Piskóta cseresznyével és eperrel

Mindig csak nézegettem a piskótarecepteket, de sosem próbáltam ki a tojás nélküli változatot. Pénteken ott volt a sok gyümölcs, és hogy a család kedvében is járjak, kipróbáltam Katáét kis változtatásokkal.

Be kell valljam, nem hittem, hogy valóban piskóta jellegű lesz ízre is, de lett. Be is sorakozott a gyakori receptek közé. :)

A hozzávalók:
50 dkg tk tönkölyiszt
1/2 liter szójatej
1/2 citrom leve
6 ek olivaolaj
1 cs borkősütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 kk őrölt fahéj
25 csepp sztívia
(vagy 1-2 ek méz)
+
1 kg gyümölcs

Epret és csersznyét tettem bele. Kimagvaltam, felaprítottam - melyiket hogy. :)
A száraz anyagokat beleraktam egy tálba, majd hozzáadtam az olajat, a citrom levét és végül a szójatejet is apránként, és az egészet összekavartam.
Egy kolajozott sütőpapírral bélelt tepsi aljára szórtam a gyümölcsöt, ráöntöttem a masszát, átkevertem, majd 40 percig sütöttem 180 C-on.
Mivel a gyümölcs több volt, mint kellett volna, lassan sült át, de nem bánta senki. :)

Így ismerkedtek vele a többiek: ;)

Gyümölcsös napok II.

A múlt héten hajdinát csíráztattam egy nagy tepsiben. Egy éjszakára egy nagyobb edényben úgy raktam vízzel, hogy majdnem ellepje, amit reggelre fel is szívott. Akkor lemostam óvatosan szűrőben, egy tepsiben kiterítettem, és kevés vizet engedtem alá. Naponta legalább 2x, de inkább többször átmostam. A második nap már látszottak is a kis csírakezdemények.

Ha már ilyen cseresznye és eper dömping van, és a Gitta féle sütire egyszerűen nem jut időm, megettük a csíráztatott hajdinát úgy ahogy volt. :) Egy része sajnos a hűtőben landolt, de a reggelikhez megtette.
Egyszerűen beletettem egy nagy üveg tálba, szórtam hozzá kis szezámmagot, diót, és gyümölcsökkel elfogyasztottam. Jó, kis semleges íze van, így bármivel variálható.

Gyümölcsös napok

Vigyorognom kell, ha rápillantok a gyászkeretes körmeimre és a feketéllő barázdákra az ujjaimon. Bár úgy tűnik, mintha fél nap traktort szereltem volna, nem bánom. Megfőtt kb. 40 üveg cseresznye, aszalódott pár tálca eper. Közben a fiúk közfalaztak az imaháznál és nagyon jól haladtak vele.

A cseresznye szedés azért nem volt egyszerű. Először csak csöpögött, majd rendesen esni kezdett az eső. Erősen fejcsóválva állapítottuk meg az öcsémmel, hogy valami nagyon nem stimmel, mert bakancsban, nagykabátban, sapkában szedjük a cseresznyét május utolsó vasárnapján, és az jár a fejünkben, hogy lehetne kesztyűt is húzni. :)
1/2 1 felé tesómnak elege lett, és beindult. Nekem még volt egy kis terület, amit elértem, és addig nem akartam már lekászálódni. A víz csak rendületlenül jött az égből - jólvanno, nem szólok egy szót sem, kell az eső, csak rosszul esett :) , mert a pulcsi ujja lassan a könyökömig szivacsot játszott.
Azon kezdtem el gondolkozni, hogy most szívós vagyok, vagy hülye, hogy ezt csinálom. Azután rájöttem, hogy a legrosszabb fajta, mert együtt a kettő :)
No, de eredménye van, és reménykedem abban, hogy holnap reggelre kisüt a nap a mi udvarunk felett is, és kicsit jobb időben lehet a munkálatokat folytatni. Addig meg megyek aludni.

