A Nyitott szemmel magazin receptpályázata

Puha zsömle

A teljes kiőrlésű tésztát tartalmazó zsömlékkel a legtöbbször az a baj, hogy hamar megkeményednek. Most sikerült kisütnöm (szükség volt rá), mert akkor magamtól nem ment semmi) egy viszonylag ruganyosat, s nem csak én örültem neki, hanem a család többi tagja is, hiszen szívesen fogyasztották. A második napi adagnál próbáltam csökkenteni a különféle adalékok mennyiségét, de úgy látszik, ehhez kell.

Hozzávalók:

80-85 dkg liszt (25 dkg rozs, 50 dkg tk. tönköly, 10 dkg finomliszt)

1 púpos ek szejtán

1 púpos ek zabliszt

3 dl növényi tej (szója volt)

2 dl víz

1 pohár szójajoghurt

5 dkg pálmazsír

1 marék dió öszetörve

1 ek napraforgómag

1 ek lenmag

1 ek szezámmag

1 ek méz

1,5 tk só

2 dkg élesztő

1 csipet őrölt köménymag

A liszt ízlés szerint variálható. A lazasághoz azt gondolom, hogy a zabliszt és a pálmazsír kellett. Mostanában ez utóbbit ritkán használtam, elment a kedvem, mikor hallottam, hogy vágják ki miatta az esőerdőt, és telepítik ész nélkül a pálmákat. :( Ha valakinek nincs otthon, olivaolajjal is pótolható.

A folyadék lehet teljesen növényi tej, az otthon rendelkezésre álló összetevők függvényében.

A szójajoghurt először bevallom őszintén azért került bele, mert pogácsát terveztem, csak a közben módosult helyzet miatt nem fért bele az időbe. Viszont kellemes ízhatású zsömléket eredményezett. :)

A szejtán, vagy búzasikér a jobb állag miatt került bele.

Az olajos magok ízlés szerint tehetők bele, ebben az összetételben ehhez íllik.

 A tésztához a száraz anyagokat összekeverjük, a pálmazsírt eldolgozzuk vele egy nagy tálban. Közben az élesztőt felfuttatjuk langyos mézes tejben, és a szójajoghurttal együtt hozzáöntjük a tálban lévő anyagokhoz. Ezután alaposan átgyúrjuk, majd langyos helyen fél órát pihentetjük. (Vagy beledobjuk a kenyérsütő gép üstjébe, és hagyjuk dolgozni, ahogy aznap este tettem.)

A pihenő elteltével egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.

A tésztát 9 részre osztjuk, meggömbölygetjük mindet. Jó nagy zsömléket kapunk. (Hugicám: Cipókat sütsz?)

A tetejét megkenjük vízzel, bevágjuk,  és megszórjuk szezámmaggal.

További fél órát kelesztjük, majd 200 C-on 45 perc alatt megsütjük.

Jeles és jeltelen napok

Születésnapok, egyéb ünnepek kapcsán elszaladtak a gondolataim hazafelé. A busz szokásos rázkódásában most nem ment az olvasás, csak néztem a tájat, a dimbes dombos bal oldalt, a sáros út szélét, az olvadó havat. Túl sok szépség nem bújt meg bennük, borult volt az ég is. Hamar lecsuktam a szemem, de az agyam járt még percig. Ilyenkor vagy megragadok egy gondolatnál, amin nem vagyok képes túl lépni, vagy össze-vissza csapongok. Ma ez utóbbi jellemezett. 

Bevillant egy emlékkép egy pillanatról, amely akkor úgy beégette magát a lelkembe. Nem a magasztosságával, vagy érdekességével tűnt ki, s nem kapcsolódott hozzá semmiféle jelentősebb eseményhez. Egyszerűsége tette különlegessé a hétköznapi eseményt egy vásárlás közepén.

Az a pillanat igazi ünnep volt számomra, pedig nekem csak hónapok múlva lesz születésnapom. 

