Bazsalikomos saláta

Hozzávalók:

5-6 db nagyobb leves édes paradicsom

4 db vastaghúsú paprika

1 kis fej lilahagyma

8-10 olivabogyó

1 ág friss bazsalikom

1 ek hidegen sajtolt napraforgó olaj

1 tk gyümölcscukor / sztívia / xilit

1/2 tk só

A paradicsomokat és a paprikákat lemossuk, az utóbbiakat kicsumázzuk, majd mindet felaprítjuk. A lila hagymával hasonlóan járunk el.

A bazsalikom leveleit letépkedjük, apróra szakítjuk, és a saláta többi összetevőjéhez adjuk. Az olivabogyókat is belekarikázzuk.

Mindezt megszórjuk kevés cukorral, sóval, összekeverjük, és a végén meglocsoljuk olajjal.

Rövid ideig hagyjuk az ízeket összeérni.

Ha kissé tartalmasabbá szeretnénk tenni, belevághatunk uborkát, és süthetünk hozzá kevés kókuszsírban bevagdosott szójavirslit, teljes őrlésű tésztával kínálhatjuk. Adhatunk hozzá pirított tofukockákat kissé befűszerezve, vagy aki nem vegán feta sajttal keverheti.

Paradicsomos kenyér

Egyik nap különlegesebb kenyeret szerettünk volna készíteni, ötleteltünk Csillával. Az olivabogyó, a hagyma, meg ilyenek kiestek. Az aszalt paradicsomos változatra esett a választásunk. Mivel Ábel altatása következett, Ő meg az öregeket ment etetni, már a dagasztás elején belekerült a paradicsom, és úgy jártunk, mint a mazsolával. Nem mintha nem sejtettünk volna, különösebben nem bántuk, inkább csak nevettünk a vad színén, mikor elkészült. Apa mondta is, hogy a boltban simán eladnák barna kenyérnek.

Sajnos.

Bár aki valaha is látott teljes kiőrlésű kenyeret, azt a malátás, és egyéb színezékes kenyérrel nem lehet átverni. A korpa darabjai ugyanis látszanak a kenyérben, és az állaga sosem könnyű, és vatta puha, mint a fehér kenyéré, hanem súlyosabb, sűrűbb, érezni, hogy "anyag" van benne.

Azért is sajnos, mert az vesz meg ilyesmit, aki egészségtudatosabban szeretne étkezni, és nem színezéket és fehér kenyeret fogyasztana. No, de nem morgolódok tovább ezen. Ha magunk sütjük, nincs átverés.

Hozzávalók:

60 dkg liszt (20 dkg tk, 40 dkg fehér)

360 ml víz

2 marék asztalt paradicsom

1 púpos tk só

1 kk méz

1,5 dkg élesztő

Ha van kenyérsütő gépünk, az összes hozzávalót beletesszük, és abban megdagasztatjuk. A paradicsomot akkor tesszük bele, mikor a magokat jelző sípolást halljuk.

Ha nincs, először a száraz hozzávalókat összekeverjük, majd belekerül a többi is, és együtt  alaposan kidagasztjuk.

Mikor jó alaposan megdagasztottuk, kivesszük a tésztát, formázzuk, és egy zsírpapírral kibélelt formába helyezzük. A tetejét bevágjuk. 

35-40 percet kelesztjük, mire kétszeresére dagad, majd 180 C-on 1 óráig sütjük.

 

Mazsolás kalács

Kell a mazsola a kalácsba, anélkül az egész kalácsnak nincs olyan íze. (Aki nem szereti, azután piszkálja ki.)
Olyan régen csináltam, talán több éve is, most meg a harmadik sült 3 hét alatt. Egyik sem a hagyományos változat volt. Többnyire valamelyik szokásos összetevő hiányzott, így kénytelen voltam variálni. Ennek ellenére mind finom volt, puha, lágy. 

Hozzávalók:

60 dkg liszt (40 dkg teljes őrlésű, 20 dkg fehér)

360 ml zabtej

2 ek kókuszzsír

3 ek méz

2 marék mazsola

1 tk só

2 dkg élesztő

A száraz hozzávalókat összekeverjük, azokat átmorzsoljuk a zsiradékkal. Közben 1dl langyos tejbe beletesszük a mézet, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk dolgozni. Mikor szép habos, a többi folyadékkal együtt megy a lisztes keverékbe. Alaposan megdagasztjuk, míg finom egyenletesen puha, rugalmas tésztát nem kapunk. 

Formázzuk, zsírpapírral kibélelt sütőedénybe tesszük, és 40-50 percet hagyjuk kelni. 

Mikor szép formásra kelt, meleg sütőbe helyezzük, közepes hőfokon / kb 180 C / 1 órát sütjük, míg szép piros nem lesz a teteje.

Miután nem volt egyik nap növényi tej a kamránkban, csak rizstejszín, az került a kalácsba. Készítés közben valami dőlt, borult, vagy csak épp a fiatalember pakolászott az asztalon, vagy mindkettő, nem is tudom, de kimaradt a zsiradék is. Ennek ellenére nagyon finom, lágy kalács lett. És mivel a mazsolát az elején beleborítottam a kenyérsütő gép edényébe, a sok dagasztástól a mazsolaszemek szétmállottak, így a tésztának kellemes zamatot adtak ugyan, ellenben senkit nem zavart, hogy benne van.

A folyadék mennyiséget visszavettem olyan 280 ml-re, de pontosan nem tudom. Ha túl ragacsos lenne a tészta, pici lisztet kell még utána önteni. Biztos, hogy máskor is fogom így készíteni.

Olyannyira könnyű elveszni a mindennapok forgatagában, csak végezni a mindennapi rutint, és azt érezni, hogy semmire nem halad az ember. Mert a napok rohannak, felgyorsult az élet, és elcsendesedni oly nehezen tudunk. Pedig ezen múlik, hogy akár egy óra alatt többet haladunk-e azzal, amit amit napok óta csak próbálunk elvégezni.

Kell időt fordítani a lelki feltöltődésre, egy anyának meg főleg, hiszen sokkal jobb az élet, ha kevésbé türelmetlen és ideges, ha kiegyensúlyozottnak érzi magát, mintha ki volnának párnázva az idegei. Ilyen az, mikor alszik a gyerekkel délben az ember. :) De a Jó Istennel való folyamatos kapcsolatunk nagyobb segítség ennél, hiszen az élet forrása adhat számunkra erőt és kitartást is, s ha már gasztroblog, bölcsességet az egészséges táplálkozáshoz is, hogy frissek és fittek lehessünk.

(Ezért bánt annyira, hogy ha egy kisebb közösség tagjai olyanok, mint egy megbolondult (nem felbolydult) méhkas, és egymást szurkálják. Hatalmas célt tévesztett, az a bizonyos Valaki elérte a célját, mert nem a feladatát végzi, nem halad a mű, az összes energia a másik meg/legyőzésére fordítódik. 

Diadalmasan ütjük le az entert, ezt is jól megírtuk. Egymás után születnek a válaszok, és ellen válaszok, megbízatásunkat pedig elfelejtettük. Ez nem az Ő szeretetének a visszatükröződése.)

Marad a taposómalom, kínlódás, míg végre összetörve elfogadjuk, egyedül nem megy ez. Pedig milyen jól kigondoltam, elterveztem, mégsem működik. 

Oly egyszerű lenne Hozzá fordulni, csak annyit mondani, hogy belátjuk, mennyire kicsinyek és oktalanok vagyunk, tégy a belátásod szerint Uram.

És azután tényleg aszerint cselekedni.

Töltött csillagtök

A csillagtök az, amit szeretek megnézni, aztán ottmarad a piacon. Nem ettem meszet felkiáltással...
Egyszer ültettem, évekkel ezelőtt, és fogalmam nem volt, Anya miért hüledezett rajta, hogy 8-10 bokorra való magot ástam el. :) Nyár közepére már világos volt. Mire készen van egy lefarigcsálásával az ember, a jó kis cukkini már ki is sült...
Az idén is csak azért készült, mert már elhalványodtak az emlékek. :)

Hozzávalók:
1 csillagtök
1 bögre köles
15 dkg mozzarella sajt
3-4 paradicsom
3-4 fej gomba (elhagyható)
1 tk só
1 tk vegamix
1 tk kókuszzsír
fűszerek (borsika, bazsalikom)