Retek-alma-saláta kaporral

Évekkel ezelőtt maradék zöldségfélékből készítettem először ilyen salátát. Főleg a tavasz elején pedig ezek az ízek még jobban esnek az embernek, bár már a retek a kiskertben is lefutóban van.
A gombapörkölt mellé fogyasztottuk most, és a következőképpen raktam össze:

Hozzávalók (bátran variálható)
7 db piros retek
3 db savanykás alma
5-6 db fürtös uborka
2 fej saláta (sima fejes saláta is megteszi, nekem most jégsaláta volt)
(1 doboz kukoricakonzerv lecsepegtetve - finom bele, de most kihagytam)
1 csokor friss kapor
2 dl joghurt
1/2 citrom leve
1 tk méz (elhagyható)
1/2 kk só (elhagyható)

A retket, az almát és az uborkát vékonyra vágtam, az almát meglocsoltam a citrom levével, a salátaleveleket apróra tépdestem, a kaprot egészen apróra nyiszatoltam. :) Picit be lehet sózni, esetleg mézzel ízesíteni. Minderre ráöntöttem a joghurtot, majd összekevertem.

101-es bejegyzés, "tejfölös" gombapörkölt tésztával

A csütörtök este is eperszedéssel ment el. Hazaérve valami gyorsan elkészíthetőn gondolkoztunk. Anya gombapörköltet javasolt, és azt, hogy csináljam az egészet kesutejföllel. Ízre nincs nagy különbség, ha babérlevél is kerül bele. Akinek hiányozni fog mégis a rendes tejföl, kever hozzá evészetkor.

A 2 féle tészta hamar elkészült, a teljeskiőrlésűt főztem egy darabig, majd elzártam a gázt, és 10 percet még hagytam állni, mert egyébként nekem "túlaldente". :)
Közben megpucoltam 4 fej hagymát, amit vízen megpároltam, tettem hozzá 1 apróra szeletelt paprikát, felöntöttem kevés olajjal, 1-2 percig sütöttem, azután szórtam hozzá 1 púpos ek pirospaprikát. Került még bele 2 szép babérlevél és 1 kk őrölt kömény, 1 ek só és 1 feldarabolt paradicsom is.
Ezután beleöntöttem kb. 80 dkg szeletelt gombát (üveges volt, a kerecsendieké) és kevés vízzel felengedve kb. 20 percig főztem.
Turmixban 2 marék kesudiót, és 1 marék napraforgót 2 dl vízzel, és 1 fél citom levével összeturmixoltam, mindezt a gombához önöttem, és sűrűbben kavargatva még 10 percig főztem.

A gyümölcslevesre már nem maradt időm, de majd vasárnap pótolom. Már olyan jól kitaláltam, hogy 1 kis üveg befőttel ás levével kesudióval és kevés liszttel csinálok neki egy alapot, a többit pedig nyersen beledobálom. Így édes is lesz, meg nem agyonfőzött.
Különben is, a gombás tésztához saláta való. :)

Eper

Szép estéim voltak a héten a mait kivéve. (Ma viszont esett az eső, és az is nagyon kellett, csak nekem nem esik jól.) Gyönyörűen sütött a nap, folyamatosan a kertben bogarászgattam. A végén mindig az eperföldön kötöttem ki, és szedegettem halomra. Azt meg nem is említem, hogy milyen mennyiség vándolt a pocakba... :)

Vizsga előtti nap - ez volt a legalkalmasabb időpont a befőzésre :) - meg is főztünk egy nagy adagot.

A menetet nem írom, hiszen egyszerű és többen (pl. Renáta) főztetek már be. Annyi különbséggel készült nálunk, hogy a cukor csak a végén került bele, hogy nekem vehessünk ki pár üvegbe natúran. Tavaly már készítettem édesítés nélküli lekvárokat, egészen finomak tudnak lenni, talán az eper igényel kevés sztíviát, mikor felbontom.
Az eperről csak egy képet sikerült, mert Anya mire észbekaptam jól nekiesett a munkának. :)

Üdvözlet a fedélzeten ;)

Klári új blogját és gyümölcspalacsintáit elnézve holnap kedvem lenne a gaz helyett aszalással foglalkozni... nagyon tetszetősek. :)

Vegán francia saláta és a Budai arborétum

Úgy alakult, hogy a zenekarral ma Budapesten voltunk egész nap. Nagyon szép időnk volt, ragyogó napsütéses. Keveset fújtunk, többet hallgattunk, és sok időnk volt sétálni és beszélgetni is. A gyerekekkel az Egyetem kertjében - valójában a Budai Arborétumban kóricálni, megcsodálni a különlegesebb növényeket. Pl. a punica granatum nevű több helyen is virágzó cserje ragadta meg a figyelmünket. Ildikónak egyből beugrott a gránátalma, de csak guglis segítséggel bizonyosodtam meg róla az előbb, hogy jól gondolta.

Ebédre mindenki evett, amit hozott. Kocsi hátuljából, kosarakból, szatyrokból, innen onnan kerültek elő szendvicsek, fasírtok, egyéb ételek. Mi francia salátát ettünk cukkínivel, zöldséges fasírttal, saláta levéllel, uborkával, barna kenyérrel.

Amióta a retek kibújt, francia salátát akarok enni. Nagyon szeretem a zsenge ízét benne. Csütörtök este végre elkészítettem. Apa észre sem vette, hogy nem tojásos. A legpozitívabb visszajelzés viszont Anyától jött, aki vacsorára is evett belőle, tehát ehető kategóriába sorolta :)

Majonézt a következőképpen készítettem:
3 púpos kanál szójaliszt
3 púpos kanál szójatejpor
2 ek lenmag
2 citrom leve
3 kanál kesudió
3 kanál napraforgómag
3 dl víz
1/2 kk só
1 ek mustár (ecet kerülése esetén előző nap beáztatott darált mustármag citromlével, mézzel keverve)
1 ek méz vagy 3 csepp sztívia
1/2 dl olaj

Mivel sem tojást, sem tejfölt nem akartam bele tenni, a múltkori vegán majonézt turbóztam fel magokkal.
Az olaj kivételével az összes hozzávalót simára turmixoljuk. Ha valaki hígabban szereti, adhat még hozzá vizet, de csak akkor, ha már az olajjal keverve megvan a majonézes jelleg.
Ha a gép eldolgozta, a végén hozzáadjuk az olajat, és még egy kicsit kevertetjük a turmixban.

Míg ezt készítettem, apró kockára vágott répa, krumpli és borsó főtt kevés sós vízben egy nagy fazékban. Olyan másfél kg lehetett.
Mikor megfőtt, leszűrtem.

Megpucoltam 3 savanykásabb almát, felkockáztam azokat is, illetve 6-7 db retket is. Ezeket összeöntöttem a zöldségfélével, majd mindehhez hozzákevertem a majonézt.

Rántottam ki cukkinit mellé. Az egyik adagot kiolajozott tepsiben sütöttem, amit még ennél az ételféleségnél nem próbáltam, de ezen túl többször fogok, mert jól sikerült.

Most kivételesen hamar hazaértünk. Vacsora után kiszaladtam bicajjal fényképezni a naplementét, körbekarikáztam a falut. Nagyon kellemes fényviszonyok voltak, csak kicsit kezdett hűvösödni, a békák kuruttyoltak... szép nap volt a mai.

Szülinapi bejegyzés

Az elmúlt napokat Hőgyészen töltöttem, rizs volt rántott karfiollal, rizs volt rántott gombával, rizs volt grillezett padlizsánnal, rizs volt gombával, karfiollal és rántott sajttal... Néha mindez kiegészítve sültkrumplival, vagy petrezselymes krumplival :)

De legalább nem rántott szeletet kaptam. Ugyanis a Titkárnők Gyöngye (de valóban az!) beszélt a vendéglővel, ahol ettünk, hogy lesz egy vegás is, aki nem eszik se ezt se azt.

