Nem tudom, hogyan működik ez, de a "másik" otthonomban szinte minden lábas megsínyli, hogyha a közelben vagyok. Ez egy nagymamáról maradt háztartás, amiben magas minőségű csoda dolgok, és rozsdás reszelők egyaránt megtalálhatóak. Ami nincs, arról is kiderül egy idő után, hogy mégis van a házban, csak jól elrejtették. :) Az első alkalmak egyikén hajdinát pirítottam dupla fenekű edényben, majd ráöntöttem hirtelen a kétszeres mennyiségű vizet, ahogy szoktam otthon. Egyszerűen levált az alja, én meg álltam ott, mint bálám szamara, hogy ilyen is van. Az "Örökös" csak csóválta a fejét, hogy úgy egyébként két embernek két óra kellett volna legalább, ha ezt szét akarja verni.
A múltkoriban elfeledkeztem arról, hogy műanyag a fazék füle... ferdén raktam rá a lábast a nagy lángra, mert a vashoz igazítottam, és nem az égőfejhez. (Amikor rutinból dolgozik az ember nem a szokásos helyen.) Bementem a nappaliba, és boldogan bogarásztam az új párolóedény leírását. Egy idő után, mikor szúrós szag terjengett a levegőben, már ugorhattam, az fazék egyik füle feketéllett. Azért meg lehetett menteni jó kis súrolószerrel, de a mostani hétvégét nem bírta ki. (Felesküdtem az edények ellen!)
Ebéd után felkaptam a fazekat a levesmaradékkal, körbementem az asztalon. Jólesően hallgattam az elégedett közlést: Finom ez a leves. A következő pillanatban az edény a földön, a mindenütt répa, és zöldségdarabok, a füle meg a kezemben. De nem ám az égett füle, hanem a másik, csak hogy csavarjunk a történeten.
Először röhögtem, azután sírtam kínomban. Azért az nagyon jól esett, hogy egy csöpp szemrehányás nem volt, hogy mit műveltem már megint, csak vigasztalás. Amíg van edény a szekrényben, addig apríthatom őket, azután szerezzek. :)
Bár lehet, hogy csak mondta, de erősen elgondolkozott azon, hogy kellett-e ez neki, miután benézett a konyhába, és befogtam gyorsan répát reszelni a salátába, meg paprikát szeletelni. Szétnézett, és nevetett, hogy feldúltam a konyháját, de kicsit megvigasztalódott az ebédlőasztal látványától. Éhes volt már.
Zöldségleves töltelékkel
Hozzávalók:
Leveshez:
4 nagyobb sárgarépa (hehe, 1x azt írtam nagyon)
5 nagyobb petrezselyem gyökér
1 szál zellerlevél
1 csokor petrezselyem zöldje
1 db paradicsom
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tk vegamix
1 csipet őrölt kömény
1 tk só 1 ek olivaolaj
Töltelékhez:
2 egész tojás
2 ek tk tönkölybúza liszt
1 kis fej hagyma
1 ek olivaolaj
1 tk vegamix
2 csipet só
A zöldségféléket megpucoljuk, mossuk, aprítjuk. Sózzuk, és kevés vízen és olajon pároljuk kis lángon 10 percig egy nagyobb fazékban. Közben a hagymákat megpucoljuk, a paradicsomot megmossuk, a végét bevágjuk, a petrezselyem zöldjét aprítjuk, és hozzáadjuk a zöldségekhez. Picit még pároljuk, majd felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje. Rászórjuk a fűszereket, és amikor puhára főttek a hozzávalók, elzárjuk a gázt.
Kipróbáltam az új párolóedényt is, mert eddig a zacskós megoldással készítettem a tölteléket. Használható, és legalább nem műanyag.
Tehát a tojást felverjük, a hagymát megpucoljuk, apróra szeleteljük, belekeverjük az olajat a fűszerekkel együtt, majd a végén hozzáadjuk a lisztet is. Csomómentesen elkeverjük. Mindezt elterítettem a pároló tál részében, és 20 perc múlva készen volt. A pároló nélküli megoldás a fentebbi linkre rákattintva elolvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése