Az agy csodálatos öngyógyító képessége

Hamarabb kellett volna már belinkelnem, de van még három előadás. Egyébként a fenti cím egy könyv címe is, amelyet még a fősulin ajánlott a lelkigondozástant tanító pszichológus. Akkor még csak stilizált formában került a kezünkbe, alig vártam, hogy megjelenjen, mert nagyon érdekesnek találtam. Az ember el nem gondolná, hogy mi mindent befolyásolhat, változtathat az életében...

Családi egészségnap

Erdélyi vegetáriánus töltött káposzta

Nyugi, nem megint palacsinta recept. :)

Erdélyből származó ismerőseimtől tanultam vagy 15 éve a receptet, mert ez a változat az első kóstolástól kezdve nagy kedvenc. A családi töltött káposztánk sohasem ízlett igazán, pedig a többiek nagyon szeretik. Mama profi volt a készítésében, bár egy töltelék majd letörte a kezed, akkora volt... Mondjuk Ő marhahúsból csinálta főtlen rizzsel, és savanyú káposztával, liszttel sűrítve. Órákig főtt a nagy tizenixliteres fazékban nagy családi összejövetelek előtt. Ketten emeltük sokszor a tűzhelyre, ha jól megrakta. :) 

(Jók ezek az emlékek, de hiányzik, és most február van. Hiába mondtam neki, hogy várja ki, Ő már nem akarta...)

Hozzávalók:
1 bögre barna rizs
100 g szójagranulátum
1 tojás (elhagyható)
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek vegamix
borsikafű, majoránna, bazsalikom, őrölt kömény
1,5 tk só

1 l paradicsomlé

1 fej édes káposzta

A barna rizst kb. 40 perc alatt megfőzzük 2,5x-es mennyiségű sós vízben.

A káposzta torzsát jól kivágjuk. Nagy fazékban felrakunk vizet melegedni. Amikor már forr, belerakjuk a káposztát. A víz épp ellepje, és lassan főzni kezdjük. 5-10 perc múlva levehetők az első levelek. Villával ügyesen a vastag torzsájánál megszúrva kihalászható. Azután tovább főzzük, és folyamatosan szedegetjük le a nagyobb leveleket, amikbe tölteni tudunk. A maradék káposztát apróra vágjuk, és a jénai aljába szórjuk.

A szójagranulátumot jó sós vízben főzzük, majd leöntjük róla a levét.
A hagymákat megpucoljuk, a vöröset apróra vágjuk, a fokhagymát szétnyomjuk.
A megfőtt rizst egy tálba borítjuk, hozzákeverjük a szójagranulátumot, a vöröshagymát, a fokhagymát, a vegamixet és a fűszereket. (Ha teszünk bele tojást, azt szintén hozzákeverjük nyersen, de elhagyható, és akkor vegán ételt kapunk, a tojás viszont összetartja a tölteléket.)

A káposztalavelek vastag részét kivágjuk. Az is mehet az aprólékba. A leveleket ügyesen megtöltjük, és egymás mellé helyezzük. Amikor készen van, ráöntjük a paradicsomlét és kb. 1,5 - 2 órát sütjük közepes lángon. Tejföllel (furcsa, de igen) és egy darab barna kenyérrel a legfinomabb.

Kölestúrós hajdinapalacsinta

Először is tegnapra boldog születésnapot Apának, mára Robinak! Fületek érjen bokáig! :)

Kölestúrós palacsintát lett volna kedvem reggelizni, de nem akartam tojásos változatot, zablisztem pedig nem volt elég, így nekiálltam túrni kicsit a netet vegán hajdinapalacsinta ügyében. Találtam is receptet Zizinél, csak nálam kimaradt a sütőpor, és szójatejet használtam és olivaolajat, meg kis zablisztet. 

A köles már megfőtt, mire mindez lezajlott, és az elején még ő sem tudta, hogy palacsinta töltelékként végzi.

Hozzávalók a palacsinta tésztához:
1 bögre hajdinaliszt
1/4 bögre tk liszt
2 ek zabliszt
2 ek olivaolaj
1 csipet só
1 ek nyírfacukor
1 bögre szójatej

Ha túl sűrű lenne szénsavas ásványvíz. Nem tudom, pontosan mennyit használtam, de óvatosan kell vele bánni, mert kicsit meghígítottam a tésztát és könnyen szakadt.

