A jövő évi búzavetés rejtelmei

Napokig kínlódtam a kamra rendbetételével. Persze még most sincs készen, csak két polcsor belőle, de nagy előrelépés. Mintha Norvégiába indulva már Lipcse környékén tartanék, sőt... :)
Tehát este 8 körül. Az asztalon káosz, néhány doboz, benne tészták, pl. 4 féle különböző spagettivel (fél méteres durum, sima durum, tojásos, barna) Ehez mérten a többiben zabpehely, árpapehely, pirospaprika, kókuszreszelék, kekszmorzsa, magok (len, szezám, napraforgó, tök, kesudió) Anya valamelyik főzőműsort nézi a tévéban, a hugom eszik.
Ekkor csörög a telefonom, Apa az. Van egy kanna ott a diófa alatt, amiben találsz üzemanyagot... igen, kifogyott a gázolaj a traktorból. Éppen boronált. (avagy a jövő évi kenyerünk alapjai...)
No. Éhes lehet rendesen, gondolom, s az előtte kisütött zsömlékből zacsiba gyömöszöltem egyet, zsebembe dugtam egy almát, előszedtem az elemlámpát, erősen reménykedve, hogy a megfelelő - becűgöltem a busz hátuljába a kannát, és kimentem hozzá.
A frissen felkaszabolt területen botorkálni sötétben jó kis izomerősítő (persze az MTZ-nek is a föld másik végén kell ilyenkor megállni), örültem, hogy elém jött, és nem nekem kellett a kannát is vinni.
Nagyon jó. Beleöntöttük az üzemanyagot, sőt a traktor is hajlandó volt beindulni. Felkapaszkodtam, és visszavitt az autóig. Integetett, hogy menjek nyugodtan, már csak másfél forduló, és indul haza. A zsömle maradt a zsebemben.
Elindultam a busszal, de furcsállottam, hogy a fordulás után túl sokáig áll...
Odagyalogoltam hozzá, aztán jól tátva maradt a szám. Én így még kerekeket nem láttam állni, ilyen csálén. Az MTZ amúgy is kis első kerekei még nevetségesebb formában, teljesen merőlegesen a normális állapotukra, mint két nyitott tenyér kifordulva álltak. (ha elindul a traktor, rögtön kétfelé indulhat ;) )
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt meg lehet oldani aznap este, főleg nem másik gép segítségét nélkülözve.
Jelentem, lehet. Már akkor is rácsodálkoztam, mikor tavaly a kitört hátsó kereket pár deszka, cső, és egy emelő segítségével ketten kicseréltük, hogy mennyire ismeri a fizikát. Megtanultam, de ő a gyakorlatban is alkalmazni tudja. Ez a különbség.
Hazamentünk két vascsőért, néhány fa ékért, és egy emelőért.
Míg ő keresgélt, megkentem a madárlátta zsömlét, meg mégegyet, aztán indultunk.
Csillogó szemekkel állapította meg, hogy frissen sült, s míg vezettem, nem hosszú úton, de igen elégedetten majszolta el az egyiket, és tüntette el az almát is.
Megkínlódtunk vele, de kézi erővel egy fél traktort mocorgattattunk meg, míg kiesett végre a bal első kerék, kerültek be az ékek a helyükre, és állt végre egyenesbe a jobb első kerék.
Szusszanás. Akkor majd visszatolat, és megyünk haza. A gép zörög, nem sokat beszéltünk, meg nagyot is hall. Beültem a kocsiba, figyeltem, hogy a hiányzó kerékkel miként lavíroz. Addig nem akartam otthagyni, míg ki nem jött a földről.
Ő meg fütyült az egészre. Elindult befejezni azt a maradék sort a defektes MTZ-vel.
Ültem a Transporterben a sötétben, és csóváltam a fejem. Közben hihetetlenkedve bámultam az Apámat, ahogyan egy háromkerekű MTZ-vel boronálja a földet, hogy a következő héten elvethesse a gabonát.
Kicsit lecsöndesedtem, örültem nagyon, hogy a gép megy, nem dőlt el. :)