Adták a főszakácsot neki, aki helyeselt, nem gond, adunk ezt...

De azt se eszik...

- Óh, semmi gond, megoldjuk. Majd akkor sütünk neki natúrszeletet.

- Most mondtam, hogy a hölgy VEGETÁRIÁNUS! :)

Mindegy, egy szót sem szólhatok. Finom kaják voltak nagyon, csak egy hónapig most olajban sültet nem akarok látni.

Kenyérsütő

Vagy tíz éve már, hogy magunk sütjük a kenyeret otthon. Ahogy visszaemlékszem, az első Severin 43.000.- Ft. volt, de hosszú évekig szolgálta a családot.

A második gép is Severin volt, kb. fele áráért, de már szegény az is igencsak haldoklott. Valójában nem a géppel, hanem az üst részével volt gond. Viszont azt kicserélni tizenezer Ft. lett volna.
Hosszú ideje érlelődött a gondolat, venni kéne újat... aztán pénteken eltört a kanál. Ott álltam, és néztem... :)
Anya fél óra múlva érkezett meg, Veszprémben volt.
- Gyere nézd meg mit hoztam... - mondta, mikor beesett az ajtón, a kezében tartva egy nagy dobozt. Kirobbant belőlem a nevetés, és már mondtam is, hogy ideje volt bevásárolni, mert vasárnap reggel dagaszthatták volna kézzel a tésztát...

A gép egyébként az egyik olcsóbb széria, de nagyon szép kenyereket süt. Igazán elégedett vagyok vele. Hévégén úgyis jön a zenekar, majd ők mondanak igazi véleményt :)

A képen Tarda fajtájú tulipánok napoztak, örülök, hogy Szazalanak tetszett. :)

Rizs kellevélben

Mikor a zenekarral húsvétkor Romániában voltunk, egyik ebédre töltöttkáposztát kaptunk.

Meg kell hagyni, olajos léte ellenére nagyon finom volt. (mivel fehér rizst meg vagy 1,5 éve nem ettem nekem különösen.) Csak az ebédet követő fél órás séta ellenére is egyöntetűen majd lefordultunk a székről próbán. Vasile, a karmesterünk már csak nevetett kókadozásunkon - és szerintem elhatározta magában, hogy a töltött káposzta fogyasztását gyakorlás idejére betiltja. :)

Csütörtönön kaptam két szép fej kelkáposztát, és eszembe jutott, hogy ki kellene próbálni a romániaihoz hasonló tölteléket.

1/2 kg barnarizs megfőzve
3 fej vöröshagyma felaprítva
3 nagyobb szál répa
1/2 füstölt tofu (elhagyható)
20-25 nagyobb kellevél (ki mekkora töltést szeret)
1 ek napraforgómag (elhagyható)
1 l paradicsomlé
olaj
só

A barnarizst 40 percig 2,5-szeres vízben 1 ek sóval megfőztem.
A répát megpucoltam, vékonyra reszeltem.
A hagymát vizes olajon megpirítottam, hozzáraktam a répát, és pár percig együtt pároltam.
A tofut szintén lereszeltem. Mindezt egy nagyobb tálban összekevertem, hozzáadtam a napraforgómagot.
Közben a kelleveleket pár percig forró vízben főztem, hogy ne törjenek, mikor feltekerem őket.
A napraforgómagot szeretem bele, de akár el is hagyható. A tofu szintén, viszont jó fehérjeforrás, és finom is benne.

A tölteléket egy-egy (ha nem három volt, mert némelyik levelet túlfőztem, és szétment :) ) kellevél közepére raktam, feltekertem, a végét benyokodtam, és szorosan egymás mellé tettem egy kiolajozott tepsiben.
A paradicsomlevet szépen elosztottam a tetején, és mindezt kb. 50 percig 200C-on sütöttem.