15 percre érdemes állni hagyni, és azután sütni kis lángon.

Az eredeti palacsinta receptet ITT találjátok meg. 

Hozzávalók a kölestúróhoz:
1/2 bögre köles
1,5 bögre víz
1 db szójajoghurt
20 csepp sztívia / 2 ek nyírfacukor
1 citrom reszelt héja
vaníliadarab
1 marék mazsola
1 csipet só

A kölest háromszoros mennyiségű vízben megfőzzük a vaníliával, sztíviával és sóval. Kb. 20 perc alatt elkészül, kavargatni sem kell. Azután belereszeljük a cirom héját és hozzáöntjük a szójajoghurtot, majd az egészet összeturmixoljuk finomra. A legvégén belekeverjük a mazsolát, és lefedve hűlni hagyjuk.

A palacsintákat megkenjük a kölestúróval, feltekerjük, és friss gyümölcsökkel fogyasztjuk.

Palacsinta tojás nélkül

Mostanában csak ebédre vágyom sós ízvilágú ételre, reggel és este inkább a gyümölcsök csábítanak, ahhoz kell kitalálnom valamit. Legfőképp a banán az, amit szívesen eszek, pedig az első két harmadban egyáltalán nem kellett. Akkor mindig az idénygyümölcsök. Ha az épp a dinnye volt, akkor az, ha a barack, az, ha a szőlő, akkor az. Például a behozott szép nagy almák sem, viszont ahogy elkezdett érni a környéken a gubics savanykás alma, az nagyon jól esett.

De hogy a palacsintára is rátérjünk, nem volt zablisztem, hogy a szokásos vegán recept szerint készítsem el, tojást meg ettem előtte valamiben. Ha tojással és szódavízzel működik a palacsintatészta, akkor tojás nélkül tejjel is kell neki, gondoltam, és valóban. Egészen finom lett, főleg, mikor rákentem a buktához használt Carobellából és a cukormentes eperdzsememből. Jól kiegészítették egymást.

Hozzávalók:
25-30 dkg liszt (fele teljes kiőrlésű)
4 dl szénsavas ásványvíz
1/2 l szójatej
20 csepp sztívia, vagy 2 ek nyírfacukor
2 ek olivaolaj
1 ek lenmag
só

Botmixerrel az összes hozzávalót összeturmixoljuk. Candidások teljes kiőrlésű lisztet használjanak csak. A liszt minőségétől függően, és hogy mennyire szeretünk vékony tésztát sütni, adhatunk még hozzá ásványvizet.

Legalább egy negyed órát hagyjuk állni, és azután süssük.

Nyers gyümölcsökkel (pl. reszelt alma, dió, kiwi), lekvárral, kölestúróval, ízlés szerint fogyasszátok.

Rizsfasírt

Hozzávalók:
20 dkg barnarizs
1 db natúr tofu
1 db pritaminpaprika
1 kis fej lilahagyma
1 tk vegamix
1 tk borsikafű, bazsalikom
1 tk só
1 ek kókuszzsír

Nem egy bonyolult valami, viszonylag egyszerűen elkészíthető, a belseje puha, krémes, a külső része finom ropogós lesz.

A barna rizst bő 2,5x-es mennyiségű vízben sóval és vegamix-szel feltesszük főni. Kb. 40 perc alatt készül el. Addig a tofut lereszeljük.

Amikor készen van a rizs, hűtjük kicsit, majd a hagymát és a paprikát nagyobb darabokra vágva beleszórjuk, az egészet botmixerrel kicsit összedaráljuk, a végén belekavarjuk a tofut és a fűszereket. (Ha nehezen dolgozza össze, tehetünk hozzá kis vizet.)

Egy nagy tepsit kibélelünk zsírpapírral, megkenjük, vizes kézzel fasírtokat formázunk, és elhelyezzük őket benne.

Közepes lángon 30 percig sütjük az egyik, majd megfordítva 20 percig a másik oldalát.