Az a Másik talán nem is gondolta meg, mit tesz, vagy nem is vette észre, milyen hatása volt, de nekem a lelkem lett csordultig vele. 

S most azon gondolkozom, hogyan lehetne ilyen pillanatokat meghonosítani az életünkben. Ajándékozni, de úgy, hogy eltaláld, hogy valóban miatta, és Neki szóljon. Mert nekem ez most nem ment senkinek. Csak rohanok, rohanok, s ki állítja meg? Miért, és minek? Van annyi haszna, mint annak a fentinek, ami nem került semmibe, és mégis oly sokba...?

Nem tudok válaszolni.

Most annyit tehetek, hogy egyszerűen megköszönöm. Annak, aki mindennek valódi forrása, és annak, akin keresztül eljutott hozzám. Azután talán tovább is jutok egyszer.

Barnarizs szelet

Valamiért napok óta tavasz érzésem van. Talán az teszi, hogy a múlt hét óta többször hallottam a "nyitnikéket" odafenn. Akkor már elolvadt a hó, de a meteorológusok nélkül is sejtettem, hogy lesz még. Ma reggel aztán hóesésben kocoghattam ki az állomásra, s fenn is gyönyörű havas táj fogadott. Az épület felé bandukolva a hulló hó dacára újból hallottam madarakat pimaszkodni a fellegekkel. :)

Mindezek mellett kibújtak a hóvirágok, és ezek a csodaszép sárgák azóta el is hullatták a szirmaikat a gazdájuk szerint. Pedig mennyire jólesően elnézegettem őket, persze kerttakarítás közben sokkal mulattatóbb ilyesmivel foglalatoskodni. :)

Egyébként a kerti munka sem olyan veszélyes, sokszor inkább csak nehéz rávenni magunkat, azután a napsütés, és a friss levegő megteszi a hatását. Vidámabb elme, szorgosabb kéz, és talán némi haszon is az elvégzett feladatok eredményeképp.

Mennyivel jobb érzés ezek után leülni, és megenni az ebédet, mint ha egész nap a számítógépet nyomkodtuk...

Ha már ebéd, írok valami receptfélét is, mert kiraknak a gasztroblogosok közül. :)

Viszonylag egyszerűen elkészíthető ételről van szó. Fasírtot szerettem volna, de azután annyira elszaladt az idő, hogy túl fáradt voltam bármit is kezdeni vele.

Hozzávalók:
60 dkg barnarizs
3 szál répa
1 nagyobb fej zeller
1/2 tofu
1 kis fej hagyma
1 doboz szójajoghurt (vagy vegán sajt)
2-3 ek napraforgómag
2-3 ek lenmag
2-3 ek szezámmag
2 ek olivaolaj
1 tk borsikafű
1 tk bazsalikom
1 kk őrölt kömény
1,5 tk só

Az összetevők azt gondolom bátran variálhatók. A zellernek nincs annyira jellegzetes íze, bátran beletehető, ha valaki azért idegenkedne. A tofu akár ki is hagyható, de a komplettálás miatt. Hogy ez utóbbi mit takar? Azt, hogy egy vegán étrenden lévő is teljes értékű fehérjét képes fogyasztani különböző növényi eredetű ételek kombinálásával, mivel az egyes ételek aminosavai kiegészíthetik egymást.

A barnarizst megfőzzük kb. 40 perc alatt 2,5x-es sós vízben, erre vonatkozóan Nagy Zsuzsának vannak jó ötletei. Ha nincs sok időm vacakolni, berakom kuktába. A zöldségeket megpucoljuk, és nem túl finomra reszeljük. A hagymát apróra szeleteljük. A tofut is lereszeljük.

A tepsi alját vékonyan kiolajozzuk, majd beleöntjük a rizst, és a lereszelt zöldségeket, tofut. Picit még sózzuk, fűszerezzük. Hozzáadjuk a len- és napraforgó magokat. Összekeverjük, és egyenletesen elosztjuk a tepsiben.

