Összetalálkoztam a "A gasztrobloggerekről" szóló írással a Modorosblogon. Elolvasva rögtön megállapítottam, hogy több ponton megfelelek a Rozi által felállított kritériumonak. :)
Bár gyerekem nincs, de szingli vagyok kőgazdagság nélkül, sőt a legrosszabb eset, vegetáriánus, ráadásul még mézet is ritkán fogyasztok, bár nem a méhek kizsákmányolása okán. Nem rajongok a különleges IZVILÁGért, nem gyűlölöm a ketchupot, viszont most elárultam magamról valami titkot, és kiskertecske helyett 6 hektár föld van a hátam mögött. (Aki esetleg irígykedne, az kapált már 175 méteres krumplisorokat?) Azért azt még határozottan kijelntem, hogy én bizony a telet is nagyon szeretem! Jah, és minek a villanykörte a fotózáshoz, mikor van vaku a telefonon is!? ;)
Na! Van némi igazsága a modorosblogosoknak - bár a főzőcskét még nem adom elő elég színesen - azért beleillek a fönti kategóriába. Viszont nem izgat különösebben, sőt olykor szeretek modoros lenni. Talán mert Jókai bonyolult körmondatai szerettették meg velem az olvasást, és olykor azok félresikerült utánzása is örömmel tölt el.
Egy ilyen írás csak lehetőséget ad arra, hogy az ember más szemével nézze magát, illetve a blogjába vésett sorokat. Eddig eszembe nem jutott volna, hogy a leírt dolgaim valakinek is szúrnák a szemét, vagy felhúzza a stílusom. (Mindig is így írtam, már a CLi-ben is, bár a gasztro terület beszűkíti a lehetőségeket.) Talán azért sem, mert általában ami nem érdekel, vagy nem a szám íze szerint való, egyszerűen nem olvasom tovább. Gondoltam mások is így tesznek. Miért idegesíteném magam rajta?
Szóval kicsit csöpögősek vagyunk, de az emberek különbözőek. Van aki darabos, van aki mogorva, a másik értelmes, a harmadik kedves, olyan is akad, aki szirupos. Kiegészítjük egymást. Más szemmel nézzük a világot, de emiatt nem érdemes egymás haját tépni.
Inkább figyelemfelhívásnak veszem, és próbálok a posztolás minőségén változtatni. Persze ha a célközönség modorosságra vágyik, azt adunk neki, bár nem mindegy milyen módon tesszük.
Személy szerint örülök, hogy a cikk megszületetett, megmosolyogtatott és elgondolkodtatott.
Bár gyerekem nincs, de szingli vagyok kőgazdagság nélkül, sőt a legrosszabb eset, vegetáriánus, ráadásul még mézet is ritkán fogyasztok, bár nem a méhek kizsákmányolása okán. Nem rajongok a különleges IZVILÁGért, nem gyűlölöm a ketchupot, viszont most elárultam magamról valami titkot, és kiskertecske helyett 6 hektár föld van a hátam mögött. (Aki esetleg irígykedne, az kapált már 175 méteres krumplisorokat?) Azért azt még határozottan kijelntem, hogy én bizony a telet is nagyon szeretem! Jah, és minek a villanykörte a fotózáshoz, mikor van vaku a telefonon is!? ;)
Na! Van némi igazsága a modorosblogosoknak - bár a főzőcskét még nem adom elő elég színesen - azért beleillek a fönti kategóriába. Viszont nem izgat különösebben, sőt olykor szeretek modoros lenni. Talán mert Jókai bonyolult körmondatai szerettették meg velem az olvasást, és olykor azok félresikerült utánzása is örömmel tölt el.
Egy ilyen írás csak lehetőséget ad arra, hogy az ember más szemével nézze magát, illetve a blogjába vésett sorokat. Eddig eszembe nem jutott volna, hogy a leírt dolgaim valakinek is szúrnák a szemét, vagy felhúzza a stílusom. (Mindig is így írtam, már a CLi-ben is, bár a gasztro terület beszűkíti a lehetőségeket.) Talán azért sem, mert általában ami nem érdekel, vagy nem a szám íze szerint való, egyszerűen nem olvasom tovább. Gondoltam mások is így tesznek. Miért idegesíteném magam rajta?
Szóval kicsit csöpögősek vagyunk, de az emberek különbözőek. Van aki darabos, van aki mogorva, a másik értelmes, a harmadik kedves, olyan is akad, aki szirupos. Kiegészítjük egymást. Más szemmel nézzük a világot, de emiatt nem érdemes egymás haját tépni.
Inkább figyelemfelhívásnak veszem, és próbálok a posztolás minőségén változtatni. Persze ha a célközönség modorosságra vágyik, azt adunk neki, bár nem mindegy milyen módon tesszük.
Személy szerint örülök, hogy a cikk megszületetett, megmosolyogtatott és elgondolkodtatott.
6 megjegyzés:
Nem gondolom hogy baj ha valaki modoros.Ez is amiatt van hogy lejöttünk a fáról. Szerintem pont jó vagy így ahogy vagy...:-)
Én sem tartom halálos bűnnek. A gasztro területen a monotonitás megtörésének egyik formája szerintem. Kell némi változatosság, és az sem árt, ha igyekszünk változatosan, finomabban fogalmazni. Persze itt is lehet túlzásba esni és egy karikatúra mindig az ilyen elemeket emeli ki, hiszen az a célja, hogy sarkítson.
A Jókaival beletaláltál!:).Igyekszem én is úgy írni,hogy ne legyenek ismétlések a mondanivalómban,próbálok szépen fogalmazni,gondolom ezzel más is így van!Nem hinném,hogy ez modorosság!
A gasztronómiában különlegességek is előfordulnak,nem csak 'pörköltnokedlival'.
Egyébként nincs bajom az említett írással,de a kommentektől frászt kapok!Egymást túllihegve gúnyolódnak.....Hagyjuk,szóra sem érdemes!
ui.Köszönöm a tulipánhagyma felajánlását!Ha arra járok,és lesz időm ígérem felkereslek!:)(bár az elkövetkező pár évben nem valószínű,ha a mostani tempóban utazgatok)
Igen, nem ártana kicsit intelligensebben kezelni a dolgot. :)
A tulipánhagymás dolog pedig áll, csak szólj előtte, hogy szedjek ki.
Szia Brigi!
Tök jó az írásod, egyetértek.
Érdekes, hogy ma már minden modoros, ami nincs tele b..megekkel...?
No igen...
Megjegyzés küldése