Zabpalacsinta

Öcsémmel egyik reggel palacsintát enni volt kedvünk, ezért hamar bekevertem egy adagot. Míg pihent, meghámoztunk jónéhány kiwit, reszeltem almát, daráltam diót, előszedegettem neki hozzá baracklekvárt. Volt a hűtőben még kölestúró mazsolával, azt is előkotortam. Tesóm megállapította, hogy jók ezek a reformos dolgok, de igen macerásak. Ennyi idő elteltével más már emészt :)

Ebben igaza van, viszont a szervezetet nem terhelve mindenféle adalékanyaggal, szerintem visszajön a ráfordított idő. Nagyobb az esélye, hogy az egészségesen táplálkozó ember évekkel tovább él, kevésbé beteges, az életminősége pedig mérföldekkel elüt a nagy magyar átlagtól. Ha kevésbé fáj az embernek öregkorára mindene, már megérte. Az agyvérzést, és egyéb visszafordíthatatlan károsodást okozó betegségekről ne is beszéljek.
Persze ez sem véd meg mindentől, sosem állítottam.

Visszatérve a zabpalacsintához. Még évekkel ezelőtt Nagy Zsuzsa készítette egy tanfolyamon, és nekem nagyon ízlett. Akkor vettem egy 6000 Ft-os karcmentes teflon serpenyőt, megérte. Azóta is használom, és a tőle származó receptet is. Bár most próbálkoztam azzal, hogy kevesebb olajat rakok bele. A tészta vastagabb lett, szakadozott, nem volt tökéletes. Beletörődtem, hogy ebből nem lehet kihagyni.

Hozzávalók:
1 csésze zabliszt
1 csésze finomliszt
1/4 csésze olívaolaj
1 csipet só
annyi szénsavas ásványvíz, hogy palacsintatésztát kapjunk

A zabliszet és a sót az olajjal összekeverem, majd lassan adagolom hozzá a vizet, míg sűrű , csomómentes palacsintatésztát kapok. Általában negyed órát pihenni hagyom, majd felforrósított serpenyőben olaj hozzáadása nélkül ki tudom sütni. Mikor a széle már felválik a tésztának, megfordítom, majd még 1-2 percig sütöm, kiborítom, és rakom a következőt.

Fázom

Minden ősszel, és tavasszal van egy időszak, amikor már nincs fűtés a munkahelyen, de olyan meleg sem az épületben, hogy ne fázzon az ember írhája. Elnézem a többieket, hogy jönnek mennek, behúzott nyakkal, valahonnan öreg és vastag pulóverek kerülnek előbányászásra... ilyekor kicsit lassabban megy a munka. Összedörzsölt tenyér mellett gyakrabban állunk a teafőző mellett, hátha a forró lé ad egy kis meleget.
Persze sokszor elnézem, mennyi féle teát is iszogatnak az emberek. Olykor elcsodálkozom, ha valaki hársfateát szürcsölget, mert nem ez a magyar átlag. Pedig a "régi öregek" "szedett teafüvet" használtak. Szerencsére több ismerősnél látom, hogy tér vissza ahhoz a jó szokáshoz, hogy maga gyűjti össze a teafűnek valót, vagy termeszti otthon a mentát, citromfüvet...
No igen. Mert a múltkor is a boltban a polcon keresgélve, egy dobozt nem találtam a csipkebogyón kívül, aminek az összetevői között ne szerepelt volna az aroma szó. Persze az az ausztrál fa, ami pl. tökéletes alapanyag eperíz eléréséhez is természetes... azért kérdéses számomra, hogy mennyire tesz az jót nekünk. :)

Mindegy, már tavaly is gyűjtögettem a gyógynövényeket, idén méginkább ráállok. Szárítani fogok eper és málnadarabokat, meg ami eszembe jut. Hátha egy jó kis keverékkel rá tudom venni a család tagjait is, hogy hagyják el végre a műízű vackokat.
Beszélni róla már nem próbálkozom, ha ízleni fog, az lesz a meggyőző érv.