(Amikor sietek, és nincs időm magtejfölt készíteni, vagy vegán sajszószt, akkor jön a szójajoghurt, most is ez történt.)

A szójajoghurtba belekavarjuk az őrölt köményt, pici sót, és a szezámmagot. Elsimítjuk a rizs tetején.

Mindezt berakjuk a sütőbe, és 200 C-on kb. 45-50 perc alatt készre sütjük.

Egyszerű, és finom étel lett.

Zima, hó, meg díjak

Anita meglepett egy "Liebster blog" díjjal néhány napja, keresgélek majd a tehetséges kezdő blogolók között.

A ma reggeli -11 fokos hideg nem tetszett a lelkemnek túlságosan, de legalább nem olvad a hó. A Mátrában tartja magát, s ilyen viziszörnyeket "szül", mint ezt itt.

Mikor leindultunk is, -9 volt, reggelre szerintem elő kell keresnem a bundabugyit. ;)

Viszont a medve nem bújt ki!
Egyébként, ha valaki nagyon izgulna rajta, nem célom képekkel telenyomni az oldalt, amelyek kiabálnak néhány plusz fényértékért. Főzök is, csak valahogy nem értem odáig, hogy publikáljam. Vagy a kép nincs épp az érintett gépen, vagy az összetevők arányát felejtettem el, vagy kimerült egy akkumulátor. Amikor pedig mindez összejön, úgy döntök, megyek aludni, mert ha álmos az ember, jobban fázik. Majd következőleg folytatom.

Olvad a hó

Péntek óta, nem újdonság, de fenn még van valamennyi, és pár nappal ezelőtt gyönyörűen mutatott. Akkor Nagymamám és Németh Lajos időjárás előrejelzését megszívlelve fotóztam a Mátrában mindenfélét. Ami nem mozgott. A mókusok elkerültek.

Semmi kiemelkedőt nem alkottam, inkább a gépet nyomkodtam, találgattam, mire mit reagál, hogyan lehet vele belőni, hogy ne legyen borzasztó alexpós a havas táj, meg élveztem a manuálfókusz előnyeit. Persze ez utóbbi inkább életlen képek garmadát eredményezte, de akkor is na! :)

Öt perc alatt belapátoltam azt hiszem a bablevest, ettem hozzá jégsalátát, meg talán kenyerem is volt. Fura, hogy mikor más érdekli az embert, nem is éhes. Bezzeg a hétfő dél mindig nehezen jön el. (Sokszereplős többéves megfigyelés szerint. :) ) Az ebédidő többi részét kinn töltöttem. Jól felfrissít, az bizonyos. Többször gondolkodtam már rajta, hogyan lehetne bevezetni az ebéd utáni sétát, de nem találtam ez ügyben nyitott fülekre. 

Kivételt képeznek a Telkibányai zenekaros tartózkodásaink, mert ott az ebéd elfogyasztását követően mindig felkerekedünk, ha esik, ha fúj. Nem saját találmány, több mint száz éves, de csak javasolni tudom mindenkinek. Könnyebben megy az emésztés, ráadásul kevésbé akar az ember feje leesni a kanál letétele után.

Hogy ne csak dumáljak, beillesztek pár képet is holmi rejtőzködő sündisznókról, sima útjelzőtábláról, havas banánszoknyáról, deres semmit gömböcökről, meg villámot fából. (Szigorúan a sorrend betartásának mellőzésével. :) )

Padlizsántekercs

Ha már tojás volt az előző receptben, írok egy másikat, amiben pedig sajt is van! Anya készítette szombatra, állítólag nagyon finom lett. Én azt tudom, hogy nyálcsurgatós látványt mutatott, és az illata is jó volt.

A hozzávalók:
50 dkg rizs
3 padlizsán
1 kg gomba
1 fej vöröshagyma

4 dl tejszín
15 dkg sajt
olaj

A rizst sóval kétszeres mennyiségű vízben megfőzzük.

A hagymát és gombát megtisztítjuk, apróra vágjuk, kevés olajon összesütjük.

