Gesztenyés és kókuszos kekszek - avagy "nyomós süti"

Tegnap délután nagy ráértemben a maradék gesztenyét szerettem volna hasznosítani, azonban túl sok rossz volt benne, így nem lett volna elég a Dulmina féle gesztenyés csillagra. Abból a receptből kiindulva, dióval kipótolva végül egészen puha és finom sütemény keletkezett, azonban a cseresznye kicsit eláztatta a közepét. Viszont kell hozzá ízre. Tudom, hogy ő aszalványt használt, de ha már felbontottam a leve miatt a befőttet, használtam a gyümölcsöket is.

Mivel nem gesztenyepürém volt, hanem szemes főtt gesztenyém, és egyneműsíteni szerettem volna, a javasolt meggylé mennyiségét emeltem meg. Azzal, vajjal és vaníliával, illetve nyírfacukorral botmixerrel dolgoztattam össze. Később hozzáadtam a diót, lenmagot és a lisztet is.

Hm, összeállt. Nagyszerű, nyugtáztam magamban. Felmásztam a kamrapolcra, elővadásztam az évek óta nem használt kis gépet. Minimum 3,5 éve (candida előtt) ki sem bontottam a dobozát, más meg nem "merészel" ilyesmihez nyúlni ebben a házban, mivel köztudottan veszélyes eszköz. ;)

Egy sütőpapírt beigazgattam a tepsibe. Na ez az a pont, amit mindenki hagyjon ki! Látszik, hogy tényleg régen gyakorlatoztam magam benne. Elfelejtettem minden gyakorlati tudnivalót... zsírpapírra nem ragad a massza, így nem is lehet belőle keksz.  

Beletöltöttem a krémet. Nem jó, nem ragad. Biztosan a több folyadék miatt kevés a liszt. Elmértem. Hozzátesz egy kis rozslisztet. Tettem, kettőt. Aztán még kettőt, mire rájöttem, mennyire analfabéta vagyok, csak a sütőpapírt kell elfelejteni, és a massza tökéletes. Két kattintásnyira formás keksz.

Mivel több lett benne a liszt, összesen kb. 25 percet sült egy adag.

Legközelebb inkább előszedem a házilag készült gesztenyemaszát a mélyhűtőből, és megpróbálom az eredeti receptet is. Így is finom lett, csak a dió miatt kevésbé gesztenyés jellegű. 

A nagyszüleimnek, mivel elég puha volt, kifejezetten ízlett. Ennek ellenére javasolnám az eredeti változatot kipróbálni mindenkinek. :) Az biztos, hogy legközelebb nem teszek a közepébe cseresznyét.

Hozzávalók ehhez a változathoz:

30 dkg főtt gesztenye

1,5 dl meggylé

7 dkg vaj

4 ek darált dió 

1,5 ek lenmag

2 ek nyírfacukor (3 ek gyümölcscukor)

3 cm vaniliarúdból

4 ek tönkölyliszt

2 ek rorzsliszt 

60 fél szem cseresznye

csipet só 

Egy második adagot is sütöttem, az kókuszos lett. A többieknek jobban ízlett, nekem az töményebb volt. Hasraütésre raktam a hozzávalókat abból, amit találtam, illetve ami kéznél volt, felbontottam, stb. Több, mint ehető lett. :)

Hozzávalók:

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg zabliszt

3 ek rozsliszt 

2 ek gyümölcscukor

6 ek magozott cseresznye

10 dkg vaj

1 dl meggylé

csipet só

A cseresznyét és a vajat, ha már elő volt szedve a botmixerrel kevertem, majd a gyümölcs leve és a cukor is hozzáadódott, azután a többi szárazanyag. Összedolgoztam egyneműre, és beletöltöttem a gépbe. A kókusz miatt kicsit darabosabb lett, de formásak azok is. 

Ezekre pár db. kivételével nem tettem gyümölcsdarabokat, viszont ezen nem puhította meg a kekszeket, mert valamiért jobban átsült.

Eszegettem belőle, de rájöttem, hogy ezek a kekszek túl vajasak. A többiek nem bánták, nem sok maradt a végén.