Mostanában, hogy eszegetek néha élesztőset is, tehát kenyér is kiegészíti olykor a menüt, nem hoznak lázba a péksütemények. Egy frissen sült fehér kenyér egész nap jöhetne velem ;) nem csábítana annyira, mint egy ruganyos, magokkal teli szép barna cipó.
Bár némelyik illat nagyon gonosz tud lenni, pl. a Princesse a metróban vizsgázni menet... E tekintetben két főgonosz volt a vaníliaaroma és a baracklekvár illata. Fél kilóméterről kiszúrtam. :)
De vissza a kenyérsütéshez. Jó lenne nekiállni kovásszal készíteni a kenyeret, de nem érzem magam elég felkészültnek. Ahhoz Anyókámnak itthonról, nekem a munkahelyről kellene eltűnni néhány napra. :) De valamikor csak megemberelem magam, addig marad a "közellenség" élesztő. Így nem eszem frissen a kenyeret, és ha lehet, megpirítom.
Pár napja sütöttem egy szép kis cipót, annak a receptjét osztanám meg veletek.
60 dkg teljes kiőrlésű liszt (általában 20 dkg rozsliszt, 40 dkg búzaliszt belőle)
360 ml víz (ha a sütőben sütöm 380 is lehet)
1,5 tk só
2 ek olivaolaj
1 tk méz
1/5 kocka élesztő
1 ek őrölt lenmag
1 tk napraforgómag
1 tk tökmag
1 tk szezámmag
1 csipet őrölt köménymag
Liszt, só, méz, élesztő, magok... ezt sorolom magamban mindig, mit hagytam ki? :)
Ezt most a kenyérsütő géppel dagasztattam meg, és Anya névnapjára kapott kacsasütő edényét avattam fel vele. :)
Arra kell ügyelni, hogy a só ne kerüljön közvetlenül az élesztőhöz, mert nem szeretik egymást. Egyébként a sorrend mindegy, csak ne maradjon ki belőle semmi... Az élesztőt sohasem futtatom fel, majd a maga erejéből, ott a méz a tésztában.
Jól átdagasztattam a géppel, mikor a kelesztés után másodjára is átkavarta, kiöntöttem a kikent formába a tésztát, megigazgattam, bevágtam a tetejét, megszórtam szezámmaggal, és hagytam fél órát pihenni.
Mikor a kétszeresére kelt, jó fél óra elteltével, 180 C-on sütöttem 1 óráig.
Olyan jó kis ruganyos tésztája lett, kicsit morzsálódó. Nem túl sűrű, de nem is felfújt. Nekem pont megfelelő.
Bár némelyik illat nagyon gonosz tud lenni, pl. a Princesse a metróban vizsgázni menet... E tekintetben két főgonosz volt a vaníliaaroma és a baracklekvár illata. Fél kilóméterről kiszúrtam. :)
De vissza a kenyérsütéshez. Jó lenne nekiállni kovásszal készíteni a kenyeret, de nem érzem magam elég felkészültnek. Ahhoz Anyókámnak itthonról, nekem a munkahelyről kellene eltűnni néhány napra. :) De valamikor csak megemberelem magam, addig marad a "közellenség" élesztő. Így nem eszem frissen a kenyeret, és ha lehet, megpirítom.
Pár napja sütöttem egy szép kis cipót, annak a receptjét osztanám meg veletek.
60 dkg teljes kiőrlésű liszt (általában 20 dkg rozsliszt, 40 dkg búzaliszt belőle)
360 ml víz (ha a sütőben sütöm 380 is lehet)
1,5 tk só
2 ek olivaolaj
1 tk méz
1/5 kocka élesztő
1 ek őrölt lenmag
1 tk napraforgómag
1 tk tökmag
1 tk szezámmag
1 csipet őrölt köménymag
Liszt, só, méz, élesztő, magok... ezt sorolom magamban mindig, mit hagytam ki? :)
Ezt most a kenyérsütő géppel dagasztattam meg, és Anya névnapjára kapott kacsasütő edényét avattam fel vele. :)
Arra kell ügyelni, hogy a só ne kerüljön közvetlenül az élesztőhöz, mert nem szeretik egymást. Egyébként a sorrend mindegy, csak ne maradjon ki belőle semmi... Az élesztőt sohasem futtatom fel, majd a maga erejéből, ott a méz a tésztában.
Jól átdagasztattam a géppel, mikor a kelesztés után másodjára is átkavarta, kiöntöttem a kikent formába a tésztát, megigazgattam, bevágtam a tetejét, megszórtam szezámmaggal, és hagytam fél órát pihenni.
Mikor a kétszeresére kelt, jó fél óra elteltével, 180 C-on sütöttem 1 óráig.
Olyan jó kis ruganyos tésztája lett, kicsit morzsálódó. Nem túl sűrű, de nem is felfújt. Nekem pont megfelelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése