I. VGBT a Világ közepén ;)

Vasárnapra Kata kellemes kis találkozót hozott össze, amiről a képeket felraktam egy webalbumba.
Ha szeretnéd megnézni, és nem küldtem meghívót, küldj egy e-mail elérhetőséget a megosztáshoz.

Mindenki írt már lelkes sorokat a múlt vasárnapi találkozóról, és meg csak a fenti két sort.
Pedig nagyon akartam. A fejemben úgy zakatoltak a gondolatok, ahogyan a 14-es villamos zötyögött a Lehel tértől majdnem a végállomásig.
Fura napok voltak, szombaton együtt volt a zenekar a Széchenyi hegyen, fújtunk, mozdonyt bámultunk, beszélgettünk. Vasárnap pedig sok ismeretlen ismerőssel találkozhattam.
Fura volt az arcokat látni, mindig az a gondolat futott át rajtam, hogy: ezt az arcot ismerem, már találkoztunk. Azután megmagyaráztam magamnak, hogy a blogon volt fenn kép, azért... de egy kicsit az írásain keresztül ismerem a másik lényét is - még ha szigorúan a receptek közlésére hagyatkozik is, mindig kerül bele valami személyes, valami csak rá jellemző.

Kicsit döcögősen, szégyenlősen indult az ismerkedés. Majd legközelebb már más lesz. Annyi mindent megkérdeznék, ha most lennék ott, mert azóta végiggondoltam, de akkor csak pl. szegény Adele-t találtam meg a kicsit hülye kérdésemmel :)
Az ételek nagyon finomak voltak, többször kellene ilyet csinálnunk, mert fellelkesít.
Annyi, hogy általában mindenki fűszeresebben főzött, mint szokásom. Személy szerint Vera coleslaw salátája ízlett a legjobban, elnézést a többiektől, de alapban elfogult vagyok a salátákkal kapcsolatban.

Ami az általam vittek közül jól fogyott, az a dió volt. :)

Elég sok lencsehurka maradt, ahogy hazaindultam. Azon gondolkoztam, mit csinálok ezzel a sok kajával, főleg, hogy ma nem megyek haza, a tesómék nem esznek meg ennyit, a munkahelyieknek meg nem kell. Alig fordultam be a sarkon, megállított egy házaspár. Azt mondták éhesek.
No, közöltem azonnal, hogy pénzt biztosan nem kapnak, de ha valóban éhesek, ételt azt tudok adni. Igaz, kissé reformosat.
Utcai kirakodóvásár lett... Kaptak lencsehurkát, egy kenyeret, az énféle kenyeremből (a gyerekek szeretik az olyasmit - mondták) meg még 1-2 dolgot. Kicsit könnyebb lélekkel és szatyorral indultam tovább.