A kölest 3,5x-es vízben vegamix-szel, sóval megfőzzük.
A csillagtököt megtisztítjuk, a kalapját levágjuk, a belsejéből a magokat egy élesebb szélű kanállal kivájjuk. Egy tűzálló edény alját a kókuszzsírral kikenjük. A gombát megtisztítjuk, és az edény aljára szeleteljük. A sajt felé megreszeljük, és összekeverjük a kölessel. Az edénybe halmozzuk a köles egy részét úgy, hogy a töknek maradjon hely középen. Belehelyezzük a tököt, megtöltjük a maradék kölessel. Ráhelyezzük a tetejét. A paradicsomokat szeletelve az étel tetején eligazítjuk. Megszórjuk a maradék sajttal.
Bő egy óra alatt közepes lángon megsütjük.

VEGÁN változat

Hozzávalók:
1 csillagtök
1 bögre köles
3 ujjnyi gabonakolbász
3-4 paradicsom
3-4 fej gomba (elhagyható)
1 tk só
1 tk vegamix
1 tk kókuszzsír
fűszerek (borsika, bazsalikom)

1 marék kesudió és napraforgó keveréke
1 csipet só
1 piros húsú paprika (elhagyható)
2 ek sörélesztő pehely (elhagyható)
kevés víz

A kölest 3,5x-es vízben vegamix-szel, sóval megfőzzük.
A csillagtököt megtisztítjuk, a kalapját levágjuk, a belsejéből a magokat egy élesebb szélű kanállal kivájjuk. Egy tűzálló edény alját a kókuszzsírral kikenjük. A gombát megtisztítjuk, és az edény aljára szeleteljük. A gabonakolbászt összekeverjük a kölessel. Az edénybe halmozzuk a köles egy részét úgy, hogy a töknek maradjon hely középen. Belehelyezzük a tököt, megtöltjük a maradék kölessel. Ráhelyezzük a tetejét. A paradicsomokat szeletelve az étel tetején eligazítjuk.
Sajt helyett a magkeveréket használjuk, amit turmixgépben finomra mixelünk annyi vízzel, hogy tejföl sűrűségű szószt kapjunk. Ráöntjük a vegán sajtszószt, és bő egy óra alatt közepes lángon megsütjük.

Szilvás rácsos sütemény

Anya Erdélyből hozta a receptet, még évekkel ezelőtt. Nem bonyolult, egyszerű linzer szerű tészta, kevés fahéj, szilva és tejfölös öntet. Kicsit csavartam rajta egyet, és rácsoztam a tetejét. Nagyon finom lett, úgy éreztem, hogy nagyon régen ettem ilyen jót. A tészta omlós volt, de átsült, a szilva édes és leves. Kétféle készült, az egyik részre tejföl került, a másikról kimaradt. A tejfölös részéből ugyan nem ettem - extrém parlagfű pollenszint mellett jobb az embernek vegánnnak lenni - de a többiek szerint az is jó ízű volt. Mivel sem kesu, sem mandula nem volt otthon, így nem is helyettesítettem, de biztos vagyok benne, hogy folyósra turmixolt olajos maggal meglocsolva ugyanolyan finom lehet.

Másodjára is készítettem, annak a tésztája nem lett annyira omlós, mert kicsit több vizet borítottam a kenyérsütő bodegába. Kevesebb időm volt, Ábel éhes és álmos, így géppel dagasztattam meg, de az meg kidobálta a szélén a lisztet...

Cukor nélkül is készíthető, ha a tésztába némi sztíviát csöpögtetünk elvegyül az íze, nem lesz zavaró, a szilva pedig amúgy is édes.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

30 dkg biomargarin / sütni való pálmazsír

1 tojás / beáztatott  1 ek lenmag és 1 ek zabliszt

2 ek gyümölcscukor

vaníliapor

1,5 cs foszfát mentes borkősütőpor

2-3 ek víz

1,5 kg szilva

pár ek tk zsemlemorzsa

fahéj

200 g tejföl / 1 marék kesudió

2 ek gyümölcscukor

Ha vegán süteményt szeretnénk, 1-2 órára beáztatunk darált lenmagot vízbe, majd azt adjuk tojás helyett a tésztához. 