Addig is, belebújok a polár pulcsimba, és berakok egy bálát a kazánba, különben sosem melegszem fel.

Babfőzelék

Szerintem kell egy blogra a főzelék is. Miért szégyellje az ember, mikor szívesen eszi?

Pénteken a piacon bevásároltam lencséből, sárgaborsóból, rézszínű babból. Ez utóbbiból az öcsém kedvéért készült ma bableves. (főzelék az, de itthon így hívjuk)
A nagy kuktában készült, 2 óra alatt főtt meg 1 ek sóval. Mivel zöldségleves volt tervben, nem áztattam be előző éjszaka, pedig akkor hamarabb készen van.

Mielőtt készen lett, hagymát pirítottam levés olajon, 8 kanál tk. lisztet szórtam rá, kicsit pirítottam, majd felengedtem hideg vízzel. (Mint általában, most sem lett tökéletes, így botmixerrel csomómentesítettem :) ) Hozzáöntöttem a babot, picit utánasóztam és a forrástól számított 10 percig még kavargatva főztem.
Hadseregnyi adag.
A többiek tejföllel és almaecettel ették, de nekem úgy natúran nagyon ízlett.

Anyáknapi aranygaluska

Elfáradtam. Jól esik már a fotelben üldögélni , és nem a fóliában harcolni a paradicsomokkal. Persze szívesen pöszmögtem vele, hiszen jópár lédús piros gömböc lesz pár héten belül az eredmény.

Azért elégedetten indultam befelé koszosan, büdösen. A hugom kis ideje lelépett - netes légyottját szakította meg némi munkával - sürgős volt. :) A sok vas, meg traktor között elnézegettem a fiúk által ma szerelgetett BMV-t. /Bár a Mitsubishi még mindig №1, azért nem rossz.../ Tavaly ezzel mentem Bózsvára a fősulis táborba, és mindjárt nyár van megint. Szalad az idő.
A hátsó ablakban tábla: SEX/Csak mosolyogj - felirattal, alatta száz éves kifakult Nyitott szemmel - Milyen a jó férj cikkel. Szépen továbbkocogtam finoman megmosolyogva az egészet, a tulajdonos természetesen a szélesre húzódó szájszélet nem látta. :) A srácok elől nézegették az öcsém autóját.
Murisak voltak, a hajuk alapján akár 3 lány is hajolhatott volna az autó fölé. (ezért még elvernek) Úgy látom egyikük újra növeszti a haját, a BMV tulaj pedig most próbálkozik vele először. A szőke tincsekkel még eléggé harcol, de már nem sok kell, hogy össze tudja fogni. Ahhoz a férj dologhoz annál inkább. Többnyire egy kölyök, néha felnőtt. Ma jelentette ki, hogy a disznóról leszokik, csak az a baj, hogy azt is, hogy szívesen levág nekünk egy libát. :)
Benn fél óráig vakartam a kezemről a paradicsomszár jófajta anyagát, azután szétnéztem a konyhában.
A lekváros bukta megfogyatkozott, a víz is.
Bólintás. Voltak benn, és ezek szerint ízlett is. :)
Rendesek voltak, mert a maradék aranygaluskát meghagyták Anyának. Úgyis az ő kedvéért készült ma, mint anyáknapi menü. Reggel rákérdeztem, mit szeretne, és ezt rendelte.
Erre szépen előszedtem a Horváth Ilona féle szakácskönyvet, kinéztem belőle a receptet, kicsit reformosítottam, de nagyon nem, hogy az ünnepelt is jó szájízzel egye.
Na, aki még mindig olvassa, megérdemli ezt a receptet, megszenvedett érte. :)

Aranygaluska

Hozzávalók:
50 dkg liszt (20 dkg tk, 30 dkg fehér)
3 dl tej (kinek milyen, ebben most fele tehéntej, fele víz)
1 tojássárgája
1 ek méz
2 dkg élesztő
1 csipet só
2 ek olaj

A tetejére 2 ek olaj kenni és 10 dkg darált dió, vagy mogyoró.

