Most döbbentem rá, hogy a várva várt november eleje mennyire közel van. Repülnek a napok. Az "előbb" még egy hónap állt előttem, most meg arra eszmélek, hogy két hét múlva ilyenkor már Párizsban leszek.
Mennyire várom.
Nem a nagyváros zaja hív, ugyan. Mit nekem "Európa fővárosa" (a'la Paris Hilton), az a lényeg, hogy a legjobb barátom, és egy 4 hónapos fekete szemű kis Tücsök vár.
Nem is az ottani gasztronómia csábít, bár készülök... hogyan felelek meg nyers zöldségfélék, szeles ételek nélkül zöldbabfőzelék, töltöttpaprika, és lecsórajongó barátnémnak. (a kicsi a szoptatás miatt nem bírja)
Majd lebiggyesztett szájjal, ha hazajöttem, regélek róla kicsit. Addig kiélvezem a várakozást, az utazásunkat, és ottartózkodást...
4 megjegyzés:
én is varom...
Hogy véletlenül idekerülök a blogodra... az még hagyján. De, hogy a legjobb barátnőd évfolyamtársam, csoporttársam volt az egyetemen! Kicsi ez a világ(háló)! Szia Kata! :)) Jó látni, hogy mennyi jó történt, történik Veletek! Réka
Jéééééé....ezért mondjak, hogy kicsi a vilag!!!!Te honnan ismered a Bridgetet???Jol vagy?P. Kata
Igazából nem ismerem Őt. Egy másik blogról találtam ide, s kikerekedő szemmel vettelek észre Téged is.
Megjegyzés küldése