Amikor készen van mindkettő, egy nagyobb edényben összekeverjük és hűlni hagyjuk.

A padlizsán végeit levágjuk, megmossuk, félcenti vastag szeletekre vágjuk hosszában.

Amikor a töltelék kihűlt, a tál mellé készítünk egy kiolajozott tepsit. A padlizsánokat a tenyerünkbe fektetve megtöltjük a gombás rizses keverékkel, feltekerjük, és óvatosan letesszük a tepsibe egymás mellé a tekercseket.

Akikor ezzel készen vagyunk, tejszínnel leöntjük, alufóliával lefedjük a tepsit. 

3/4 órát hagyjuk 200 C-on sülni, majd sajtot reszelünk a tetejére, és még negyed óráig visszarakjuk, míg a sajt rápirul a padlizsántekercsekre.

 

Azért nem bírom ki, hogy ne írjam le, hogyan nézne ki mindez vegánul, hasonlóan finoman.

A rizst cserélném a barna változatára. A hagymát vízben megpárolnám, és azután keverném hozzá az olajat. Vagy az is előfordulhat, hogy a hagymát és a gombát is nyersen keverném a főtt rizshez.

A tejszín helyettesíthető pl. rizstejszínnel, de azt gondolom, hogy inkább az egészet leönteném olajos magokból készül vegán sajttal, mert az sülten nagyon kellemes ízű tud lenni. Pl. ilyennel, vagy emilyennel. :)

Fasírt

Olyan jó fokhagymás, hogy egyesek már akkor fintorognának, amikor még csak csöngetek a kapun. :)

A zöldbab főzelékhez csütörtökön este fasírtot készítettem. Mivel a családunk számára régebben egy marhahúsból készül lapított gombóc jelentette ezt a fajta ételt jó sok fokhagymával és pirospaprikával, Anya kedvéért megpróbáltam hasonló ízvilágot létrehozni, bár sosem rajongtam érte. Nekem bejött, és a többség véleménye szerint nagyon finom volt, csak... 

A Hugom közölte: - Olyan érzésem volt, mintha nyalogatnám a sólámpát! :)

Khm. Elsóztam. Ritka dolog, de előfordul ilyen is. A zöldbabbal együtt kellemesen kiegészítették egymást, mert abba spórolósabban tettem. A hozzávalóknál már a csökkentett mennyiség szerepel.

Hozzávalók:

2 csésze tk. zsemlemorzsa
1 nagy zeller lereszelve
2 tojás
1 tk szódabikarbóna
1/2 dl olivaolaj
1 kis fej vöröshagyma felaprítva
3 gerezd fokhagyma összenyomva
1 ek vegamix (elhagyható)
1 ek pirospaprika
1 csapott tk só
1 -1 kk borsikafű, köménymag, bazsalikom
~ 1 dl víz

Egy tepsit zsírpapírral kibélelünk. A zellert megpucoljuk, megmossuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük egy nagyobb tálba. A hagymákat megpucoljuk, a vöröset aprítjuk, a fokhagymát szétnyomjuk, majd a zellerhez adjuk. Azután rászórjuk a fűszereket, a sót, a szódabikarbónát. Felütünk hozzá két tojást, majd hozzákeverjük a zsemlemorzsát. A morzsa állagától függően igényel folyadékot. Nekem kb. 1 dl vizet szívott fel. Az a lényeg, hogy megszívja magát, és puha, kanállal könnyen formázható legyen. 

A morzsa házi volt, barna lisztből készült kenyéré, tehát előfordulhat, hogy egy bolti zsemlemorzsa jóval kevesebb vízzel "beéri".

Evőkanálnyi adagokat szaggatunk ki, a tepsibe halmozzuk őket. 

200 C-on hőlégkeveréses fokozaton kb. 25 perc alatt sült át.

Nem titok az egészség

Január 18.

Az édesítés tudománya • Édességek és édesítés – cukor nélkül

Tóth Gábor

Február 1.