A lisztet, cukrot, vaníliaport összekeverjük a sütőporral együtt. Hozzáadjuk a margarint. Addig morzsáljuk a tésztát, míg a zsiradék egyenletesen eloszlik, majd belekerül a tojás, vagy a lenmag és zabpehelyliszt. Addig gyúrjuk a tésztát, míg nyújtható nem lesz.

A kétharmad részét kinyújtjuk, és egy nagy zsírpapírral kibélelt tepsi aljába tesszük. Megszórjuk a zsemlemorzsával, fahéjjal, és egyenletesen rárétegezzük a félbe vágott kimagozott szilvákat.

Itt rátehetők a rácsok, és egyszerűen kisüthető.

Vagy összekeverjük a tejfölt és a cukrot, és a szilva tetejére öntjük vékonyan. 

Ha kesudióval helyettesítjük, az olajos magot kevés vízzel finomra turmixoljuk, elkavarjuk a gyümölcscukorral, vagy némi sztíviával, és azt öntjük a szilva tetejére.

A rácshoz a maradék tésztát kinyújtjuk, vékony csíkokra vágjuk. Egyenletesen elhelyezzük a sütemény tetején. 

Alacsony hőfokon bő 45 percig sütjük.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet...

A mondóka igaz, minél sósabb, minél ropogósabb, meg a nem ropogósat is, csak perec legyen. Az csak Anyának nem mindegy, hogy Aln*turás szezámmagos, vagy Tesc*s kisperec.

Így aztán egy nap Anya gondolt egyet, feltúrat a netet, és kiválasztotta a Mindmegettés receptet. Ami elkészülve nem hajazott tökéletesen a készen kapható óriás perecre, vagy nagy sós perecre, mivel kissé reformosodott, de legalább finom volt.

Amikor megformáztam, és a kis lurkó rájött, hogy mi ez, szinte azonnal meg akarta enni. Teljesen felpörgött, a tepsi testi épségét épp hogy nem veszélyeztette, míg kelt a tészta. Hát még amikor kisült... A kisebb darabok után csak elcsórt egy nagyot, amit a végén aztán megkóstolt a hangyasereg az udvaron, meg Apa papucsa is.

Hozzávalók:

60 dkg liszt (40 dk tk, 20 dk fehér)

3 dl növényi tej (nálam szója)

0,9 dl olaj

1,5 ek gyümölcscukor

1 csapott ek só

2 dkg élesztő

1,5 ek só

2,5 ek liszt

víz

A tészta hozzávalóit gépben dagasztatjuk. Ha nincs, kicsit munkásabb, de annyival jobban a miénknek érezzük a végén. :) 

1 dl tejben cukorral felfuttatjuk az élesztőt, és ezalatt a száraz hozzávalókat elmorzsoljuk az olajjal,  majd hozzáadjuk az élesztőt, és a maradék tejet. A tésztát laza mozdulatokkal gyúrjuk, míg el nem kezd leválni az ujjunkról a ráragadt anyag, és finoman ruganyos, jól dolgozható nem lesz. (Nagyanyám mindig azt mondta félmosollyal: Addig csináld, míg nem csöpög a plafon... vagyis izzad a homlokod.)

Ezután a tésztát 8 részre vesszük, ha két tenyérnyi nagyságú pereceket szeretnénk kapni. Nekem két tepsibe fértek. Hosszú kígyókat nyújtunk, majd perec formájúra hajtjuk. Zsírpapírral kibélelt tepsibe tesszük, és bő fél órát kelesztjük, majd sütjük.

Ha a tetejére magokat szeretnénk tenni, kenjük meg kevés tejjel, és szórjunk rá napraforgót. Ha sósat kívánunk készíteni, a sót összekeverjük a liszttel, és egész kevés vízzel, majd folyamatosan hígítjuk. Nem kell túl hígra, csak épp hogy folyjon. A sütés kezdetétől számított 10 perc elteltével kivesszük pár percre a tepsit, és minden perecet megcsurgatunk ezzel a sós lével.

Összességében 25-30 perc alatt sütjük közepes hőfokon. 

Őszibarackos pohárkrém

Még az őszibarack szezon elején készült, de újra el fogom készíteni, mert finomság! :)

A kanál zenei tábor után két nappal nagyon ideillő. Főleg, ha eszembe jut néhány poén, amiket gyakorlás közben gyártott a tisztelt banda. Pl.:

- Honnan játsszuk tovább? 

- A violinkulcstól! - Jött az elmés válasz, meg a röhögés. Főleg a Suite-et gyakorolva, hiszen abban nekünk legalább 30 volt. Igaz, a basszusnak meg egy sem, ők meg azért nevettek.

A zenei valahogy mindig a szívem csücske, akár mi is történik, akármennyire is nehéz a darab, fújom szét a számat, vagy épp nem értek egyet mindenben az előadással, felemelő tud lenni. Bár most kevesebb előadáson vettem részt a kicsi miatt, mert este akkor volt az alvásidő pl., de feltölti az embert, illetve noszogtatja, amit hallott.

A másik az, hogy az egyébként döcögős darabok, amikről azt hiszed az elején, hogy az életben nem állnak össze, egyszer csak mégis előadhatók lesznek, megszólalnak, sőt néhol egészen kifejezőek. Azokról nem is szólva, amelyekben esetleg nem zenél az ember, csak meghallgatja, és a lelkéig hatol. Mint például a Cesare Frank féle 150. zsoltár...

Majd máskor még írok erről, most viszont késő van, és az őszibarackos pohárkrém is várja, hogy előtérbe kerüljön. Ez sem nagy recept, inkább ötletadó.

Hozzávalók: (kb. 4 adag)

1/2 bögre köles

2 bögre víz

1 csipet só

vanília

2 ek gyümölcscukor, vagy 15-20 csepp sztívia

6-8 őszibarack

2-3 ek kókuszreszelék / darált mandula

1 ek méz

A kölest az összes hozzávalóval kb. 20 perc alatt megfőzzük. Várunk kicsit, hogy hűljön. Az őszibarackokat megtisztítjuk, szeleteljük, majd a mézzel együtt és a kókuszreszelékkel/mandulával botmixerezzük. Poharakba töltjük, a tetejére szórhatunk még kókuszreszeléket, vagy mandulát.

Candidások a kölest édesítsék kicsit több sztíviával, és a mézet hagyják ki, illetve inkább mandulát használjanak. Babások 1 éves korig a mézet kerüljék, inkább használjanak gyümölcscukrot egy picit.

Jótékonysági hangverseny az Olasz Kultúrintézetben Budapesten, és a Művészetek Házában Miskolcon

Túl a hatodik blogszületésnapon erdélyiektől tanult nem aludttej ízű aludttejes gombóccal :)

Ha Siccike nem ír az övéről, talán el is feledkezem róla. Ez az időszak nem éppen a blogolásról szólt. Kerti munkák voltak, aztán itthon nyílászáró cserék, meg kőművesmunka, rettentő mennyiségű takarítással egybekötve. Még ha olyan csodálatos előnyökkel is jár, hogy nem fúj be télen a jeges szél a gyerekszobában az ablakon, nagyon utálatos tud lenni a mérhetetlen mennyiségű por és piszok.

Már ugyan látom a végét, és nagyon jó, hogy végre bizonyos ablakok is kitárulhatnak. Jöhet be a friss levegő, a szúnyog meg kinn marad.  :)

Sütés-főzés azért volt, meg néha csak ettem a másét, vagy "vajaskenyeret". A karatetábori beszámolót még tervezem kajaügyileg, mert megér egy bejegyzést. Több nyers készült, saláták, levesek. Az aludttejes gombóc meg pl. azért, mert Anyuék háztól hordják a tejet, és az egyik alkalommal túl sok maradt. Anya továbbképzésen volt, mi meg szabadon garázdálkodtunk Ábellel dédipapa őrzés címén a házban. ;) Így hát kiöntöttem a tejet egy négyliteres lábasba, kitettem a délutáni napra, másnap reggelre szépen megaludt.

Ezt a fajta gombócot Matildtól tanultam, ő meg otthonról hozta a receptet. Mondjuk az utóbbi 5 évben egyszer csináltam... Az aludttejet nem szeretem, de szerencsére ebben az ételben nem érezni az ízét, csak olyan kellemes túró jellegű lesz, de nem száraz, pont ezért jó. Persze nem mindegy milyen a tej, honnan származik.

