Tücsökzenés este, must

Kékóra, a falu esti hangjai, harangozás, tücsökciripelés. A környéket enyhe füstszag járja át, de legalább nem jönnek a szúnyogok, a szomszéd hátsó kertjében még látom fel-fellobbanni a tüzet. Közben fordítok egyet a prés karján, majd megint nézelődök.

Egyedül vagyok, a többiek elmentek vacsorázni, lehet filozofálni erről is, arról is. Azért közben figyelem, hogyan telik meg szőlőlével a nagy lábas. Elszaladnak a gondolataim a tegnapi naphoz, akkor szedtük le a szőlőt. A fiúk szalmabálát pakoltak, mi lányok szüreteltünk, aztán jött a segítség. :) 

A fürtöket mosni nem szabad, arra figyelni kell, hogy sárosat ne szedjünk, és a hibás szemeket válogassuk ki, no meg utáljuk ki az eszméletlen sok, fehér hálóval beszőtt póktanyát.

Ma ledaráltuk, és azután került a présbe. A kicsurgott levet szűrőn átöntjük, kiborítjuk a 2 db 30 literes fazékba és hagyunk fél napot ülepedni. Mama előtte tesz bele némi tartósítószert, mert nem hőkezeli, és alkoholt meg nem akarnak inni. Pihenés után egy műanyag csődarabon keresztül majd szépen lecsurog, de ügyelni kell arra, hogy ne kavarjuk fel.

Meglesz a cukorfoka is, mert már a szemek is iszonyú édesek, sziruposak voltak, eszegetni sem volt kedvem, nem ízlik, a must sem, szerencsére a többiek nem értenek velem egyet. Max. süti tésztájába szoktam használni víz és cukor helyettesítésére, arra pár fél literes üveggel berakok a mélyhűtőbe.