Azt hiszem ez volt az első olyan étel, amit variálni mertem, és jól sikerült. Vagy 10 éve. Azóta is nagy kedvence a családnak a módosított változat, csak nem éppen reformos.
Mivel a diót egy részük nem eszi, csaltam annyit, hogy a dió felét mogyoróval váltottam ki. Attól a perctől kezdve senkit nem zavart, hogy diót is látott a süti... csak a mérhetetlen mennyiségű rudacska tünt el a pocakokban.
Ma nekiduráltam magam, és kipróbáltam 4 változatban.
Barna cukorral, gyümölcscukorral, mézzel és sztíviával.
Havonta 1x, ha eszem 1 falat cukrosat, mézeset akár 3-at is, de most végigízleltem mind. Sajnos még egy próbát kell majd megejtenem, mert van, amelyiket lassabb tűzön kell sütnöm, illetve a mostani tapasztalatokat figyelembe véve, kicsit máshogyan fogom készíteni.
Miután a családom tagjai is "szaglászódtak", csináltam velük is egy-egy próbát. Nem tudták, melyik milyen, csak azt, hogy 4 fajta. Legnagyobb meglepetésemre a sztíviás győzött. :) Lehet, hogy az picit édesebb ízt ad, mint a saját ízlés szerint adagolt cukor a többiben.
Mogyorós kifli (az eredeti receptem)
25 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg dió és mogyoró vegyesen ledarálva
10 dkg cukor
10 dkg porcukor
2 késhegynyi vanília
A Horváth Ilona féle szakácskönyv ír sütőport, de fölösleges. Készült már azzal is, nélküle is. Nincs igazi különbség, csak még egy adalékanyag a szervezetnek. Kiküszöbölhető. Plusz porcukrot ír a tésztába is, de az kristálycukorral jobb.
Először a lisztet összekeverem a dióval, mogyoróval, 1 késhegynyi vaníliával és a kristálycukorral, majd hozzágyúrom a margarínt. Kicsit lassan áll össze, de ha a kézmeleget átveszi már könnyű formálni.
Először lecsípek egy darabot, amiből gömböt formálok a tenyeremben, majd kisujjnyira hengergetem. (megy az gyorsan, csak elég türelme legyen az embernek)
Jobb, ha kisebb, formás, mert gyorsabban átsül, és más íze van.
Közben egy tálban összekeverem a porcukrot a vaníliával - esetleg ha napokkal előbb eszembe jut, már előre összekeverhető, más az aromája.
Mikor halványan megbarnul, már ki is vehető. Gyorsan fel kell lazítani - persze óvatosan - míg viszonylag puha. Perceken belül keményebb lesz, és akkor már törik.
Még melegen megforgatom a porcukorban, és tálba rakom.
Később egy nagy dobozba szoktam pakolni szorosan egymás mellé. Hetekig jó.
Namost. Ebből hogy legyen csak picit egészségesebb?
Bio margarinom nem volt, de a Rámára is az van írva, hogy 70% zsírtartalmú. Akkor 70% olaj, 30% víz megy a sütibe.
Tehát volt benne 25 dkg tk liszt, 10 dkg mogyoró és dió, a vaníliát bevallom kifelejtettem. Hozzátettem kb 0,5 dl olajat, összegyúrtam, majd felengedtem annyi vízzel, hogy jól gyúrható tésztát kapjak.
Ezután szedtem elő a különböző édesítőket, és gyúrtam át 4 részre szedett tésztákat.
A gyümölcscukros lett a legformázhatóbb, viszont az sikerült a legkevésbé édesre. A barna cukros finom lett, de ezt a nagy szemcsés cukrot előtte meg kellett volna darálnom.
A mézes az borzasztó volt - az olajjal együtt elég érdekes ragadós állagot adott, és ízre sem volt egy tökély, bár rossz sem volt. A sztíviás meg? Azzal nem volt gond.
Hát így küzdöttem meg velük.