A biogazdálkodás és a biotermékek haszna 

Roszik Péter

Február 15.

Vízfogyasztás és vízgyógyászat 

Reisinger János

Március 1.

Élõ erõforrásaink: a nyers táplálékok, csírák • Hogyan tesznek energikusabbá az élõ ételek?

Szabó Attila

Március 29.

Könnyben úszó ország • A pollenallergiák életmódbeli okai

Tóth Gábor

Április 12.

A tej: élet, erõ, egészség? 

Bakó László

Április 26.

Megerõsíthetõ-e az idegrendszerünk? • A stressz legyõzése

Szabó Attila

Május 10.

A csontrendszert erõsítõ étrend 

Tóth Gábor

Kossuth Napközben, M1 Nappali

Szerdán, a Kossuth Rádió Napközben műsorában Tóth Gábor beszél a rádióban tavaly elhangzott egészségügyi, élelmiszer-tudományi és gasztronómiai kérdésekről, várhatóan 10-11 óra között.

Csütörtökön, pedig az M1-es televízió csatornán 10 óra körül, a Nappali című műsor elején az E-számokról lesz beszélgetés 8-10 percben, majd telefonos kérdezési lehetőséget biztosítanak az érdeklődőknek.

Reform mézes

A tömény mézes, fűszeres illat átjárta az egész házat. Hatására Apa meg is jelent leellenőrizni, megfelelően haladnak-e a konyhai folyamatok... ;) A kóstolgatás megvolt, most fémdobozban csücsülnek a mézeskalácsok a konyhaasztalon várva a holnap reggelt, hogy teljesen kihűlve pár napra a kamrába vándorolhassanak.

Reformos, így karácsony után. Már hiányzott, mert az ünnepi menü inkább fogyókúrásra sikerült, de általában ez van. Az ilyesmire már nem marad idő, de most nem is volt annyira lényeges. Volt helyette más. Csöndes pihenő, túl rövid napok, beszélgetés, ajándékok. Ez utóbbiak közül csak egyetlen egyet említenék konkrétan, a legkedvesebb. Ez a két tenyérnyi papírdoboz valóban meglepetést rejtett. Apa féle csomagolás, fóliához való vasalható szalaggal átkötve. Benne újabb burkolat, abban egy margarinos doboz. A dobozban papírtörlőbe tekerve valami. Ekkor már nagyon járt az agyam, el nem tudtam képzelni mi lehet, pedig általában jól be tudom "lőni" az ilyen dolgokat. Most nem. Újabb bogozás, és egyszer csak előbukkan egy pici öreg medve megvarrt karokkal. A kulcstartóm. Még az öcsémtől kaptam néhány éve, és nagyon szerettem, de szegényt "baleset" érte néhány hete. Letettem a zongorára, hogy majd lesz vele valami... és láss csodát. :)

Nem vette észre senki, de annyira jól esett a gesztus, hogy teljesen elérzékenyültem, sőt most is, ha belegondolok. S nem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért hatott így rám ez az egész, de nagyon köszönöm.

Saláta kínai kelből

A lenti tömény egészség ellensúlyozására leírom a vasárnapi ebédhez kínált saláta összetevőit  is. Ez utóbbiak egyébiránt bátran variálhatók ízlés szerint. A norvégoknál csak paprika, paradicsom és uborka került bele. Azonban kiegészíthető olajos magvakkal is, pl. pirított szezámmaggal. 

Vasárnap a kamrában és a pincében talált alapanyagok határozták meg a jellegét. Bár volt morgás, hogy sok a répa benne, szerintem finom lett, és elég jól fogyott a nagy "vájlingból".

Hozzávalók:

1 nagy fej kínai kel

3-4 nagyobb szál répa

1 uborka

4-5 paradicsom

1 nagy fej lila hagyma

 1 citrom

1 ek méz

1 tk só

1 ek dióolaj (vagy szezámmag olaj, hidegen sajtolt oliva)

A kínai kelt apróra vágjuk, a répát megtisztítjuk, megmossuk, reszeljük. Az uborkát legyaluljuk, a paradicsomot vékonyra szeleteljük, ugyanígy járunk el a lila hagymával is.

