Megint Bózsva

20.-ai hosszú hétvége.

Bevalljam, ne valljam? Olyan krumplit főztem "idegenben", ami csak hathatós segítséggel lett püré, pedig nem is annak indult, közben leamortizáltam valami drága lábast is hajdinafőzés közben.
Kiderül, hogy az ember hét év alatt elfelejt főzni! ;)

A fentieken túllépve: Elvarázsolt két nap, kevés alvás, sok séta, beszélgetés, rengeteg mosoly.
Szombaton visszarázódva az alomvilágból 5 órakor a Babar zenéjével ébreszt a telefonom (nem röhögni, nagyon szeretem) pakolás, utazás, zenekar. Este koncert a tó mellett. Elég sokan kijöttek meghallgatni.

Utána még bohóckodtunk kicsit a Bózsva sziklán, mert Bálint nagyon fel akart menni, és az apja tériszonyos lévén megkérte az öcsémet, menjen fel vele.

Kaja? Töltött paprika szokás szerint a tábori ebéd ilyenkor, meg rétes. Mákos, vagy diós, két ujjnyi vastag töltelékkel. Vacsora a "tudod te mennyit eszik egy zenekar" jeligére Micuéknál.
A táborból vettek szójafelvágottat, azt ettem paradicsomos kenyérrel. Hm, nagyon ízlett. A múltkor én is vittem haza, mert finom.

Csak még elő kell bányászni, pontosan honnan is lehet beszerezni. Majd megosztom, ha valakit érdekel. Kicsit erősebb a fűszerezése, mint amit megszoktam, de nagyon ízletes.