Friss salátával azonnal fogyasztható, ami nekünk most reszelt karalábé és répa keveréke  volt kevés citromlével és pici sóval megbolondítva.

Locsi-fecsi

Jé, a Brigi...

Igen, engem is látni néha errefelé. Talán pár hétig többet is, ha a kis 'inkubátorlakó" is úgy akarja. Nagyjából befejeztem a Házára járkálást, még 1x ugyan mennem kell, de így az utolsó hónapban nehezedik a dolog az utazás szempontjából. Kocogni a HÉV-hez, aztán rohanni a villamoshoz, 16 perc zötykölődés után jó esetben másfél óra buszozás, ha nem, akkor még egy Gyöngyösi várakozás. Vagy Nagyútról pepitában vonat, busz, megint busz. Egyébként a munkával nem lenne akkora gond, így is a fél délelőtt mindig telefonokkal, e-mail nézegetéssel, átküldött file-ok böngészésével telik, bár nem vagyok benn.

Furcsa kiszállni a gépezetből, mert az irodámba mindig jött valaki, legalább egy ember mindig várt rám valamiért, minimum egy telefon csörgött, a gépen három párhuzamos folyamat anyagai voltak megnyitva, és 5 dolgot intéztem mellette. Nem volt ezzel semmi baj, az ember felveszi a ritmusát a munkának, és halad. Persze a fentiekből kifolyólag minden egyes esetben a fontossági sorrend változik, és a kevésbé lényegesek elmaradnak, nem lehet másképp... 

Nagyon sok mindent kellene még tenni, helyretenni, de a preferációs lista elején új, mindent felülbíráló dolog kezd körvonalazódni, a fentiek maradnak másra.

Így van ez állítólag rendjén, bár amikor reggel munkába menet a Férjség azt mondta, hogy lustálkodjak, esetleg üljek a gép elé és hizlaljam a fenekemet, vegyes érzések kavarogtak bennem. Az "inkubátor működtetés" persze könnyíti a fenti projekt megvalósítását, de azért szerencsére itthon is találok tennivalót, épp eleget. Otthon is lenne, de most itt vagyok. Majd megyek oda is. :)

Egyébként nem is baj ez a leállás, biztos könnyebben is megy, mint visszafelé. Merthogy mostanában többször eszembe ötlött a következő sor: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" Tényleg nem fog ártani némi befelé fordulás, több olvasgatás, némi kapcsolatregenerálás Vele. Már csak azért is, mert az elkövetkezendő időszakhoz végtelen bölcsesség és türelem szükségeltetik, ami nekem nincs, de talán kaphatok egy kicsinykét...

Az egyik fényképezőgépen találtam egy csomó nyári fotót. Jó volt nézegetni.

Ugyan tél közepe van, de talán pont ezért kívánkoznak ide.

Új év és köleskrém

Igaz, hogy már harmadika van, de azért csak boldog új esztendőt kívánok az idetévedőknek.

Tudom, én is ritkán járok erre, elnézést mindenkitől, de munka, az ünnepek és a kismamaság együtt annyira foglalt le, hogy biobrigis kaják csak korlátozott mennyiségben készültek, azok is a megszokott és már kiposztolt repertoárból. Gombás csirkét meg csak nem teszek ki a blogra. :)

Az az igazság, hogy amiatt, hogy a tejtermékek egy része és a tojás visszakerült az étrendembe, sokkal egyszerűbb dolgom van, mert ugyanazt eszem, amit a család többi része is. Nem kell külön főzni. Egyébként meg egyéb okok miatt is sokszor készítjük vegánul az ételeket, a főzelékeket főleg. Dehát a kelkáposzta, a zöldséges bab, a zöldbab többféleképpen, egyéb zöldség főzelékek mind fenn vannak az oldalon. Bár a bab lehet, hogy mégsem? Pedig de sokszor készül, és milyen finom...

Mentegetőzés befejezve, inkább rátérek arra, hogy tegnap kicsit megembereltem magam, és a szokásos főtt köles helyett köleskrémet készítettem. Nem sokban különbözik a fent említettől, mégis sokkal kellemesebb fogyasztani. És persze a legjobb a körtés rétesben, de így magában is tökéletes reggelire egy kis gyümölccsel feltúrbózva.

Hozzávalók:
1 bögre köles
3,5 bögre víz
2 ek vegimilk, vagy 1 dl szójajoghurt
2 ek kókuszreszelék (elhagyható)
vanília
2 ek gyümölcscukor (candidásoknak 20 csepp szítvia)
1 marék mazsola
1 marék pirított mandula vagy dió darabok

A kölest bő háromszoros vízmennyiséggel (több víz szükséges hozzá, mint a sima köleskásához) a kókusszal és vaníliával 20 percig főzzük, majd hozzákeverjük a vegimilket és a cukrot. (Aki stevia-val főzi, csöpögtesse bele az elején.) Összeturmixoljuk botmixerrel, majd belekavarjuk a mazsolát és az olajos magvakat. Ez utóbbiakat bátran csereberélhetjük. Kerülhet bele tökmag, paradió, vörös áfonya kedvünk szerint. Jó 10 perc alatt az aszalványok megdagadnak. Nagyon finom lesz.

Maja jóslat?

Hosszú ideje minden területen és mindenféle ismerőnél beleütközöm a maja világvége jövendölésbe. Eleinte csöppet sem foglalkoztam vele, hiszen újra és újra felröppennek ilyen hírek, de valahogy ezt komolyabban vette az eddigieknél a környezetem. 

Nagyon sokakat foglalkoztat, és aggódnak is emiatt, illetve többen elgondolkoztak arról, hogyha nem is ezen a konkrét napon, de nincs túl messze valamiféle összeomlás. Sajnos nem kaptam még az új Nyitott szemmelből, hogy a kollégáknak juttassak belőle, mert abban állítólag van erre vonatkozóan egy jó cikk. Majd szombaton elolvasom. Biztosan jóval összeszedettebben fogalmazza meg az ezzel összefüggő gondolatait a szerző, mint én 1/2 11-kor, de miután a Híradó is ezt nyomta, valahogy kikívánkozott belőlem ez a pár sor.

Ha visszamegyek a kályhához, és megnézem, mit mond a Biblia a fentiekkel kapcsolatban, könnyebb dolgom lesz. Először is kijelenti Máté 24:36-ban, hogy pontos idői meghatározást az ember nem tudhat, viszont azt is írja, hogy lesznek jelei, ráadásul egyre sűrűsödő figyelmeztető jelei. Pl. pont a fent említett fejezetben is részletezi ezt. 

A Híradó azt mondta, hogy elsötétedéssel, földrengésekkel, mindenfélével járhat a holnapi nap a jövendölés szerint. Nos, a Biblia ír ezekről, de pl. a földrengésekről úgy, hogy gyakran lesznek, és mindenfelé. Tehát nem csak a megszokott törésvonalak mentén. Ebből kifolyólag nem mondom, hogy ilyen események nem történhetnek a holnapi nap, hiszen nem tudjuk mi lesz megengedve a háttérben dolgozó gonosz erőknek. Azonban abban is biztos vagyok, hogy a többség holnapután, meg azután is fel fog kelni még egy jó darabig. 

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes forgatni a gondolatainkban a témát. Nem elbagatellizálni szeretném, félre ne értsen senki, hiszen biztos vagyok abban, hogy lassan számot kell adnia az emberiségnek a tetteiről. Csak más nézőpontból is szerettem volna megvilágítani, illetve biztatólag leírni a fentieket. Továbbá annyit hozzátenni, hogyha erőtlen, és csüggedt az ember, és végképp nincs kilátása semmire, akkor érdemes felfelé néznie végre. Mert Ő "...Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja..."

Hóesés és karfiol leves

Minden tél elején lelkesen közlöm, hogy leesett a hó. Idén az első nagy hó a cukros vérvétel napjához kötődik, Pesten is iszonyúan szakadt. Amikor végeztem, felhívtam a lányokat, hogy felmenjek Mátraházára, vagy ellesznek, de azt mondták, örülnek, ha ők le tudnak jönni a hegyről, önként ne menjen senki arra. :) Az a hó viszont másnapra már csak nyomokban volt meg, míg ez a mostani a faggyal karöltve napok óta tartja magát, és még lesz utánpótlása is.

