Pusztítom az apraját...

Egyik nap este elkezdtem köhögni, következő nap folytattam, csütörtök reggel arra keltem, hogy álmomban valaki lenyomott a torkomon egy kisebb chilipaprikát, és otthagyta...

Azóta a legminiatűrebb ellenségeim egy részének kiiktatására fordítja a szervezetem az energiáit, amiből eddig holmi blogolásra, egyáltalán számítógép bekapcsolt állapotában való nézegetésére már nem telt.
Az állapotom változó, egyik nap jobb, a másik rosszabb. Tegnap egyensúlyérzékem egyszerűen nem volt ébredés után, kicsit részegesen támolyogtam kis pár perc alatt a fürdőszobába.
Egész délelőtt volt is 96/63 körül vérnyomásom. Édesgyökérrel, bazsalokommal kicsit felnyomtam, azóta javuló tendenciát mutatok. :)
Azt mondják a kollégák, lassan gyógyulok. Lehet. De antibiotikum nélkül. Erősítem az immunrendszerem graperfuitmag cseppel, használom az ezüstkolloidot, és néha szedem a Béres-cseppet. Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát.

Nos e "rövid" bevezető elég magyarázat arra, miért tűntem el, miért nincs recept.
Bevallom 4 napig héjában főtt krumplin, főtt céklán és savanyúkáposztán éltem. Olyan egyszerű étel, mégis annyira jól esett. Először össze akartam sütni a kettőt, azután rájöttem, ez most nem fog nekem menni. 4 célkát megpucoltam, felszeleteltem, vizet engedtem rá, megsóztam, és tettem bele 1 kanál köménymagot. Megfőztem.
Szedtem kis savanyúkáposztát a hordóból, felkarikáztam hozzá lilahagymát, öntöttem rá kevés hidegen sajtolt napraforgó olajat. Hamar összeérik az íze, elmegy a hagyma csípőssége is.

A káposztából viszonylag keveset ettem, inkább csak a levébőlt öntöttem a céklához és kruplihoz. Azok az ízek, hm. Komolyan, ünnepi nem esett volna jobban. :)