Minden ősszel, és tavasszal van egy időszak, amikor már nincs fűtés a munkahelyen, de olyan meleg sem az épületben, hogy ne fázzon az ember írhája. Elnézem a többieket, hogy jönnek mennek, behúzott nyakkal, valahonnan öreg és vastag pulóverek kerülnek előbányászásra... ilyekor kicsit lassabban megy a munka. Összedörzsölt tenyér mellett gyakrabban állunk a teafőző mellett, hátha a forró lé ad egy kis meleget.
Persze sokszor elnézem, mennyi féle teát is iszogatnak az emberek. Olykor elcsodálkozom, ha valaki hársfateát szürcsölget, mert nem ez a magyar átlag. Pedig a "régi öregek" "szedett teafüvet" használtak. Szerencsére több ismerősnél látom, hogy tér vissza ahhoz a jó szokáshoz, hogy maga gyűjti össze a teafűnek valót, vagy termeszti otthon a mentát, citromfüvet...
No igen. Mert a múltkor is a boltban a polcon keresgélve, egy dobozt nem találtam a csipkebogyón kívül, aminek az összetevői között ne szerepelt volna az aroma szó. Persze az az ausztrál fa, ami pl. tökéletes alapanyag eperíz eléréséhez is természetes... azért kérdéses számomra, hogy mennyire tesz az jót nekünk. :)
Mindegy, már tavaly is gyűjtögettem a gyógynövényeket, idén méginkább ráállok. Szárítani fogok eper és málnadarabokat, meg ami eszembe jut. Hátha egy jó kis keverékkel rá tudom venni a család tagjait is, hogy hagyják el végre a műízű vackokat.
Beszélni róla már nem próbálkozom, ha ízleni fog, az lesz a meggyőző érv.
Addig is, belebújok a polár pulcsimba, és berakok egy bálát a kazánba, különben sosem melegszem fel.
Persze sokszor elnézem, mennyi féle teát is iszogatnak az emberek. Olykor elcsodálkozom, ha valaki hársfateát szürcsölget, mert nem ez a magyar átlag. Pedig a "régi öregek" "szedett teafüvet" használtak. Szerencsére több ismerősnél látom, hogy tér vissza ahhoz a jó szokáshoz, hogy maga gyűjti össze a teafűnek valót, vagy termeszti otthon a mentát, citromfüvet...
No igen. Mert a múltkor is a boltban a polcon keresgélve, egy dobozt nem találtam a csipkebogyón kívül, aminek az összetevői között ne szerepelt volna az aroma szó. Persze az az ausztrál fa, ami pl. tökéletes alapanyag eperíz eléréséhez is természetes... azért kérdéses számomra, hogy mennyire tesz az jót nekünk. :)
Mindegy, már tavaly is gyűjtögettem a gyógynövényeket, idén méginkább ráállok. Szárítani fogok eper és málnadarabokat, meg ami eszembe jut. Hátha egy jó kis keverékkel rá tudom venni a család tagjait is, hogy hagyják el végre a műízű vackokat.
Beszélni róla már nem próbálkozom, ha ízleni fog, az lesz a meggyőző érv.
Addig is, belebújok a polár pulcsimba, és berakok egy bálát a kazánba, különben sosem melegszem fel.
4 megjegyzés:
Jók ezek az erdei teák, habár túl sokféle füvet nem használok, de igyekszem bővíteni. Menta, citromfű a legnépszerűbb, aztán a gyógyteák..., még vannak 2 évvel előttről is, habár ezeknek már a hatóanyaguk lecsökkent.
(útifű, papsajtmályva stb.)
Almahéj stb. ezek is jók.
Karácsony környékén fahéjas almahéjteát készítettem, az a többségnek ízlett nagyon - csak nekem volt túl fűszeres.
Szia Brigi, én a mentateát szeretem nagyon, az még saját szedés. Amit azonban nagyon ajánlok, az reggel, éhgyomorra a jó keserű cickafarkfű tea. Bár ezt nekem mindig vennem kell, de van belőle bio, és a nőknek ez sokat segíthet olyan dolgokban, amit most, fiatalon még talán nem is érzünk.
Köszönöm, hallottam róla, de még sosem fogyasztottam. Lehet, hogy érdemes lenne végre kipróbálom.
Megjegyzés küldése