Holnap lehet, hogy felviszem a gépet, mert mint mindig, a zordsága ellenére gyönyörű tud lenni. Először is lehúzza a két nagy tiszafa ágait, megrakódik a korlátokon, az ott parkoló autókon, belepi a a betonplaccokat, elrejti a csúnyaságokat. Azután ha épületen kívülre nézünk, a hatalmas fenyők roskadásig gyűjtik a hatalmas legyező ágaikra a havat, a kopasz fák ágait beburkolja a vastag hóréteg. Másnapra a tiszta fehér hóban vékony tappancsok nyomai húzódnak itt is ott is, vagyis a mókusok feléledtek. Meg a macskák is. :)

Nagyon nehéz bármit is írni róla, mert ha az ember ott áll, és bámulja, egészen fura érzések töltik el. Olyankor az egész környéknek még a hangjai is mások, olyan puha csöndes minden. Nem süket csönd, mégis, mintha elvesznének a hangok...

Ebéd közben ma hátrafelé nézelődtem, akkor kezdett újra szállingózni a hó. Kicsit kikapcsolt a taposómalomból, és megnyugtatott. A Teremtő bölcsessége szerencsére nem emberi, akármilyen csúnya és hideg a tél, megvan a maga feladata, és szépsége is egyben. És mindenben egyre inkább tapasztalom, hogy nem véletlenül vannak úgy a dolgok, ahogyan. Mindennek megvan a maga értelme, és oka, még ha abban a pillanatban nem is vagyok képes belátni.

No, de ha már ennyit dumáltam, vissza kellene térni a konyhára. Keveset főzök mostanában, s ha igen is, ismétlek. Nagyon kevés időm van rá, vagy ha van nem bírom rávenni magam, csak olyanokra, mint a héjában főtt krumpli készítése. (Lásd a mai napot.) Tegnap a mindenki által kedvelt hajdinás süti is készült, mondjuk azzal tovább szöszöltem, de ma már nem fért bele. Nemsoká megyek inkább, és bebújok az ágyba olvasni. A kis kópé jelez, hogy jobb lesz ledőlni inkább, egész nap rohangáltunk.

Szóval az ebéd karfiol leves volt, békési módra. Azért békési, mert ezt a tejes megoldással csak az ottaniaknál találkoztam. Anyával készítettük, így az elején rántással indult, de javasolom helyette a szójatej + liszt keverék hozzáadását az utolsó 15 percben.

Karfiol leves békési módra

Hozzávalók:

1 nagy fej karfiol

3 nagyobb répa

4 ek tk liszt

1 bögre szójatej

2 ek olivaolaj / 1 tk kókuszzsír

1 csokor petrezselyem zöld

1 ek só

Ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, készíthetünk rántást. Mivel nem túl egészséges, lehet úgy javítani rajta, hogy a lisztet szárazon megpirítjuk, majd hozzákeverjük az olajat, a petrezselyem zöldet, és felengedjük vízzel. Majd beletesszük a répát, a sót, majd 1/4 óra elteltével a karfiolt is. Időnként kavargatjuk. Mikorra megpuhulnak a zöldségek, hozzáadjuk a tejet, összeforraljuk az egészet, és készen is van.

Ahogyan fentebb írtam, máshogyan is elkészíthetjük. Ez esetben a kókuszzsíron a petrezselyem zöldjét kicsit megforgatjuk, majd beletesszük az apróra vágott répát. Felengedjük vízzel, sózzuk. Kb. 1/4 óra múlva hozzáadjuk a kis rózsáira szedett karfiolt is. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, a szójatejet összekeverhetjük a liszttel, és hozzákeverjük a leveshez. Sűrűn kavargatva főzzük 10-15 percet.

Birsalma lekvár és sajt, avagy hogyan pucoljuk könnyedebben...

Apa gépi üstje ma megint üzembe került, pedig azt hittem idén többet nem kerül bele semmi befőzni való. Tatánál viszont gyönyörű nagy birsalmák teremtek a két fán, és a miénken is voltak szépek, így Anya úgy döntött, lekvárt főz, és birsalma sajtot készít.

Most egy kicsit más módszerrel, valamelyik kolléganőjétől hallotta, így könnyebb volt a farigcsálás. Merthogy megfőzte a birsalmákat, és azután vágtuk le a magházáról.