Hozzávalók: Kb. 30 közepes gombóc

2 l aludtej

40 dkg tönkölybúzadara

30 csepp sztívia

vaníliapor

1 csipet só

tk zsemlemorzsa

1 tk kókuszzsír

Az aludtejet a sóval, vaníliával, sztíviával feltesszük forrni. Amikor felfőtt, belekeverjük a búzadarát, és jó pár percig kavargatva főzzük, amíg a szemek meg nem dagadnak. Ha kevergetés közben túl hígnak éreznénk az ételt, 10 dkg-mal több grízt keverhetünk bele. Nekem most a 40 dkg-mal kicsit lágyabb lett, de nem bántam, mert így puha és könnyű volt a gombóc.

Amíg hűl, kicsit megpirítjuk a zsemlemorzsát. Először szárazon, majd hozzákeverjük a zsiradékot, és el is zárhatjuk a gázt.

Amikor meghűlt a grízünk, vizes kézzel gombócokat formázunk, és megforgatjuk a zsemlemorzsába. Tradicionálisan tejföllel és cukorral fogyasztják, de nagyon finom valamilyen idénygyümölcsből készült öntettel, vagy lekvárral.

Vegán változatát készíthetjük tofuval, vagy a hamis túrógombóc nagyon finom kölesből is.

Díj

Újabb meglepetés, hogy díjjal összefüggésben Zsuzska gondolt rám, és a legjobb, hogy kérdezett is. Köszönöm szépen. 

Díjazottként meg kell válaszolni 4 kérdést és továbbadni 11 bloggernek, újabb 4 kérdéssel. Hogy miért pont 11-nek, az érdekes...

1. Melyik az étel, amit a legszívesebben készítetek el és miért?
Nem tudok egyet kiemelni. Azokat az ételeket készítem szívesen, aminek örülni fognak, amit valaki kért, esetleg említette, hogy régen evett, vagy magának nem csinálná meg... Illetve az olyanokat is, amelyek megreformálva egészségesen finomak.

2. Mi az, amit a legkevésbé szívesen csináltok főzés/sütés közben?
Mosogatás. :) De lassan csak megtanulom, hogy jobb gyorsan közben egyenként, mint a végén nekiállni a hegynek. Pedig egyébként semmi gondom a mosogatással, csak neki kell fogni. 

3. Melyik szín dominál a konyhátokban?
Tőlem függetlenül a barna. Ami egyébként a kedvenc színeim közé tartozik.

4. Mi az, ami biztosan mindig van a hűtőszekrényetekben (vagy a kamrában)?

Valami zöldségféle, gyümölcs biztosan. Újabban egy üveg olivabogyó és csicsókasűrítmény is. Meg a férjem filmjei, minimum 100 doboz. (Ideje lenne elzavarnom fotózni valamelyik filmes géppel. Erre karácsonyi sütit eszik, amire azt mondta, hogy meg ne írjam! Így tíz felé persze még mindig jobb választás, mint a fagyi, ami alternatívaként szerepelt...) A mélyhűtőben egy darab gabonakolbász, szójavirsli, petrezselyemzöld, kapor...

És ki legyen a 11? No, ez nehéz, se nem reprezentatív, se nem teljes...

Magdi

Orsi

Gyöngyi

Eszter

Eszter

Hekvanc

Duende

Ildikó

Siccike

Gitta

Reni

4 kérdés:

1. Melyik az az alapanyag, amiből már a legtöbbet cipelted haza? 

2. Mit szeretsz a konyhádban, és min változtatnál szívesen?

3. Melyik az az egyszerűen elkészíthető étel, ami jellemző a konyhádra, és miért?

4. Hol, illetve mit készítenél a szabadban legszívesebben, és kivel/kikkel fogyasztanád el?

Kölesfasírt barna rizzsel és gombaszósszal

A múlt héten, mikor egyik nap a férj itthon volt, és még hajat is mostam... Igen, vannak csöppnyi örömök az életben. :) Nagyon hamar sikerült összedobnom számunkra egy finom ebédet, amit még Ábel is élvezettel tömött befelé nagy villával. Mert hogy odakészítettem a kis desszerteset, had gyakoroljon, de neki az enyém kellett. Így a végén én ettem a desszertessel, Ő meg hadakozott a naggyal. (Értsd, nem szurkálja magát, csak próbálkozik a tányéron.) Elég ügyes már, de olykor túl nagy erővel akarja felszúrni rá az ételt, majd a tányér törik ketté, az étel az tuti, így nincs a villán. Ellenben egy része a padlón. (Az az én részem.) Akkor aztán, ha megunja, és még éhes, kézzel benyom egy falatot, majd újra próbálkozik.

