A Csepelen minden van, csak meg kell találni szlogen kellett, hogy valamire ne legyen igaz. Pogácsa szaggató nincs! Ezért lett kocka a tökmagosból, de így utólag, szerintem jobb is.
A fent említett konyha a nagymamáról maradt. Valójában minden volt benne, jól felszerelt, általában minőségi eszközökkel, persze régiek, de egy porcelán tányérnál pl. nem számít.
A mákdarálónál, amit nem tudunk megmozdítani - még csavar lazítóval sem - annál igen. (Apa satuja még hátra van... :) ) Vettünk a piacon jó kis galuska szaggatót is, de megtaláltam a másikat később jól elrejtve.
Időnként kincseket vadászok a pincéből, csak lelkierőt kell gyűjtenem a súrolásához. Így tettem szert két tepsire is, amin az első kiglancolás után sem mertem csak sütőpapíron sütni. Ma már igen, ez a sós is azokon készült, meg a tesóméktól karácsonyra kapott strapabíró edénykében.
Hozzávalók:60 dkg liszt (30-30 dkg tk/fehér)
4 dl növényi tej (nekem most 200 volt, a többi víz)
20 dkg tökmag
10 dkg lenmag
1,5 dl olivaolaj
1 tk méz
1,5 tk só
2 dkg élesztő
A tökmagot finoman megpirítjuk. A tejet meglangyosítjuk, a mézzel és az élesztővel összekeverjük, felfuttatjuk. A lisztet közben összekeverjük a magokkal és az olajjal. Hozzáadjuk a felfutott élesztős tejet, majd alaposan átgyúrjuk a tésztát, míg ruganyos nem lesz.
Fél órát kelesztjük, kicsit átgyúrjuk, majd kinyújtjuk. A tetejét bevagdossuk. Kis kockákra vágjuk, azután fél órát kelni hagyjuk. Közepes lángon 20 percet sütjük. Ha kell, mert nem pirul meg a teteje, a végén a kockákat megfordítjuk, és így sütjük még 5 percet.
Nem valami nagy sütemény, mégsem lehetett abbahagyni. A végén úgy vittem el magunk elől. :)
2 megjegyzés:
Kedves Brigi! Én is kaptam régi mákdarálót (de már elajándékoztam). Nos, a 19. századi csavarási irány más volt, tehát az óra járásával egyezően kell kicsavarni és az óra járásával ellenkezően becsavarni. Olyan ez, mint a baloldali közlekedés. Ha most eltévesztettem volna az irányt, akkor csak annyit mondok, hogy a megszokott, mai iránnyal ellenkezően kell tekerni. Hátha csavarlazító folyadékkal sikerül szétszedni. Az enyém nagyon jó volt, fokozatmentesen lehetett a darálás finomságát állítani.
Régi, nem túl rozsdásodós konyhai tárgyakat bioaktív, enzimes mosóporos langymeleg vízbe kell áztatni egy órára, az fellazítja a lerakódott, zsíros, egyszóval szerves eredetű "patinát".
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon szépen köszönöm a tanácsaidat. Ma ott leszek, megpróbálom alkalmazni őket. Ezt a mosóporos dolgot pl. nem gondoltam volna.
Brigi
Megjegyzés küldése