Aki valaha is faragott birsalmát, az tudja, hogy mit jelent könnyen felvágni, és nem az, hogy feltöri a kezed a kés, mire egy kompótnyit elkészítesz.

Tata, és Anyósom segített ledörzsölgetni, utóbbinak nagyon jó kesztyűje volt hozzá, az a műanyag pöttyökkel fröccsöntött. Kitűnően bevált ennél a munkánál azt mondják. Azért nem láttam, mert közben a rakott tésztát készítettem ebédre.

Szóval az üstbe Anya feltett vizet forrni, és a megtisztított birsalmákat dobálták a vízbe. Amilyen kemény, olyan hamar megfő. Azután kihalászták egy szűrőkanállal, picit hűlni hagyták, és lehetett könnyen felvágni. (Ha épp nem főtt szét, vagy nem rágta meg a féreg. Ez utóbbi kissé bosszantóbb volt, mert sajnálta az ember annyira kifaragni.)

Amikor mind megfőtt, kiöntöttük a vizet, és ment az üstbe a már felszeletelt gyümölcs. Szerencsére Apa hogy így gépesítette, nem kell kavargatni, nyugodtan dolgozhattunk mellette.

A végén hozzáadtunk valamennyi cukrot, és mehetett is a jól megtisztított üvegekbe, azután a dunsztba.

A maradékot két nagyobb tepsibe zsírpapírra simítottuk, a sütőben száradt 100 C-on hőlégkeverésen. Néhány napig a kamrában fog szabadon "pihenni", azután készen is lesz. Pirított dió, mandula, bármiféle mag kerülhet bele ízlés szerint.

Almás pite "ikszedik" változat

Anya átválogatta egyik este az almát, és megemlítette, hogy régen készítettem almás pitét, elhasználhatnánk abba a rosszabbját. Könnyen belementem, mert az almás süti bizony finom dolog.
Ő pucolt, én gyúrtam. Illetve a kenyérsütő gép, aztán én.
A tésztához adtam egy kis darált diót, amitől nagyon finom íze lett, és még a diót nem szerető családtagjaim sem panaszkodtak miatta.




Hozzávalók:
30 dkg tk liszt
5-10 dkg darált dió
3 ek olivaolaj
2 ek zabliszt
1 ek rizsliszt (elhagyható)
1/2 ek lenmag (elhagyható)
1 cs foszfátmentes sütőpor
1 csipet só

250 ml must (szőlőlé, almalé)

2 kg alma
1/2 kg szilva (elhagyható)

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, majd ráöntjük a mustot. Ha almalével, vagy más gyümölcslével készítjük, adjunk hozzá 1-2 ek gyümölcscukrot, mert azok nem olyan édesek. Összedolgozzuk. Én két adagot készítettem, nekem ahhoz 1/2 l folyadék kellett, de a dió és a liszt milyenségétől függően több folyadékot is igényelhet. Az a  lényeg, hogy jó ruganyos legyen, de puha.

Az almát megpucoljuk, a szilvát kimagozzuk. Ez utóbbiból fagyasztott volt itthon, azzal is teljesen jó.

Vékony szeleteket vágunk.

A tésztát megfelezzük, kinyújtjuk vékonyra az egyik felét. Egy piteformába simítjuk, arra rakjuk a gyümölcsöket. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd lefedjük vele a süteményt.

Ha valakinek hiányzik hozzá, megszórhatja fahéjjal és szegfűszeg őrleménnyel, de anélkül is finom volt.

A tészta széleit levágjuk, összedolgozzuk. A maradékot vékonyra nyújtjuk, formákat vágunk belőle, és kidíszítjük vele a süteményt. Kevés vízzel a formákat megkenve a tészta tetejére "ragasztjuk" a díszeket.

A pitét bő fél óta alatt közepes hőmérsékleten sütjük.

Ünnepi goffrizás

Mivel a goffri nagyon finom, viszont macerás az elkészítése, főleg a keletkező nagy halom mosatlan miatt, ritkán eszünk. Ma korán ébredtem, kinn az eső is esett, ráérős napunk volt, hát nekiláttam.