A citrom levét kicsavarjuk, a mézzel és a sóval, illetve az olajjal összekeverjük. Felengedjük némi vízzel. Érdemes legalább egy órát hagyni összeérni az ízeket.

Mézeskalács

 Mielőtt bármit is írnék, közlöm, hogy járt nálunk a Mikulás (igaz, hogy inkább a neje lehetett) és nekem ilyeneket hozott: :)

Évek óta program a mézeskalács sütés kb. 3 héttel karácsony előtt a családban. Egy nagy dobozba kerülnek, és rájár a csapat újévig. Általában. De ahogy ezt az idei helyzetet elnézem, örülök, ha karácsonyig kihúzzuk a másfél kiló lisztből készül adaggal. :) Vasárnap nagy sikert aratott a frissen sült változat, ha kicsit puhul is, szerintem marad a fogyasztási hajlandóság e fajta tendenciája részükről.

Tény és való, hogy nagyon finom, de receptet nem kéne közölni, mert BioB kb. 20 kiló liszthez használna ugyanennyi mézet és cukrot. Ha mégis nagyon szeretné valaki, megjegyzésben leírom, vagy vegye elő a Horváth Ilona féle szakácskönyvet.

A tetejére tojásfehérje került. Anya biostatisztika dolgozattal harcolt egész nap, csak kb. elmondta, hogyan is szokta készíteni. A cukormennyiség az első változatba szerintem sok lett, a hab tört, és fogyott. A második adagba negyedével kevesebb cukrot öntöttem. Az meg sok lett. Nem mintha az édesszájúak bánták volna a maradék habcsókokat.

Ennek megfelelően az utolsó darabokra kifejezett utasításra jóval több hab került. Volt amelyikkel vicceltem is, és nem sok látszott ki a tésztából. Erre mi a reakció? Na most jó! :)

Körtés gömböc

Mit tegyen az ember, ha rosszat álmodik, és hajnal fél hétkor vizsga előtti napon már nem tud aludni? Ja, tanuljon! Vagy süssön buktát, vagy valami olyasfélét. :)

Cseresznyedzsemmel töltve sütöttem, mert az volt az adott helyen, és a pincében nem mertem keresgélni a sokéves lekvárok között tudván, hogy nem csak a barátom fog belőle enni. Azért ízre nem képes verni azt a friss gyümölccsel készült szuper bucit, ami a tavalyi cseresznyedömpingkor készült.

A saját cukorstoppos lekvárjaim közül nem volt nálam, így az enyémekbe körtedarabokat pakoltam.

Körtés és lekváros bukta

Hozzávalók:
A tésztához:
60 dkg liszt (fele arányban legalább teljes őrlésű)
380 ml növényi tej
1 dl olivaolaj
3 ek méz
1 nagyobb csipet só
1,5 dkg élesztő

Töltelék:
Egész körte, vagy valamilyen lekvár

Mivel dagasztóedényt nem találtam a házban, de még csak affélét sem, előszedtem a 6 literes jó nehéz fazekat, és abban gyúrtam meg a tésztát. Legalább nem ugrált annyira gyömöszölés közben. ;)

Legtöbbször nem futtatom fel az élesztőt, akkor kivételt tettem, mert öregecske volt, de azért felment.

Mindent alaposan össze kell dolgozni, először a lisztet és a zsiradékot, s mikor "csöpög a mennyezet" (magyarul gyöngyözik az ember homloka az izzadságtól) akkor abba lehet hagyni, mondja Nagyanyám. Olyan jó 20 percet érdemes legalább ráfordítani, mivel annál jobb lesz a tészta minél több energiát belefektetünk. Persze a legegyszerűbb a dagasztó-, vagy kenyérsütő gép.