A tojás 1 kanál lenmaggal helyettesíthető, de Anyu miatt most bennehagytam. A reformos dolgokból néha elege van, és most ő volt a célszemély. A tehéntej is miatta maradt, amúgy legalább házi, nem boltból hordjuk.
Mivel még buktát is akartam ugyanebből a tésztából készíteni, 1,5 kg liszttel dolgoztam.
Mindezt bele egy nagy tálba, és fél óráig bizony keményen dolgoztam vele. Elég ragadós tészta, de a vége felé már nagyjából összeállt, és finoman leszedte a kezemről a többi tésztát.
Kétfelé szedtem, az egyik adagot beraktam a hűtőbe, a máskat letakarva 1 órát kelesztettem.langyos helyen. Azután finoman kétujjnyi vastagra kinyújtottam, és pogácsaszaggatóval kikent tepsibe jó szorosan egymás mellé pakolgattam a tésztadarabokat. (50x30-as tepsi lehet)
A tetejét megkentem olajjal, megszórtam mogyoróval, majd fél órát hagytam kelni, és azután 1/2 óra alatt kisütöttem 180C-on.
Vaníliaöntetet kaptak hozzá.

A hűtőben lévő maradék tészta is jól megkelt ezalatt, bár szerencsére lassabban. Kinyújtottam a tésztát, és téglalapokat vágtam belőle. Olyan jó tenyérnyieket. A kamrapolcról előbányásztam a 2007-es jó sűrű vegyesgyümölcs lekvárt, és azt raktam a lapokra bőven. A két szélet felhajtottam, és összenyomkodtam, majd a két végét is, amit aztán a bukták alá hajtottam. Két tepsire való, 10-10 darab lett. Fél óra kelesztés után szintén fél óra alatt sültek meg ezek is.

Kifli

Ha mindenki által kedvelt zsömlét akarok készíteni a családban, a szokásos receptemben csak a liszt fele teljes kiőrlésű, míg a másik fele fehér. Olyan jó kis ruganyos, puha zsömléket kapni így, amelyek az ellentábort is képesek meggyőzni :)

Így készül:
30 dkg tk liszt
30 dkg fehér liszt
200 ml tej
200 ml víz
3-4 ek olivaolaj
1 ek méz
1,5 tk só
1/4 kocka élesztő
magok (napraforgó-, szezám-, len-, kömény-, tökmag)

Géppel dagasztattam meg, de persze kézzel is lehet. Kb. fél óra elteltével kivettem a gépből, megformáztam a bucikat, kikent sütőpapírral kibélelt, nagy tepsibe raktam, bevágdostam őket, majd megkentem vízzel, így rajta maradtak a magfélék, amikkel megszórtam.
Hagytam pihenni 40 percet, majd 50 alatt közepes hőfokon sütöttem.

Ugyanebből a tésztából a második tepsibe kifliket formáztam úgy, hogy deszkán kerekre formáztam és ujjnyi vastagra nyújtottam. Háromszög alakzatban, mint a tortacikkeket felszeleteltem, és a vastagabb végéről feltekertem, kicsit meggörbítve a kikent sütőpapírral bélelt, nagy tepsibe helyeztem. Őket is 40 percet kelesztettem, majd 50 alatt közepes hőfokon sütöttem.

Aztán másnapra egy kisebb hadseregre való szendvics készült, mert elutaztunk...
Bálint koma - délelőtt éhes 4 éves kis kópé - úgy ette a salátás kiflit, hogy csak na. Még este, mikor kérdeztem, hogy miért nem eszik, közölte velem, nem tudja mit egyen... ehh, de diplomatikus :)
Még van egy zsömle a kocsiban, behozzam? Kérdeztem, amire felcsillanó szemű aha volt a válasz.