Ratatouille

Amikor kisebbek voltunk, nagy melegben az Apa készítette medencében töltöttük az időt. Mikor éhesek lettünk, valamelyikünk kiugrott a vízből, beszaladt a fóliába és az ajtóból dobálta a vízbe a paradicsomokat. Kiabálunk, vigyorogunk, ettük. Jó volt.
Hétfő este nekiálltam leszedni a paradicsomot a fóliában, mivel láttam leveleket, amik betegek voltak. Szóltam Apának, hogy rézgáliccal le kellene permetezni. Persze az is lehet, hogy a hőség és a nap égette meg, de nekem gyanús volt. Eddig gyönyörűen nőttek, sajnálnám, ha nélkülözni kellene, mert olyan finom tud lenni. Hiába no, a bolti, de még a piacos sem érhet a nyomába annak, amikor egy igazán érett lédús paradicsomot helyben fogyasztod.
Sokat leszedtem, azután osztogattam fűnek-fának. Ez nem jó befőzésre, frissen enni, az igen. Pizzára, hamburgerbe tenni szintén. Azt még vasárnap meg is lehetne ejteni...


A cukkini is teremni kezdett, volt padlizsánom is. Kata esküvőjén ettem utoljára ratatouille-t, mivel a hozzávalók adottak voltak, este azt készítettem.



1 nagyobb cukkinit meghámoztam, a magjait kikanalaztam, felkockáztam.
1 padlizsánt csak simán kockára vágtam.
2 nagy fej hagymát felaprítottam.
1 nagy gerezd fokhagymát szintén apróra vágtam. Aki szereti, tehet bele többet is, de Anya miatt nem mertem.
Úgy kb. 15 nagyobb paprikát felkockáztam.
Ugyanígy tettem kb. 15 nagyobb paradicsommal is.
1 füstölt tofut kockára szeleteltem.

Ezeket egy nagy tepsibe szórtam, ráöntöttem pici olivaolajat, és megszórtam 1,5 teáskanálnyi sóval, tettem hozzá 1 ek borsikafüvet is és átkavartam.
Először magas hőfokon sütöttem, majd kb. fél óra elteltével lejjebb vettem 190 C körülre, mikor levet eresztett. Amennyit tudtam, a léből leöntöttem, hozzákevertem még pár kanál olivaolajat. (Ez bizony finomabb, minél több van benne, mert úgy sül, de túl sokat azért nem szabad adni neki.) Összesen kb. 1 órát volt a sütőben.

Főtt barna rizs készült hozzá, de barnakenyérrel is finom.