Másodjára már ezekkel a tapasztalatokkal felszerelkezve indulok neki. De ezt a porcukrozást még nem tudom... azt muszáj valahogy megjátszanom, mert úgy szeretik. Lesz itt még harmadik forduló is, úgy látom. :)
Mivel a diót egy részük nem eszi, csaltam annyit, hogy a dió felét mogyoróval váltottam ki. Attól a perctől kezdve senkit nem zavart, hogy diót is látott a süti... csak a mérhetetlen mennyiségű rudacska tünt el a pocakokban.
Ma nekiduráltam magam, és kipróbáltam 4 változatban.Barna cukorral, gyümölcscukorral, mézzel és sztíviával.
Havonta 1x, ha eszem 1 falat cukrosat, mézeset akár 3-at is, de most végigízleltem mind. Sajnos még egy próbát kell majd megejtenem, mert van, amelyiket lassabb tűzön kell sütnöm, illetve a mostani tapasztalatokat figyelembe véve, kicsit máshogyan fogom készíteni.
Miután a családom tagjai is "szaglászódtak", csináltam velük is egy-egy próbát. Nem tudták, melyik milyen, csak azt, hogy 4 fajta. Legnagyobb meglepetésemre a sztíviás győzött. :) Lehet, hogy az picit édesebb ízt ad, mint a saját ízlés szerint adagolt cukor a többiben.
Mogyorós kifli (az eredeti receptem)
25 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg dió és mogyoró vegyesen ledarálva
10 dkg cukor
10 dkg porcukor
2 késhegynyi vanília
A Horváth Ilona féle szakácskönyv ír sütőport, de fölösleges. Készült már azzal is, nélküle is. Nincs igazi különbség, csak még egy adalékanyag a szervezetnek. Kiküszöbölhető. Plusz porcukrot ír a tésztába is, de az kristálycukorral jobb.
Először a lisztet összekeverem a dióval, mogyoróval, 1 késhegynyi vaníliával és a kristálycukorral, majd hozzágyúrom a margarínt. Kicsit lassan áll össze, de ha a kézmeleget átveszi már könnyű formálni.
Először lecsípek egy darabot, amiből gömböt formálok a tenyeremben, majd kisujjnyira hengergetem. (megy az gyorsan, csak elég türelme legyen az embernek)
Jobb, ha kisebb, formás, mert gyorsabban átsül, és más íze van.
Közben egy tálban összekeverem a porcukrot a vaníliával - esetleg ha napokkal előbb eszembe jut, már előre összekeverhető, más az aromája.
Mikor halványan megbarnul, már ki is vehető. Gyorsan fel kell lazítani - persze óvatosan - míg viszonylag puha. Perceken belül keményebb lesz, és akkor már törik.
Még melegen megforgatom a porcukorban, és tálba rakom.
Később egy nagy dobozba szoktam pakolni szorosan egymás mellé. Hetekig jó.
Namost. Ebből hogy legyen csak picit egészségesebb?
Bio margarinom nem volt, de a Rámára is az van írva, hogy 70% zsírtartalmú. Akkor 70% olaj, 30% víz megy a sütibe.
Tehát volt benne 25 dkg tk liszt, 10 dkg mogyoró és dió, a vaníliát bevallom kifelejtettem. Hozzátettem kb 0,5 dl olajat, összegyúrtam, majd felengedtem annyi vízzel, hogy jól gyúrható tésztát kapjak.
Ezután szedtem elő a különböző édesítőket, és gyúrtam át 4 részre szedett tésztákat.
A gyümölcscukros lett a legformázhatóbb, viszont az sikerült a legkevésbé édesre. A barna cukros finom lett, de ezt a nagy szemcsés cukrot előtte meg kellett volna darálnom.
A mézes az borzasztó volt - az olajjal együtt elég érdekes ragadós állagot adott, és ízre sem volt egy tökély, bár rossz sem volt. A sztíviás meg? Azzal nem volt gond.
Hát így küzdöttem meg velük.
Másodjára már ezekkel a tapasztalatokkal felszerelkezve indulok neki. De ezt a porcukrozást még nem tudom... azt muszáj valahogy megjátszanom, mert úgy szeretik. Lesz itt még harmadik forduló is, úgy látom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése