Egyik este Anya bedöngölte a hordóba a majd 40 kg káposztát. Az előző adagot én csináltam ő még az ágyból nézte, a lába miatt. Most viszont nagy élvezettel - a végére azért kissé fáradtan - nyomkorászta lefelé a káposztaszeleteket.
A kimaradt káposztát kevés olajon megdinsztelte, tán nem is sózta, csak úgy natúran. Este főztem hozzá tésztát, és az volt a vacsoránk. Olyan jó fajtát fogott ki, hogy édesítés nélkül is kellemes ízt adott.
A másnapi reggeli köleskásámhoz vettem ki a málnát a mélyhűtőből, aminek egy részét beleöntöttem a dobozomba, hogy majd viszem magammal, a maradékot a zacskó száját lehajtva, megtekerve beraktam a hűtőbe a maradék tészta tetejére, a lábason nem tökéletesen fekvő fedőre.
Igen.
Másnap jött a hányszor mondtam, hogy... mert a málna kiolvadt, és a tészta alja ilyen árnyalatokban pompázott:
Pedig milyen jól kitaláltam a málnás tésztát, meg amúgy is drága és egészségtelen az ételfesték. No mindegy, ha nagyon megszorulok, még mindig mehetek a T-hez reklámszakembernek. ;)
2 megjegyzés:
Szia,
Igazán jól sikerült. Ha megszorongatnak, akkor sem tudtam volna ilyen kreatívat kitalálni. :)
Teljesen magamra ismerek, csak én nem szoktam ilyen bájosan bevallani. :)
Ez annyira látványos, hogy közölni kívánkozott... :)
Megjegyzés küldése