Hagyjuk ezután pihenni fél órát, majd újra gyúrjuk át, és nyújtsuk ki lisztes deszkán ujjnyi vastagra. Annál vékonyabbra azért nem javaslom, mert formázás közben még nyúlik, plusz könnyebben kilyukad a tészta, amin kifolyik a töltelék.

Vágjuk fel tenyérnyi téglalapokra, azokra halmozzuk a lekvárt, vagy gyümölcsöket. Hajtsuk be a négy oldalát, jól nyomjuk össze a széleket, kicsit gömbölygessük, és kikent tepsibe tehetjük egymástól távolabb, mert még kelés közben megnőnek.

Miután tepsit nem leltem, két nagyobb arkopál edényben sültek, a lekvár volt, amelyikből kifolyt, de azért meg lehetett enni. :)

Nekem a körtés is ízlett úgy natúran, de ha valaki édesszájú, egy kis mézet rakhat mellé.

Rakott zöldség

Volt öregecske gombám, friss cukkinim, padlizsánom, a pincében krumpli... ez lett belőle. Apa a hugom kérdésére, hogy milyen azt válaszolta, hogy jó... Csak meg kell sózni! :)

Szokás szerint nekem inkább sós volt, de ezen a témán mindig vitatkozunk. Nagyon szeretem, de olykor megőrjít. Pont ez előbbiért tud annyira bántani, ha morcok vagyunk egymásra. Két makacs Molnár fajta erős mennydörgések közepette... aztán jön a puffogás, azután orrlógatás, azt követően nézelődés, hogy nincs e közelben a másik szintén békülékenyebb hangulatban. Merthogy az ember kezd felengedni, és belátni, hogy kicsinység volt az egész. Ezután már sündörgés forog fenn, míg nagy öleléses elnézéskéréssel sokkal szebb lesz a világ.

Az utóbbi időben történt különböző események néha élesen rámutattak számomra, hogy egy egy szituációban mennyire hülye az ember, ha ragaszkodik vélt igazához. Pedig ha máshogyan állna hozzá, tárgyalóképes kommunikáció alakulhat ki, míg így eleve ellenérzést vált ki. A vita pedig nem vezet sehová. "...egymást tiszta szívből buzgón szeressétek" (I. Pét. 1:22) jutott most eszembe azért, mert nem tudhatom, mi lesz holnap. Fogalmam nincs megleszek-e még holnap este is, mert ahogy "öregszem" egyre tapasztalom az élet törékenységét. Csak olykor nehéz. Felpaprikázódott hangulatban mindez kiesik az ember gondolataiból, és csak a vörös posztót látja. Butaság.

Hejj, eltávolodtam a gasztronómiától. Visszakanyargok inkább arra, hogyan is készültek a zöldségek öntettel összesütve.

Hozzávalók:
1 kg csiperke gomba
1 kg burgonya
2 kisebb cukkini
1 padlizsán
1 nagyobb fej hagyma
2 marék olajosmag
2 ek szezámmag
4 ek zabliszt
3 ek olivaolaj
1-2 ek citromlé
só

A burgonyát héjastól megfőzzük, majd megpucoljuk és szeleteljük.

A gombafejeket megtisztítjuk. A cukkinit, padlizsánt, hagymát tisztítás után felszeleteljük

Az olajos magokat (ez lehet napraforgó, kesudió, mandula, paradió) a citrom levével, szezámmaggal, kevés vízzel összeturmixoljuk. Ha sima, felengedjük vízzel kb. 1-1,5 liternyire, belekevertetjük a zablisztet, és kevés sót.

A zöldségeket szeletekben egymás mögé rakjuk, egy fej gomba, burgonya, padlizsán, cukkini... Ha valaki nem akar ezekkel variálni, fel is kockázhatja a zöldségeket. A tetején szétszórjuk a hagymát, majd az egészet leöntjük a szósszal.

200 C-on alufóliával lefedve 3/4 órát sütöttem, majd fólia nélkül még 15 percet.