Nagyon cuki tud lenni, és örömmel is tudom nézni addig, amíg bolondozásba nem fordul, és a végén hangyaetetéssé fajul. Olyankor jöhet a porszívó, és mire elhallgat, lecsendesednek mindkettőnkben az indulatok.

Hozzávalók:

A fasírthoz: (1 tepsinyi adag)

1/2 bögre köles

10-15 dkg olajos mag (nekem most tökmag és napraforgó keveréke)

1 pici lilahagyma

1 tk vegamix

1 kk só

fűszerek (bazsalikom, borsikafű, petrezselyemzöld)

tk zsemlemorzsa a forgatáshoz

kókuszzsír a sütéshez

A kölest 2 bögre vízzel, a vegamix-szel és a sóval megfőzzük 20 perc alatt. Az olajos magokat durvára daráljuk (nálam most a diódaráló volt az eszköz), a lila hagymát felaprítjuk, és a fűszerekkel együtt a kéz melegre hűlt köleshez keverjük. Alaposan átgyúrjuk.

Vizes kézzel nagyobb diónyi gombócokat formázunk, amit aztán kisujjnnyi vastagra lapítunk, és zsemlemorzsába forgatunk. Kókuszzsírral kikent zsírpapírral kibélelt tepsibe igazgatjuk, és 25-30 perc alatt megsütjük őket. Félidőben megforgatjuk a fasírtokat.

A gombaszószhoz:

1/2 kg gomba

1 kis doboz rizstejszín

1 kis fej vöröshagyma

1 csokor petrezselyemzöld

1 ek tk liszt

1 ek olivaolaj

1 tk vegamix

1 kk só

A gombát megpucoljuk, felszeleteljük. A vöröshagymát felaprítjuk, kevés vízen megpároljuk, hozzáadjuk az olajat, a gombát, majd a felaprított petrezselyem zöldet, a vegamixet, és a sót. Megvárjuk, míg a gomba leve elfő, majd belekavarjuk a lisztet, azután pedig a rizstejszínt. Pár perc főzés után el is készül.

Körethez:

1 bögre barnarizs

2,5 bögre víz

1 tk vegamix

oliva olaj

1 kk só

A rizst szárazon pirítjuk kicsit, majd hozzáadjuk a lista többi összetevőjét is, és 45-50 percig főzzük.

Fotó: mutty.hu

Friss vegyes salátával az igazi.

Zabos-hajdinás gofri

Újabban nagyon rákaptam a hajdina lisztre, nagyon sok mindenbe bátran használom. Ugyan kenyeret nem lehet belőle sütni, de palacsintához, gofrihoz, piskótához nagyon jól alkalmazható, egészséges, gluténmentes, lúgosító gabona, nem terheli meg a szervezetet.

Igyekeztem megtalálni a jó arányt, hogy a tészta finoman megsüljön, jól álljon össze tojás és tej nélkül is.

Egy hétig nem volt sztíviám. Örömmel kaptam a kezembe, mert már annyira megszoktam a használatát, és rájöttem, hogy a különböző cukrokkal (nyírfa, gyümölcs) iszonyúan leragadnak az ilyen készítmények. Sztíviával ilyen gond egyáltalán nincs, az íze pedig tényleg nem tűnik fel. (Férj, Hug által lemeózva)

Általában a Vegetárból veszek natúr hajdinát, amit az Apa által megszuperált nagyüzemi kávédarálón ledarálok. Azzal őröljük a lisztet is. Ezen szoktam egy-egy zacskó kölest is megőrölni durvára.

