Zabpelyes süti

A gyermekek csodálatosak - millióan megállapították előttem is, nem mondok újat.

Szembe jön veled egy bús képű lovag a járdán a maga tíz évével, és a "Történt valami baj? kérdésedre eltörik a mécses. Hiányzik az Anyukám! - hangzik a súlyos mondat, amire nincs jó válasz. Nehéz helyzetben vagy, beszélsz, mosolyogsz, biztatsz.
Majd 10 perc múlva elsuhan előtted valamelyik társát kergetve, egy pillantásra feléd fordul ragyogó mosollyal, az a hálás pillantás mindent megér.

Mindez múlt héten egy kb. 80 fős gyermektáborban történt Bózsván, ahol segítettem. A hely minden egyes alkalommal képes az érzelmi tankjaimat feltölteni bármilyen lehetetlen állapotról is legyen szó, ami most nem volt, a fenti plusz élmények ismeretében pedig még pozitívabb világszemlélettel távoztam. :) Azt nem mondom, hogy az elszakadás olyan kellemes volt, hiszen mindig vágyom vissza, de többet mosolygok, mint előtte.
Holnap pedig 1 szombatra visszamegyek a zenekarral, és még főiskolai tábor is lesz. (Mire megjeleníthető állapotba hoztam, már haza is jöttünk.)

Hogyan kapcsolódik mindez az ételekhez? Néhány kedvencem pont ott ettem először. Vegetáriánus ételeket szolgálnak fel mindig, ha lehet kerülik az állati eredetűeket is, de azért szokott túrós rétes, vagy körözött megjelenni időnként a menüben. A kenyérfélék tésztája általában felesben teljes kiőrlésű lisztet tartalmaz, erre is figyelnek. Nem a bő választékról, és tökéletes ellátásról van szó, de szívesen eszek ott.

Pl. a hamburger mindenki által kedvelt menü. Sütnek puffancsokat, kevernek paradicsomkrémet, kapunk hozzá hagymát, uborkát, paradicsomot, paprikát tálakban. Zabpehelyfasírt szokott lenni, de most legutóbb szejtán volt. Tízen ültünk egy asztalnál, a gyerekek élvezettel állították össze a vacsorájukat. Ki is voltak éhezve, hiszen túrázásból jöttünk. Mosolyogva néztem, ahogy tömik befelé, és élvezettel nyammognak. Az egyik fiú megszólalt: És ebben ráadásul minden egészséges! Kivéve a húst.
Na erre még szélesebb lett a mosolyom. Gondolkodtam rajta, elmondjam-e, de azután csak közöltem vele, nem azt eszik. Meglepődött, de nemigen bánta.

No, a címben szereplő zabpelyhes sütire visszatérve. A 2002-es zenei táboron nem tudtam részt venni, mert közvetlenül utána indultunk Norvégiába, és nem volt annyi szabadságom, de hétvégére lementünk az öcsémmel a többiekhez. Akkor ettem életemben először meggyes zabpelyhes süteményt. Hogy az előtte lévő időszak nem evése, vagy a hangulat adta, de máig megvan bennem, annak mennyire finom íze volt. És nem bírtam legyűrni, csak a felét.

Pár napja készítettem egy nagy tepsivel a következő módon:

50 dkg zabpehely
1 dl olivaolaj
1 kg magozott meggy
2 marék feketeribizli
2 alma szeletelve
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg aprított dió, mogyoró, mandula, tökmag, napraforgómag, szezámmag...
3 ek méz (candidásoknak felejtős)

Nem volt csak 40 dkg zabpelyhem otthon, így 10 dkg rozspehellyel egészítettem ki az adagot egy közepes tepsibe szórva. Következett a kókuszreszelék (nem volt csak kb. 5 dkg most, mert annyit találtam a mélyhűtőben reszelve), aki szereti a diót darálva is belekeverheti, de úgy könnyebben megég.
Kézzel szétördeltem a dióbelet kisebb darabokra, beleszórtam. Tettem hozzá még tökmagot, napraforgómagot pár evőkanállal. Hozzáöntöttem az olajat, mindezt átkevertem. A mézet kihagytam most, de aki édesebben szereti, keverjen pár kanállal bele. (Jobban összetartja a "tésztát" is.) A végén a meggyet beleszórtam a tepsibe, azután a ribizlit is, átkavartam, a tetejét lefedtem az almaszeletekkel, és kb. 40 pecig 180 C-on sütöttem.

Bátran variálható, olajos magból ki-ki ízlésének megfelelően válasszon, gyümölcsökből ami épp van a kertben, kapható a piacon, télen elővadászható a spájzból. :)
Ilyen változatban készítettem már: Almás zabpehelysüti. (Az eredeti recept innen.)