, tehát előfordulhat, hogy egy bolti zsemlemorzsa jóval kevesebb vízzel "beéri".

Evőkanálnyi adagokat szaggatunk ki, a tepsibe halmozzuk őket. 

200 C-on hőlégkeveréses fokozaton kb. 25 perc alatt sült át.

Nem titok az egészség

Január 18.

Az édesítés tudománya • Édességek és édesítés – cukor nélkül

Tóth Gábor

Február 1.

A biogazdálkodás és a biotermékek haszna 

Roszik Péter

Február 15.

Vízfogyasztás és vízgyógyászat 

Reisinger János

Március 1.

Élõ erõforrásaink: a nyers táplálékok, csírák • Hogyan tesznek energikusabbá az élõ ételek?

Szabó Attila

Március 29.

Könnyben úszó ország • A pollenallergiák életmódbeli okai

Tóth Gábor

Április 12.

A tej: élet, erõ, egészség? 

Bakó László

Április 26.

Megerõsíthetõ-e az idegrendszerünk? • A stressz legyõzése

Szabó Attila

Május 10.

A csontrendszert erõsítõ étrend 

Tóth Gábor

Kossuth Napközben, M1 Nappali

Szerdán, a Kossuth Rádió Napközben műsorában Tóth Gábor beszél a rádióban tavaly elhangzott egészségügyi, élelmiszer-tudományi és gasztronómiai kérdésekről, várhatóan 10-11 óra között.

Csütörtökön, pedig az M1-es televízió csatornán 10 óra körül, a Nappali című műsor elején az E-számokról lesz beszélgetés 8-10 percben, majd telefonos kérdezési lehetőséget biztosítanak az érdeklődőknek.