2014. augusztus 6., szerda

Túl a hatodik blogszületésnapon erdélyiektől tanult nem aludttej ízű aludttejes gombóccal :)

Ha Siccike nem ír az övéről, talán el is feledkezem róla. Ez az időszak nem éppen a blogolásról szólt. Kerti munkák voltak, aztán itthon nyílászáró cserék, meg kőművesmunka, rettentő mennyiségű takarítással egybekötve. Még ha olyan csodálatos előnyökkel is jár, hogy nem fúj be télen a jeges szél a gyerekszobában az ablakon, nagyon utálatos tud lenni a mérhetetlen mennyiségű por és piszok.
Már ugyan látom a végét, és nagyon jó, hogy végre bizonyos ablakok is kitárulhatnak. Jöhet be a friss levegő, a szúnyog meg kinn marad.  :)
Sütés-főzés azért volt, meg néha csak ettem a másét, vagy "vajaskenyeret". A karatetábori beszámolót még tervezem kajaügyileg, mert megér egy bejegyzést. Több nyers készült, saláták, levesek. Az aludttejes gombóc meg pl. azért, mert Anyuék háztól hordják a tejet, és az egyik alkalommal túl sok maradt. Anya továbbképzésen volt, mi meg szabadon garázdálkodtunk Ábellel dédipapa őrzés címén a házban. ;) Így hát kiöntöttem a tejet egy négyliteres lábasba, kitettem a délutáni napra, másnap reggelre szépen megaludt.
Ezt a fajta gombócot Matildtól tanultam, ő meg otthonról hozta a receptet. Mondjuk az utóbbi 5 évben egyszer csináltam... Az aludttejet nem szeretem, de szerencsére ebben az ételben nem érezni az ízét, csak olyan kellemes túró jellegű lesz, de nem száraz, pont ezért jó. Persze nem mindegy milyen a tej, honnan származik.

Hozzávalók: Kb. 30 közepes gombóc
2 l aludtej
40 dkg tönkölybúzadara
30 csepp sztívia
vaníliapor
1 csipet só

tk zsemlemorzsa
1 tk kókuszzsír

Az aludtejet a sóval, vaníliával, sztíviával feltesszük forrni. Amikor felfőtt, belekeverjük a búzadarát, és jó pár percig kavargatva főzzük, amíg a szemek meg nem dagadnak. Ha kevergetés közben túl hígnak éreznénk az ételt, 10 dkg-mal több grízt keverhetünk bele. Nekem most a 40 dkg-mal kicsit lágyabb lett, de nem bántam, mert így puha és könnyű volt a gombóc.
Amíg hűl, kicsit megpirítjuk a zsemlemorzsát. Először szárazon, majd hozzákeverjük a zsiradékot, és el is zárhatjuk a gázt.
Amikor meghűlt a grízünk, vizes kézzel gombócokat formázunk, és megforgatjuk a zsemlemorzsába. Tradicionálisan tejföllel és cukorral fogyasztják, de nagyon finom valamilyen idénygyümölcsből készült öntettel, vagy lekvárral.
Vegán változatát készíthetjük tofuval, vagy a hamis túrógombóc nagyon finom kölesből is.


2 megjegyzés:

Éva írta...

Gratulálok blogszülinapodhoz és kívánok további sok sikert! Nagyon finom lehet ez a gombóc. Hamisat már csináltam ízlett az is. Valóban ezt csak finom házi tejből érdemes csinálni!

Bridge írta...

Köszönöm szépen kedves Éva!