Két fajtának. Az egyik a hagyományos recept alapján, a másik reformosan.

Mivel zablisztem nem volt, agyaltam egy kicsit, és amit találtam a konyhában itthon, abból született. Tojás is egyrészt emiatt került bele, másrészt a kis "vízi-mutty-murutty" miatt. Biztosítékokat sercegtet a környezetemben, hogy most sem eszem húst, így abban állapodtunk meg, hogy tojás és bizonyos tejtermékeket viszont mértékkel fogyasztok.

Hozzávalók:
3 marék kölespehely
3 marék zabpehely
3,5 marék rozsliszt
1 marék napraforgómag
3 ek olivaolaj
2 ek gyümölcscukor (v 20 csepp sztívia)
1 reszelt alma
1/2 tojás
1/2 l almalé
vaníliarúd kikapart belseje
1 csipet só
1/2 csomag foszfátmentes sütőpor

A reszelt alma kivételével minden hozzávalót összeturmixolunk. Ha túl sűrűnek tűnne, adhatunk még hozzá gyümölcslét.

Figyelem! Ez nem 5 perc alatt sül meg, mint a rendes gofri. Lassú sütésen akár 15 perc is lehet, nekem itt a csepeli nem állítható, de erős sütésűn 11 perc alatt lett készen. A jól átsültek finomabbak voltak.

Este a maradékot csak úgy minden nélkül elrágcsáltam, úgy is finom volt, de a legjobb frissen és ropogósan sok sok gyümölccsel, banánöntettel a tetején.

Általában diódarabok kerülnek az aljára, rá reszelt alma, arra kiwi, és az egészre a banán öntet. Ez utóbbi nagyon egyszerűen készül el. Banán pépesítve, citromlé, vaníliás szójatejpor, víz. Ez utóbbit még a környezetemben szójautáló egyedek is örömmel fogyasztják persze hagyományos receptű goffrival. (Nagyobb kedvvel is fotózta le, mint a tökfőzeléket. :) )

Egy kis cékla ecet nélkül is finoman

Egyik vasárnap az egész banda segített kihúzgálni a céklát. Némelyik kilós darab volt, lesz mit eszegetni a télen. 3 darabot kis is választottam a megrágottak közül, és gyorsan megpucoltam, míg a kesztyű rajtam volt. Csúnyán meg tudja egyébként fogni az ember kezét.

Megmostam, felkarikáztam. Jó nagy fazékkal lett. Tettem hozzá sok köménymagot, 3 szál babérlevelet és némi sót.  Bő egy órát főtt.
Az ízesítéshez 1,5 citrom levét és 2 kanál gyümölcscukrot használtam. Candidások csöppentsenek bele szítviát a cukor helyett. Így az ecet is kiváltható, lúgosít, és ha összeértik hidegre téve másnapra nagyon finom lesz, és sötétebb.

Nyersen reszelt fekete retekkel, zellerrel és répával is ízletes, nagyon jót tesz a szervezetnek.

Briós

Vagy valami olyasmi. Olyan mini mazsolás csombék. :)

Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl szójatej
10-20 dkg mazsola ízlés szerint
3 ek gyümölcscukor
4 ek oliva olaj
21 ek zabliszt
2 dkg élesztő *
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje

A mazsola kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztatjuk. Ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a zabliszttel, vaníliával, és sóval, hozzámorzsoljuk az élesztőt, majd beleöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet. (Nekem mostanában az élesztőből dupla mennyiség kell. Mintha nem lenne ereje.)

Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk... de legalább 20 percet.

A végén hozzágyúrjuk a mazsolát is. (A kenyérsütő ezért külön csipog, hogy ne kenje szét a mazsolát dagasztás közben.)

Pihenni hagyjuk legalább 1/2 órát langyos helyen egy konyharuhával letakarva.

Ha letelt az idő, átgyúrjuk alaposan. Akár muffin formába is tehetjük. Én most 12 egyforma részre vágtam, mindegyiket másfél arasznyi hosszúra sodortam, és feltekertem, mint a csigabigát.

1/2 óra pihenés újabb kelesztés végén 180 C-os sütőbe tesszük, és bő fél óra alatt megsütjük.