Van egy százéves kézi habverőm, azzal pillanatok alatt össze lehet keverni, mert elég kemény. Az újabb, amit Nagyútra vettem, nyeklik, nyaklik, mert a keverő része nem elég kemény, valami szilikonos bevonatú lágyabb fém. Az előzőnek meg kemény volt a habverő része, de a szárai csak részben rögzítettek, így mindig szétesett. Persze, hogy nem használtuk, pedig jó dolog. Nézzétek meg alaposan, mit vesztek.

Hipoallergénnek gondolom, ha a szezámmag kimarad, akkor nem olyan ropogós, a folyadék mennyiség csökkenthető. Vagy helyettesíthető mákkal pl.

Hozzávalók:

1,5 bögre hajdinaliszt

1,5 bögre zabliszt

0,5 bögre kölesliszt (dara, vagy pehely is jó)

0,5 bögre darált szezámmag

1 ek darált lenmag (elhagyható)

6 ek olaj

20 csepp sztívia

1 csipet só

1 csipet vaníliapor

4 bögre növényi tej (szóját szoktam használni)

kb. 2 bögre szénsavas víz

2 alma lereszelve

A liszteket és a magokat összekeverjük a sóval, vaníliaporral együtt. Belecsöppentjük a sztíviát, hozzáadjuk az olajat, és a növényi tejet. Összekeverjük az egészet, majd annyi szénsavas vizet adunk hozzá, hogy lágyabb galuskatésztát kapjunk, de ne folyjon. Ha a kanállal merjük, nyúljon, mint a rétestészta. :)

A legvégén adjuk hozzá a reszelt almát. Sütőtől függően akár 15 percig is sülhet egy, de általában 10 perc alatt elkészül. Nem olyan, mint a tojásos tésztájú gofri, hogy 4 perc alatt már pirul.

Fotó: BioBrigi  Derítés: Ábel a piros felmosó vödörrel...

Meghívó

Meggyes-epres turmix

Gitta a blogján épp most tett fel hasonlót. (Ja, megírtam félig, csak nem postoltam. Vagy két hete volt.) Örülök, hogy látok bejegyzéseket, mert a régi arcok valahogy elmaradoztak. Pont a napokban gondolkoztam ezen, és nézegettem meg az I. VGB (vegablogger) találkozón készült fényképeket. Szilda, Vajaspánkóék, KatAnyaka, Siccike, VegaVera, Napmátka Ildikó, Dulmina, Lét-tudatos Reni... és még persze sokan mások, de most ez jutott eszembe. Egészen más jellegű volt a légkör, sokat reagáltunk egymás bejegyzésére, valahogy mostanában ez pl. elveszett. Még a "nagymenő" blogokon is újabban olykor alig-alig árválkodnak megjegyzések, ami meglepő.

Persze nekem is kevesebb lett az időm, ahogy változott a világ körülöttem, és megjelent a kis mazsola az életemben, megértem, ha valaki azt mondja, azt sem tudja hová kapjon. Mégis javaslom, hogy egy picit nézzen körbe magánál, gondolja végig a napjait, mert (a tapasztalat mondatja velem) olykor tudattalanul telik-telik az idő nagyon haszontalan dolgokkal, neten nézelődéssel, tévébámulással, pletyizéssel. Nekem is ritkán jut eszembe, hogy az idő is egy ajándék, amellyel ugyanúgy el kell számolni a Jó Istennek, mint az egyéb képességeinkkel, hogy jól kamatoztattuk-e vajon... (Mt 25,14-30) Szükségtelen magyarázkodásba kezdeni, annak semmi értelme, inkább két mondatban kérj föntről segítséget.

Visszakanyarodva a turmixhoz, tavaly is készült kicsit másképp, nagyon finom, és pofonegyszerű. Csak türelem legyen a meggy magvaláshoz. :)

Hozzávalók:

1/2 kg meggy

20 dkg eper

2 marék kesudió / mandula

vanília

pár csepp sztívia / méz

A meggyet kimagozzuk, az epret lecsumázzuk. A kesudiót finomra turmixoljuk 2 dl vízzel és egy darab vaníliával, azután a többi hozzávalót is beletesszük. Ízlés szerint adunk hozzá még némi vizet.

Candidások kesudió helyett mandula és szezámmag keverékét használják sűrítésül. És fogyasszanak hozzá kölesgombócot.